Legyünk Isten leleményes és rugalmas szolgái!

„Mindenfajta embernek mindenné lettem, hogy minden módon megmentsek némelyeket” (1KORINTUSZ 9:22)

1—2. a) Milyen területeken volt Pál apostol Isten hatékony szolgája? b) Milyen leírást adott Pál arról, hogy miként végezte a feladatát?

FESZTELEN volt bonyolult gondolkodású értelmiségiek és egyszerű sátorkészítők társaságában is. Meggyőzően szólt római előkelőségekhez és frígiai parasztokhoz egyaránt. Írásai tettekre ösztönöztek mind szabadelvű görögöket, mind hagyománytisztelő zsidókat. Logikája legalább annyira megcáfolhatatlan volt, mint amennyire erősen hatott az érzelmekre. Kereste a közös alapot mindenkivel, hogy némelyeket Krisztushoz tudjon vonzani (Cselekedetek 20:21).

² Ez az ember nem volt más, mint Pál apostol, Istennek egy kétségkívül hatékony és leleményes szolgája (1Timóteusz 1:12). Azt a megbízást kapta Jézustól, hogy ’vigye el a nevét a nemzeteknek és királyoknak, és Izrael fiainak is’ (Cselekedetek 9:15). Hogyan végezte a feladatát? Így beszélt erről: „Mindenfajta embernek mindenné lettem, hogy minden módon megmentsek némelyeket. De mindent a jó hírért teszek, hogy másokkal együtt részese legyek” (1Korintusz 9:19–23). Mit tanulhatunk Pál példájából, ami segíthet nekünk, hogy hatékonyabban tudjunk prédikálni és tanítani?

Egy megváltozott ember, aki legyőzte az akadályokat

3. Megtérése előtt hogyan vélekedett Pál a keresztényekről?

³ Vajon Pál mindig is hosszútűrő, figyelmes ember volt, alkalmas újonnan kapott feladatának ellátására? Egyáltalán nem! A vallásos fanatizmus Sault (ahogy Pál korábban ismert volt) Krisztus követőinek ádáz üldözőjévé tette. Fiatalemberként helyeselte István meggyilkolását, utána pedig kegyetlenül üldözte a keresztényeket (Cselekedetek 7:58; 8:1, 3; 1Timóteusz 1:13). Kitartóan ’fenyegetéstől és gyilkosságtól lihegett az Úr tanítványai ellen’. Nem elégedett meg azzal, hogy Jeruzsálemben üldözte a hívőket, egészen az északon fekvő Damaszkuszig vitte a gyűlölete (Cselekedetek 9:1, 2).

4. Milyen kiigazítást kellett tennie Pálnak, hogy el tudja látni a feladatát?

⁴ Pál keresztényiség elleni heves gyűlölete talán azon a meggyőződésén alapult, hogy az új hit megrontja a judaizmust, mivel összevegyíti azt idegen és nemkívánatos elgondolásokkal. Végül is Pál „farizeus” volt, amely név azt jelenti: ’elkülönített’ (Cselekedetek 23:6). Képzeld csak el, mennyire megdöbbenhetett Pál, amikor megtudta, hogy Isten arra a feladatra választotta ki, hogy Krisztust az összes nép közül pont a nem zsidóknak prédikálja! (Cselekedetek 22:14, 15; 26:16–18). Hiszen a farizeusok még csak együtt sem ettek azokkal, akiket bűnösnek tartottak (Lukács 7:36–39). Kétségtelenül óriási erőfeszítést követelt tőle, hogy meg tudja változtatni a nézőpontját, és összhangba tudja hozni Isten azon akaratával, hogy mindenfajta ember megmentésben részesüljön (Galácia 1:13–17).

5. Hogyan utánozhatjuk Pált a szolgálatunkban?

⁵ Talán nekünk is ugyanezt kell tennünk. Amint egyre többféle emberrel találkozunk nemzetközi, soknyelvű területünkön, tudatos erőfeszítést kell tennünk, hogy ellenőrzés alatt tudjuk tartani a gondolkodásunkat, és meg tudjunk szabadulni minden előítélettől (Efézus 4:22–24). Akár felismerjük, akár nem, a társadalmi helyzetünk és az iskolázottságunk hatással van ránk. Emiatt olyan nézőpont alakulhat ki bennünk,  amely elfogult, előítélettel teli és rugalmatlan. Az ilyen érzéseken azonban felül kell kerekednünk, ha szeretnénk megtalálni és segíteni a juhszerű embereket (Róma 15:7). Pál is így tett. Vállalta a kihívást, hogy kiterjessze a szolgálatát. Szeretettől vezérelve olyan tanítási módszereket fejlesztett ki, amelyeket érdemes követnünk. Igen, ha megvizsgáljuk a ’nemzetek apostolának’ szolgálatát, azt látjuk, hogy figyelmesen, rugalmasan, leleményesen prédikált és tanított (Róma 11:13). *

Isten leleményes szolgája

6. Miként vette figyelembe Pál a hallgatói gondolkodását, és mi lett ennek az eredménye?

⁶ Pál figyelembe vette, hogy a hallgatói miben hittek, és hogyan gondolkodtak. Amikor Pál II. Agrippa király előtt beszélt, elismerte, hogy a király „ismerője . . . a zsidók közötti minden szokásnak csakúgy, mint minden vitás kérdésüknek”. Ezután Pál ügyesen használta fel azt, hogy tudta, miben hisz Agrippa, és olyan kérdésekről beszélt, amelyeket a király jól ismert. Pál érvelése olyan tisztán érthető és olyan meggyőző volt, hogy Agrippa ezt mondta: „Mindjárt meggyőzöl, és kereszténnyé teszel” (Cselekedetek 26:2, 3, 27, 28).

7. Hogyan nyilvánult meg Pál rugalmassága, amikor a Lisztrában összegyűlt tömegnek prédikált?

⁷ Pálra a rugalmasság is jellemző volt. Figyeld meg, mennyire másként szólt a Lisztra városában összegyűlt tömeghez, amikor megpróbálta lebeszélni őket arról, hogy istenként imádják őt és Barnabást. Ezekről a likaóniai nyelven beszélő emberekről azt tartották, hogy a műveletlenebb és babonásabb népek közé tartoznak. A Cselekedetek 14:14–18 szerint Pál a teremtésműről és a természet ajándékairól beszélt, mint amelyek az igaz Isten felsőbbrendűségének bizonyítékai. Az érvelést könnyen lehetett követni, és valószínűleg  ez ’tartotta vissza a sokaságot attól, hogy áldozzon’ Pálnak és Barnabásnak.

8. Miként tudott Pál rugalmas lenni, noha időnként heves érzelmeket váltottak ki belőle bizonyos dolgok?

⁸ Persze Pál sem volt tökéletes, és időnként heves érzelmeket váltottak ki belőle bizonyos dolgok. Egyszer például, amikor megalázó és igazságtalan módon bántalmazták, kifakadt egy Anániás nevű zsidó ellen. De amikor megtudta, hogy akaratlanul is a főpapot szidalmazta, azonnal bocsánatot kért (Cselekedetek 23:1–5). Athénban először „háborgott . . . annak láttán, hogy a város tele van bálványokkal”. A Mars-dombon mondott beszéde azonban semmiféle bosszúságról nem árulkodott. Ehelyett a fórumukon szólt az athéniakhoz, mégpedig úgy, hogy közös alapra építve az „ismeretlen Istennek” szentelt oltárukra utalt, és még egy költőjüktől is idézett (Cselekedetek 17:16–28).

9. Miből látszik, hogy Pál leleményes volt különböző hallgatóságokhoz szólva?

⁹ Különböző hallgatóságok előtt Pál figyelemre méltó leleményességről tett tanúbizonyságot. Figyelembe vette, hogy milyen kultúra és környezet alakította a hallgatói gondolkodását. Amikor a római keresztényeknek írt, tudatában volt annak, hogy az akkori legnagyobb hatalom fővárosában élőkhöz szól. Pál római keresztényekhez írt levelének egyik fő gondolata az, hogy Ádám bűnének megrontó hatalmát legyőzte Krisztus megváltó hatalma. A Rómában és annak környékén élő keresztényekhez olyan nyelvezettel szólt, amely megérintette a szívüket (Róma 1:4; 5:14, 15).

10—11. Hogyan alakította Pál a szemléltetéseit a hallgatóihoz? (Lásd a lábjegyzetet is.)

¹⁰ Mit tett Pál, amikor komoly bibliai igazságokat akart megmagyarázni a hallgatóinak? Az apostol ügyesen használt egyszerű, könnyen érthető szemléltetéseket, hogy tisztázzon összetett szellemi gondolatokat. Például tudta, hogy a Rómában élő emberek ismerik a Római Birodalom egész területén elterjedt rabszolgatartó rendszert. Valójában az is lehet, hogy azok közül, akiknek írt, sokan maguk is rabszolgák voltak. Pál ezért a rabszolgaságot használta szemléltetésként, hogy alátámassza az arról szóló erőteljes érvelését, hogy az egyén választhat a bűnnek vagy az igazságosságnak való alárendeltség között (Róma 6:16–20).

¹¹ Egy forrásmű szerint a „rómaiak között az volt a szokás, hogy a tulajdonos feltétel nélkül felszabadíthatta a rabszolgáját, vagy a rabszolga is megvásárolhatta a szabadságát, ha fizetett a tulajdonosának. Felszabadításra úgy is sor kerülhetett, ha a tulajdonjogot átruházták egy istenre.” A felszabadított rabszolga fizetség ellenében tovább dolgozhatott az urának. Pál nyilvánvalóan erre a szokásra utalt, amikor az egyén azon döntési szabadságáról írt, hogy melyik úrnak fog engedelmeskedni, a bűnnek vagy az igazságosságnak. A római keresztények megszabadultak a bűntől, és Isten tulajdonába kerültek. Szabadon szolgálhatták Istent, ugyanakkor azt is választhatták, hogy ha úgy kívánják, akár a bűnnek — a korábbi uruknak — is szolgálhatnak. Ez az egyszerű, de jól ismert szemléltetés arra indította a római keresztényeket, hogy megkérdezzék maguktól: „Vajon én melyik urat szolgálom?” *

Tanuljunk Pál példájából!

12—13. a) Milyen erőfeszítést kell tennünk napjainkban ahhoz, hogy elérhessük különböző emberek szívét? b) Milyen módszert találsz hatékonynak, amikor eltérő gondolkodású embereknek prédikálsz?

¹² Miként Pálnak, nekünk is figyelmesnek, rugalmasnak és leleményesnek kell lennünk ahhoz, hogy elérhessük különböző emberek szívét. Ahhoz, hogy segíteni tudjunk a hallgatóinknak  megérteni a jó hírt, többet kell tennünk annál, mint hogy futólag meglátogatjuk őket, átadunk egy előre elkészített üzenetet, vagy otthagyunk néhány Biblián alapuló kiadványt. Arra törekszünk, hogy megértsük a szükségleteiket, megtudjuk, hogy mi foglalkoztatja őket, mit szeretnek, és mit nem szeretnek, mitől félnek, és milyen előítéleteik vannak. Habár ez nagyfokú tervezést és erőfeszítést igényel, Királyság-hírnökök az egész világon készségesen így tesznek. Jehova Tanúi magyarországi fiókhivatala például a következőkről számol be: „A testvérek tiszteletben tartják a más nemzetiségű emberek szokásait és életmódját, és nem várják el tőlük, hogy alkalmazkodjanak a helyi szokásokhoz.” Más helyeken élő Tanúk is igyekeznek ugyanezt tenni.

¹³ Az egyik távol-keleti országban a legtöbb embert az egészséggel, a gyermekneveléssel és az oktatással kapcsolatos kérdések foglalkoztatják. Az ottani Királyság-hírnökök inkább ezeket a témákat próbálják előtérbe helyezni, ahelyett hogy a világhelyzet romlásáról vagy más összetett társadalmi kérdésekről beszélnének. Ehhez hasonlóan az Egyesült Államok egyik nagyvárosában a hírnökök észrevették, hogy a területükön bizonyos embereket leginkább olyan kérdések foglalkoztatnak, mint a korrupció, a forgalom növekedése és a bűnözés. A Tanúk sikeresen használják fel ezeket a témákat bibliai beszélgetések bevezetéséhez. A hatékony bibliaoktatók, attól függetlenül, hogy milyen beszélgetési témát választanak, igyekeznek derűlátóak és buzdítóak maradni, és azt hangsúlyozzák, hogy mennyire gyakorlatias a bibliai alapelveket már most is alkalmazni, valamint milyen ragyogó kilátásokat ígér Isten a jövőt illetően (Ézsaiás 48:17, 18; 52:7).

14. Mondj olyan módszereket, amelyek segítségével alkalmazkodni tudunk az emberek különféle szükségleteihez és körülményeihez!

¹⁴ Az is hasznos, ha váltogatjuk a szolgálatban használt bevezetőinket, hiszen az emberek nagyban különböznek kultúra, iskolázottság vagy vallásos neveltetés tekintetében. Másképp közelítünk meg egy olyan embert, aki a Teremtőben ugyan hisz, de a Bibliában nem, és másképp beszélünk egy olyan emberrel, aki nem hisz Isten létezésében. Másképp kezdünk tanúskodni egy olyan embernek, aki szerint minden vallásos irodalom propaganda, mint annak, aki elfogadja a Biblia tanításait. Rugalmasságra azért is szükség van, mert az embereknek, akikkel beszélünk, különböző az iskolázottsági szintjük. Az ügyes tanítók olyan érvelést és szemléltetéseket alkalmaznak, amelyek a legjobban illenek az adott helyzethez (1János 5:20).

 Segítsünk Isten újabb szolgáinak!

15—16. Miért szükséges képezni Isten újabb szolgáit?

¹⁵ Pált nemcsak az érdekelte, hogy a saját tanítási módszereit fejlessze. Látta, hogy szükséges képezni és tanítani a fiatalabb nemzedék tagjait is, mint amilyen Timóteusz és Titusz, hogy ők is Isten hatékony szolgáivá válhassanak (2Timóteusz 2:2; 3:10, 14; Titusz 1:4). Ehhez hasonlóan ma is égetően szükség van arra, hogy képzést nyújtsunk és kapjunk.

¹⁶ 1914-ben körülbelül 5000 Királyság-hírnök volt a földön; ma csak egy hét alatt mintegy 5000-en keresztelkednek meg! (Ézsaiás 54:2, 3; Cselekedetek 11:21). Amikor az újak elkezdenek járni a gyülekezetbe, és szeretnének részt venni a szolgálatban, képzésre és útmutatásra van szükségük (Galácia 6:6). Létfontosságú, hogy az Úr, Jézus módszereit használjuk, amikor tanítjuk és képezzük a tanítványokat. *

17—18. Hogyan tudunk segíteni az újaknak, hogy önbizalomra tegyenek szert a szolgálatban?

¹⁷ Jézus nem csak úgy egyszerűen odament egy tömeghez, és utasította az apostolait, hogy kezdjenek beszélni. Először hangsúlyozta a prédikálómunka szükségességét, és arra buzdította az apostolait, hogy kitartóan imádkozzanak. Ezután három alapvető feltételt biztosított: társat, területet és beszélgetési témát (Máté 9:35–38; 10:5–7; Márk 6:7; Lukács 9:2, 6). Ugyanezt tehetjük mi is. Akár a saját gyermekünknek, akár egy új tanulmányozónak, akár egy olyan személynek segítünk, aki egy ideje már nem vett részt a prédikálótevékenységben, helyénvaló, ha ilyen módon igyekszünk képzést nyújtani.

¹⁸ Az újaknak hathatós segítségre van szükségük ahhoz, hogy legyen elég önbizalmuk, amikor átadják a Királyság-üzenetet. Tudnál segíteni nekik egy egyszerű és hatásos bevezető elkészítésében és begyakorlásában? Amikor a szántóföldön vagytok, hagyd, hogy tanuljanak a példádból, amint megfigyelik a felkínálásodat az első néhány ajtónál. Gedeon példáját követheted, aki ezt mondta vele harcoló társainak: „Miközben figyeltek engem, tanuljatok tőlem, és aszerint cselekedjetek” (Bírák 7:17). Ezután engedd, hogy az új hírnök is beszéljen. Szívből dicsérd meg az újakat az erőfeszítéseikért, és amikor erre megfelelő a helyzet, röviden adj tanácsot, hogy miként tudnának javítani a szolgálatukon.

19. Mit határoztál el annak érdekében, hogy ’teljesen ellásd a szolgálatodat’?

¹⁹ Annak érdekében, hogy ’teljesen ellássuk a szolgálatunkat’, elhatároztuk, hogy rugalmasabban fogjuk felkínálni az igazságot, és képezni fogjuk az újakat, hogy ők is ugyanígy tegyék. Ha belegondolunk, hogy milyen fontos célunk van — átadni Isten ismeretét, amely megmentéshez vezet —, meg leszünk győződve arról, hogy minden erőfeszítést megér, bármibe kerüljön is, hogy ’mindenfajta embernek mindenné legyünk, hogy minden módon megmentsünk némelyeket’ (2Timóteusz 4:5; 1Korintusz 9:22).

[Lábjegyzetek]

Emlékszel rá?

• Milyen módokon utánozhatjuk Pált a szolgálatunkban?

• Valószínűleg milyen téren kell változtatnunk a gondolkodásunkon?

• Hogyan tudjuk derűlátóan átadni az üzenetünket?

• Mire van szükségük Isten új szolgáinak, hogy önbizalomra tegyenek szert?

[Tanulmányozási kérdések]

[Oldalidézet a 29. oldalon]

Pál apostol figyelmesen, rugalmasan, leleményesen prédikált és tanított

[Oldalidézet a 31. oldalon]

Jézus három alapvető feltételt biztosított a tanítványainak: társat, területet és beszélgetési témát

[Képek a 28. oldalon]

Pál sikeresen szólt különböző hallgatóságokhoz, mivel alkalmazkodott hozzájuk

[Kép a 30. oldalon]

Isten hatékony szolgái figyelembe veszik, hogy milyen kulturális hátterű emberrel beszélgetnek

[Kép a 31. oldalon]

Isten leleményes szolgái segítenek az újaknak, hogy felkészüljenek a szolgálatra