„Mindenféle nyelvű” ember hallja a jó hírt

„Mindenféle nyelvű nemzetek közül tíz ember . . . ezt mondja: »Veletek megyünk, mert hallottuk, hogy veletek van az Isten!«” (ZAKARIÁS 8:23)

1. Hogyan gondoskodott Jehova a legjobb időzítésről és alkalomról ahhoz, hogy megkezdődhessen a soknyelvű és nemzetközi keresztényiség történelme?

AZ IDŐZÍTÉS és az alkalom nem is lehetett volna jobb. I. sz. 33. pünkösd napja volt. Hetekkel korábban zsidók és prozeliták tömegei érkeztek Jeruzsálembe a nagy kiterjedésű Római Birodalom legalább 15 tartományából, és azon túlról is, hogy megünnepeljék a pászkát. Azon a napon látogatók ezrei hallhatták, amint a szent szellemtől betelve egyszerű emberek a birodalomban beszélt sokféle nyelven hirdetik a jó hírt. De nem volt zűrzavar, mint az ókori Bábelben, mivel a látogatók értették, amit hallottak (Cselekedetek 2:1–12). Ez az esemény jelezte a keresztény gyülekezet megalakulását, és egy olyan soknyelvű, nemzetközi oktatómunka kezdetét, amely még napjainkban is tart.

2. Hogyan ’döbbentették’ meg Jézus tanítványai vegyes összetételű hallgatóságukat i. sz. 33 pünkösdjén?

² Jézus tanítványai valószínűleg beszélték az akkoriban elterjedt görög köznyelvet. A hébert is használták, melyre a templomban volt szükség. Azon a pünkösdön azonban igencsak ’megdöbbentették’ vegyes összetételű hallgatóságukat, amikor mindenkihez a saját nyelvén szóltak. Mi lett ennek az eredménye? Az anyanyelvükön hallott létfontosságú igazságok megérintették a hallgatók szívét. A nap végére a tanítványok kicsiny csoportja egy több mint 3000 főből álló, hatalmas sereggé növekedett (Cselekedetek 2:37–42).

3—4. Hogyan terjedt ki a prédikálómunka, amint a tanítványok elhagyták Jeruzsálemet, Júdeát és Galileát?

³ Nem sokkal e jelentőségteljes esemény után üldözési hullám tört ki Jeruzsálemben, és azok, „akik szétszóródtak, bejárták a vidéket, hirdetve a szó jó hírét” (Cselekedetek 8:1–4). A Cselekedetek könyve 8. fejezetében például Fülöpről, egy nyilvánvalóan görögül beszélő evangéliumhirdetőről olvashatunk. Fülöp a szamáriaiaknak prédikált. Egy etiópiai hivatalnokkal is beszélt, aki kedvezően reagált a Krisztusról szóló üzenetre (Cselekedetek 6:1–5; 8:5–13, 26–40; 21:8, 9).

⁴ Amint a keresztények elhagyták Jeruzsálem, Júdea és Galilea határait, és olyan helyeket kerestek, ahol újrakezdhetnék az életüket, etnikai és nyelvi korlátokba ütköztek. Néhányuk talán kizárólag zsidóknak tanúskodott. De Lukács tanítvány erről számol be: „Volt . . . néhány ciprusi és cirénei férfi, akik elmentek Antiókiába, és szólni kezdtek a görögül beszélőkhöz, hirdetve az Úr Jézusról szóló jó hírt” (Cselekedetek 11:19–21).

Egy pártatlan Isten, akinek mindenki számára van üzenete

5. Miből látható Jehova pártatlansága a jó hírre vonatkozóan?

⁵ Ezek a fejlemények összhangban vannak Isten szándékával, ő ugyanis nem részrehajló. Miután Jehova segített Péternek, hogy kiigazítsa a nemzetekből való emberekről alkotott nézetét, az apostol ezeket az értékelő szavakat mondta: „Bizonyosan látom, hogy nem részrehajló az Isten, hanem minden nemzetben elfogadható előtte, aki féli őt, és igazságosságot cselekszik” (Cselekedetek 10:34, 35; Zsoltárok 145:9). Amikor Pál apostol, a keresztények korábbi  üldözője kijelentette, hogy Istennek „az az akarata, hogy mindenfajta ember megmentésben részesüljön”, megerősítette, hogy Isten nem elfogult (1Timóteusz 2:4). A Teremtő pártatlansága abból is látható, hogy a Királyság-reménység mindenkié lehet, akármilyen nemű, bőrszínű, nemzetiségű vagy nyelvű az a személy.

6—7. Mely bibliai próféciák jövendölték meg a jó hír nemzetközi, sok nyelven történő terjesztését?

⁶ Ez a nemzetközi terjeszkedés már évszázadokkal korábban meg lett jövendölve. Dániel próféciája szerint Jézus „uralkodói hatalmat, méltóságot és királyságot kapott, hogy a népek, nemzetek és nyelvi csoportok mind őt szolgálják” (Dániel 7:14). Az a tény, hogy ezt a folyóiratot 151 nyelven nyomtatják, világszerte terjesztik, és te Jehova Királyságáról olvashatsz, ennek a bibliai próféciának a beteljesedését jelzi.

⁷ A Biblia olyan időről jövendölt, amikor különböző nyelvű emberek hallják majd az életadó üzenetét. Zakariás így prófétált arról, hogy az igaz imádat sok embert fog vonzani: „Azokban a napokban mindenféle nyelvű nemzetek közül tíz ember ragadja meg, igen, megragadja egy zsidó férfi [szellemtől felkent keresztény, aki tagja ’Isten Izraelének’] ruhájának szárnyát, és ezt mondja: »Veletek megyünk, mert hallottuk, hogy veletek van az Isten!«” (Zakariás 8:23; Galácia 6:16). János apostol pedig ezt mondta arról, hogy milyen látomás tárult elé: „íme, egy nagy sokaság, melyet senki nem volt képes megszámolni, minden nemzetből, törzsből, népből és nyelvből; és a trón előtt és a Bárány előtt álltak” (Jelenések 7:9). Valóban látjuk ezeknek a próféciáknak a beteljesedését!

 Érjünk el mindenfajta embert!

8. Milyen, napjainkban zajló folyamat késztet minket arra, hogy változtassunk a tanúskodómunkánkon?

⁸ Manapság egyre több ember hagyja el a szülőhelyét. A globalizáció óriási költözési hullámot indított el. Emberek tömegei vándorolnak háborúktól vagy gazdasági nehézségektől sújtott területekről olyan helyekre, ahol nyugodtabban, anyagi biztonságban élhetnek. A bevándorlók és menekültek számának növekedése sok országban azt eredményezte, hogy idegen nyelvű közösségek jöttek létre. Finnországban például több mint 120 nyelven beszélnek, Ausztráliában pedig ez a szám több mint 200. Az Egyesült Államoknak csupán egyetlen városában, San Diegóban, több mint 100 nyelvet lehet hallani!

9. Mit gondoljunk a területünkön élő olyan emberekről, akik idegen nyelvet beszélnek?

⁹ Isten keresztény szolgáiként vajon úgy tekintjük az idegen nyelvet beszélő emberek jelenlétét, mint ami akadályozza a szolgálatunkat? Egyáltalán nem! Sőt, örülünk, hogy ezáltal kiterjed a szolgálati területünk, látjuk, hogy ’a szántóföldek fehérek az aratásra’ (János 4:35). Igyekszünk törődni azokkal, akik tudatában vannak szellemi szükségletüknek, függetlenül attól, hogy milyen nemzetiségűek, vagy milyen nyelvet beszélnek (Máté 5:3). Ennek eredményeként minden évben növekszik azoknak a ’minden nyelvű’ embereknek a száma, akik Krisztus tanítványai lesznek (Jelenések 14:6). 2004 augusztusában például Németországban mintegy 40 nyelven folyt a prédikálómunka. Ugyanebben az időben Ausztráliában közel 30 nyelven prédikálták a jó hírt, ahol mindössze 10 év kellett ahhoz, hogy ez a szám 18-ról így megnövekedjen. Görögországban Jehova Tanúi majdnem 20 nyelven prédikáltak az embereknek. Világviszonylatban Jehova Tanúinak körülbelül a 80 százaléka nem az angolt, a leginkább elterjedt nemzetközi nyelvet beszéli.

10. Mi az egyes hírnökök szerepe abban, hogy „minden nemzetből” való embereket tanítványokká tegyünk?

¹⁰ Valóban végrehajtjuk Jézusnak azt a parancsát, hogy ’tegyünk tanítvánnyá minden nemzetből  való embereket’ (Máté 28:19). Jehova Tanúi buzgón teljesítik ezt a megbízást, hiszen 235 országban tevékenykednek, és több mint 400 nyelven terjesztik kiadványaikat. Jehova szervezete ugyan gondoskodik arról, hogy legyen mit felkínálni az embereknek, de az egyes Királyság-hírnököknek kell kezdeményezniük, hogy átadják a Biblia üzenetét ’mindenfajta embernek’ azon a nyelven, amelyet ezek az emberek a leginkább megértenek (János 1:7). Ez az egyesült erőfeszítés lehetővé teszi, hogy különféle nyelvi csoportokhoz tartozó emberek milliói hallják a jó hírt (Róma 10:14, 15). Igen, mindannyian fontos szerepet játszunk ebben a munkában.

Feleljünk meg a kihívásnak!

11—12. a) Milyen kihívásoknak kell megfelelnünk, és hogyan segít ebben a szent szellem? b) Miért hasznos gyakran az anyanyelvükön prédikálni az embereknek?

¹¹ Sok olyan Királyság-hírnök van, aki szeretne megtanulni egy idegen nyelvet, csakhogy ma nem számíthatunk Isten szellemének csodálatos ajándékaira (1Korintusz 13:8). Egy új nyelv megtanulása komoly feladat. Előfordul, hogy még azoknak is, akik már beszélnek egy második nyelvet, meg kell változtatniuk a gondolkodásmódjukat és a módszereiket ahhoz, hogy a Biblia üzenetét vonzóvá tudják tenni az olyan embereknek, akik ugyan azt a bizonyos nyelvet beszélik, de másfajta a neveltetésük vagy a kultúrájuk. Azután ott van még az a nehézség is, hogy az új bevándorlók gyakran félénkek és tartózkodók, továbbá nagy erőfeszítésre van szükség a gondolkodásuk megértéséhez.

¹² Mindazonáltal a szent szellem ma is tevékenyen jelen van Jehova szolgái között, és támogatja azt az erőfeszítésüket, hogy segítsenek az idegen nyelvet beszélő embereknek (Lukács 11:13). Habár a szellem nem képesít minket csoda útján arra, hogy nyelveken szóljunk, meg tudja erősíteni bennünk azt a vágyat, hogy kapcsolatba lépjünk azokkal az emberekkel, akik nem beszélik a nyelvünket (Zsoltárok 143:10). Ha olyan nyelven prédikáljuk vagy tanítjuk az embereknek a Biblia üzenetét, amelyet nem teljesen értenek, az talán eljut az elméjükig. Ahhoz azonban, hogy a hallgatóink szívét is megérintsük, gyakran jobb az anyanyelvüket használni, azt a nyelvet, amely a legbensőbb vágyaik, indítékaik és reményeik hangján szól (Lukács 24:32).

13—14. a) Mi indít némelyeket arra, hogy elkezdjék a szolgálatot valamelyik idegen nyelven? b) Hogyan nyilvánul meg az önfeláldozás szelleme?

¹³ Sok Királyság-hírnök kezd idegen nyelvű szántóföldön szolgálni, amikor látja, milyen kedvezően reagálnak az emberek a bibliai igazságra. Másokat az lelkesít fel, ha a szolgálat érdekesebbé válik, és nagyobb erőfeszítést követel. „A Kelet-Európából érkezők közül sokan szomjazzák az igazságot” — közli megállapítását Jehova Tanúi egyik dél-európai fiókhivatala. Milyen nagyszerű érzés segíteni az ilyen fogékony embereknek! (Ézsaiás 55:1, 2).

¹⁴ Ahhoz azonban, hogy valaki eredményes legyen ebben a munkában, elszántságra és önfeláldozásra van szükség (Zsoltárok 110:3). Például sok japán Tanú-család adta fel kényelmes nagyvárosi otthonát, és költözött távoli helyekre, hogy segítsen a kínai bevándorlók csoportjainak megérteni a Bibliát. Az Egyesült Államok nyugati partján több olyan hírnök van, aki rendszeresen egy-két órát utazik autóval, hogy bibliatanulmányozást vezessen a filippínó szántóföldön. Norvégiában egy házaspár egy Afganisztánból érkezett családdal folytat tanulmányozást. A Tanú-házaspár a Mit kíván  meg tőlünk Isten? * című füzet angol és norvég nyelvű kiadását használja. A család a bekezdéseket perzsául olvassa, amely nyelv közeli rokonságban van az ő anyanyelvükkel, a darival. Angolul és norvégul beszélgetnek. Az ilyen önfeláldozó szellem és alkalmazkodóképesség gazdag jutalommal jár, amikor az idegenek kedvezően reagálnak a jó hírre. *

15. Hogyan vehetünk részt mindannyian a soknyelvű prédikálótevékenységben?

¹⁵ Te is részt tudnál venni ebben a soknyelvű tevékenységben? Talán azzal kezdhetnéd, hogy felméred, milyen idegen nyelveket beszélnek a területeden. Ezután magaddal vihetnél néhány traktátust vagy füzetet ezeken a nyelveken. A 2004-ben kiadott, Jó hír minden embernek című füzet egyszerű és kedves nyelvezetével már eddig is nagyszerű segítségnek bizonyult a Királyság-reménység számtalan nyelven történő terjesztésében. (Lásd a „Jó hír minden embernek” című cikket a 32. oldalon.)

„Szeressétek a jövevényeket”

16. Hogyan tudnak a felelős testvérek önzetlen érdeklődést mutatni az idegen nyelvű emberek iránt?

¹⁶ Akár megtanulunk egy idegen nyelvet, akár nem, mindannyian hozzájárulhatunk a területünkön élő idegenek szellemi oktatásához. Jehova arra utasította a népét, hogy ’szeresse a jövevényeket’ (5Mózes 10:18, 19). Az egyik észak-amerikai nagyvárosban például öt gyülekezet használja ugyanazt a Királyság-termet. Ahogy sok más teremben, itt is van egy éves körforgás az összejövetelek időpontját illetően. Emiatt a kínai összejövetel vasárnap délutánra került volna. Ez azonban azt jelentette volna, hogy sokan azok közül a bevándorlók közül, akik a vendéglátóiparban dolgoznak, nem tudtak volna eljönni. A többi gyülekezet vénei ezért kedvesen úgy alakították a beosztást, hogy a kínai összejövetel korábban kezdődhessen vasárnap.

17. Hogyan gondolkodjunk arról, ha valaki úgy dönt, hogy elköltözik, és egy idegen nyelvű csoportnak segít?

¹⁷ A szerető felvigyázók megdicsérik azokat a jó képességű és gyakorlott testvéreket és testvérnőket, akik szeretnének elköltözni, hogy idegen nyelvű csoportoknak segítsenek. Az ilyen tapasztalt bibliaoktatók talán hiányozni fognak az otthoni gyülekezetükben, de a felvigyázók ugyanúgy éreznek, ahogy a lisztrai és ikóniumi vének éreztek. Azok a vének nem tartották vissza Timóteuszt attól, hogy Pállal utazzon, pedig Timóteusz nagy kincs volt a gyülekezetüknek (Cselekedetek 16:1–4). Továbbá azok, akik élen járnak a prédikálómunkában, nem riadnak vissza az idegenek eltérő gondolkodásmódjától, szokásaitól vagy viselkedésétől. Ehelyett élvezik a változatosságot, és keresik a módját, hogy jó kapcsolatokat alakíthassanak ki a jó hír érdekében (1Korintusz 9:22, 23).

18. Milyen nagy, tevékenységre nyíló ajtó áll nyitva mindenki előtt?

¹⁸ Ahogy meg lett jövendölve, a jó hírt „mindenféle nyelvű nemzetek” között prédikáljuk. Az idegen nyelvű szántóföldön még csodálatos lehetőségek vannak a növekedésre. Talpraesett hírnökök ezrei léptek be ezen a ’nagy, tevékenységre nyíló ajtón’ (1Korintusz 16:9). Ennél azonban többre van szükség ahhoz, hogy az ilyen területek be legyenek munkálva, ahogy erre a következő cikk rámutat.

[Lábjegyzetek]

Meg tudod magyarázni?

• Hogyan utánozhatjuk Jehova pártatlanságát, melyet minden ember iránt kimutat?

• Hogyan tekintsünk a területünkön élő olyan emberekre, akik nem beszélik a nyelvünket?

• Miért hasznos az anyanyelvükön prédikálni az embereknek?

• Hogyan tudunk törődni a közöttünk élő idegenekkel?

[Tanulmányozási kérdések]

[Térkép/kép a 23. oldalon]

(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)

Róma

KRÉTA

ÁZSIA

FRÍGIA

PAMFÍLIA

PONTUSZ

KAPPADÓCIA

MEZOPOTÁMIA

MÉDIA

PÁRTIA

ELÁM

ARÁBIA

LÍBIA

EGYIPTOM

JÚDEA

Jeruzsálem

[Tengerek]

Földközi-tenger

Fekete-tenger

Vörös-tenger

Perzsa-öböl

[Kép]

I. sz. 33 pünkösdjén a Római Birodalom 15 tartományából, és azon túlról is érkeztek emberek, és a jó hírt a saját anyanyelvükön hallották

[Képek a 24. oldalon]

Sok idegen kedvezően reagál a bibliai igazságra

[Kép a 25. oldalon]

Ötnyelvű felirat az egyik Királyság-terem bejáratánál