A Biblia olasz nyelven — Küzdelmes út áll mögötte

„A BIBLIA az egyik legnagyobb példányszámban megjelenő könyv az országunkban [Olaszország], de talán a legkevésbé olvasott is egyben. A hívek máig sem kapnak szinte semmilyen buzdítást, hogy megismerjék a Bibliát, vagy úgy olvassák mint Isten Szavát. Vannak, akik szeretnének többet tudni a Bibliáról, de gyakran senki nincs, aki megtörné nekik a Szó kenyerét.”

Ez a kijelentés, amely az 1995-ben megtartott olasz püspöki konferencia résztvevőitől származik, felvet néhány kérdést. Milyen széles körben olvasták a Bibliát Olaszországban az elmúlt századokban? Miért volt kevésbé elterjedt, mint más országokban? Miért van még mindig a legkevésbé olvasott könyvek között Olaszországban? Ha megvizsgáljuk a Biblia olasz nyelvű fordításainak történetét, választ kapunk ezekre a kérdésekre.

Évszázadokig tartott, mire az újlatin nyelvek — például a francia, olasz, portugál, spanyol — kifejlődtek a latinból. A különböző európai országokban, ahol korábban latinul beszéltek, a helyi, vagyis az egyszerű emberek által használt nyelvek fokozatosan kezdtek felértékelődni, és még az irodalmi művekben is ezeket használták. A helyi nyelvek fejlődése közvetlen hatással volt a bibliafordításra. Hogyan? Eljött az idő, mire a szent egyházi nyelv, vagyis a latin, és a köznyelv, valamint annak nyelvjárásai és helyi változatai között akkora lett a különbség, hogy a tanulatlan emberek már nem értették meg a latint.

I. sz. 1000 táján az itáliai félsziget legtöbb lakója már nehéznek találta volna, hogy megértse a latin Vulgata fordítást, még ha be is tudott volna szerezni belőle egy példányt. Az egyház évszázadokon keresztül egyeduralmat gyakorolt az oktatás felett, beleértve ebbe azt is, amit a már létező néhány egyetemen tanítottak. Csak néhány kiváltságos tanulhatott, így a Biblia végül „ismeretlen könyvvé” vált. Ennek ellenére sokan voltak, akik szerették volna megkapni és megérteni Isten Szavát a saját nyelvükön.

A papság alapvetően ellenezte a bibliafordítást, mert attól félt, hogy az elősegítené az úgynevezett eretnekség terjedését. Massimo Firpo történész megfogalmazása szerint „a helyi nyelvek használata megszüntetné a nyelvi korlátot [a latin használatát], ami védelmezi a papság kizárólagos uralmát vallási kérdésekben”. Eszerint tehát társadalmi, kulturális  és vallási tényezők együttesen okozzák, hogy Olaszországban általában véve még ma is hiányzik a bibliai oktatás.

A Biblia első, részleges fordításai

A XIII. században elkészült néhány bibliai könyv fordítása latinról olaszra. Az ilyen részleges fordításokat kézzel másolták, és ezek nagyon drágák voltak. A fordítások számának növekedésével a XIV. században majdnem az egész Biblia elérhetővé vált a helyi nyelven, noha a könyveit különböző emberek fordították, különböző időben és helyeken. Ezeknek a névtelen fordítók által készített műveknek a többségét a gazdag vagy tanult emberek vették meg, hiszen csak nekik volt rá lehetőségük, hogy beszerezzék őket. Gigliola Fragnito történész szerint a Bibliák még akkor is csak „kevesek számára voltak hozzáférhetőek”, amikor a nyomtatás jelentős mértékben csökkentette a könyvek árát.

A lakosság legnagyobb része évszázadokon át írástudatlan volt. Még Olaszország 1861-ben történt egyesítése idején is 74,7 százalék volt az írástudatlanok aránya. Mellesleg amikor az új olasz kormány arra készült, hogy bevezeti a mindenki számára ingyenes és kötelező iskolai oktatást, IX. Pius pápa 1870-ben levelet írt a királynak. Ebben arra kérte őt, hogy ellenezze a törvényt, azt a „csapást”, amely „teljesen tönkre akarja tenni a katolikus iskolákat”.

Az első olasz nyelvű Biblia

Az első teljes Bibliát olaszul 1471-ben nyomtatták Velencében, mintegy 16 évvel azután, hogy a mozgatható betűs nyomdagépet először használták Európában. Nicolò Malerbi, egy kamalduli szerzetes nyolc hónap alatt készítette el a fordítását. Szorosan ragaszkodott a már meglévő fordításokhoz, a latin Vulgata alapján átjavította őket, és kicserélt néhány szót olyan kifejezésekre, amelyeket jellegzetesen ott, Velencében használtak. Az ő fordítása volt az első nyomtatott Biblia olasz nyelven, amely szélesebb körben elterjedt.

Másvalaki is kiadott egy bibliafordítást Velencében. Ő Antonio Brucioli, egy protestantizmus felé hajló humanista volt, aki azonban soha nem szakította meg kapcsolatát a katolikus egyházzal. Brucioli 1532-ben lefordította a Bibliát az eredeti héber és görög nyelvről. Ez volt az első olyan Biblia, amely az eredeti szövegekből lett lefordítva olaszra. Habár ez a fordítás nem érte el az olasz irodalmi nyelv magaslatait, az eredeti szöveghez való hűsége kiemelkedő, különösen ha figyelembe vesszük, hogy akkoriban mennyire hiányosan ismerték az ókori nyelveket. A fordítás némelyik változatában néhány helyen Brucioli helyreállította Isten nevét az „Ieova” formában. Az általa készített Biblia majdnem egy évszázadon keresztül nagyon népszerű volt az olasz protestánsok és vallási szakadárok körében.

Másfajta olasz fordításokat is kiadtak, némelyiket maguk a katolikusok, de ezek valójában Brucioli Bibliájának az átdolgozott változatai voltak. Egyikük sem terjedt el jelentősebb mértékben. 1607-ben Giovanni Diodati, egy kálvinista lelkipásztor, akinek a szülei Svájcba menekültek a vallási üldözés elől, Genfben kiadott egy másik olasz nyelvű fordítást, amely az eredeti nyelvekből készült. Több száz éven át az ő fordítását használták az olasz protestánsok. Figyelembe véve azt az időszakot, amikor készült, ez egy kiváló minőségű olasz fordításnak tekinthető. Diodati Bibliája segített az olaszoknak, hogy megértsék a Biblia tanításait. Az egyházi cenzúra azonban megakadályozta ennek és más fordításoknak a terjedését.

A Biblia — Egy ismeretlen könyv

„Az egyház mindig is eleget tett annak a feladatának, hogy megfigyelés alatt tartsa a könyveket, de a nyomtatás feltalálásáig nem tartotta szükségesnek, hogy listát állítson össze a tiltott könyvekről, hiszen a veszélyesnek ítélt írásokat elégették” — állapítja meg egy enciklopédia (Enciclopedia Cattolica). Több európai ország papsága — még azután is, hogy megkezdődött a protestáns reformáció — mindent  megtett, hogy az úgynevezett eretnek könyvek terjedését fékezze. A fordulópont az 1546-ban megtartott tridenti zsinat után következett be, amikor is a helyi nyelvű fordítások kérdése került terítékre. Két, egymással szemben álló vélemény fogalmazódott meg. Akik a tiltás pártján álltak, azt tartották, hogy a Biblia lefordítása a hétköznapi nyelvre „minden eretnekség szülőanyja és melegágya”. A tiltás ellenzői azt hangoztatták, hogy az „ellenségeik”, a protestánsok majd úgy érvelnek, hogy az egyház azért tiltja meg a Biblia lefordítását a helyi nyelvekre, mert nem akarja, hogy kiderüljön a sok „csalás és megtévesztés”.

Az egyetértés hiánya oda vezetett, hogy a zsinat nem foglalt konkrétan állást a kérdésben, csupán annyit tett, hogy szentesítette a Vulgata hitelességét, amely ezáltal a katolikus egyház mérvadó fordítása lett. Carlo Buzzetti, a római Szalézi Pápai Egyetem tanára szerint azonban a Vulgata „hitelesnek történő kijelentése valójában azt az elgondolást támogatta, hogy az legyen a Biblia egyetlen hivatalosan elfogadott formája”. Az ezután következő események ezt alá is támasztották.

1559-ben IV. Pál pápa kiadta a betiltott könyvek első indexét, amely tulajdonképpen azoknak a műveknek a listája volt, amelyek olvasása, eladása, lefordítása vagy birtoklása tilos volt a katolikusoknak. Ezeket a könyveket károsnak és veszélyesnek ítélték a hitre és az erkölcsi feddhetetlenségre nézve. Az index megtiltotta a helyi nyelvű Bibliák, beleértve Brucioli fordításának az olvasását is. A törvénysértőket kiátkozták az egyházból. Az 1596-ban megjelent index még szigorúbb volt. Senki nem adhatott felhatalmazást helyi nyelvű Bibliák fordítására vagy nyomtatására. Az ilyen Bibliákat meg kellett semmisíteni.

Ennek eredményeképpen a XVI. századot követően a Bibliák elégetése a templomok előtti tereken egyre gyakoribbá vált. Az emberek elméjében a Szentírás az eretnekek könyvévé vált, és ez a kép még ma is élénken él. Majdnem minden nyilvános és magánkönyvtárban levő Bibliát és bibliamagyarázatot megsemmisítettek, és a következő 200 évben egyetlen katolikus sem fordította le a Bibliát olasz nyelvre. Csak olyan Bibliákhoz lehetett hozzájutni az itáliai félszigeten, amelyeket protestáns fordítók készítettek, de ezekhez is csak titokban, mert féltek, hogy elkobozzák őket. Mario Cignoni történész kijelenti: „A hívek gyakorlatilag egyáltalán nem olvastak Bibliát évszázadokon keresztül. A Biblia szinte teljesen ismeretlen könyvvé vált, és olaszok milliói úgy  élték le az életüket, hogy egyetlen oldalt sem olvastak belőle.”

A tilalom enyhül

Később XIV. Benedek pápa az 1757. június 13-ai indexről szóló határozatában módosította a korábbi szabályt, „megengedve azoknak a helyi nyelvű fordításoknak az olvasását, amelyeket jóváhagyott a Szentszék, és a püspökök irányítása alatt kerültek kiadásra”. Ennek hatására Antonio Martini, aki később Firenze érseke lett, előkészületeket tett, hogy lefordítsa a Vulgatát. Az első részt 1769-ben adta ki, a teljes mű pedig 1781-ben készült el. Egy katolikus forrásmű szerint Martini fordítása volt „az első, amely igazán komoly figyelmet érdemelt”. Addig az ideig azok a katolikusok, akik nem értettek latinul, nem olvashattak olyan Bibliát, amelyet az egyház jóváhagyott volna. A következő 150 évben Martini fordítása volt az egyetlen kiadás, amely jóvá lett hagyva az olasz katolikusok számára.

A II. vatikáni ökumenikus zsinat fordulópontot jelentett. Az 1965-ben megjelent Dei Verbum című dokumentum első ízben szorgalmazta, hogy készüljenek „megfelelő és helyes fordítások . . . különböző nyelveken, leginkább a szent könyvek eredeti szövegeiből”. Röviddel ezelőtt, 1958-ban a Pápai Bibliaintézet (Pontificio istituto biblico) kiadta „az eredeti szövegek alapján készült első teljes katolikus fordítást”. Ez a változat néhány helyen visszaállította az isteni nevet a „Jahve” formában.

A helyi nyelvű Bibliák iránti ellenszenv lesújtó következményekkel járt, amelynek hatásai még ma is érződnek. Ahogy Gigliola Fragnito kifejezte, az eredmény az lett, hogy „a hívekbe belerögződött, hogy ne bízzanak a saját gondolkodásukban és lelkiismeretükben”. Továbbá a vallási hagyományok is nagy hangsúlyt kapnak, amelyeket sok katolikus fontosabbnak tekint, mint magát a Bibliát. Mindez azt eredményezte, hogy az emberek elidegenedtek a Szentírástól, noha az írástudatlanság szinte teljesen megszűnt.

Jehova Tanúi evangelizálómunkája azonban újra az érdeklődés középpontjába állította az olasz nyelvű Bibliát. 1963-ban a Tanúk kiadták A Keresztény Görög Iratok új világ fordítását olasz nyelven. 1967-ben az egész Biblia elérhetővé vált. Csak Olaszországban több mint 4 000 000 példányt terjesztettek el ebből a fordításból. Az Új világ fordítás, amely helyreállítja az isteni nevet, a Jehova formát használva a szövegében, megkülönbözteti magát azzal, hogy szigorúan ragaszkodik az eredeti szövegek értelméhez.

Jehova Tanúi házról házra járnak, felolvassák és megmagyarázzák a Szentírásból a remény üzenetét mindenkinek, aki csak meghallgatja őket (Cselekedetek 20:20). Amikor legközelebb találkozol Jehova Tanúival, kérd meg őket, hogy mutassák meg neked a saját Bibliádban Isten csodálatos ígéretét, amely szerint hamarosan „új földet” hoz el, ahol „igazságosság fog lakni” (2Péter 3:13).

[Térkép a 13. oldalon]

(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)

Velence

RÓMA

[Kép a 15. oldalon]

Brucioli fordításának szövege tartalmazta az isteni nevet az Ieova formában

[Kép a 15. oldalon]

A tiltott könyvek indexében a helyi nyelvű bibliafordítások a veszélyes könyvek közé voltak sorolva

[Kép forrásának jelzése a 13. oldalon]

Biblia címlapja: Biblioteca Nazionale Centrale di Roma

[Képek forrásának jelzése a 15. oldalon]

Brucioli fordítása: Biblioteca Nazionale Centrale di Roma Index: Su concessione del Ministero per i Beni e le Attività Culturali