Min van a hangsúly az ünnepek idején?

MILLIÓK úgy élik meg az ünnepi időszakot, hogy akkor lehetnek együtt rokonaikkal és barátaikkal, és szorosabbra fűzhetik velük a szeretet szálait. Sokan mások úgy vélik, ilyenkor Jézus Krisztus születésén és az emberiség megmentésében betöltött szerepén illik elmélkedniük. Oroszországban sok más országtól eltérően nem mindig volt szabad megünnepelni a karácsonyt. Bár az orosz ortodox egyház évszázadokon át nyíltan megtartotta ezt az ünnepet, a XX. század nagy részében ez tilos volt. Mi állt a változás hátterében?

Közvetlenül az 1917-es bolsevik szocialista forradalom után a szovjet hatóságok országszerte tűzzel-vassal támogatták az ateizmust. Rossz szemmel néztek az egész karácsonyi időszakra és annak vallásos légkörére. Az állam hadjáratot indított a karácsony és az újév megünneplése ellen. Sőt, nyíltan elítélte az ünnepekhez kapcsolódó jelképeket, azaz a karácsonyfát és a Gyed Morozt (Jégapót), a Mikulás orosz megfelelőjét.

1935-ben olyan változás következett be, amely teljesen átformálta az oroszok ünnepi időszakkal kapcsolatos szemléletmódját. A szovjetek visszahozták a Jégapót, a fenyőfát és az újév megünneplését, csak teljesen másképp. A Jégapó már nem karácsonykor, hanem újévkor hozott ajándékokat, és nem karácsonyfa volt, hanem újévi fa! A Szovjetunióban tehát máshová tolódott a hangsúly. A karácsony helyébe voltaképpen az újév lépett.

A karácsony teljesen világi ünnep lett, melyet hivatalosan megfosztottak a vallásos jellegtől. Az újévi fára nem vallásos díszek kerültek, hanem világi tárgyúak, melyek a Szovjetunió fejlődését mutatták be. Az orosz Vokrug Szveta című újságból erről értesülünk: „A kommunista társadalom megszervezésének története szépen nyomon követhető abból, hogy milyen díszeket tettek fel az újévi fára a szovjet éra különböző éveiben. A megszokott nyuszikon, jégcsapokon és kerek kenyereken kívül sarló, kalapács és traktor formájú díszeket is készítettek. Ezeket később bányász- és űrhajósfigurák, olajfúró tornyok, rakéták és holdjárók váltották fel.”

Mi történt magával a karácsony napjával? Azt természetesen nem ismerték el. Sőt, a szovjet hatalom munkanappá tette. Aki vallásos ünnepként kívánta megtartani a karácsonyt, annak nagyon körültekintően kellett eljárnia. Kivívhatta az állam haragját, és kellemetlen következményekre számíthatott. Igen, a XX. századi Oroszországban az ünnepi időszakban eltolódott a hangsúly, és a vallásos ünnepből világi ünnep lett.

Új szelek

A Szovjetunió 1991-ben összeomlott, és nagyobb lett a szabadság. Megszűnt az ateizmus központi támogatottsága. Az újonnan megalakult szuverén államok többsége különválasztotta az egyházat és az államot. Sok vallásos ember úgy érezte, hogy most már  gyakorolhatja a hitét. Úgy érveltek, hogy ehhez az is hozzátartozik, hogy vallásos ünnepként ülik meg a karácsonyt. Az ilyen emberek rövidesen nagyot csalódtak. Vajon miért?

Az évek múlásával az ünnepet egyre inkább áthatotta az üzleti szellem. Éppen úgy, ahogy Nyugaton, a karácsonyi időszak alatt itt is nagy haszonra tesznek szert a gyártók, valamint a kis- és nagykereskedők. Az üzletek kirakatai tele vannak karácsonyi dekorációval. Nyugati stílusú karácsonyi zene és énekek hangja tölti be az üzleteket, ami korábban ismeretlen volt Oroszországban. Karácsonyi csecsebecséket árusító kereskedők nagy táskákból kínálják portékájukat az ingázókat szállító vonatokon és más tömegközlekedési eszközökön. Nos, így fest az ünnepi időszak.

Akik nem látnak semmi rosszat ebben a leplezetlen üzleti szellemben, még azokat is zavarhatja az ünnep egy másik nyugtalanító velejárója, mégpedig a túlzott alkoholfogyasztás és annak szomorú következményei. Egy moszkvai kórház ambulanciáján dolgozó orvos elmondja, hogy „az orvosoknak az újév egyet jelent a duzzanatok és zúzódások, valamint a kés és golyó okozta sebek tömkelegének a kezelésével, melyekért legtöbbször a családon belüli erőszak, az ittas állapotban való verekedés és az autóbalesetek okolhatók”. Egy tudós, aki az Orosz Tudományos Akadémia egyik osztályának vezetőségi tagja, így nyilatkozott: „Hirtelen megugrott az alkohollal összefüggő halálesetek száma. 2000-ben kiemelkedően magas volt ez az adat. Az öngyilkosságok és gyilkosságok is elszaporodtak.”

Sajnos az ünnepi időszak alatt tapasztalható efféle viselkedésnek még valami tápot ad Oroszországban. Az Izvesztyija című lap „Az oroszok kétszer ünneplik a karácsonyt” című cikkében beszámol arról, hogy „csaknem minden 10. orosz ember kétszer ünnepli a karácsonyt. A ROMIR sajtófigyelő szolgálat felmérésének tanúsága szerint a válaszadók 8 százaléka elismerte, hogy a katolikus karácsonyi naptár alapján december 25-én is, az ortodox szerint pedig január 7-én is megünnepli a karácsonyt . . . Sokaknak nyilvánvalóan nem annyira a karácsony vallásos hangulata a lényeg, hanem inkább az, hogy lehet ünnepelni.” *

Tiszteletére válik Krisztusnak a mostani ünneplés?

Nem vitás, hogy az ünnepi időszakban sokan Istennek nem tetszően viselkednek.  Bármennyire aggasztó is ez, némelyek úgy érzik, hogy Isten és Krisztus iránti tiszteletből meg kell tartaniuk az ünnepeket. Dicséretes, hogy szeretnének Isten kedvében járni. De vajon Istennek és Krisztusnak valóban tetszik a karácsony megünneplése? Kutassunk egy kicsit az eredete után!

Például bárki bármit gondol is a karácsonnyal kapcsolatos szovjet álláspontról, nehéz lenne vitatni a következő történelmi tényeket, melyekről egy enciklopédia ír: „A karácsonyt . . . a »meghaló és feltámadó« istenek keresztény kor előtti imádatából vették át, mely főként az olyan földművelő népeknél dívott, amelyek általában a téli napforduló környékén, vagyis december 21-től 25-ig minden évben megünnepelték az Isten és Megmentő »születését«, aki új életre kelti a természetet” (Bolsaja Szovjetszkaja Enciklopedia).

Nyilván megragadja a figyelmedet az a pontos megállapítás, melyet ez az enciklopédia tesz: „Az első századok keresztényei nem ismerték a karácsonyt . . . A negyedik század közepétől a kereszténység átvette a téli napforduló megünneplését Mithras imádatából, és keresztény ünneppé tette. Elsőként Róma vallásos közösségei tartották meg a karácsonyt. A X. században a kereszténységgel együtt a karácsony is eljutott Oroszországba, ahol aztán egybeolvadt az ősi szlávok téli ünnepével, melyet az ősök szellemének tiszteletére tartottak.”

„Mit tudunk meg Isten Szavából, a Bibliából arról, hogy Jézus december 25-én született-e?” — fogalmazódhat meg benned a kérdés. Az igazság az, hogy a Biblia nem jelöli meg Jézus születésének az időpontját, és nincs feljegyzés arról, hogy Jézus beszélt volna róla, még kevésbé arról, hogy előírta volna a megünneplését. Azt azonban segít kitalálnunk a Biblia, hogy az évnek melyik időszakában született Jézus.

Máté evangéliumának 26. és 27. fejezete szerint Jézust niszán 14-én végezték ki, a zsidó pászka napjának vége felé, mely i. sz. 33. március 31-én kezdődött el. Lukács evangéliumából megtudjuk, hogy Jézus mintegy 30 éves volt, amikor megkeresztelkedett és elkezdte szolgálatát (Lukács 3:21–23). Szolgálata három és fél évig tartott. Ez azt jelenti, hogy körülbelül 33 és fél éves korában halt meg. I. sz. 33. október 1-je körül lett volna 34 éves. Lukács azt írja, hogy Jézus születésekor a pásztorok „a szabad ég alatt tartózkodtak, és felváltva őrködtek éjjel a nyájaik mellett” (Lukács 2:8). A pásztorok nem lettek volna kint a nyájaikkal a decemberi hidegben, amikor még havazás is előfordulhat Betlehem környékén. Az viszont lehetséges, hogy október 1-je táján ott voltak, és a bizonyítékok szerint ekkor született Jézus.

És mi a helyzet az újévvel? Amint már említettük, ilyenkor megszokott a kicsapongás.  Bár igyekeznek világi színezetet adni neki, az eredete ugyancsak kétségeket ébreszt.

Az ünnepi időszakkal összefüggő tények ismeretében semmitmondónak érezzük az olyan jelmondatokat, hogy Jézusról szóljanak az ünnepek. Ha felháborít a karácsonyi időszakban feléledő üzleti szellem és megbotránkoztató viselkedés, valamint az ünnep kétes, pogány eredete, ne csüggedj el. Van rá illő mód, hogy megadjuk Istennek és Krisztusnak a nekik járó tiszteletet, és közben megerősítsük a családi kötelékeket is.

 Inkább így tiszteljük Istent és Krisztust

A Biblia kijelenti, hogy Jézus Krisztus azért jött, „hogy lelkét váltságul adja cserébe sokakért” (Máté 20:28). Hagyta, hogy kivégezzék, önként halt meg bűneinkért. Vannak, akik szeretnék kifejezni a tiszteletüket Krisztus iránt, és úgy érzik, a karácsonyi időszakban ezt megtehetik. De ahogy már láttuk, a karácsonynak és az újévnek vajmi kevés köze van Krisztushoz, és pogány ünnepekben gyökerezik. Ezenfelül bármennyire közel áll is a karácsony valakinek a szívéhez, teljesen áthatja a gátlástalan üzleti szellem. És azt is el kell ismerni, hogy a karácsony megünneplésekor sokan szégyenletesen viselkednek, ami sem Istennek, sem Krisztusnak nem tetszik.

Mit tegyen akkor az, aki szeretne Isten kedvében járni? Nem szabad emberi hagyományokhoz ragaszkodnia, melyek talán megnyugtatják vallásos érzületét, de ellentétben vannak a Szentírással. Egy őszinte személy igyekszik megfelelő módon kimutatni a tiszteletét Isten és Krisztus iránt. Mit foglal ez magában, és mit kell tennünk?

Maga Krisztus hozza értésünkre, hogy „az . . . az örök élet, hogy ismeretet szerezzenek rólad, az egyedüli igaz Istenről, és arról, akit elküldtél, Jézus Krisztusról” (János 17:3). Nos igen, ha valaki igazán őszinte, az igyekszik pontosan megtudni, hogyan kell tisztelni Istent és Krisztust. Ezután az ismeretét átülteti a gyakorlatba, méghozzá nemcsak egy bizonyos időszakban, hanem a hétköznapokban. Istennek tetszenek az ilyen őszinte erőfeszítések, melyek örök élethez vezethetnek.

Szeretnéd a családoddal együtt megfelelő módon, a Szentírással összhangban kifejezni a tiszteletedet Isten és Krisztus iránt? Jehova Tanúi világviszonylatban már több millió családnak segítettek megszerezni a Bibliában rejlő létfontosságú ismeretet. Arra buzdítunk, hogy keresd meg Jehova Tanúit a közelben, vagy írj nekik a folyóiratunk 2. oldalán felsorolt címek közül a megfelelőre.

[Lábjegyzet]

[Kiemelt rész/kép a 7. oldalon]

Az újév eredete

Egy grúz ortodox szerzetes nyílt szavai

„Az újév megünneplése több pogány, ókori római ünnepből származik. Január 1-je a pogány Janus istennek szentelt ünnep volt, akinek a nevéből a hónap neve is ered. Janust úgy ábrázolták, mint akinek két, ellentétes irányba néző arca van, ami arra utalt, hogy egyaránt ismeri a múltat és a jelent. Az a mondás járta, hogy aki mókával, nevetéssel és dőzsöléssel köszönti január 1-jét, az az egész évet boldogságban és jólétben tölti majd. Ugyanez a babona kíséri sok honfitársunk újévi ünneplését . . . Bizonyos pogány ünnepeken az emberek áldozatokat mutattak be valamilyen bálványnak. Némelyek hírhedtek voltak a buja orgiák, a házasságtörés és a paráznaság folytán. Más alkalmakkor, például a Janus-ünnepen mérték nélkül ettek-ittak, lerészegedtek, és ezzel együtt mindenféle tisztátalanságot gyakoroltak. Ha visszaemlékszünk, hogy mi magunk hogyan ünnepeltük korábban az újévet, be kell ismernünk, hogy mindannyian ebben a pogány ünneplésben vettünk részt” (egy grúz újság).

[Kép a 6. oldalon]

A kereszténység átvette a Mithras-imádat elemeit

[Forrásjelzés]

Museum Wiesbaden

[Kép a 7. oldalon]

A pásztorok nem lettek volna kint nyájaikkal a decemberi hidegben