’Szabadon bocsátást prédikálnak a foglyoknak’

JÉZUS a szolgálata kezdetén kijelentette, hogy az is hozzátartozik a küldetéséhez, hogy ’szabadon bocsátást prédikáljon a foglyoknak’ (Lukács 4:18). Uruk példáját követve az igaz keresztények ’mindenfajta embernek’ prédikálják a Királyság jó hírét, és ezáltal kiszabadítják őket a szellemi fogságból, és segítenek nekik jobb életet élni (1Timóteusz 2:4).

Napjainkban e munka részeként szó szerinti foglyoknak is prédikálnak, olyanoknak, akik különféle bűntények elkövetéséért börtönben vannak, és értékelik a szellemi szabadulást. Biztosan örömmel olvasod a következő beszámolót, mely arról szól, hogyan végzik a prédikálómunkát Jehova Tanúi Ukrajna és más európai országok börtöneiben.

Drogfüggőkből keresztények

A 38 éves Szergij * 20 évet töltött már rács mögött. Az iskolát is a börtönben fejezte be. „Évekkel ezelőtt börtönbe kerültem gyilkosságért — meséli —, és még nem töltöttem le az egész büntetésemet. A börtönben zsarnokoskodtam, és a többi rab rettegett tőlem.” Vajon ettől szabadnak érezte magát? Nem. Sok éven át a drogok, az alkohol és a dohány rabja volt.

Akkor az egyik rabtársa beszélt neki a Biblia igazságáról. Ez olyan volt, mint egy fénysugár a sötétben. Szergij néhány hónap leforgása alatt szakított a szenvedélyeivel, a jó hír prédikálója lett, és megkeresztelkedett. Most jól be van táblázva a napja a börtönben, ugyanis úttörőként szolgálja Jehovát. Már hét bűnözőnek segített jó útra térni, és szellemi testvérévé válni. Hatan közülük kiszabadultak, Szergij azonban még mindig raboskodik. Nem türelmetlenkedik emiatt, mert boldoggá teszi, hogy megszabadíthat másokat a szellemi fogságból (Cselekedetek 20:35).

Az egyik férfi, akivel Szergij a börtönben tanulmányozott, Viktor, aki korábban drogdíler és -fogyasztó volt. A szabadulása után Viktor előrehaladt szellemileg, és később elvégezte a szolgálati kiképzőiskolát Ukrajnában.  Most különleges úttörő Moldovában. Így nyilatkozik: „Nyolcévesen kezdtem dohányozni, tizenkét évesen inni és tizennégy évesen drogozni. Meg akartam változni, de sosem sikerült. 1995-ben, amikor éppen azt terveztük a feleségemmel, hogy elköltözünk, hogy távolabb legyünk a rossz társaságtól, a feleségemet leszúrta egy pszichopata gyilkos. Az életem derékba tört. Folyton az járt a fejemben, hogy hol lehet most a feleségem, és mi történik azzal, aki meghal. Nem kaptam választ a kérdéseimre. Egyre több kábítószert fogyasztottam, hogy kitöltsem valamivel az űrt. Letartóztattak kábítószer-terjesztésért, és ötévi börtönbüntetésre ítéltek. A börtönben Szergij segített választ találni a kérdéseimre. Korábban sokszor próbáltam kiszabadulni a drogok fogságából, de csak most sikerült, a Bibliának köszönhetően. Isten Szavának óriási ereje van!” (Héberek 4:12).

Megrögzött bűnözők is megváltoznak

Vaszil soha nem kábítószerezett, mégsem kerülte el a börtönt. „A kick-box rabja voltam — mondja. — Megtanultam úgy megverni embereket, hogy ne maradjon nyoma.” Vaszil megtámadott és kirabolt járókelőket. „Háromszor kerültem börtönbe, és emiatt a feleségem elvált tőlem. Az utolsó, ötéves büntetés letöltése közben ismertem meg Jehova Tanúi kiadványait. Hatásukra elkezdtem olvasni a Bibliát, de még mindig azt csináltam, amihez kedvem volt: verekedtem, szabályok nélkül.

De aztán valami megváltozott bennem, miután már hat hónapja olvastam a Bibliát. Ha győztesen kerültem ki egy verekedésből, már nem éreztem azt a megelégedést, mint korábban. Ezért elemezni kezdtem az életemet az Ézsaiás 2:4 fényében, és rájöttem, hogy ha nem változtatok a gondolkodásomon, az életem hátralévő részét börtönben tölthetem. Kidobtam hát az összes harci eszközömet, és kezdtem megváltozni. Nem volt könnyű, de az elmélkedés és az ima fokról fokra hozzásegített, hogy felhagyjak a rossz szokásaimmal. Előfordult, hogy sírva könyörögtem Jehovához, hogy adjon erőt a szenvedélyem leküzdéséhez. Végül sikerült!

 A szabadulásom után kibékültem a családommal. Most egy szénbányában dolgozom. Így marad elég időm arra, hogy prédikáljak a feleségemmel, és ellássam a gyülekezeti feladataimat.”

Mikola a barátaival több bankot is kirabolt Ukrajnában. Emiatt tíz évre börtönbe zárták. Előtte csak egyszer járt templomban, akkor is azért, hogy előkészítse a kirablását. Bár ez nem sikerült, Mikolának az a benyomása támadt, hogy a Biblia biztosan tele van ortodox papokról, gyertyákról és vallásos ünnepekről szóló, unalmas történetekkel. Ezt mondja: „Nem tudom pontosan, miért, de elkezdtem olvasni a Bibliát. Megdöbbenve tapasztaltam, hogy egyáltalán nem olyan, mint amilyennek képzeltem!” Mikola bibliatanulmányozást kért, és 1999-ben megkeresztelkedett. Ha most ránéz valaki, nehezen tudja elhinni, hogy ez az alázatos kisegítőszolga valaha felfegyverzett, mindenre elszánt bankrabló volt!

Vlagyimirt halálra ítélték. A kivégzésére várva imádkozott Istenhez, és megígérte, hogy szolgálni fogja, ha életben maradhat. Időközben megváltozott a törvény, és a halálbüntetést életfogytiglani börtönbüntetésre módosították. Vlagyimir állni akarta a szavát, ezért elkezdett kutatni az igaz vallás után. Beiratkozott egy adventista egyház levelező tanfolyamára, és szerzett is oklevelet, mégsem volt elégedett.

Miután elolvasta Az Őrtorony és az Ébredjetek! folyóirat néhány számát a börtön könyvtárában, levélben kérte Jehova Tanúi ukrajnai fiókhivatalától, hogy látogassa meg valaki. Amikor a helyi testvérek bementek hozzá, ő már Tanúnak tartotta magát, és prédikált a börtönben. Segítséget kapott, hogy Királyság-hírnök lehessen. A cikk írásának idején hét másik személlyel együtt a keresztelkedésre várt a börtönben. De van egy kis gondjuk. Mivel az életfogytiglani büntetésüket töltő rabokat a vallásuk szerint zárják egy cellába, Vlagyimir egy hiten van a cellatársaival. Akkor kinek tudnak prédikálni? A börtönőrökkel osztják meg a jó hírt, és levélben tanúskodnak.

Nazar Ukrajnából a Cseh Köztársaságba költözött, és beállt egy tolvajbandába. Ennek következtében három és fél év börtönbüntetésre ítélték. A börtönben szívesen fogadta Jehova Tanúit, akik Karlovy Varyból érkeztek, megismerte az igazságot, és teljesen megváltozott. Egy biztonsági őr ezt mondta Nazar cellatársainak: „Ha mind olyanok lennétek, mint ez az ukrán, akkor kereshetnék másik munkát.” Egy másik őr kijelentette: „Ezek a Jehova Tanúi aztán értik a dolgukat. Bejön a börtönbe egy bűnöző, és kimegy egy rendes ember.” Nazar most már újra otthon van. Kitanulta az asztalos szakmát, megnősült, és a feleségével együtt a teljes idejű szolgálatban van. Nagyon hálás azért, hogy a Tanúk bejártak a börtönbe.

Hivatalos elismerés

Nemcsak a rabok örülnek Jehova Tanúi szolgálatának. Miroslaw Kowalski, az egyik lengyel börtön szóvivője így nyilatkozott: „Nagyon értékeljük, hogy bejárnak. Némelyik rabnak bizony sötét múltja van. Valószínűleg soha senki nem bánt velük emberhez méltó módon . . . A [Tanúk által nyújtott] segítség nagyon értékes, mivel személyzethiánnyal küzdünk, és kevés a nevelőnk.”

Egy másik lengyel börtön igazgatója azzal a kéréssel fordult levélben a fiókhivatalhoz, hogy a Tanúk fokozzák tevékenységüket a börtönben. Vajon hogyan indokolta kérését? „Ha gyakrabban jelennek meg az Őrtorony képviselői, a rabok remélhetőleg a társadalom számára hasznos tulajdonságokat fejlesztenek ki, és ez visszaszorítja körükben az agresszív magatartást.”

Egy ukrán újság beszámolt egy depressziós rabról, aki már öngyilkossággal is próbálkozott, de aztán segítséget kapott Jehova Tanúitól. „Jó úton halad az érzelmi talpra állás felé — olvasható a cikkben. — Betartja a börtön házirendjét, és jó példát mutat a többi rabnak.”

 A jótékony hatás a börtön falain kívül is érezhető

Jehova Tanúi munkájának az eredménye nem korlátozódik a börtönön belülre. Azután is érezhető, hogy a rabok kiszabadulnak. Két testvérnő, Brigitte és Renate évek óta segít volt raboknak. Egy német újság, a Main-Echo Aschaffenburg a következő beszámolót közölte róluk: „A szabadulás utáni három-öt hónapban törődnek a női elítéltekkel, és arra ösztönzik őket, hogy találjanak valamilyen életcélt . . . A két hölgyet hivatalosan elismerik mint önkéntes segítőket . . . A börtön személyzetével is jó kapcsolatban vannak, és építően hatnak rá.” A segítségnek köszönhetően már számos volt rab átadta az életét Jehovának.

A börtön tisztviselői is hasznot merítenek Jehova Tanúi bibliai oktatómunkájából. Roman például őrnagyként és pszichológusként teljesített szolgálatot egy ukrajnai börtönben. Amikor a Tanúk felkeresték otthon, elfogadta a bibliatanulmányozást. Később a tudomására jutott, hogy a Tanúk nem látogathatják a rabokat abban a börtönben, ahol dolgozik. Engedélyt kért az igazgatótól, hogy hadd használja a Bibliát a munkája során, amikor a rabokkal beszélget. Az igazgató beleegyezett, és mintegy tíz rab mutatott érdeklődést. Roman fokozatosan megosztotta velük, amit ő maga a Bibliából tanult, és fáradozásának szép gyümölcse lett. A szabadulás után némelyikük előrehaladt és megkeresztelkedett. Isten Szavának erejét látva Roman komolyabban vette a tanulmányozást. Kilépett a katonaság kötelékéből, és folytatta bibliaoktató munkáját. Most egy korábbi rabbal együtt prédikál.

„A Biblia, a Biblián alapuló kiadványok és a bibliatanulmányozás tart minket életben” — írta egy elítélt. Szavai jól kifejezik, milyen nagy szükség van némelyik börtönben bibliai irodalomra. Egy ukrajnai gyülekezet így számol be a helyi börtönben folyó bibliai oktatómunkáról: „A vezetőség hálás az irodalmunkért. 60 példányt juttatunk be Az Őrtorony és az Ébredjetek! valamennyi számából.” Egy másik gyülekezet ezt írja: „Egy olyan javítóintézetbe járunk, amelyben 20 kis könyvtár van. Mindegyikbe elvittük a főbb kiadványainkat. Ez 20 doboznyi irodalom volt.” Az egyik börtönben az őrök lefűzik a folyóiratainkat a könyvtárban, hogy a rabok minden egyes számot elolvashassanak.

Az ukrajnai fiókhivatal 2002-ben létrehozott egy börtönrészleget. Ez idáig a részleg körülbelül 120 büntetőintézettel vette fel a kapcsolatot, és kijelölte, hogy melyik gyülekezet legyen értük felelős. Havonta megközelítőleg 50 levelet kapnak raboktól, akik leginkább irodalmat vagy bibliatanulmányozást kérnek. A fiókhivatal könyveket, folyóiratokat és füzeteket küld nekik addig is, amíg a helyi testvérek nem tudják felvenni velük a kapcsolatot.

„Tartsátok elmétekben a rabbilincsekben levőket” — írta Pál apostol a keresztény hittársainak (Héberek 13:3). Azokra gondolt, akik a hitükért kerültek börtönbe. Ma Jehova Tanúi elméjükben tartják a börtönök lakóit, meglátogatják őket, és ’szabadon bocsátást prédikálnak a foglyoknak’ (Lukács 4:18).

[Lábjegyzet]

[Kép a 9. oldalon]

Egy börtön fala az ukrajnai Lvivben

[Kép a 10. oldalon]

Mikola

[Kép a 10. oldalon]

Vaszil a feleségével, Irinával

[Kép a 10. oldalon]

Viktor