Mennyire bízol Istenben?
Mennyire bízol Istenben?
„Továbbra is keressétek először a királyságot” (MÁTÉ 6:33)
1—2. Milyen lépésre szánta el magát egy fiatalember a világi munkáját illetően, és miért?
EGY fiatalember hasznosabbá akarta tenni magát a gyülekezetében. A baj csak az volt, hogy a világi munkája miatt nem tudott rendszeresen részt venni az összejöveteleken. Hogyan oldotta meg a helyzetet? Leegyszerűsítette az életét, kilépett a munkahelyéről, és idővel talált egy olyan állást, amely nem ütközött a keresztény tevékenységeivel. Ma sokkal kevesebbet keres, mint korábban, de még így is tud gondoskodni a családja szükségleteiről, és sokkal teljesebb mértékben tudja támogatni a gyülekezetet.
2 Érted miért szánta el magát erre a lépésre ez a fiatalember? Te is hasonlóan cselekedtél volna a helyében? Dicséretes módon sok keresztény így tett, és cselekedeteik azt mutatják, hogy bíznak Jézus ígéretében: „Így tehát továbbra is keressétek először a királyságot és az Ő igazságosságát, és ezek az egyéb dolgok mind megadatnak nektek ráadásként” (Máté 6:33). Ők Jehovától várják a biztonságot, és nem a világtól (Példabeszédek 3:23, 26).
3. Miért tűnődnek el néhányan azon, hogy gyakorlatias dolog-e napjainkban Isten Királyságát tenni az első helyre?
3 Tekintve, hogy nehéz időkben élünk, néhányan talán elgondolkodnak, vajon bölcs döntést hozott-e a fiatalember. Napjainkban az emberiség egy része a legnagyobb nyomorban tengődik, míg mások a történelem folyamán eddig elért legmagasabb színvonalon élik az életüket. A szegény országokban a legtöbben örömmel megragadnának bármilyen lehetőséget, hogy egy kicsit könnyítsenek az életükön. Másrészt a gazdagabb országokban sokan éreznek nyomást arra, hogy a bizonytalan gazdasági helyzet, a változó munkaerőpiac és a munkaadók által támasztott egyre nagyobb követelmények ellenére is fenntartsák az eddig elért életszínvonalukat. Figyelembe véve, hogy milyen nyomás nehezedik az emberre, hogy biztosítani tudja a megélhetését, néhányan talán eltűnődnek: „Vajon még mindig gyakorlatias gondolkodásra vall először a Királyságot keresni?” Hogy válaszolni tudjunk erre a kérdésre, vizsgáljuk meg, milyen hallgatósághoz intézte Jézus a beszédét.
„Ne aggódjatok tovább”
4—5. Hogyan szemléltette Jézus, hogy Isten népe ésszerűen teszi, ha nem aggódik túlzottan a mindennapi nehézségek miatt?
4 Jézus Galileában volt, és egy nagy tömeghez beszélt (Máté 4:25). Ha voltak is köztük gazdagok, nem sokan lehettek. Valószínűleg a legtöbbjük szegény volt. Jézus mégis arra buzdította őket, hogy elsősorban ne az anyagi javak megszerzésére törekedjenek, hanem arra, hogy valami sokkal értékesebbet gyűjtsenek: szellemi kincseket (Máté 6:19–21, 24). Ezt mondta: „ne aggódjatok tovább a lelketek miatt, hogy mit fogtok enni, vagy mit fogtok inni, vagy a testetek miatt, hogy mit fogtok viselni. Hát nem jelent többet a lélek, mint az eledel, és a test, mint az öltözék?” (Máté 6:25).
5 Jézus szavai sok hallgató számára nem tűnhettek túl gyakorlatiasnak. Tudták, hogy a családjuk látná kárát, ha nem dolgoznának keményen. Ám Jézus emlékeztette őket a madarakra; ők egyik napról a másikra élnek, Jehova mégis törődik velük. Jézus azt is megemlítette, hogyan gondoskodik Jehova a vadvirágokról, melyek szépsége Salamon minden dicsőségét felülmúlja. Ha Jehova törődik a madarakkal és a virágokkal, mennyivel inkább törődik velünk? (Máté 6:26–30). Jézus szerint az életünk (lelkünk) és a testünk sokkal fontosabb, mint az étel, amit megveszünk, hogy fenntartsuk az életünket, és a ruha, amit beszerzünk, hogy legyen mit magunkra venni. Ha minden erőfeszítésünk csak arra irányul, hogy táplálkozzunk és ruházkodjunk, és semmi érdemlegeset nem teszünk Jehova szolgálatában, eltévesztjük az életünk alapvető célját (Prédikátor 12:13).
Kiegyensúlyozott nézőpont
6. a) Milyen felelősségük van a keresztényeknek? b) Kibe vetik teljes bizalmukat a keresztények?
6 Természetesen Jézus nem arra ösztönözte a hallgatóit, hogy ne dolgozzanak, és csak várják, hogy Isten majd valahogy gondoskodik a családjukról. Még a madaraknak is keresgélniük kell, hogy élelmet találjanak maguknak és a fiókáiknak. Így hát a keresztényeknek is dolgozniuk kellett, ha enni akartak. A családi kötelezettségeiknek szintén eleget kellett tenniük. A kereszténnyé lett háziszolgáknak és rabszolgáknak szorgalmasan kellett dolgozniuk az uraiknak (2Tesszalonika 3:10–12; 1Timóteusz 5:8; 1Péter 2:18). Pál apostol gyakran dolgozott sátorkészítőként, hogy eltartsa magát (Cselekedetek 18:1–4; 1Tesszalonika 2:9). Ezek a keresztények mégsem a világi munkától várták a biztonságot, hanem Jehovában bíztak, ezért olyan belső békét élveztek, amely másoknak nem adatott meg. A zsoltáríró ezt mondta: „Akik Jehovában bíznak, olyanok, mint Sion hegye, amely megingathatatlan, és időtlen időkig megáll” (Zsoltárok 125:1).
7. Hogyan gondolkodhat az a személy, aki nem bízik erősen Jehovában?
7 Akik nem bíznak erősen Jehovában, talán másképp gondolkodnak. Az emberek többsége a gazdagságot tekinti a biztonság egyik legfőbb forrásának. Ezért egyes szülők arra buzdították a gyermekeiket, hogy fiatal felnőttkoruk legnagyobb részét továbbtanulással töltsék, remélve, hogy ezáltal majd jól fizető állásokhoz juthatnak. Néhány keresztény családnak sajnos rá kellett döbbennie, hogy ez a befektetés túl nagy kockázattal járt, mivel gyermekeik legyengültek szellemileg, és anyagias célokat kezdtek hajszolni.
8. Milyen egyensúly megtartására törekszenek a keresztények?
8 Ezért a bölcs keresztények felismerik, hogy Jézus tanácsa ma is ugyanolyan érvényes, mint amilyen az első században volt, és igyekeznek kiegyensúlyozottak maradni. Még ha rengeteget kell is dolgozniuk, hogy eleget tudjanak tenni szentírási felelősségeiknek, soha nem engedik, hogy a pénzkeresés háttérbe szorítsa náluk a fontosabb szellemi dolgokat (Prédikátor 7:12).
„Soha ne aggódjatok”
9. Hogyan nyugtatja meg Jézus azokat, akik teljes mértékben bíznak Jehovában?
9 Hegyi beszédében Jézus így intette a hallgatóit: „Soha ne aggódjatok hát, és ne mondjátok: »Mit fogunk enni?«, vagy: »Mit fogunk inni?«, vagy: »Mit fogunk felvenni?« Mert mindezekért a nemzetek törik magukat. Hisz tudja a ti égi Atyátok, hogy szükségetek van mindezekre” (Máté 6:31, 32). Milyen bátorító szavak! Ha teljes mértékben bízunk Jehovában, ő mindig támogatni fog bennünket. Jézus szavai ugyanakkor kijózanítóak is egyben. Arra emlékeztetnek minket, hogy ha az anyagi dolgokért ’törjük magunkat’, akkor a gondolkodásunk pont olyan, mint a ’nemzeteké’, akik mint tudjuk, nem igaz keresztények.
10. Hogyan hozta felszínre Jézus, hogy mit szeretett legjobban az a fiatalember, aki odament hozzá tanácsért?
10 Egyszer egy meglehetősen gazdag fiatalember megkérdezte Jézustól, hogy mit kell tennie ahhoz, hogy örök életet nyerjen. Jézus emlékeztette őt a Törvény követelményeire, amely még mindig érvényben volt abban az időben. A fiatalember erről biztosította Jézust: „Mindezeket megtartottam; mi hiányosság van még bennem?” Jézus válasza sokaknak nem tűnhetett gyakorlatiasnak, ugyanis ezt mondta: „Ha tökéletes akarsz lenni, menj, add el javaidat, add a szegényeknek, és kincsed lesz az égben, és jöjj, légy a követőm!” (Máté 19:16–21). A fiatalember szomorúan távozott, mivel a jómódról nem tudott lemondani. Bármennyire szerette is Jehovát, a vagyonát még jobban szerette.
11—12. a) Milyen kijózanító szavakat mondott Jézus a gazdagsággal kapcsolatban? b) Hogyan akadályozhat valakit a vagyona Jehova szolgálatában?
11 Ez az esemény arra indította Jézust, hogy valami szokatlant mondjon: „a gazdagnak nehéz lesz bejutni az egek királyságába . . . könnyebb a tevének átjutni a tű fokán, mint a gazdagnak bejutni az Isten királyságába” (Máté 19:23, 24). Vajon Jézus ezzel arra célzott, hogy egyetlen gazdag ember sem fogja örökölni a Királyságot? Nem, hiszen hozzátette: „Istennél minden lehetséges” (Máté 19:25, 26). Igen, Jehova segítségével néhány akkori gazdagnak sikerült felkent kereszténnyé válnia (1Timóteusz 6:17). Mindazonáltal Jézus nem ok nélkül mondta ezeket a meglepő szavakat. Figyelmeztetést közölt.
12 Ha a gazdag fiatalemberhez hasonlóan valaki túlzottan kötődik az anyagi javaihoz, azok megakadályozhatják őt abban, hogy teljes szívvel szolgálja Jehovát. Ez igaz lehet azok esetében is, akik már gazdagok, és azok esetében is, akiknek „elhatározásuk, hogy gazdagok lesznek” (1Timóteusz 6:9, 10). Az anyagi dolgokba vetett túlzott bizalom oda vezethet, hogy valaki kevésbé lesz ’tudatában a szellemi szükségletének’ (Máté 5:3). Ez pedig azt eredményezheti, hogy már nem érzi annyira szükségét, hogy Jehovára támaszkodjon (5Mózes 6:10–12). Idővel talán elvárja, hogy különleges bánásmódban részesüljön a gyülekezetben (Jakab 2:1–4). És lehet, hogy Jehova szolgálata helyett az ideje legnagyobb részét azzal fogja tölteni, hogy élvezze a gazdagságát.
Fejlesszünk ki helyes nézőpontot!
13. Milyen helytelen nézőpontot ápoltak a laodiceaiak?
13 Az első századi laodiceai gyülekezet tagjai nem gondolkodtak helyesen az anyagi javakról. Jézus így szólt hozzájuk: „azt mondod: »Gazdag vagyok, gazdagságot szereztem, és semmire sincs szükségem«, de nem tudod, hogy nyomorult, szánalmas, szegény, vak és mezítelen vagy”. A laodiceaiak nem a gazdagságuk miatt kerültek ilyen szánalmas szellemi állapotba, hanem amiatt, hogy jobban bíztak a gazdagságban, mint Jehovában. Így szellemi értelemben langyossá váltak, és már közel álltak ahhoz, hogy Jézus ’kiköpje’ őket a szájából (Jelenések 3:14–17).
14. Miért érdemeltek dicséretet Páltól a héber keresztények?
14 Másrészt viszont Pál megdicsérte a héber keresztényeket egy korábbi üldözés során tanúsított helyes magatartásukért. Ezt mondta: „a börtönben levők iránt is együttérzést fejeztetek ki, és javaitok elrablását is örömmel vettétek, tudva azt, hogy tinektek jobb és maradandó tulajdonotok van” (Héberek 10:34). Ezek a keresztények nem érezték lesújtva magukat a javaik elvesztése miatt. Megőrizték az örömüket, mert a legértékesebb tulajdonukhoz, egy ’jobb és maradandó tulajdonhoz’ ragaszkodtak. Ugyanúgy, mint Jézus példázatában a kereskedő, aki mindent feláldozott egyetlen gyöngyért, ők is eltökélték magukban, hogy semmiképpen sem adják fel a Királyságba vetett reménységüket (Máté 13:45, 46). Milyen nagyszerű gondolkodás!
15. Hogyan tette a Királyság-érdekeket az első helyre egy testvérnő Libériában?
15 Napjainkban sokan gondolkodnak ugyanilyen nagyszerűen. Libériában például egy fiatal testvérnőnek lehetősége nyílott arra, hogy egyetemen tanuljon. Ebben az országban egy ilyen ajánlatot egyenlőnek tekintenek a biztos jövővel. Ő azonban úttörő volt (teljes idejű evangéliumhirdető), és épp meghívást kapott, hogy ideiglenesen különleges úttörőként szolgáljon. Úgy döntött, hogy a Királyságot fogja keresni először, és a teljes idejű szolgálatban marad. Elutazott a megbízatási helyére, és három hónap leforgása alatt 21 bibliatanulmányozást tudott kezdeni. Több ezer más Tanúhoz hasonlóan ez a fiatal testvérnő a Királyságot keresi először, még akkor is, ha emiatt le kell mondania bizonyos anyagi előnyökről. Mi segít nekik így gondolkodni ebben az anyagias világban? Az, hogy kiváló tulajdonságokat ápolnak. Vizsgáljunk meg ezek közül néhányat.
16—17. a) Miért fontos a szerénység ahhoz, hogy bízni tudjunk Jehovában? b) Miért bízzunk Isten ígéreteiben?
16 Szerénység. A Biblia ezt mondja: „Bízzál Jehovában teljes szívedből, és a magad értelmére ne támaszkodj. Minden utadban vedd figyelembe őt, és akkor ő fogja egyengetni ösvényeidet. Ne légy bölcs a magad szemében” (Példabeszédek 3:5–7). Időnként egy bizonyos döntés talán gyakorlatiasnak tűnhet, ha a világ nézőpontja szerint gondolkodunk (Jeremiás 17:9). Egy igaz keresztény azonban Jehovától várja a vezetést (Zsoltárok 48:14). Szerényen figyelembe veszi Jehova tanácsát ’minden útjában’, legyen az akár gyülekezeti ügy, oktatás, munkahely, kikapcsolódás vagy bármi más (Zsoltárok 73:24).
17 Bizalom Jehova ígéreteiben. Pál ezt mondta: „aki [Isten elé] járul, annak hinnie kell, hogy ő van, és hogy megjutalmazója lesz azoknak, akik komoly igyekezettel keresik őt” (Héberek 11:6). Ha kételkedünk abban, hogy Jehova be fogja teljesíteni az ígéreteit, talán logikusnak tűnhet, hogy ’teljesen éljünk ezzel a világgal’ (1Korintusz 7:31). Ha viszont erős a hitünk, eltökéltek leszünk, hogy a Királyságot keressük először. Hogyan lehet erős hitet kifejleszteni? Úgy, hogy állandó, szívből jövő ima és rendszeres személyes tanulmányozás által közeledünk Jehovához (Zsoltárok 1:1–3; Filippi 4:6, 7; Jakab 4:8). Dávid királyhoz hasonlóan így imádkozhatunk: „én benned bízom, ó, Jehova! Azt mondom: »Te vagy Istenem.« Mily nagy a te jóságod” (Zsoltárok 31:14, 19).
18—19. a) Hogyan erősíti a Jehovába vetett bizalmunkat a serénység? b) Miért legyen kész egy keresztény áldozatokat hozni?
18 Szorgalom Jehova szolgálatában. Pál a Jehova ígéreteibe vetett bizalmat összefüggésbe hozta a serénységgel, amikor ezt írta: „Kívánjuk . . . , hogy mindegyikőtök ugyanazt a serénységet tanúsítsa, hogy a reménységnek teljes bizonyosságával legyen mindvégig” (Héberek 6:11). Ha buzgón végezzük Jehova szolgálatát, ő támogat bennünket. Valahányszor tapasztaljuk ezt a támogatást, a belé vetett bizalmunk egyre erősödik, és így „rendíthetetlenné, tántoríthatatlanná” válunk (1Korintusz 15:58). A hitünk megújul, a reménységünk pedig megszilárdul (Efézus 3:16–19).
19 Áldozatkészség. Pál ígéretes karrierről mondott le, hogy Jézus követője lehessen. Egyértelműen jó döntést hozott, noha anyagi téren voltak időnként gondjai (1Korintusz 4:11–13). Jehova nem ígér fényűző életet, és a szolgáinak néha nehézségeket kell átélniük. Ha hajlandók vagyunk leegyszerűsíteni az életünket és áldozatokat hozni, azzal bizonyítjuk, hogy szilárd bennünk az elhatározás Jehova szolgálatára (1Timóteusz 6:6–8).
20. Miért kell feltétlenül türelmesnek lennie annak, aki a Királyság-érdekeket teszi az első helyre?
20 Türelem. Jakab tanítvány így intette keresztény hittársait: „Legyetek hát türelmesek, testvérek, az Úr jelenlétéig” (Jakab 5:7). Ebben a rohanó világban nem könnyű türelmesnek lenni. Azt akarjuk, hogy minden azonnal történjen. Ám Pál arra buzdít minket, hogy utánozzuk azokat, akik „hit és türelem által öröklik az ígéreteket” (Héberek 6:12). Legyünk készek várni Jehovára. Örök élet a paradicsomi földön — ezért biztosan megéri várni!
21. a) Minek adjuk tanújelét, ha a Királyság-érdekeket tesszük az első helyre? b) Mit fogunk megbeszélni a következő cikkben?
21 Igen, Jézus tanácsa, hogy először a Királyságot keressük, nagyon is gyakorlatias. Ha így teszünk, megmutatjuk, hogy valóban bízunk Jehovában, és hogy az egyetlen biztonságos módját választjuk annak, ahogy egy keresztény élhet. De Jézus azt is tanácsolta nekünk, hogy továbbra is „keressétek először . . . [Isten] igazságosságát”. A következő cikkben látni fogjuk, hogy miért van különösen szükségünk erre a buzdításra napjainkban.
Meg tudod magyarázni?
• Milyen egyensúly megtartására buzdított minket Jézus az anyagi dolgokat illetően?
• Mit tanulhatunk abból a szemléltetésből, amelyet Jézus a tevéről és a tű fokáról mondott?
• Mely keresztényi tulajdonságok segítenek nekünk abban, hogy először Isten Királyságát keressük?
[Tanulmányozási kérdések]
[Kép a 21. oldalon]
Jézus hallgatói közül sokan szegények voltak
[Kép a 23. oldalon]
Jézus példázatában a kereskedő mindent feláldozott egyetlen értékes gyöngyért
[Kép a 23. oldalon]
A gazdag fiatalember jobban szerette a vagyonát, mint Istent
[Kép a 24. oldalon]
Ha buzgók vagyunk Jehova szolgálatában, ő támogat bennünket