Olvasók kérdései

A Zsoltárok 102:26 szerint az ég és a föld „elvesznek”. Vajon ez a kijelentés azt jelenti, hogy a föld el fog pusztulni?

Jehovához intézett egyik imájában a zsoltáríró kijelentette: „Te raktad le hajdanán a föld alapjait, az egek a te kezed művei. Azok elvesznek, de te megmaradsz; mind elkopnak, akár a ruha. Váltod őket, mint az öltözéket, és lejár az idejük” (Zsoltárok 102:25, 26). A szövegkörnyezetből látható, hogy ezek a versek nem a föld elpusztításáról, hanem Isten örökkévalóságáról beszélnek. A szövegösszefüggés arra is rámutat, hogy ez a létfontosságú igazság miért vigasztaló Isten szolgáinak.

A zsoltáríró, aki talán éppen Babilonban van száműzetésben, kezdi felsorolni a szerencsétlenségeit. Amiatt siránkozik, hogy az élete úgy száll el, „mint a füst”. Lázas aggodalom gyötri testét, amely miatt a csontjai „vörösen izzanak, mint valami tűzhely”. Kimerült, ’elszáradt, mint a növényzet’, és olyan magányosnak érzi magát, „mint egy árva madár a tetőn”. Megpróbáltatásai miatt nincs étvágya, és napjaira gyász borul (Zsoltárok 102:3–11). De, még ha mindez így van is, a zsoltáríró nem adott fel minden reményt. Miért nem? Mert tudja, hogy ígéretéhez híven Jehova mit fog tenni Sionnal, vagyis Jeruzsálemmel.

Habár Sion elpusztult, Jehova megígérte, hogy helyre lesz állítva (Ézsaiás 66:8). Ezért a zsoltáríró bizakodóan ezt mondja Jehovának: „irgalmazol Sionnak, mert eljött az ideje, hogy kegyes légy hozzá, bizony, itt a meghatározott idő.” „Bizony fölépíti Jehova Siont” (Zsoltárok 102:13, 16). Ezt követően a zsoltáríró ismét a saját szenvedéseiről beszél. Valójában úgy érvel, hogy ha a kihalt Jeruzsálem meg tud újulni Isten ereje folytán, akkor Jehova bizonyára őt is meg tudja szabadítani siralmas helyzetéből (Zsoltárok 102:17, 20, 23). De van még valami, ami miatt a zsoltáríró teljes mértékben Jehovába veti bizalmát. Mi az? Az a tény, hogy Isten örökkévaló.

Jehova örökké tartó létezése éles ellentétben áll a zsoltáríró saját életének rövidségével. „A te éveid minden nemzedéken át tartanak” — mondja Jehovának (Zsoltárok 102:24). Majd kijelenti: „Te raktad le hajdanán a föld alapjait, az egek a te kezed művei” (Zsoltárok 102:25).

De még az ég és a föld meglétének hosszú időtartama sem hasonlítható Jehova örökké tartó létezéséhez. A zsoltáríró hozzáteszi: „Azok [az ég és a föld] elvesznek, de te megmaradsz” (Zsoltárok 102:26). A fizikai ég és föld veszendő. Igaz, Jehova máshol kijelentette, hogy örökké fognak tartani (Zsoltárok 119:90; Prédikátor 1:4). De el lehetne pusztítani őket, ha ez lenne Isten szándéka. Ezzel ellentétben Isten nem halhat meg. A fizikai teremtésmű részei csak azért ’állnak meg mindörökké’, mert Isten fenntartja őket (Zsoltárok 148:6). Ha Jehova valaha is úgy döntene, hogy nem újítja meg többé a fizikai teremtésmű részeit, akkor ’mind elkopnának, akár egy ruha’ (Zsoltárok 102:26). Ahogy egy ember tovább él, mint ameddig a ruhái tartanak, ugyanígy Jehova is tovább él, mint ameddig a teremtésműve tartana — már ha így tenne. De más írásszövegek alapján tudjuk, hogy ő nem ezt akarja. Isten Szava biztosít minket, hogy Jehova elhatározása szerint a szó szerinti ég és föld mindörökké megmarad (Zsoltárok 104:5).

Vigasztaló tudni, hogy Jehova mindig be fogja tartani az ígéreteit. Bármilyen próbákkal is kelljen szembenéznünk, amikor hozzá kiáltunk, biztosak lehetünk benne, hogy ő „odafordul a kisemmizettek imájához, nem veti meg imádságukat” (Zsoltárok 102:17). Igen, a 102. zsoltárban található ígéret, hogy Jehova támogatni fog bennünket, még a földnél is szilárdabb, amelyen állunk.