Pénz és erkölcs — Tanulság a múltból

MINTEGY négyszázan vágtak neki 1630. április 7-én, hogy négy vitorlás hajóval eljussanak Angliából az Újvilágba. Sokan közülük művelt emberek, mások sikeres üzletemberek voltak. Néhányuk a parlament tagja volt. Otthon a gazdaság eléggé lelassult, az Európában dúló harmincéves háború (1618—48) pedig csak nehezítette a körülményeket. Így hát szerencsét próbáltak, hátrahagyták otthonaikat, vállalkozásaikat, rokonaikat, és elindultak, hogy jobb lehetőségek után kutassanak.

Ez a reményteli kis társaság azonban nem egyszerűen csak haszonleső kereskedők gyülekezete volt. Buzgó puritánok voltak, akik a vallási üldözés elől menekültek. * A valódi céljuk az volt, hogy megalapítsanak egy istenfélő közösséget, ahol ők és leszármazottaik anyagi jólétben élhetnek anélkül, hogy meg kellene alkudniuk a bibliai irányadó mértékek tekintetében. Röviddel azután, hogy kikötöttek a Massachusetts állambeli Salemnél, a parthoz közel birtokba vettek egy kisebb földterületet. Új otthonuknak a Boston nevet adták.

Kísérlet az egyensúly megtalálására

Vezetőjük és kormányzójuk, John Winthrop, a tőle telhető legtöbbet tette, hogy az új kolóniában az egyén és a közösség egyaránt gyarapodjon. Azt akarta, hogy az embereknek legyen pénzük, de ezzel együtt megőrizzék erkölcsi értékeiket is. Ám ezt az egyensúlyt nem volt könnyű megtalálni. Mivel számított nehézségekre, hosszan beszélt társainak arról, hogy mi a gazdagság szerepe egy istenfélő társadalomban.

Más puritán vezetőkhöz hasonlóan, Winthrop is abban hitt, hogyha valaki gazdagságra törekszik, az önmagában még nem rossz. Érvelése szerint az anyagi javak fő célja az, hogy segíteni tudjunk másoknak. Így hát minél gazdagabb valaki, annál több jót tud tenni. Patricia O’Toole történész megjegyzi: „Kevés dolog izgatta annyira a puritánok fantáziáját, mint a gazdagság. Egyszerre volt Isten áldásának a jele, és egy erőteljes kísértés arra, hogy valaki büszke legyen . . . és testi bűnöket kövessen el.”

Hogy megelőzze azokat a bűnöket, amelyeket a gazdagság és fényűzés válthat ki, Winthrop  arra intette az embereket, hogy legyenek mértékletesek és önmegtartóztatók. Ám nem telt bele sok idő, és polgártársai vállalkozó szelleme kezdett összeütközésbe kerülni azzal az erőfeszítésével, hogy istenfélelemre és egymás szeretetére kényszerítse őket. Egyes szakadárok kezdtek neheztelni rá, mivel szerintük Winthrop kemény kézzel beleavatkozott a magánügyeikbe. Néhányan szorgalmazták, hogy alakuljon egy választott testület, amely részt vesz a döntéshozatalban. Mások egyszerűen a lábukkal szavaztak, vagyis elköltöztek a szomszédos Connecticut államba, hogy ott szabadon élhessék a saját életüket.

O’Toole még hozzáfűzi, hogy „a lehetőségek kihasználása, a jólét és a demokrácia mind meghatározó erők voltak a puritánok lakta Massachusetts életében, és ezek kezdték felszínre hozni az egyéni törekvéseket Winthrop kollektív eszményképével szemben”. Winthrop 61 éves korában halt meg szinte teljesen nincstelenül 1649-ben. Noha a törékeny kolónia a sok nehézség ellenére is fennmaradt, Winthrop soha nem látta meg álmai beteljesedését.

A keresés folytatódik

John Winthrop jobb világról alkotott idealista elképzelése nem halt meg vele együtt. Minden évben százezrek vándorolnak ki Afrikából, Délkelet-Ázsiából, Kelet-Európából és Latin-Amerikából abban a reményben, hogy jobb életre lelnek. Néhányukat az lelkesíti fel, hogy évente sok száz új könyv, előadás és weboldal készül, amelyek azt ígérik, hogy elárulják a meggazdagodás titkát. Nyilvánvaló, hogy még ma is sokan vannak, akik igyekeznek pénzhez jutni, miközben remélik, hogy nem kell feláldozniuk az erkölcsi értékeiket.

Őszintén szólva, a tapasztalatok lesújtóak. Azok, akik vagyonra törekszenek, túl gyakran jutnak el odáig, hogy feláldozzák az elveiket, sőt időnként még a hitüket is a Mammon oltárán. Ezért hát joggal kérdezheted: „Lehet valaki igaz keresztény és emellett gazdag is? Lesz-e valaha egy olyan istenfélő társadalom, amely mind anyagilag, mind szellemileg gazdag?” A Biblia választ ad ezekre a kérdésekre, ahogy az a következő cikkből kiderül.

[Lábjegyzet]

[Képek forrásának jelzése a 3. oldalon]

Hajók: The Complete Encyclopedia of Illustration/J. G. Heck; Winthrop: Brown Brothers