Olvasók kérdései

Milyen három veszélyre hívta fel a figyelmet Jézus a Máté 5:22-ben?

Hegyi beszédében Jézus Krisztus így figyelmeztette a követőit: „azt mondom nektek, hogy mindaz, aki haragtartó testvérével szemben, számot kell hogy adjon a törvényszéknek; aki pedig megvetéssel teli, minősíthetetlen szóval illeti a testvérét, számot kell hogy adjon a Legfelsőbb Törvényszéknek; míg aki azt mondja: »Te hitvány bolond!«, méltó a tüzes gyehennára” (Máté 5:22).

Jézus itt a törvényszéket, a Legfelsőbb Törvényszéket és a tüzes gyehennát említette, amelyek a zsidók előtt mind ismertek voltak. A felsorolással azt érzékeltette, hogy egyre súlyosabb bűnökért egyre súlyosabb büntetés jár.

Jézus először azt mondta, hogy mindaz, aki haragtartó testvérével szemben, számot kell hogy adjon a „törvényszéknek”, vagyis a helyi bíróságnak. A hagyományok szerint ezeket a bíróságokat olyan városokban állították fel, ahol 120 vagy annál több felnőtt férfi élt (Máté 10:17; Márk 13:9). Az ilyen bíróságok bírái fel voltak hatalmazva, hogy ítéletet hozzanak akár még gyilkossági ügyekben is (5Mózes 16:18; 19:12; 21:1, 2). Jézus tehát rámutatott, hogy aki hosszan tartóan haragot táplál a testvére ellen, komoly bűnt követ el.

Ez után Jézus azt mondta, hogy aki „megvetéssel teli, minősíthetetlen szóval illeti a testvérét, számot kell hogy adjon a Legfelsőbb Törvényszéknek”. A görög rha·kaʹ szó, amelyet ’megvetéssel teli, minősíthetetlen szóként’ fordítanak, azt jelenti: ’üres’ vagy ’üresfejű’. Egy lexikon szerint ez a szó „becsmérlő kifejezés volt a zsidók között Krisztus idejében” (The New Thayer’s Greek-English Lexicon of the New Testament). Jézus tehát arra figyelmeztetett, hogy mennyire súlyos dolog gyűlöletet kifejezni valaki iránt egy ilyen megvetéssel teli, lekicsinylő kifejezéssel. Jézus nem mást mondott, mint azt, hogy az ilyen szavakat használó személyt nem csupán egy helyi bíróság fogja elítélni, hanem a Legfelsőbb Törvényszék, vagyis a teljes szanhedrin. Ez a bírói testület Jeruzsálemben működött, tagjait pedig a főpap, valamint 70 vén és írástudó alkotta (Márk 15:1).

Jézus végül tudtunkra adta, hogy ha valaki azt mondja egy másik embernek: „Te hitvány bolond!”, méltó a tüzes gyehennára. A „gyehenna” szó a héber geh hin·nomʹ, vagyis ’Hinnom völgye’ szavakból ered, amely völgy az ókori Jeruzsálemtől nyugatra és délre helyezkedett el. Jézus napjaiban a völgyben hulladékot égettek, beleértve ebbe azoknak az aljas bűnözőknek a tetemeit is, akiket nem tartottak méltónak a tisztességes temetésre. A „gyehenna” szó így találóan szemléltette a teljes pusztulást.

És mit jelentett a „hitvány bolond” kifejezés? Az itt használt szó egy olyan héber kifejezéshez hasonlít, amelynek jelentése: ’lázadó’ vagy ’zendülő’. Egy erkölcsi érték nélküli, a hitét megtagadó és Isten ellen lázadó személy jellemzésére szolgál. Aki tehát ’hitvány bolondnak’ szólítja a társát, tulajdonképpen azt mondja, hogy a testvére örök pusztulást, vagyis olyan büntetést érdemel, amely az Isten ellen lázadóknak jár. Isten szemszögéből nézve az, aki ilyen elítélő kifejezéssel illet valakit, inkább saját maga érdemli meg ezt a súlyos büntetést, vagyis az örök pusztulást (5Mózes 19:17–19).

Következésképpen Jézus magasabb irányadó mértéket állított fel a követőinek, mint ami a Mózesi Törvény alapelveiben található. Noha az emberek elfogadták, hogy a gyilkos „számot kell hogy adjon a törvényszéknek”, Jézus ennél tovább ment. Ő azt tanította, hogy a követői még csak gyűlöletet se tápláljanak a testvéreikkel szemben (Máté 5:21, 22).