Szükségünk van a Messiásra?

„SZÜKSÉGÜNK van egyáltalán a Messiásra?” — fogalmazódhat meg benned a kérdés. Igen, logikus, hogy eltűnődsz azon, hogy mennyiben érintheti a mindennapjaidat a Messiás.

Némelyek, akiknek feltehetően adsz a véleményére, biztosíthatnak arról, hogy a válasz egyértelmű: feltétlenül szükséged van a Messiásra, ahogy mindenki másnak is. A zsidó jog egyik szakértője az első században ezt írta a Messiásról: „bármennyi ígérete van is Istennek, ezek őáltala lettek »igenné«.” Ezzel rámutatott, hogy a Messiás kulcsszerepet tölt be a Teremtő azon szándékában, hogy a föld minden nemzetét megáldja (2Korintusz 1:20). A Messiás szerepe olyannyira fontos, hogy a bibliai próféciák középpontjában az ő megérkezése és élete áll. Egy tankönyvben, melyet az elmúlt 70 év során milliók forgattak, Henry H. Halley kijelentette: „Az Ótestamentum azért íródott, hogy várakozást keltsen [a Messiás] eljövetele iránt, és egyengesse annak útját.” De vajon szükség volt arra, hogy eljöjjön? Miért foglalkoztasson ez téged?

A „Messiás” szó azt jelenti, hogy ’felkent’, akárcsak a jól ismert megfelelője, a „Krisztus” szó. A Messiásnak, akire az Encyclopædia Britannica 1970-es kiadása legfőbb megváltóként utal, azért kellett eljönnie, mert az első emberpár, Ádám és Éva tiszteletlenül viselkedett. Ők tökéletesek voltak a megteremtésükkor, és az a ragyogó reménység volt az övék, hogy vég nélkül élhetnek a Paradicsomban. Ámde elvesztették ezt a kilátást. Egy lázadó angyal, aki Sátán, az Ördög néven vált ismertté, azt sugallta, hogy Teremtőjük túl sok korlátot szab nekik, és jobban boldogulnának, ha maguk döntenék el, mi a jó, és mi a rossz (1Mózes 3:1–5).

Éva hagyta magát félrevezetni, és elhitte ezt a hazugságot. Ádám pedig nyilván jobban ragaszkodott a felesége társaságához, mint az Isten iránti lojalitáshoz, így bűnrészessé vált az Ördög által szított lázadásban (1Mózes 3:6; 1Timóteusz 2:14). Tettükkel nem csupán maguknak játszották el a paradicsomi környezetben való örök élet lehetőségét. Utódaikra is átörökítették a bűnt és annak következményét, a halált (Róma 5:12).

A Teremtőnk, Jehova azon nyomban eldöntötte, hogy miként fogja jóvátenni a lázadás miatt elindult eseménysorozat káros hatásait. A kibékítést egy olyan valami által valósítja meg, amit a Mózesi Törvény jogi alapelvként rögzített. Ez az egyenértékűség elve (5Mózes 19:21; 1János 3:8). Ahhoz, hogy Ádám és Éva bármelyik szerencsétlen helyzetű leszármazottja valaha örökké élhessen egy paradicsomi  földön — ami a Teremtő szándéka volt az emberi családdal —, ennek a jogi alapelvnek érvényesülnie kellett. Így jutunk el a Messiáshoz.

Jehova Isten az Ördögre kiszabott ítélet kihirdetésekor mondta el az első bibliai próféciát, mely így hangzott: „ellenségeskedést támasztok közted és az asszony között, a te magod és az ő magva között. Az összezúzza a fejed, te pedig annak sarkát zúzod szét” (1Mózes 3:15). Egy bibliatudós megjegyezte, hogy „a messiási ígéretek története a Szentírásban [ezzel a] kijelentéssel kezdődik”. Egy másik tudós úgy fogalmazott, hogy a Messiás Isten eszköze, aki „visszájára fordítja a bűnbeeséssel járó összes bajt”, és közben áldásokat hoz az emberiségre (Héberek 2:14, 15).

De biztosan te is úgy látod, hogy jelenleg nincs áldás az emberiségen. Ellenkezőleg, az emberi faj kétségbeesetten vergődik. Egy enciklopédia ezért azt írja, hogy „sok zsidó még mindig várja a Messiás eljövetelét”, és azt, hogy ő „megszüntet majd minden rosszat, és legyőzi a nép ellenségeit” (The World Book Encyclopedia). A Biblia szerint azonban már eljött a Messiás. Hihetünk ennek az állításnak? A következő cikk választ ad erre a kérdésre.