Kik alkalmazzák ma Krisztus tanításait?

JÉZUS KRISZTUST széles körben a valaha élt legnagyobb emberek közé sorolják. Sokak szerint ő volt a legnagyobb ember. Tanításai csaknem kétezer éve nagy hatással vannak az emberek életére; „egyszerű emberekére, akiknek a kedvessége és jósága nem kap nagy hírverést, de olyanokéra is, akik nagyszabású emberbaráti tetteket hajtanak végre” — jegyzi meg Melvyn Bragg angol író.

Mi az általános vélemény a kereszténységről?

Mit gondolnak az emberek a kereszténységről? Egy forrásmű az emberiség egyik legnagyobb szellemi előrelépésének nevezi. David Kelso, a skóciai Glasgow-i Egyetem munkatársa így látja a kereszténységet: „Kétezer éves történelme páratlan eredményeket hozott a művészet, az építészet, a filozófia, a zene és a társadalmi élet területén.”

Sokan mások azonban másként vélekednek. Nem magával a vallással van gondjuk, amely Jézus Krisztus tanításain, valamint azon a hiten alapul, hogy ő Isten Fia volt. Inkább azoknak a vallásszervezeteknek a viselkedését érzik visszataszítónak, amelyek állításuk szerint a keresztényi hitet képviselik.

Ebben az értelemben Friedrich Nietzsche XIX. századi német filozófus például „az emberiség egyetlen s halhatatlan szégyenfoltjának” nevezte a kereszténységet. Így írt róla: „A kereszténységet az egyetlen nagy átoknak, az egyetlen nagy s legbensőbb romlottságnak . . . nevezem, mely számára nincs olyan eszköz, amely kellően mérgező, titkos, alvilági és kicsinyes lenne”. Nietzsche talán túlzott, de számos tárgyilagosabb megfigyelő is hasonló következtetésre jutott. Vajon miért? Azért, mert a magukat kereszténynek vallók viselkedése  évszázadokon át nem Jézus Krisztus tulajdonságait tükrözte vissza, hanem általános „romlottság, gyalázatos gaztettek és istenkáromló bűnök” voltak rá jellemzőek.

Van még köze Krisztusnak a kereszténységhez?

Ezek után jogos a kérdés: „Van még köze Krisztusnak a kereszténységhez?” „Hát persze, hogy van! — vágnák rá némelyek. — Hiszen megígérte a követőinek, hogy velük lesz »a világ végezetéig«” (Máté 28:20, Károli-fordítás). Igen, csakugyan ezt mondta. De vajon arra gondolt, hogy mindenkit támogatni fog, aki a követőjének mondja magát, bárhogy viselkedik is?

Ne feledjük, hogy Jézus idejében voltak olyan vallási vezetők, akik úgy vélték, hogy Isten feltétel nélkül velük van. Mivel Isten különleges szerepre választotta ki Izraelt, azt gondolták, hogy soha nem hagyja el őket, bármit tesznek is (Mikeás 3:11). Végül azonban már túl messzire mentek a törvényeinek és irányadó mértékeinek az elvetésében. Jézus Krisztus ezért kertelés nélkül megmondta nekik: „Íme! Elhagyatottá lesz nektek a házatok” (Máté 23:38). Az az egész vallási rendszer elveszítette Isten kegyét. Isten megtagadta ezt a rendszert, és megengedte, hogy a római seregek i. sz. 70-ben lerombolják a fővárosát, Jeruzsálemet, a templomával együtt.

Történhet-e valami hasonló a kereszténységgel? Vizsgáljuk meg, hogy milyen feltételekhez kötötte Jézus azt az ígéretét, hogy a követőivel lesz „a világ végezetéig”.

 [Képek a 2–3. oldalon]

Jézus Krisztus tanításai világszerte milliókra vannak nagy hatással