Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Az egyetlen ellenszer

Az egyetlen ellenszer

Az egyetlen ellenszer

LÁZÁR és a testvérei, Márta és Mária Betániában élnek, Jeruzsálemtől olyan három kilométerre. A barátjuk, Jézus éppen nincs velük, amikor Lázár súlyosan megbetegszik. Két lánytestvére nagyon aggódik miatta. Üzennek Jézusnak. Jézus valamivel azután, hogy meghallja a hírt, elindul Lázár házához. Útközben azt mondja a tanítványainak, hogy fel fogja ébreszteni az alvó Lázárt. A tanítványok először félreértik őt, de aztán Jézus egyértelműen megmondja nekik, hogy „Lázár meghalt” (János 11:1–14).

Amikor Jézus odaér Lázár sírjához, először elveteti a követ a sír bejáratától. Fennhangon imát mond, majd megparancsolja: „Lázár, jöjj ki!” Erre Lázár előjön. Már négy napja halott volt, de most feltámadt (János 11:38–44).

Lázár története rávilágít, hogy a halál igazi ellenszere a feltámadás. De csakugyan megtörtént ez a csoda? A Biblia tényként beszél róla. Olvasd el a János 11:1–44-ben leírtakat, és meglátod, milyen érzékletesek a részletek. Tagadhatod-e, hogy megtörtént mindez? Ha így tennél, akkor a Bibliában feljegyzett valamennyi csodát kétségbe vonhatnád, azt is, hogy maga Jézus Krisztus feltámadt. És ’ha Krisztus nem támadt fel, hasztalan a hited’, jelenti ki a Biblia (1Korintusz 15:17). A feltámadás a Szentírás alaptanításai közé tartozik (Héberek 6:1, 2). De mit jelent a „feltámadás” szó?

Mit értsünk a „feltámadás” szón?

A Keresztény Görög Iratokban több mint 40-szer fordul elő a „feltámadás” szó. Egy olyan görög szót fordítanak így, amelynek a betű szerinti jelentése: ’újrafelállás’. A héber megfelelője pedig azt jelenti, hogy ’a halottak feléledése’. De vajon mi támad fel, miután valaki meghal? A teste, amely elemeire bomolva visszatér a föld porába, nem támadhat fel. Nem ugyanaz a test támad fel, hanem ugyanaz a személy, aki meghalt. A feltámadás tehát az illető jellemvonásainak, tapasztalatainak és a rá jellemző valamennyi részletnek a helyreállítását jelenti.

Jehova Istennek tökéletes az emlékezőtehetsége, ezért nem okoz neki gondot, hogy felidézze az elhunytak egyéni jellemzőit (Ézsaiás 40:26). Mivel tőle ered az élet, könnyűszerrel életre tudja kelteni ugyanazt a személyt egy újonnan megformált testtel (Zsoltárok 36:9). A Biblia azt is kijelenti, hogy Jehova Isten ’vágyakozik’ azután, hogy feltámassza a halottakat, tehát ez az őszinte kívánsága (Jób 14:14, 15). Milyen boldogok lehetünk, hogy Jehova nemcsak hogy képes életre kelteni az embereket, hanem meg is akarja tenni!

A halottak feltámasztásában Jézus Krisztusnak is kulcsfontosságú szerepe van. Szolgálatának második évének elején Jézus kijelentette: „ahogy az Atya feltámasztja a halottakat, és megeleveníti őket, úgy a Fiú is megeleveníti azokat, akiket akar” (János 5:21). Lázár esete is azt bizonyítja, hogy Jézus Krisztusnak megvan hozzá a hatalma, hogy halottakat támasszon fel, és vágyik is erre.

Mi a helyzet azzal az elgondolással, hogy valamilyen részünk tovább él a halál után? A feltámadás tanítását nem lehet összeegyeztetni az emberi lélek vagy szellem halhatatlanságának elképzelésével. Mi szükség lenne a feltámadásra, ha valami életben maradna belőlünk a halálunkkor? Márta nem gondolta, hogy a testvére, Lázár a halála után tovább él a szellembirodalomban. Ő a feltámadásban hitt. Amikor Jézus megígérte neki, hogy ’feltámad a testvére’, ő ezt mondta: „Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor az utolsó napon” (János 11:23, 24). És amikor Lázár feltámadt, nem mesélt túlvilági élményekről. Az idő alatt halott volt. „A halottak semmit sem tudnak” — szögezi le a Biblia. Hozzáfűzi még: „sem cselekedet, sem tervezés, sem ismeret, sem bölcsesség nincs a seolban [az emberiség közös sírjában], ahová mégy” (Prédikátor 9:5, 10).

A Biblia szerint tehát a feltámadás a halál egyetlen ellenszere. De vajon kik fognak feltámadni az eddig meghalt számtalan ember közül, és hová?

Kik támadnak fel?

Jézus azt mondta, hogy „eljön az óra, amelyben mindazok, akik az emléksírokban vannak, hallani fogják az ő hangját, és kijönnek” (János 5:28, 29). Ígéretének megfelelően azok, akik az emléksírokban, azaz Jehova emlékezetében vannak, feltámadnak majd. A kérdés csak az, hogy az összes eddig elhunyt személy közül kik vannak Isten emlékezetében, akikre feltámadás vár.

A Bibliában a hébereknek írt levél 11. fejezete név szerint felsorol olyan férfiakat és nőket, akik hűségesen szolgálták Istent. Ők a feltámadók között lesznek Isten azon hűséges szolgáival együtt, akik az utóbbi években haltak meg. És mi lesz azokkal az emberekkel, akik nem feleltek meg Isten igazságos irányadó mértékeinek, mivel talán nem volt ismeretük? Ők is Isten emlékezetében vannak? Sokan közülük igen, hiszen a Bibliában ez az ígéret olvasható: „lesz feltámadásuk mind az igazságosaknak, mind az igazságtalanoknak” (Cselekedetek 24:15).

De nem mindenki fog feltámadni az eddig élt emberek közül. „Ha készakarva gyakorolunk bűnt, miután megkaptuk az igazság pontos ismeretét, akkor nincs többé áldozat a bűnökért, hanem valami félelmetes ítéletvárás” — jelenti ki a Biblia (Héberek 10:26, 27). Némelyek megbocsáthatatlan bűnöket követtek el. Ők nem a hádeszben (az emberiség közös sírjában) vannak, hanem a gyehennában, az örök pusztulás jelképes helyén (Máté 23:33). Nekünk azonban nem szabad találgatnunk, hogy valaki feltámad-e vagy sem. Az ítélet Istené. Ő tudja, ki van a hádeszben, és ki a gyehennában. A mi dolgunk az, hogy Isten akarata szerint éljük az életünket.

Kik támadnak fel égi életre?

Jézus Krisztus feltámadása volt a legkülönlegesebb. ’Halálra juttatták a testben, de megeleveníttetett a szellemben’ (1Péter 3:18). Ilyesmiben korábban egyetlen embernek sem volt része. Maga Jézus mondta, hogy „e g y ember sem ment fel az égbe, csak az, aki az égből szállt le: az Emberfia” (János 3:13). Igen, az Emberfia támadt fel elsőként mint szellemszemély (Cselekedetek 26:23). Őt másoknak is követniük kellett. A Szentírásból megtudjuk, hogy „ki-ki a maga rendjében: Krisztus a zsenge, ezt követően azok, akik a Krisztuséi, a jelenléte idején” (1Korintusz 15:23).

Egy kis csoport — „azok, akik a Krisztuséi” — égi életre támad fel, mégpedig különleges céllal (Róma 6:5). „Királyokként fognak uralkodni a föld felett” Krisztussal (Jelenések 5:9, 10). Ezenkívül papokként is szolgálnak majd, mivel részük lesz abban, hogy megszüntessék a bűn hatásait, melyet az emberiség az első embertől, Ádámtól örökölt (Róma 5:12). Azok, akik majd Krisztussal uralkodnak mint királyok és papok, 144 000-en vannak (Jelenések 14:1, 3). Milyen testet kapnak a feltámadásukkor? ’Szellemi testet’ — tudjuk meg a Bibliából. Ez teszi lehetővé, hogy az égben éljenek (1Korintusz 15:35, 38, 42–45).

Mikor megy végbe ez a feltámadás? ’Krisztus jelenléte idején’ — adja meg a választ az 1Korintusz 15:23. Az 1914 óta zajló világesemények félreérthetetlenül bizonyítják, hogy Krisztus jelenléte és ’a világrendszer befejezése’ abban az évben kezdődött (Máté 24:3–7). Ezért úgy következtethetünk, hogy a hűséges keresztények feltámadása az égbe már megkezdődött, csak persze mi nem látjuk. Ez azt jelenti, hogy az apostolok és a többi korai keresztény már feltámadt égi életre. És mi lesz azokkal a keresztényekkel, akik még élnek, és az a biztos reménységük van Istentől, hogy Krisztussal fognak uralkodni az égben? Haláluk után nyomban, „egy szempillantás alatt” feltámadnak (1Korintusz 15:52). Mivel ennek a kis létszámú, 144 000 fős csoportnak a feltámadása megelőzi azokét a tömegekét, akik a földön fognak élni, ’koraibb feltámadásnak’ és ’első feltámadásnak’ nevezik (Filippi 3:11; Jelenések 20:6).

Kik támadnak fel földi életre?

Az Írások szerint a halottak túlnyomó többsége földi életre lesz feltámasztva (Zsoltárok 37:29; Máté 6:10). János apostol így számolt be lenyűgöző látomásáról, melyben a feltámadókat látta: „a tenger kiadta a benne levő halottakat, és a halál és a hádesz is kiadta a benne levő halottakat, és megítélték őket egyénenként a tetteik szerint. A halált és a hádeszt pedig a tűz tavába vetették. Ez jelenti a második halált: a tűz tava” (Jelenések 20:11–14). Akik a hádeszben, vagyis a seolban — az emberiség közös sírjában — vannak, azokat Isten az emlékezetében őrzi. Mindegyikük megszabadul a halál fogságából (Zsoltárok 16:10; Cselekedetek 2:31). És ki-ki aszerint lesz megítélve, hogy mit tesz a feltámadása után. Mi történik ezután a halállal és a hádesszel? „A tűz tavába” vetik őket. Ez azt jelenti, hogy az Ádámtól örökölt halál soha többé nem sújtja az embereket.

Gondolj csak arra, hogy milyen ragyogó reménységet ad a feltámadás ígérete azoknak, akik elveszítették valamelyik szeretett hozzátartozójukat! Milyen boldog lehetett a naini özvegyasszony, amikor Jézus feltámasztotta az egyetlen fiát! (Lukács 7:11–17). Azokról a szülőkről pedig, akiknek Jézus életre keltette a 12 éves lányát, ezt olvashatjuk a Bibliában: „rögtön magukon kívül voltak a nagy elragadtatástól” (Márk 5:21–24, 35–42; Lukács 8:40–42, 49–56). Isten megígért új világában mindenkinek nagy öröm lesz újra látni a szeretteit.

Hogyan hathat ránk az, hogy ismerjük az igazságot a feltámadásról? „A legtöbb ember fél a haláltól, és igyekszik nem gondolni rá” — mondja egy enciklopédia (The World Book Encyclopedia). Vajon miért? Azért, mert az emberek többségének rejtély a halál, ismeretlen valami, amitől tartanak. A halottak állapotával kapcsolatos igazság ismerete és a feltámadás reménysége bátorságot önthet belénk, amikor szembe kell néznünk az ’utolsó ellenséggel, a halállal’ (1Korintusz 15:26). Azonfelül ez az ismeret elviselhetőbbé teszi a fájdalmunkat, amikor meghal egy kedves barátunk vagy egy rokonunk.

Mikor kezdődik el a földi feltámadás? A földet ma erőszak, viszálykodás, vérontás és szennyezés borítja. Ha a halottak ilyen földre térnének vissza, nem sokáig tudnának örülni az életnek. Ámde a Teremtő megígérte, hogy hamarosan véget vet a jelenlegi, Sátán uralta világnak (Példabeszédek 2:21, 22; Dániel 2:44; 1János 5:19). Isten földre vonatkozó szándéka nemsokára megvalósul. Az Isten által létrehozott, békés új világban milliárdok, akik most halálalvásban vannak, újra élni fognak.

[Kép a 7. oldalon]

A halottak túlnyomó többsége földi életre lesz feltámasztva