Jehova Szava élő

Főbb gondolatok Jób könyvéből

JÓB patriarcha a mai Arábia területén fekvő Úc földjén lakott. Ebben az időben sok izraelita élt Egyiptomban. Noha maga Jób nem volt izraelita, Jehova Istent imádta. A Biblia ezt mondja róla: „Nincs hozzá hasonló a földön. Feddhetetlen és egyenes ember, féli az Istent, és kerüli a rosszat” (Jób 1:8). Ez a kijelentés nyilvánvalóan arra az időszakra utal, amely Jehova két kiemelkedő szolgájának, Józsefnek, Jákob fiának és Mózes prófétának az élete között telt el.

Mózes, aki feltételezhetően Jób könyvét megírta, valószínűleg akkor hallott Jóbról, amikor 40 évet az Úc földjéhez közeli Midiánban töltött. Jób utolsó éveiről pedig akkor hallhatott, amikor az izraeliták Úc közelében voltak a 40 éves pusztai tartózkodásuk vége felé. * Jób története olyan gyönyörűen lett megörökítve írott formában, hogy néhányak szerint a beszámoló egy irodalmi remekmű. Ezen túlmenően persze olyan kérdésekre is válaszol, mint: Miért szenvednek a jó emberek? Miért engedi meg Jehova a gonoszságot? Meg tudják-e őrizni tökéletlen emberek az Isten iránti feddhetetlenségüket? Isten ihletett Szavának részeként Jób könyvének üzenete élő és erőt fejt ki még napjainkban is (Héberek 4:12).

’VESSZEN EL SZÜLETÉSEM NAPJA’

(Jób 1:1—3:26)

Egy nap Sátán Isten elé állt, és kétségbe vonta Jób feddhetetlenségét. Jehova elfogadta a kihívást, és megengedte Sátánnak, hogy egyik csapást a másik után mérje Jóbra. De Jób nem ’átkozta meg Istent’ (Jób 2:9).

Megérkezett Jób három társa, hogy ’kifejezze együttérzését’ (Jób 2:11). Némán ültek, míg végül Jób törte meg a csendet, ezt mondva: „Vesszen el az a nap, amelyen születtem” (Jób 3:3). Szeretett volna olyan lenni, „mint a gyermekek, akik világosságot nem láttak”, vagyis halva születtek (Jób 3:11, 16).

Válasz néhány bibliai kérdésre:

1:4 — Vajon Jób gyermekei megünnepelték a születésnapot? Nem. A ’nap’ és ’születésnap’ szavak az eredeti nyelvben eltérnek egymástól, és mindegyiknek megvan a saját jelentése (1Mózes 40:20). A Jób 1:4-ben a ’nap’ szó szerepel, amely a napkeltétől napnyugtáig tartó időszakot foglalja magában. Jób hét fia valószínűleg évente egyszer hétnapos családi összejövetelt tartott. Egymás után minden fiú lakomát rendezett a házában „a maga napján”.

1:6; 2:1 — Kik jelenhettek meg Jehova előtt? Azok között, akik megjelentek Jehova előtt, ott volt Isten egyszülött Fia, a Szó, a hűséges angyalok, valamint az engedetlen angyali ’istenfiak’, beleértve Sátánt, az Ördögöt is (János 1:1, 18). Sátánt és démonait csak röviddel azután vetették ki az égből, hogy Isten Királysága létrejött 1914-ben (Jelenések 12:1–12). Azáltal, hogy Jehova megengedte nekik, hogy elé járuljanak, minden szellemteremtmény tudomására hozta Sátán vádját, és azokat a vitakérdéseket, amelyeket ez a vád felvetett.

1:7; 2:2 — Jehova közvetlenül beszélt Sátánnal? A Biblia nem közöl sok részletet arról, hogy Jehova miként kommunikál a szellemteremtményekkel. Mikája próféta  azonban kapott egy olyan látomást, amelyben látott egy angyalt, aki közvetlenül beszélt Jehovával (1Királyok 22:14, 19–23). Úgy tűnik hát, hogy Jehova közvetítő nélkül beszélt Sátánnal.

1:21 — Hogyan térhetett volna vissza Jób az ’anyja méhébe’? Mivel Jehova Isten „a föld porából” formálta meg az embert, az „anyám” kifejezés itt jelképes értelemben a földre utal (1Mózes 2:7).

2:9 — Milyen elmeállapotban lehetett Jób felesége, amikor azt a tanácsot adta a férjének, hogy átkozza meg az Istent és haljon meg? Jób felesége ugyanazokat a veszteségeket szenvedte el, mint a férje. Bizonyára fájdalmat okozott neki azt látni, hogy egykor tevékeny férjét tönkreteszi egy undorító betegség. Szeretett gyermekeit is elvesztette. Mindez talán annyira felzaklatta, hogy szem elől tévesztette azt, ami igazán fontos: az Istennel ápolt kapcsolatukat.

Tanulságok nekünk:

1:8–11; 2:3–5 Amint Jób esete mutatja, a feddhetetlenség megőrzéséhez a megfelelő cselekedetek és beszéd mellett arra is szükség van, hogy helyes indítékból szolgáljuk Jehovát.

1:21, 22 Ha mind kedvező, mind kedvezőtlen körülmények között lojálisak maradunk Jehovához, hazugnak bélyegezhetjük Sátánt (Példabeszédek 27:11).

2:9, 10 Miként Jóbnak, úgy nekünk is szilárdan ki kell tartanunk a hitünkben, még akkor is, ha családtagjaink nem értékelik szellemi céljainkat, vagy nyomást gyakorolnak ránk, hogy alkudjunk meg vagy adjuk fel a hitünket.

2:13 Jób társai semmi vigasztalót nem tudtak mondani Istennel és az ő ígéreteivel kapcsolatban, mivel nem voltak szellemi emberek.

’NEM ADOM FEL FEDDHETETLENSÉGEMET!’

(Jób 4:1—31:40)

Jób társai a beszédükben azt az alapgondolatot hangsúlyozták, hogy Jób biztosan valami nagyon rosszat tett, amiért ilyen súlyos büntetést kapott Istentől. Elifáz szólalt meg először. Őt Bildád követte, aki gúnyosabb nyelvezetet használt. Cófár stílusa még ennél is bántóbb volt.

Jób nem értett egyet látogatói téves érvelésével. Mivel nem értette, hogy Isten miért engedte meg a szenvedését, túlzottan belebonyolódott saját maga igazolásába. Ettől függetlenül Jób szerette Istent, és így kiáltott fel: „Utolsó leheletemig sem adom fel feddhetetlenségemet!” (Jób 27:5).

Válasz néhány bibliai kérdésre:

7:1; 14:14 — Mit jelent a ’kényszerű szolgálat’ kifejezés? Jób annyira zaklatott volt, hogy az életet egy kemény, fáradságos kényszermunkának érezte. A Jób 10:17-ben szereplő „egyik baj a másik után” kifejezést úgy is lehet fordítani, hogy „a kényszermunka egyik időszaka a másik után”. És mivel az az idő, amelyet valaki a seolban tölt — a halálától a feltámadásáig —, egy kényszerből ott töltött időszak, Jób ezt az időt is a kényszerű szolgálathoz hasonlította.

7:9, 10; 10:21; 16:22 — Vajon ezek a kijelentések arra utalnak, hogy Jób nem hitt a feltámadásban? Jób itt a közvetlen jövőjéről beszélt. De akkor mire gondolt valójában? Az egyik lehetőség, hogy ha meghalna, egyetlen kortársa sem látná őt. Az ő szemszögükből nézve nem térne vissza a házába, és nem kapna több elismerést az Isten által meghatározott időig. Jób arra is gondolhatott, hogy senki sem térhet vissza a seolból magától. A Jób 14:13–15-ből egyértelműen kiderül, hogy Jób hitt a jövőbeli feltámadásban.

10:10 — Hogyan öntötte ki Jehova Jóbot, mint a tejet, és hogyan oltotta meg, mint a sajtot? Ez egy költői kifejezése annak, ahogyan Jób az édesanyja méhében fejlődött.

19:20 — Mire gondolt Jób, amikor azt mondta, hogy ’foga bőrével menekül meg’? Amikor Jób azt mondta, hogy olyasminek a bőrével menekült meg, aminek látszólag nincs is bőre, alighanem arra utalt, hogy gyakorlatilag semmije sem maradt.

 Tanulságok nekünk:

4:7, 8; 8:5, 6; 11:13–15 Nem szabad elhamarkodottan arra következtetnünk, hogy akit baj ér, az éppen azt aratja, amit vetett, és nem élvezi Isten helyeslését.

4:18, 19; 22:2, 3 A tanácsainkat Isten Szavára kell alapoznunk, nem a saját véleményünkre (2Timóteusz 3:16).

10:1 A keserűség megvakította Jóbot, ezért nem vizsgálta meg, hogy esetleg milyen más okai lehetnek a szenvedésének. Amikor szenvedéseken megyünk keresztül, nem szabad megkeserednünk, különösen azért, mert mi már világosan látjuk a szóban forgó vitakérdéseket.

14:7, 13–15; 19:25; 33:24 A feltámadás reménysége erőt tud adni, bármilyen próbának vessen is alá minket Sátán.

16:5; 19:2 Szavainkkal bátorítani és erősíteni kell másokat, nem pedig ingerelni (Példabeszédek 18:21).

22:5–7 Az olyan tanács, amely konkrét bizonyítékok nélküli vádaskodáson alapul, értéktelen és kárt okoz.

27:2; 30:20, 21 A feddhetetlenség megőrzése nem követel tökéletességet. Jób helytelenül kritizálta Istent.

27:5 Csak Jób adhatta volna fel a saját feddhetetlenségét, mivel a feddhetetlenség az egyén Isten iránti szeretetétől függ. Ezért erős szeretetet kell ápolnunk Jehova iránt.

28:1–28 Az ember tudja, hol vannak a föld kincsei. Kutatás közben a találékonysága olyan föld alatti ösvényekre vezeti őt, amelyeket még az éles szemű ragadozó madarak sem látnak. Az isteni bölcsesség viszont Jehova félelmén alapul.

29:12–15 Készségesen szerető-kedvességet kell tanúsítanunk azok iránt, akik szükséget szenvednek.

31:1, 9–28 Jób jó példát állított elénk, hiszen kerülte a flörtölést, a házasságtörést, az igazságtalan és kegyetlen bánásmódot, az anyagiasságot és a bálványimádást.

„BÁNOK MINDENT PORBAN ÉS HAMUBAN”

(Jób 32:1—42:17)

Egy fiatal szemlélő, Elihu, türelmesen hallgatta a vitát. Most az ő beszéde következett. Helyreigazította Jóbot és három kínzóját.

Miután Elihu befejezte beszédét, Jehova egy szélviharból válaszolt. Nem adott magyarázatot Jób szenvedésére. Egy sor kérdés által viszont a Mindenható felhívta Jób figyelmét félelmetes erejére és végtelen bölcsességére. Jób elismerte, hogy értelem nélkül szólt, és ezt mondta: „visszavonom szavaimat, bánok mindent porban és hamuban” (Jób 42:6). Amikor Jób próbája véget ért, feddhetetlenségéért jutalomban részesült.

Válasz néhány bibliai kérdésre:

32:1–3 — Mikor érkezett Elihu? Mivel Elihu mindegyik résztvevő beszédét hallotta, valamikor azelőtt ülhetett le hallótávolságon belül, hogy Jób megszólalt és véget vetett három társa hétnapos hallgatásának (Jób 3:1, 2).

34:7 — Milyen értelemben volt Jób olyan, mint az az ember, „aki úgy issza a gúnyolódást, mint a vizet”? Zaklatott lelkiállapotában Jób hajlamos volt magára venni három látogatója gúnyolódását, noha ők valójában Isten ellen szóltak (Jób 42:7). Ezért mondhatjuk, hogy úgy fogadta a gúnyolódást, mint amikor valaki élvezettel issza a vizet.

Tanulságok nekünk:

32:8, 9 A korral nem feltétlenül jár együtt a bölcsesség. Akkor lesz valaki bölcs, ha megérti Isten Szavát, és Isten szelleme vezeti.

 34:36 A feddhetetlenségnek az a bizonyítéka, ha egy személy valamilyen területen „a végsőkig” próbára van téve.

35:2 Elihu figyelmesen hallgatott, és mielőtt beszélni kezdett, pontosan meghatározta, hogy mi a probléma valódi gyökere (Jób 10:7; 16:7; 34:5). Mielőtt a keresztény vének tanácsot adnának, figyelmesen kell hallgatniuk, meg kell ismerniük a tényeket, és világosan meg kell érteniük az ügyhöz kapcsolódó lényeges kérdéseket (Példabeszédek 18:13).

37:14; 38:1—39:30 Ha elmélkedünk Jehova csodálatos alkotásain, amelyek hatalmának és bölcsességének kifejeződései, alázatosak leszünk, és látni fogjuk, hogy szuverenitásának igazolása fontosabb, mint bármilyen személyes törekvés (Máté 6:9, 10).

40:1–4 Amikor arra érzünk indíttatást, hogy panaszkodjunk a Mindenhatóra, jobb, ha ’kezünket a szánkra tesszük’.

40:15—41:34 A behemót (víziló) és a leviatán (krokodil) nagyon erős. Ahhoz, hogy ki tudjunk tartani Isten szolgálatában, nekünk is erőre van szükségünk ezeknek az erőtől duzzadó állatoknak a Teremtőjétől, aki erőt ad nekünk (Filippi 4:13).

42:1–6 Az, hogy Jób hallotta Jehova szavát, és emlékeztetőt kapott hatalmának megnyilvánulásaiból, segített neki, hogy ’lássa Istent’, vagyis megértse az igazságot vele kapcsolatban (Jób 19:26). Ez helyreigazította a gondolkodását. Amikor a Szentírás alapján helyreigazítanak minket, késznek kell lennünk, hogy elismerjük a hibánkat, és megtegyük a szükséges kiigazításokat.

Utánozzuk ’Jób kitartását’!

Jób könyve egyértelműen rámutat, hogy az emberi szenvedésért nem Isten a felelős, hanem Sátán. Az, hogy Isten megengedi a földön a gonoszságot, lehetővé teszi, hogy egyénenként bizonyítsuk, hol állunk Jehova szuverenitása és a saját feddhetetlenségünk vitakérdése tekintetében.

Jóbhoz hasonlóan mindenki próba alá kerül, aki szereti Jehovát. A Jóbról szóló beszámoló alapján bízhatunk abban, hogy lehetséges kitartanunk. A beszámoló arra is emlékeztet minket, hogy a nehézségeink nem fognak örökké tartani. „Hallottatok Jób kitartásáról, és láttátok, milyen végkimenetelt adott Jehova” — olvashatjuk a Jakab 5:11-ben. Jehova megjutalmazta Jóbot, amiért megőrizte a feddhetetlenségét (Jób 42:10–17). Micsoda nagyszerű reménységre tekinthetünk előre: örök élet a paradicsomi földön. Miként Jób, határozzuk el mi is, hogy megőrizzük feddhetetlenségünket! (Héberek 11:6).

[Lábjegyzet]

[Képek a 16. oldalon]

Mit tanulhatunk ’Jób kitartásából’?