’Menjetek és képezzetek tanítványokat, megkeresztelve őket!’

„Menjetek hát, és tegyetek tanítvánnyá minden nemzetből való embereket, kereszteljétek meg őket . . . , és tanítsátok meg őket arra, hogy megtartsák mindazt, amit parancsoltam nektek” (MÁTÉ 28:19, 20)

1. Milyen döntést hozott Izrael nemzete a Sínai-hegy lábánál?

MINTEGY 3500 évvel ezelőtt egy egész nemzet tett fogadalmat Istennek. Az izraeliták összegyűltek a Sínai-hegy lábánál, és nyilvánosan kijelentették: „Mindazt, amit Jehova mondott, készek vagyunk megtenni.” Ettől a pillanattól fogva Isten önátadott népévé, ’különleges tulajdonává’ váltak (2Mózes 19:5, 8; 24:3). Előretekinthettek arra, hogy a védelmében részesülnek, valamint nemzedékről nemzedékre a „tejjel és mézzel folyó” földön fognak élni (3Mózes 20:24).

2. Milyen kapcsolatban lehetnek ma az emberek Istennel?

² Ám ahogy a zsoltáríró Asáf elismerte, az izraeliták „nem tartották meg Isten szövetségét, nem akartak törvényében járni” (Zsoltárok 78:10). Nem tartották meg a fogadalmat, amelyet ősatyáik tettek Jehovának. Végül aztán ez a különleges kapcsolat megszakadt a nemzet és Isten között (Prédikátor 5:4; Máté 23:37, 38). Isten ezért ’figyelmét a nemzetekre fordította, hogy népet szerezzen közülük a nevének’ (Cselekedetek 15:14). Ezekben az utolsó napokban pedig „minden nemzetből, törzsből, népből és nyelvből” összegyűjt ’egy nagy sokaságot, melyet senki nem képes megszámolni’. E nagy sokaság tagjai örömmel elismerik: „A megmentést a mi Istenünknek köszönhetjük, aki a trónon ül, és a Báránynak!” (Jelenések 7:9, 10).

3. Milyen lépések megtételére van szükség ahhoz, hogy valaki személyes kapcsolatban lehessen Istennel?

 ³ Aki azok között szeretne lenni, akik ilyen értékes kapcsolatot élveznek Istennel, át kell hogy adja magát Jehovának, és ezt nyilvánosan szemléltetnie kell vízben való megkeresztelkedéssel. Ezt azzal a paranccsal összhangban teszi, amelyet Jézus a tanítványainak adott: „Menjetek hát, és tegyetek tanítvánnyá minden nemzetből való embereket, kereszteljétek meg őket az Atyának, a Fiúnak és a szent szellemnek nevében, és tanítsátok meg őket arra, hogy megtartsák mindazt, amit parancsoltam nektek” (Máté 28:19, 20). Az izraeliták meghallgatták ’a szövetség könyvének’ felolvasását (2Mózes 24:3, 7, 8). Így megérthették, milyen kötelezettségeik vannak Jehova iránt. Ugyanez a helyzet napjainkban is. Mielőtt valaki megkeresztelkedne, lényeges, hogy elsajátítsa Isten akaratának pontos ismeretét, amely Szavában, a Bibliában található.

4. Hogyan válhat valaki alkalmassá a keresztelkedésre? (Foglald bele a fenti bekeretezett részt.)

⁴ Világos, hogy Jézus azt akarta, hogy a tanítványai jól megalapozzák a hitüket, mielőtt megkeresztelkednek. Nemcsak arra utasította a követőit, hogy menjenek el, és képezzenek tanítványokat, hanem arra is, hogy tanítsák meg őket, hogy ’megtartsák mindazt, amit parancsolt nekik’ (Máté 7:24, 25; Efézus 3:17–19). Ezért azok, akik alkalmassá válnak a keresztelkedésre, előtte általában hónapokon át vagy akár egy-két évig is tanulmányozták a Bibliát, hogy ezáltal a döntésüket ne elhamarkodottan vagy tájékozatlanul hozzák meg. A keresztelkedéskor a jelöltek két fontos kérdésre mondanak igent. Mivel Jézus hangsúlyozta, hogy ’az igenünk igen legyen, a nemünk pedig nem’, mindannyiunk hasznára válik, ha gondosan áttekintjük, mi a jelentősége ennek a két keresztelkedési kérdésnek (Máté 5:37).

Megbánás és önátadás

5. Milyen két alapvető lépésre helyez hangsúlyt az első keresztelkedési kérdés?

⁵ Az első keresztelkedési kérdés azt kérdezi a jelölttől, hogy megbánta-e korábbi bűneit, és átadta-e magát Jehovának, hogy az ő akaratát cselekedje. Ez a kérdés két nagyon fontos lépésre helyez hangsúlyt, a megbánásra és az önátadásra, melyeknek meg kell előzniük a keresztelkedést.

6—7. a) Miért kell minden keresztelkedésre jelentkezőnek megbánást tanúsítania? b) Milyen változtatásokra van szükség, miután valaki megbánásra jutott?

⁶ Mielőtt valaki megkeresztelkedik, miért kell megbánást tanúsítania? Pál apostol ezt így magyarázza: „egykor közöttük forgolódtunk mindnyájan testünk kívánságaival összhangban” (Efézus 2:3). Mielőtt pontosan megismertük Isten akaratát, a világgal összhangban éltünk, annak értékrendje és elvárásai szerint. Életünket ennek a világrendszernek az istene, Sátán uralta (2Korintusz 4:4). Miután viszont megismertük Isten akaratát, elhatároztuk, hogy többé nem „emberek kívánságaiért, hanem Isten akaratáért” élünk (1Péter 4:2).

⁷ Ez az új életmód sok jutalommal jár. Mindenekelőtt  lehetővé teszi, hogy értékes kapcsolatot ápoljunk Jehovával, amelyet Dávid ahhoz hasonlított, mintha meghívást kapnánk Isten ’sátrába’ és ’szent hegyére’. Ez igazán nagyszerű kiváltság! (Zsoltárok 15:1). Persze logikus, hogy Jehova nem hív meg bárkit, csak azt, „aki feddhetetlenül jár, aki igazságosságot cselekszik, és szívében az igazságot szólja” (Zsoltárok 15:2). Attól függően, hogy az igazság megismerése előtt hogyan éltünk, talán bizonyos mértékben változtatnunk kell a viselkedésünkön és a személyiségünkön ahhoz, hogy meg tudjunk felelni ezeknek a követelményeknek (1Korintusz 6:9–11; Kolosszé 3:5–10). Ezekre a változtatásokra a megbánás késztet minket, vagyis az afölötti őszinte sajnálkozás, hogy korábban milyen életet éltünk, és az az erős elhatározás, hogy szeretnénk tetszeni Jehovának. Ez egy fordulóponthoz vezet, amikor felhagyunk önző, világias életmódunkkal, és olyan életet élünk, amely tetszik Istennek (Cselekedetek 3:19).

8. Hogyan adjuk át magunkat, és milyen kapcsolatban van ez a keresztelkedéssel?

⁸ Az első keresztelkedési kérdés második része azt kérdezi a keresztelkedésre jelentkezőktől, hogy átadták-e magukat Jehovának, hogy az ő akaratát cselekedjék. Az önátadás elengedhetetlen lépés, amelynek meg kell előznie a keresztelkedést. Az önátadásra egy olyan ima által kerül sor, amelyben kifejezésre juttatjuk azt a vágyunkat, hogy Krisztuson keresztül szeretnénk átadni az életünket Jehovának (Róma 14:7, 8; 2Korintusz 5:15). Jehova ezután az Urunk és Tulajdonosunk lesz, és miként Jézus, mi is gyönyörűséget fogunk találni Isten akaratának cselekvésében (Zsoltárok 40:8; Efézus 6:6). Ilyen ünnepélyes ígéretet csak egyszer teszünk Jehovának. De mivel az önátadásunkra magunkban kerül sor, a keresztelkedésünk napján tudatjuk másokkal, hogy már ünnepélyesen átadtuk magunkat égi Atyánknak (Róma 10:10).

9—10. a) Mit foglal magában Isten akaratának cselekvése? b) Hogyan ismerték el önátadásunkat még a náci tisztviselők is?

⁹ Mit foglal magában az, hogy követjük Jézus példáját Isten akaratának cselekvésében? Jézus ezt mondta a tanítványainak: „Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a kínoszlopát, és állandóan kövessen engem” (Máté 16:24). Itt három olyan dolgot említett, amelyet meg kell tennünk. Először ’megtagadjuk’ magunkat. Más szavakkal nemet mondunk az önző, tökéletlen hajlamainknak, viszont igent mondunk Isten tanácsának és vezetésének. Másodszor ’felvesszük a kínoszlopunkat’. Jézus napjaiban a kínoszlop a szégyen és a szenvedés jelképe volt. Keresztények lévén elfogadjuk, ha ki kell vennünk a részünket a jó hírért való szenvedésből (2Timóteusz 1:8). Noha a világ talán gúnyol vagy gyaláz minket, mi Krisztushoz hasonlóan ’megvetjük a szégyent’, és örvendezünk, mivel tudjuk, hogy amit teszünk, az tetszik Istennek (Héberek 12:2). Végül pedig „állandóan” követjük Jézust (Zsoltárok 73:26; 119:44; 145:2).

¹⁰ Érdekes módon még néhányan olyanok is, akik nem osztják a nézeteinket, felismerik, hogy Jehova Tanúi átadják magukat Istennek, és kizárólagos szolgálatot végeznek neki. Az egykori náci Németországban, a buchenwaldi koncentrációs táborban például megkövetelték azoktól a Tanúktól, akik nem voltak hajlandók feladni a hitüket, hogy aláírják a következő nyilatkozatot: „Én még mindig egy elkötelezett Bibliakutató vagyok, és soha nem fogom megszegni a Jehovának tett eskümet.” Ez bizony jól mutatja,  hogyan gondolkodnak Isten önátadott, hűséges szolgái (Cselekedetek 5:32).

Jehova Tanújaként azonosítva

11. Milyen kiváltságban részesül az, aki megkeresztelkedik?

¹¹ A második kérdés először is azt kérdezi a jelölttől, hogy érti-e, hogy a megkeresztelkedése Jehova Tanújaként azonosítja őt. Bemerítkezése után felszentelt szolga lesz, aki Jehova nevét viseli. Ez nagy kiváltság, de egyben komoly felelősség is. Az örökké tartó megmentés kilátását is a megkeresztelt személy elé tárja, feltéve, ha hűséges marad Jehovához (Máté 24:13).

12. Milyen kötelezettség társul ahhoz a megtiszteltetéshez, hogy Jehova nevét viselhetjük?

¹² Kétségtelen, hogy a mindenható Isten, Jehova nevét viselni rendkívüli megtiszteltetés. Mikeás próféta ezt mondta: „minden nép a maga istenének nevében jár, mi pedig Jehovának, a mi Istenünknek nevében járunk időtlen időkig, sőt örökké” (Mikeás 4:5). Ezzel a megtiszteltetéssel azonban együtt jár egy kötelezettség is. Igyekeznünk kell úgy élni, hogy tiszteletet szerezzünk annak a névnek, amelyet viselünk. Amint Pál emlékeztette a római keresztényeket, ha valaki nem aszerint él, amit prédikál, Isten neve ’káromoltatik’, vagyis gyalázat éri (Róma 2:21–24).

13. Miért felelősségük Jehova önátadott szolgáinak, hogy tanúskodjanak Istenükről?

¹³ Amikor valaki Jehova Tanúja lesz, azt a felelősséget is magára veszi, hogy tanúskodnia kell Istenéről. Jehova azt kérte Izrael önátadott nemzetének tagjaitól, hogy legyenek a tanúi, akik bizonyságot tesznek örök istensége mellett (Ézsaiás 43:10–12, 21). A nemzet azonban nem töltötte be ezt a szerepét, és végül teljesen elveszítette Jehova kegyét. Ma az igaz keresztények büszkén viselik azt a kiváltságot, hogy Jehováról tanúskodhatnak. Ezt azért tesszük, mert szeretjük Őt, és azt kívánjuk, hogy a neve meg legyen szentelve. Hogyan is hallgathatnánk, amikor tudjuk, hogy mi az igazság égi Atyánkkal és a szándékával kapcsolatban! Ugyanazt érezzük, amit Pál apostol érzett, amikor a következőket mondta: „szükség nehezedik rám. Bizony, jaj nekem, ha nem hirdetem a jó hírt!” (1Korintusz 9:16).

14—15. a) Milyen szerepet játszik Jehova szervezete a szellemi fejlődésünkben? b) Milyen gondoskodásban van részünk, amely segít nekünk szellemileg?

¹⁴ A második kérdés arra a felelősségére is emlékezteti a jelöltet, hogy együtt kell működnie Jehova szellem által irányított szervezetével. Nem egymagunkban szolgáljuk Istent, és szükségünk van ’testvéreink egész közösségének’ a segítségére, támogatására és buzdítására (1Péter 2:17; 1Korintusz 12:12, 13). Isten szervezetének létfontosságú szerepe van a szellemi fejlődésünkben. Bőségesen gondoskodik Biblián alapuló kiadványokról, amelyek segítenek nekünk, hogy növekedjünk pontos ismeretben, hogy bölcsen cselekedjünk, amikor nehézségekkel nézünk szembe, és hogy szoros kapcsolatot tudjunk ápolni Istennel. Miként az anya, aki törődik a gyermekével, és ügyel rá, hogy jól táplált legyen, „a hű és értelmes rabszolga” is bőségesen gondoskodik időszerű szellemi táplálékról, amely a szellemi előrehaladásunkat szolgálja (Máté 24:45–47; 1Tesszalonika 2:7, 8).

¹⁵ A hetenkénti összejöveteleken Jehova népének tagjai megkapják a szükséges képzést és buzdítást, hogy Jehova hűséges Tanúi lehessenek (Héberek 10:24, 25). A teokratikus szolgálati iskola megtanítja nekünk, hogyan tudunk mások előtt beszélni, a szolgálati összejövetel  pedig arra képez bennünket, hogy az üzenetünket hatásosan tudjuk átadni. Mind az összejöveteleink, mind pedig a Biblián alapuló kiadványok személyes tanulmányozása által láthatjuk Jehova szellemét működés közben, amint irányítja a szervezetét. E rendszeres gondoskodás által Isten felhívja a figyelmünket a veszélyekre, képez minket, hogy a jó hír hatékony szolgái legyünk, és segít, hogy szellemileg éberek maradjunk (Zsoltárok 19:7, 8, 11; 1Tesszalonika 5:6, 11; 1Timóteusz 4:13).

Mi indít erre a döntésre?

16. Mi indít minket arra, hogy átadjuk magunkat Jehovának?

¹⁶ A két keresztelkedési kérdés tehát emlékezteti a jelölteket a vízben való megkeresztelkedés jelentőségére és az azzal járó felelősségekre. Mi indítsa hát őket arra, hogy a keresztelkedés mellett döntsenek? Nem azért válunk megkeresztelt tanítványokká, mert valaki kényszerít, hanem azért, mert Jehova ’vonz’ minket (János 6:44). Mivel „Isten szeretet”, a világegyetemen szeretettel uralkodik és nem erőszakkal (1János 4:8). A kedves tulajdonságai és a velünk való bánásmódja miatt vonzódunk hozzá. Jehova értünk adta egyszülött Fiát, és az elképzelhető legjobb jövőt ajánlja nekünk (János 3:16). Mi pedig arra érzünk indíttatást, hogy felajánljuk, vagyis átadjuk neki az életünket (Példabeszédek 3:9; 2Korintusz 5:14, 15).

17. Minek nem adtuk át magunkat?

¹⁷ Nem egy ügynek vagy egy munkának adjuk át magunkat, hanem magának Jehovának. A munka, amellyel Isten megbízza a népét, változhat, de a neki tett önátadásunk ugyanaz marad. Például, amit Ábrahámtól kért, az egészen más volt, mint amilyen munkát Jeremiásnak adott (1Mózes 13:17, 18; Jeremiás 1:6, 7). Mégis mindketten végrehajtották azt az egyedi feladatot, amelyet Istentől kaptak, mivel szerették őt, és hűségesen kívánták cselekedni az akaratát. Most a vég idején Krisztus minden megkeresztelt követője törekszik arra, hogy teljesítse Krisztus parancsát, mely szerint prédikálnunk kell a Királyság jó hírét, és tanítványokat kell képeznünk (Máté 24:14; 28:19, 20). Ha ezt a munkát teljes szívvel végezzük, az nagyszerűen mutatja, hogy szeretjük égi Atyánkat, és valóban átadtuk neki magunkat (1János 5:3).

18—19. a) Milyen nyilvános kijelentést teszünk a megkeresztelkedésünk által? b) Mit fogunk megvizsgálni a következő cikkben?

¹⁸ Kétségtelen, hogy a megkeresztelkedés sok áldás előtt nyitja meg az utat, de nem olyan lépés, amelyet könnyen vehetnénk (Lukács 14:26–33). Azt az elhatározásunkat fejezzük ki vele, amely minden más felelősségünknél fontosabb (Lukács 9:62). A megkeresztelkedésünkkor valójában a következő nyilvános kijelentést tesszük: „ez az Isten a mi Istenünk időtlen időkig, igen, mindörökké. Ő vezet bennünket mindhalálig” (Zsoltárok 48:14).

¹⁹ A következő cikk további kérdéseket fog megvizsgálni, amelyek a vízben való megkeresztelkedéssel kapcsolatban merülhetnek fel. Lehetnek-e olyan okok, amelyek miatt valaki nem keresztelkedhet meg? Számít-e a kor? Hogyan tudunk mindannyian hozzájárulni az alkalom méltóságához?

Meg tudod magyarázni?

• Miért kell minden kereszténynek megbánást tanúsítania, mielőtt megkeresztelkedik?

• Mit foglal magában az, hogy átadjuk magunkat Istennek?

• Milyen felelősséggel jár együtt az a megtiszteltetés, hogy Jehova nevét viseljük?

• Mi legyen az indítéka annak a döntésünknek, hogy megkeresztelkedünk?

[Tanulmányozási kérdések]

[Kiemelt rész/kép a 22. oldalon]

A két keresztelkedési kérdés:

Jézus Krisztus áldozata alapján megbántad-e bűneidet, és átadtad-e magad Jehovának, hogy az ő akaratát cselekedd?

Megértetted-e, hogy önátadásod és megkeresztelkedésed Jehova Tanújaként, Isten szellemtől irányított szervezetének tagjaként azonosít téged?

[Kép a 23. oldalon]

Az önátadás egy imában tett ünnepélyes ígéret Jehovának

[Kép a 25. oldalon]

A prédikálómunkánk által kimutatjuk, hogy átadtuk magunkat Istennek