Szülők, legyetek jó példaképek a gyermekeiteknek!

„A PSZICHOLÓGUSOK lefújhatják évszázados kutatásukat, hogy hogyan lehet jó gyereket nevelni, de nem azért, mert megtalálták a titkát, hanem mert nincs titka.” Ezt írta egy könyvszemlében a Time magazin egy gyereknevelésről szóló könyvről. Ez a könyv amellett érvel, hogy a gyerekek leginkább a társaik értékeit sajátítják el, nem pedig a szüleikét.

Tagadhatatlan, hogy a társaktól jövő nyomás hatalmas erőt fejt ki (Példabeszédek 13:20; 1Korintusz 15:33). William Brown rovatvezető megjegyezte: „Ha létezik egyetlen olyan Isten a tinédzserek életében, amely a vallástól független, az az idomulni vágyás Istene . . . Hogy egy tizenéves más legyen, mint a többiek, az végzetesebb számára, mint a halál.” Ha a szülők nem teszik barátságossá és kellemessé a családi légkört, vagy nem töltenek elég időt a gyermekeikkel — mindkét helyzet gyakori napjaink rohanó világában —, azzal mintegy engedik, hogy a társaktól jövő nyomás feldúlja a gyerekek életét.

Továbbá ezekben „az utolsó napokban” a család mint intézmény veszélyben van, mert ahogy a Biblia megjövendölte, az emberek a pénzzel, az élvezetekkel és önmagukkal vannak elfoglalva. Csodálkozzunk hát azon, hogy a gyerekek a „szüleik iránt engedetlenek, hálátlanok, illojálisak, természetes vonzalom nélküliek”? (2Timóteusz 3:1–3).

A Bibliában a „természetes vonzalom” kifejezés a családtagok közti szeretetet jelenti. Ez egy természetes kötelék, amely arra indítja a szülőket, hogy gondjukat viseljék a gyermekeiknek, a gyerekeket pedig, hogy ragaszkodjanak a szüleikhez. Ám ha a szülőkben nincs természetes vonzalom, a gyerekek máshol keresnek érzelmi támogatást — rendszerint a társaik körében, akiknek az értékeit és szemléletmódját valószínűleg át is veszik. De ez gyakran elkerülhető, ha a szülők engedik, hogy bibliai alapelvek vezéreljék a családot (Példabeszédek 3:5, 6).

A család — Egy intézmény, melyet Isten hozott létre

Miután Isten összeadta Ádámot és Évát mint férjet és feleséget, így rendelkezett: „Legyetek termékenyek, sokasodjatok, töltsétek be a földet”. Ezután jött létre a család: apa, anya és gyerekek (1Mózes 1:28; 5:3, 4; Efézus 3:14, 15). Hogy Jehova segítsen az embereknek a gyermeknevelésben, néhány alapvető szülői feladatot beleprogramozott az emberbe, hogy azok ösztönösek legyenek. De az állatokkal ellentétben az embereknek további segítségre van szükségük, ezért Jehova írott útmutatót is adott nekik. Ebben szó van erkölcsi és szellemi dolgokról, és a gyerekek fegyelmezésének helyes módjáról is (Példabeszédek 4:1–4).

 Isten ezt mondta, elsősorban az apáknak: „Legyenek ezek a szavak, melyeket ma parancsolok neked, a szívedben; vésd ezeket fiaid elméjébe, és beszélj róluk, amikor a házadban ülsz, amikor úton vagy, amikor lefekszel, és amikor felkelsz” (5Mózes 6:6, 7; Példabeszédek 1:8, 9). Figyeld meg, hogy a szülőknek először a saját szívükbe kellett bevésniük Isten törvényét. Miért volt ez fontos? Mert az igazán tettekre sarkalló tanítást nem a száj szólja, hanem a szív. A szülők csak akkor fogják elérni a gyermekeik szívét, ha szívből tanítanak. Az ilyen szülők emellett jó példaképek lesznek a gyermekeiknek, akik hamar észreveszik, ha valaki nem őszinte (Róma 2:21).

A keresztény szülők azt az utasítást kapják, hogy csecsemőkortól kezdve tanítsák a gyermekeiket „az Úr tanítása és intése szerint” (Efézus 6:4, Károli-fordítás; 2Timóteusz 3:15). Csecsemőkortól kezdve? Igen! „Néha mi, szülők nem ismerjük el a gyerekek érdemeit — írta egy anya. — Alábecsüljük a képességeiket. Ott vannak bennük a rejtett lehetőségek. Nekünk, szülőknek ki kell aknáznunk ezeket.” Igen, a gyerekek nagyon szeretnek tanulni, és amikor istenfélő szülők nevelik őket, azt is megtanulják, hogyan kell szeretni. Ezek a gyerekek biztonságban fogják érezni magukat a szüleik állította korlátok között. Ezért a sikeres szülők igyekeznek szerető társak, jó gondolatközlők és türelmes, de határozott tanítók lenni, hogy egészséges légkört teremtsenek, amely kedvez a gyermekeik fejlődésének. *

Óvd a gyermekeidet!

Egy aggódó iskolaigazgató Németországban a következőket írta egy levélben a szülőknek: „Szeretnénk arra buzdítani a kedves szülőket, hogy bátran vállaljanak nagyobb szerepet gyermekeik nevelésében, és ne adják át a televíziónak vagy az utcának a felelősséget, melyet valójában nekik kell vállalniuk a gyermekeik személyiségének formálásában.”

Ha átengedjük gyermekünket a televíziónak vagy az utcának, azzal tulajdonképpen hagyjuk, hogy a világ szelleme hatással legyen a neveltetésére (Efézus 2:1, 2). A világias szellem, amely szöges ellentétben áll Isten szellemével, olyan, mint egy erős szél, amely gazdagon elhinti a „földi, állatias, démoni” gondolkodásmódot a naiv vagy ostoba emberek elméjében és szívében (Jakab 3:15). Ezek a gyomszerű, fertőző gondolatok idővel megrontják a szívet. Jézus így szemléltette, hogy milyen hatása van a szívben elültetett gondolatoknak: „A jó ember jót hoz elő szívének jó kincséből, a gonosz pedig gonoszt hoz elő gonosz kincséből; mert a szív bőségéből szól az ő szája” (Lukács 6:45). Ezért a Biblia erre int minket: „Minden megőrzendő dolognál jobban óvd szívedet, mert abból erednek az élet forrásai” (Példabeszédek 4:23).

Persze a gyerekek azok gyerekek; néhányuk hajlamos ellenkezni, vagy egyenesen önfejűen viselkedni (1Mózes 8:21). Mit tehetnek a szülők? „Bolondság köttetett a gyermek szívéhez, ám a fegyelmezés vesszeje messze űzi azt tőle” — mondja a Biblia (Példabeszédek 22:15). Vannak, akik szerint ez durva bánásmód, amely ma már nem divat. Az igazság az, hogy a Biblia  elítéli az erőszakot és a bántalmazás minden fajtáját. A ’vessző’, bár időnként szó szerint értendő, a szülői hatalmat jelképezi, amellyel a szülők határozottan, de szeretetteljesen és helyes módon élnek, azért, mert foglalkoztatja őket a gyermekeik örök jóléte (Héberek 12:7–11).

Élvezd a gyermekeiddel töltött szabadidőt!

Köztudott, hogy a gyerekeknek szükségük van játékra és kikapcsolódásra ahhoz, hogy egészségesen fejlődjenek. A bölcs szülők, amikor csak lehet, időt töltenek a gyermekeikkel, felhasználva a kikapcsolódást a szülő-gyermek közti kötelék megerősítésére. Így a szülők nemcsak a helyes szórakozás megválasztásában tudnak útmutatást adni a gyermekeiknek, hanem azt is megmutathatják nekik, hogy mennyire fontosnak tartják a társaságukat.

Egy Tanú-édesapa azt mondja, hogy ő sokszor játszott valamilyen labdajátékot a fiával, amikor hazaért a munkából. Egy anya felidézi, hogy az ő gyerekeinek a társasjáték volt a kedvencük. Egy nő emlékszik, hogy gyerekkorában a családjuk szeretett biciklizni. Ezek a gyerekek azóta mind felnőttek, de a szüleik — és a Jehova — iránti szeretetük most is ugyanolyan erős, sőt még erősebb.

Igen, azok a szülők, akik szavaikkal és tetteikkel megmutatják a gyermekeiknek, hogy szeretik őket, és vágynak a társaságukra, mély nyomot hagynak a gyerekekben, amely gyakran életük végéig elkíséri őket. Például az Őrtorony Gileád Bibliaiskola egyik osztályának végzősei közt sokan azt mondták, hogy a szüleik példája és buzdítása indította őket arra, hogy a teljes idejű szolgálatot válasszák. Milyen csodálatos örökség ez a gyerekeknek, és milyen áldás a szülőknek! Természetesen nem minden gyermeknek lesz lehetősége elkezdeni a teljes idejű szolgálatot, amikor felnő, de kétségtelen, hogy azok a szülők, akik a gyermekeik legjobb barátaivá és példaképeivé válnak, nagy áldást jelentenek, és tisztelik őket a gyermekeik (Példabeszédek 22:6; Efézus 6:2, 3).

Az egyedülálló szülők is sikeresek lehetnek

Ma sok gyerek nő fel egyszülős családban. Míg ez növeli a gyereknevelés nehézségeit, az ilyen családok is sikeresek lehetnek. Az egyedülálló szülők erőt meríthetnek Euniké, egy első századi zsidó keresztény példájából, amelyről a Biblia beszél. Nem hívő férjétől valószínűleg nem kapott szellemi támogatást. Ennek ellenére példamutatóan tanította Timóteuszt. A jó hatás, melyet gyermekére gyakorolt csecsemőkorától kezdve a nagymamával, Loisszal együtt, erősebb volt, mint bármilyen negatív hatás, amely Timóteuszt érhette néhány társa körében (Cselekedetek 16:1, 2; 2Timóteusz 1:5; 3:15).

Ma is sok fiatal van, akinek az édesapja vagy az édesanyja nem hívő, vagy aki egyszülős családban nevelkedett, de ugyanolyan jó tulajdonságai vannak, mint amilyenek a fiatal Timóteusznak voltak. Ryan például, aki most 22 éves és teljes idejű szolga, egyszülős családban nőtt fel a bátyjával és a nővérével. Az édesapjuk alkoholista  volt, és elhagyta a családot, amikor Ryan négyéves volt. „Anya eltökélte, hogy a család továbbra is szolgálni fogja Jehovát, és teljes szívvel keresztül is vitte az elhatározását” — idézi fel Ryan.

„Egyrészt anya vigyázott, hogy a társaink jó hatással legyenek ránk — mondta Ryan. — Soha nem engedte, hogy olyanokkal barátkozzunk, akiket a Biblia rossz társaságként jellemez, akár a gyülekezeten kívül, akár azon belül. Ezenkívül jó szemléletmódot ültetett el bennünk az oktatásról.” Bár Ryan édesanyja gyakran nagyon elfoglalt volt, és fáradt a munkája miatt, ez soha nem volt akadály, hogy szeretetteljes figyelemben részesítse a gyermekeit. „Mindig kereste a társaságunkat, és szeretett beszélgetni velünk — mondta Ryan. — Türelmes, de határozott tanító volt. Mindent megtett, hogy legyen rendszeres családi bibliatanulmányozásunk. Ha bibliai alapelvekről volt szó, olyan, hogy »megalkuvás«, nem létezett a szókincsében.”

Visszagondolva, Ryannek az a véleménye, hogy a legnagyobb hatás, amit ember gyakorolt rá és a testvéreire, az anyukájától jött, aki őszintén szerette Istent és a gyermekeit. Ezért ti, keresztény szülők — akár házasok vagytok, akár özvegyek, akár hívő a házastársatok, akár nem — ne adjátok fel, ha elcsüggedtek, vagy ha a dolgok átmenetileg rosszra fordulnak, miközben igyekeztek tanítani a gyermekeiteket. Megesik, hogy néhány fiatal elfordul az igazságtól, mint a tékozló fiú is tette. De amikor felismerik, hogy milyen felszínes és szívtelen is valójában a világ, lehet, hogy visszatérnek. Igen, „az igazságos feddhetetlenül jár. Boldogok a fiai őutána” (Példabeszédek 20:7; 23:24, 25; Lukács 15:11–24).

[Lábjegyzet]

[Kiemelt rész a 11. oldalon]

Jézus szüleit Isten választotta ki

Amikor Jehova a földre küldte a Fiát, Jézust, hogy emberként megszülessen, gondosan választotta ki a szüleit. Érdekes, hogy alacsony sorú, szellemi gondolkodású szülőket választott, akik nem kényeztették Jézust, hanem megtanították neki Isten Szavát, és azt is, hogy mit ér a kemény munka és a felelősség (Példabeszédek 29:21; Siralmak 3:27). József megtanította Jézust az ácsmesterségre, és minden bizonnyal ő is, és Mária is igénybe vette Jézusnak, az elsőszülöttnek a segítségét a többi gyerek gondozásában, akik legalább hatan voltak (Márk 6:3).

Képzelheted a látványt, amint a pászka idején József és a családja együtt készülődnek évenkénti jeruzsálemi útjukra, egy oda-vissza 200 kilométeres útra, melyet modern közlekedési eszközök nélkül tettek meg. Az biztos, hogy egy kilenctagú, vagy még népesebb családnak jól szervezettnek kellett lennie egy ilyen hosszú út megtételéhez (Lukács 2:39, 41). A nehézségek ellenére József és Mária bizonyára értékesnek tartották ezeket az alkalmakat. Talán kihasználták a lehetőséget arra, hogy múltbeli bibliai eseményekről tanítsák a gyermekeiket.

Amíg Jézus otthon volt, „továbbra is alárendelte magát” a szüleinek, és egyfolytában „növekedett bölcsességben, termetben és az Isten és emberek előtti kegyben” (Lukács 2:51, 52). Igen, József és Mária bebizonyította, hogy méltó Jehova bizalmára. Milyen kiváló példát állítottak a mai szülőknek! (Zsoltárok 127:3).