Hidakat építenek Panamában

„PANAMA, a világot összekötő híd.” Fél évszázaddal ezelőtt ennek a közép-amerikai országnak az egyik népszerű rádióadásában hangzott el ez a kijelentés. Napjainkban sokak érzése megfogalmazódik Panamáról ebben az egy mondatban.

Panama egy fajta összekötő híd az észak- és dél-amerikai földrész között. Sőt, létezik egy betű szerinti híd is, a “Bridge of the Americas”, mely a híres Panama-csatornán ível át. Ez az építmény, azaz a Panama-csatorna, jelentős technikai vívmány, mivel Panamát átszelve köti össze az Atlanti- és a Csendes-óceánt. A csatornának köszönhetően a világ bármely részéről érkező óceánjáró hajók néhány óra alatt meg tudják tenni azt az utat, amely egyébként többnapos vagy akár többhetes hajózást jelentene a tengeren. Igen, Panama valóban egy fontos híd majdnem az egész világ számára.

Híd és olvasztótégely

Panamát a különböző nemzetiségű és etnikai hátterű emberek olvasztótégelyének is nevezhetjük.  Ezek az emberek, valamint a sokféle bennszülött közösség változatossá teszik a lakosságot mindenütt ebben a gyönyörű országban. De át lehet vajon hidalni a sokféleségből fakadó társadalmi, kulturális, vallási, illetve nyelvi különbözőségeket? Lehetséges, hogy ezek az emberek az Isten Szavában található felbecsülhetetlen igazságok által egységesen gondolkodjanak és ugyanarra törekedjenek?

Igen. Pál apostolnak az Efézus 2:17, 18-ban feljegyzett szavaiból kitűnik, hogy az első századi keresztényeknek — a zsidóknak és a nem zsidóknak egyaránt — sikerült ezt elérniük Krisztus áldozatának egyesítő hatása által. Ezt írta: „eljött [Jézus], és hirdette a béke jó hírét nektek, a távoliaknak, és békét a közelieknek, mert őáltala van nekünk — mindkét népnek — szabad utunk az Atyához e g y szellem által.”

Ehhez hasonlóan ma Jehova Tanúi Panamában olyan egyéneknek és csoportoknak hirdetik „a béke jó hírét”, akik messziről érkeztek szellemi és sokszor szó szerinti értelemben is. Nagyszerű egység alakul ki azok között, akik közelednek Jehovához. Így Panamában jelenleg hat nyelven tartanak gyülekezeti összejöveteleket: spanyolul, kantoniul, panamai jelnyelven, angolul, valamint két bennszülött nyelven, a kuna és a ngobere (guajmi) nyelven. Buzdítóan hathat ránk, ha megtudjuk, hogy ezeknek a nyelvi csoportoknak a tagjai miként váltak egységessé Jehova imádatában.

Hidak építése a comarcában

A ngobe közösség a legnagyobb a Panamában lévő nyolc bennszülött népcsoportból. Úgy 170 000-en tartoznak közéjük. Többségük egy kiterjedt területen él, melyet nemrég comarcává, vagyis rezervátummá nyilvánítottak. A terület nagy része dzsungelekkel borított, csipkés hegyekből áll, melyek leginkább csak gyalog közelíthetők meg. Vannak gyönyörű  tengerparti részek is, ezeket a tenger felől lehet elérni. A közösségek gyakran a közlekedésre is alkalmas folyók közelében telepednek le, vagy pedig a part mentén. A comarca lakói közül sokan szűkös körülmények között élnek. Egyesek kávéültetvényeken dolgoznak a hegyekben, mások halászattal vagy földműveléssel keresik a kenyerüket. A többségük valamelyik keresztény egyház tagja, de vannak, akik a Mama Tata nevű helyi vallás hívei. Mások a sukiákhoz, azaz a sámánokhoz fordulnak, amikor valamilyen betegségből ki akarnak gyógyulni, vagy amikor úgy érzik, hogy a gonosz szellemek zaklatják őket. Noha sokan beszélnek spanyolul, leginkább ngobere nyelven értenek.

Eveznek, hogy elérjék a szíveket

Jehova Tanúi tudják, hogy segíteniük kell az embereknek megismerni az igazságot, mégpedig úgy, hogy az ismeret ne csak az elméjüket, hanem a szívüket is elérje. Így kellő ösztönzést éreznek majd arra, hogy megtegyék a szükséges változtatásokat, és ezáltal összhangba hozzák az életüket a bibliai alapelvekkel. Hogy ez megvalósulhasson, a rezervátum nyolc különböző részébe küldött különleges úttörők az ottani képesített Tanúk segítségével megtanulták a ngobere nyelvet.

A területen lévő 14 gyülekezetben még jelentős növekedés várható. Például néhány évvel ezelőtt Dimas és Gisela, egy különleges úttörő házaspár egy kis, úgy negyven hírnökből álló gyülekezetbe lett kinevezve Tobobe partvidékén. Sokszor kellett kenuval menniük, hogy prédikálni tudjanak az Atlanti-óceán partvidékén élő egyszerű embereknek. Ehhez nem volt könnyű hozzászokniuk. Dimas és Gisela rájöttek, hogy a nyugodt víztükör pillanatok alatt gyilkos hullámokká változhat. A karjuk és a hátuk gyakran sajgott, amikor egyik faluból a másikba eveztek. Nem kis feladat volt a helyi nyelv megtanulása sem. Ám az önfeláldozókészségük és a kitartásuk 2001-ben megteremte a gyümölcsét, amikor is 552-en vettek részt Krisztus halálának az emlékünnepén.

A Tobobénál lévő öböl túloldalán található Punta Escondida falva. Egy ideig az ott élő Tanúk kicsiny csoportja rendszeresen átevezett az öblön — amennyiben az időjárás ezt engedte —, hogy részt vehessen a Tobobéban megtartott összejöveteleken. Mivel a jelentések alapján volt rá lehetőség, hogy egy új gyülekezet alakuljon Punta Escondida környékén, megkérték Dimast és Giselát, hogy költözzön át oda. Nem telt bele két év, és a Punta Escondida-i csoport egy 28 hírnökből álló gyülekezetté nőtte ki magát. A hetente megtartott nyilvános előadáson átlagban 114-en voltak jelen. Ez az új gyülekezet nagyon boldog volt, amikor 2004-ben Krisztus halálának az emlékünnepén 458-an vettek részt.

Az analfabetizmus áthidalása

Sok tiszta szívű embernek az analfabetizmus leküzdése segített, hogy szoros kapcsolatba kerüljön Jehovával. Ez történt Ferminával is, egy fiatal nővel, aki a comarca hegyvidéki területén élt. A Tanú-misszionáriusok, akik azon az elszigetelt területen tevékenykedtek,  látták, hogy Ferminát nagyon érdekli a Királyság-üzenet. Amikor felajánlották neki a bibliatanulmányozást, ő elmondta, hogy szeretne többet megtudni, ám volt egy kis gond. Spanyol és ngobere nyelven is beszélt, de egyik nyelven sem tudott sem olvasni, sem írni. Az egyik misszionárius felajánlotta, hogy megtanítja rá a Tanulj meg írni-olvasni! * című füzet segítségével.

Fermina remek diák volt. Szorgalmasan felkészült az órákra, minden házi feladatot megcsinált, és szorgosan gyakorolta a helyesírást. Egy éven belül annyit haladt előre, hogy el tudták kezdeni tanulmányozni az Isten barátja lehetsz! * című füzetet. Amikor a Tanúk gondoskodtak róla, hogy azon a vidéken is legyenek összejövetelek, Fermina eljárt ezekre. De mivel a családja szegény volt, nem volt könnyű kifizetnie az útiköltséget magának és a gyermekeinek. Az egyik úttörő, ismerve Fermina körülményeit, azt javasolta neki, hogy készítsen és áruljon ngobe női népviseletet. Ő így is tett, és bár másra is kellett volna a pénz, a ruhákért kapott összeget csak arra használta fel, hogy eljussanak az összejövetelekre. Most a családjával egy másik vidékre költözött, és továbbra is fejlődik szellemileg. Nemcsak annak örülnek, hogy leküzdötték az analfabetizmust, hanem ami még fontosabb, megismerték Jehovát.

A siketek előtt álló akadályok elhárulnak

Panamában sok család, ahol hallássérült személy van, visszahúzódó. Időnként a hallássérültek semmilyen oktatásban nem részesülnek. Sok siket magányosnak és kirekesztettnek érzi magát, hiszen elég nehéz velük kommunikálni.

Nyilvánvalóvá vált tehát, hogy valamit tenni kell, hogy elérhessék őket is a jó hírrel. Egy utazófelvigyázó ösztönzésére egy buzgó úttörőkből és hírnökökből álló csoport elkezdte tanulni a panamai jelnyelvet. A kezdeményezőkészségük jutalommal járt.

2001 második felére alakult egy jelnyelvű csoport Panamavárosban. Akkor körülbelül 20-an vettek részt az összejöveteleken. Amint a testvérek egyre inkább belejöttek a jelnyelv használatába, sok olyan embert el tudtak érni, akik akkor először „hallották” a bibliai igazságot a nyelvükön. Több Tanú, akinek hallássérült gyermeke van, szintén elkezdett járni ezekre az összejövetelekre, és látta, hogy a gyermeke könnyebben megérti a bibliai tanításokat, és így lelkesebb az igazság iránt. Sok szülő megtanul jelelni, és így jobban tud kommunikálni a gyermekével. A szülők szellemileg is tudtak segíteni a gyermeknek, és érezhették, amint a családjuk megerősödik. Elsa és a lánya, Iraida példája jól szemlélteti mindezt.

 Egy Tanú, aki a jelnyelvi csoportban tevékenykedett, hallott Iraidáról, meglátogatta, és otthagyott neki egy Mindörökké örvendj az életnek a földön! * című füzetet. Iraida nagyra értékelte mindazt, amit az új világot ábrázoló képekből meg tudott érteni. A füzet segítségével elkezdték tanulmányozni a Bibliát. Miután befejezték ennek a füzetnek a tanulmányozását, áttértek a Mit kíván meg tőlünk Isten? * című füzetre. Innentől kezdve Iraida mindig megkérte az édesanyját, hogy segítsen neki felkészülni, és hogy magyarázza meg neki a füzet gondolatait.

Elsának két gondja volt: mivel nem volt Tanú, nem ismerte a bibliai igazságot, és a jelnyelvet sem értette. Korábban azt mondták neki, hogy nem kell megtanulnia jelelni, inkább a lánya tanuljon meg beszélni. Ennek következtében anya és lánya között nem igazán volt kommunikáció. Elsát azonban meghatotta, hogy Iraida segítséget kért tőle, ezért megkért egy Tanút a gyülekezetből, hogy vele is tanulmányozzanak. Ezt mondta: „A lányom kedvéért kértem ezt, mert még soha semmiért nem lelkesedett ennyire.” Elsa csatlakozott a lányához a tanulmányozásban, és megtanulta a jelnyelvet. Amint Elsa több időt szentelt a lányának, egyre jobb lett köztük a kommunikáció. Iraida kezdte jobban megválogatni, hogy kikkel barátkozik, és a gyülekezet társaságát kereste. Jelenleg anya és lánya rendszeresen látogatják az összejöveteleket. Elsa nemrég megkeresztelkedett, és Iraida is e felé a cél felé halad. Elsa elmondta, hogy igazából csak most ismeri meg a lányát, és most először tudnak elbeszélgetni olyan fontos dolgokról, melyek mindkettőjüknek kedvesek.

A jelnyelvi csoport 2003 áprilisában gyülekezet lett. Most már körülbelül 50 Királyság-hírnök van, és még ennél is többen vesznek részt az összejöveteleken. A jelenlévőknek több mint az egyharmada siket. Panamaváros körzetén kívül három másik városban is alakultak jelnyelvi csoportok. Noha még mindig sok tennivaló van ezen a területen, a Tanúk minden kétséget kizáróan nagy lépést tettek annak érdekében, hogy áthidalják a „csend” szakadékát a tiszta szívű siketek és szerető Teremtőjük, Jehova Isten között.

De egész Panamában hasonlóan eredményes a munka. A sokféle kultúra, nyelv és háttér ellenére rengeteg ember egyesül az egyedüli igaz Isten imádatában. Jehova Szavának az igazsága sikeresen áthidalta a kommunikációs szakadékokat ebben az országban, melyre sokan „a világot összekötő hídként” utalnak (Efézus 4:4).

[Lábjegyzetek]

[Térképek a 8. oldalon]

(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)

KARIB-TENGER

PANAMA

Tobobe

CSENDES-ÓCEÁN

Panama-csatorna

[Kép a 8. oldalon]

Kuna nők hímzett szövetekkel a kezükben

[Kép a 9. oldalon]

Ngobe nőnek prédikál egy misszionárius

[Kép a 10. oldalon]

Ngobe Tanúk kenuba szállnak, hogy részt vehessenek egy különleges kongresszusi napon

[Képek a 11. oldalon]

A bibliai igazság áthidalja a kulturális és nyelvi különbözőségeket Panamában

[Kép a 12. oldalon]

„Őrtorony”-tanulmányozás jelnyelven

[Kép a 12. oldalon]

Elsa és a lánya, Iraida ma már jól el tudnak beszélgetni egymással

[Képek forrásának jelzése a 8. oldalon]

Hajó és kuna nők: © William Floyd Holdman/Index Stock Imagery; falu: © Timothy O’Keefe/Index Stock Imagery