Jézust utánozva, törődjünk a szegényekkel!

A SZEGÉNYSÉG és az elnyomás csaknem egyidős az emberiséggel. Isten Izraelnek adott Törvénye a szegények védelmét és szenvedésük enyhítését szolgálta, de az izraeliták gyakran megszegték a Törvényt (Ámós 2:6). Ezékiel próféta elítélően szólt arról, ahogyan a szegényekkel bántak: „Az ország népe is kitervelten csal, és rabolva fosztogat; az elnyomottal és a szegénnyel rosszul bánnak, a jövevényt becsapják, mit sem törődve a joggal” (Ezékiel 22:29).

Jézus földönlétekor sem volt rózsásabb a helyzet. A vallási vezetők a legcsekélyebb mértékben sem törődtek a szegényekkel és a rászorulókkal. Azt olvassuk róluk, hogy „pénzszeretők” voltak, ’felemésztették az özvegyek házát’, és jobban foglalkoztatta őket az, hogy megtartsák a hagyományaikat, mint az, hogy gondot viseljenek az idősekről és a szűkölködőkről (Lukács 16:14; 20:47; Máté 15:5, 6). Érdekes, hogy Jézusnak az irgalmas szamaritánusról mondott példázatában a pap meg a lévita, ahogy meglátja a sérült férfit, nem megy oda hozzá, hogy segítsen neki, hanem továbbmegy az út másik oldalán (Lukács 10:30–37).

Jézusnak gondja volt a szegényekre

A Jézus életéről szóló evangéliumi beszámolókból az derül ki, hogy Jézus tökéletesen megértette a szegények nehézségeit, és rendkívüli együttérzéssel figyelt a szükségleteikre.  Bár korábban az égben élt, megüresítette magát, emberré vált, és ’szegénnyé lett értünk’ (2Korintusz 8:9). „Amikor látta a sokaságot, szánalmat érzett irántuk, mert elcsigázottak és hányatott sorsúak voltak, mint a pásztor nélküli juhok” (Máté 9:36). A szűkölködő özvegyasszony történetéből kitűnik, hogy Jézust nem a gazdagok nagy összegű adományai érintették meg, akik „a fölöslegükből” adtak, hanem a szegény özvegyasszony kicsi adománya. Meghatotta, amit az asszony tett, mert az „a nélkülözéséből dobta be mindazt, ami a megélhetésre volt neki” (Lukács 21:4).

Jézus nem csupán könyörületet érzett a szegények iránt, hanem oda is figyelt a szükségleteikre. Apostolaival rendszeresen tettek félre pénzt, amelyből a rászoruló izraelitákat támogatták (Máté 26:6–9; János 12:5–8; 13:29). Jézus arra buzdította azokat, akik a követői akartak lenni, hogy ismerjék fel, hogy kötelességük támogatni a szűkölködőket. Egy gazdag, fiatal elöljárónak ezt mondta: „adj el mindent, amid van, oszd szét a szegényeknek, és kincsed lesz az egekben; és jöjj, légy a követőm!” Abból, hogy a férfi nem volt hajlandó megválni a javaitól, látszik, hogy jobban szerette a gazdagságot, mint Istent és az embertársait. Nem voltak hát meg benne az ahhoz szükséges tulajdonságok, hogy Jézus tanítványa legyen (Lukács 18:22, 23).

Krisztus követői törődnek a szegényekkel

Az apostolok és Krisztus többi követője Jézus halála után is törődtek a közöttük lévő szegényekkel. Pál apostol i. sz. 49 táján találkozott Jakabbal, Péterrel és Jánossal, és megvitatták Pál megbízatását, melyet az Úr Jézus Krisztustól kapott a jó hír prédikálására. Megegyeztek, hogy Pálnak és Barnabásnak „a nemzetekhez” kell menniük, vagyis főként a nem zsidóknak kell prédikálniuk. Jakab és társai emellett arra buzdították Pált és Barnabást, hogy ’tartsák elméjükben a szegényeket’. Pál ezt ’komolyan igyekezett is megtenni’ (Galácia 2:7–10).

Claudius császár uralkodása alatt súlyos éhínség volt a Római Birodalom egyes részein. Az antiókiai keresztények ekkor elhatározták, „mindegyikük, amint módjában állt, hogy szolgálatot végeznek úgy, hogy segélyt küldenek a Júdeában lakó testvéreknek. Így is tettek, elküldve azt a vénekhez Barnabás és Saul keze által” (Cselekedetek 11:28–30).

Az igaz keresztények ma is tudják, hogy Jézus követőinek törődniük kell a szegényekkel és a rászorulókkal, különösen azokkal, akik egy hiten vannak velük (Galácia 6:10). Ezért őszintén figyelnek azoknak az anyagi szükségleteire, akik nélkülöznek. Például 1998-ban nagy szárazság sújtotta Brazília északkeleti részét. Az aszály miatt nem termett sem rizs, sem bab, sem kukorica, és ez olyan fokú éhínséghez vezetett, amilyenre 15 évre visszamenően nem volt példa. Helyenként ivóvíz sem volt elegendő. Jehova Tanúi az ország más vidékein azonnal segélybizottságokat szerveztek, rövid időn belül többtonnányi élelmet gyűjtöttek össze, és a szállítási költségeket is fedezték.

A segélyakcióban részt vevő Tanúk ezt írták: „Nagyon örülünk, hogy tudtunk segíteni  a testvéreinknek, főleg mert biztosak vagyunk benne, hogy megörvendeztettük Jehova szívét. Mindig észben tartjuk a Jakab 2:15, 16 szavait.” Ezekben a bibliaversekben a következőket olvashatjuk: „Ha egy testvér vagy egy testvérnő mezítelen, és nincs meg a napi eledele, valamelyikőtök pedig azt mondja nekik: »Menjetek békével, melegedjetek, és lakjatok jól«, de nem adjátok meg nekik, amikre a testnek szüksége van, mi haszna annak?”

Jehova Tanúi egyik São Pauló-i gyülekezetében van egy alázatos és buzgó asszony, aki gyakran küzd megélhetési gondokkal. „Bár szegény vagyok, a Biblia üzenete értelmet ad az életemnek — mondja. — Nem tudom, mi lett volna velem, ha nem segítenek a szellemi testvéreim.” Nemrég meg kellett műteni ezt a dolgos keresztény asszonyt, de nem tudta volna kifizetni a kórházi kezelést. Azonban keresztény testvéreinek és testvérnőinek a gyülekezetben módjukban állt átvállalni ezeket a költségeket. Az igaz keresztények a világon mindenütt segítenek rászoruló társaikon.

De bármilyen meghatóak is az ilyen történetek, nyilvánvaló, hogy efféle őszinte próbálkozásokkal még nem lehet véget vetni a szegénységnek. Még a nagy hatalmú kormányoknak és a nagy nemzetközi segélyszervezeteknek sem sikerült megoldaniuk a szegénység ősrégi problémáját, jóllehet értek el némi eredményt. Felmerül tehát a kérdés, hogy mi az igazi megoldás a szegénységre és az emberiség többi bajára.

A Biblia tanításai hosszú távon tudnak segíteni

Az evangéliumok beszámolnak róla, hogy Jézus Krisztus rendszeresen segített azoknak, akik anyagi vagy más tekintetben szükséget szenvedtek (Máté 14:14–21). De vajon milyen munka volt számára a legfontosabb? Egyszer, miután segített a rászorulókon, ezt mondta a tanítványainak: „Menjünk valahova máshova, a közeli kisvárosokba, hogy ott is prédikáljak”. Miért hagyta abba Jézus a betegekért és a szűkölködőkért végzett munkáját, hogy folytathassa a prédikálást? Ő ezt a magyarázatot adta: „ebből a célból jöttem”, mármint hogy prédikáljon (Márk 1:38, 39; Lukács 4:43). Bár fontosnak tartotta, hogy jót tegyen a rászorulókkal, küldetésének fő célja mégis az volt, hogy prédikáljon Isten Királyságáról (Márk 1:14).

Mivel a Biblia arra ösztönzi a keresztényeket, hogy ’szorosan kövessék Jézus nyomdokait’, nem kérdés számukra, hogy mit a legfontosabb tenniük mások megsegítéséért (1Péter 2:21). Jézushoz hasonlóan segítenek azokon, akik szükséget szenvednek. De szintén Jézust követve azt tartják a legfontosabb munkájuknak, hogy elmondják másoknak a Biblia üzenetét Isten Királyságának a jó híréről (Máté 5:14–16; 24:14; 28:19, 20). De miért kapjon nagyobb hangsúlyt az Isten Szavában található üzenet prédikálása, mint a segítségnyújtás egyéb formái?

A tapasztalatok a világ minden táján azt mutatják, hogy miután valaki megérti és alkalmazza  a Biblia gyakorlatias tanácsait, jobban meg tud birkózni a napi gondokkal, így a szegénységgel is. Azonkívül az Isten Királyságáról szóló bibliai üzenet, melyet Jehova Tanúi hirdetnek, olyan reménységet nyújt, amely még a legnehezebb körülmények között is értelmet ad az életnek (1Timóteusz 4:8). Mit foglal magában ez a reménység?

A jövőnkre nézve Isten Szava ezt mondja: „új egeket és új földet várunk az ő ígérete szerint, és ezekben igazságosság fog lakni” (2Péter 3:13). Amikor a Biblia a „földet” említi, időnként a földön élő emberekre utal (1Mózes 11:1). A megígért igazságos ’új föld’ tehát olyan emberek társadalma, akiket Isten helyesel. Isten Szava azt is megígéri, hogy Krisztus uralkodása alatt az ilyen emberek megkapják az örök élet ajándékát, és megelégedetten élhetnek majd egy földi paradicsomban (Márk 10:30). Mindenkinek ilyen csodálatos jövője lehet, a szegényeknek is. Az ’új földön’ örökre megoldódik a szegénység gondja.

[Kiemelt rész/kép a 7. oldalon]

HOGYAN FOGJA JÉZUS ’MEGSZABADÍTANI A SZEGÉNYT’? (Zsoltárok 72:12)

IGAZSÁGOSSÁG: „Ítélje meg a nép elnyomottjait, mentse meg a szegénynek fiait, és zúzza szét a csalót” (Zsoltárok 72:4). Amikor majd Krisztus uralkodik a föld felett, mindenki igazságos bánásmódban fog részesülni. Nem lesz helye a korrupciónak, mely ma számos országot dönt nyomorba, ahol egyébként jólét uralkodhatna.

BÉKE: „Sarjadzik majd napjaiban az igazságos és a béke bősége, míg el nem múlik a hold” (Zsoltárok 72:7). A szegénység gyakran konfliktusok és háborúk következménye. Krisztus tökéletes békét hoz el a földre, ami által megszünteti a szegénység egyik fő okát.

KÖNYÖRÜLET: „Megszánja az alacsony sorút és a szegényt, a szegények lelkét megmenti ő. Az elnyomástól és erőszaktól megváltja lelküket, és drága lesz vérük a szemében” (Zsoltárok 72:12–14). Az emberiség egy egységes, boldog család lesz Jézus Krisztus, a Király vezetése alatt, melynek az egyszerű, szegény és elnyomott emberek is a tagjai lesznek.

JÓLÉT: „Bőven lesz gabona a földön” (Zsoltárok 72:16). Krisztus uralma alatt anyagi jólét és bőség lesz. Senki sem fog élelmiszerhiánytól szenvedni, ami jelenleg még gyakran okoz szegénységet.

[Kép a 4–5. oldalon]

Jézus törődött a szegények szükségleteivel

[Kép a 6. oldalon]

A Biblia üzenete valódi reménységet nyújt