Ne félj, Jehova veled van!

TÖBB mint 50 évvel ezelőtt, röviddel az első atombombák felrobbanása után Harold C. Urey Nobel-díjas tudós ezt mondta a jövőről: „Félve fogunk enni, félve fogunk aludni, félelemben fogunk élni és félelemben fogunk meghalni.” Világunkat ma valóban áthatja a félelem, és nem is ok nélkül. Az újságok naponta közölnek rémisztő híreket a terrorizmusról, erőszakos bűncselekményekről és rejtélyes betegségekről.

Keresztényekként tudjuk, hogy mit jelentenek ezek az állapotok. Azt jelzik, hogy e gonosz rendszer ’utolsó napjaiban’ élünk, melyekre a Biblia jövendölése szerint az lesz jellemző, hogy „nehezen elviselhető, válságos idők lesznek” (2Timóteusz 3:1). Így egyre erősödik a bizalmunk, hogy Jehova Isten hamarosan elhozza az új világot, amelyben igazságosság fog lakni (2Péter 3:13). De addig már nem is kell félnünk?

Isten szolgái és a félelem

Jákob, Dávid és Illés Jehova azon szolgái közé tartoztak, akik bizony féltek, amikor veszélyes helyzetekbe kerültek (1Mózes 32:6, 7; 1Sámuel 21:11, 12; 1Királyok 19:2, 3). Ezeknek a férfiaknak nem volt gyenge a hitük. Ellenkezőleg, szilárdan bíztak Jehovában. Ám Jákob, Dávid és Illés mind emberek voltak, ezért hajlamosak voltak rá, hogy féljenek. Jakab tanítvány ezt írta: „Illés olyan ember volt, akinek a mieinkhez hasonló érzései voltak” (Jakab 5:17).

Talán bennünk is van némi nyugtalanság, amikor egy olyan nehézséget próbálunk elemezni, amellyel éppen küzdenünk kell vagy a jövőben fogunk szembenézni. Érthető, hogy ilyenkor félünk. Végül is a Biblia szerint Sátánnak, az Ördögnek eltökélt szándéka, hogy „háborút viseljen” azok ellen, „akik megtartják az Isten parancsolatait, és akik ragaszkodnak a Jézus melletti tanúskodás munkájához” (Jelenések 12:17). Ezek a szavak kifejezetten a felkent keresztényekre utalnak, de Pál azt írta, hogy „mindazokat, akik Isten iránti odaadással kívánnak élni Krisztus Jézusban, üldözni is fogják” (2Timóteusz 3:12). A félelemnek mégsem kell megbénítania bennünket, amikor nehézségekkel kerülünk szembe. Miért?

„A megmentő tettek Istene”

A zsoltáríró Dávid így szólt: „Az igaz Isten számunkra a megmentő tettek Istene” (Zsoltárok 68:20). Jehova többször is megmutatta, hogy képes megmenteni népe tagjait, vagy úgy, hogy kiszabadította őket veszélyes helyzetekből, vagy úgy, hogy erőt adott nekik a kitartáshoz (Zsoltárok 34:17; Dániel 6:22; 1Korintusz 10:13). Bibliai tanulmányaid alapján hányat tudsz felidézni Jehova ’megmentő tettei’ közül?

Az Őrtorony-kiadványok indexe * segítségével megvizsgálhatnál olyan megtörtént eseményeket, mint amilyen például Noé napjainak világméretű Vízözöne, Lótnak és lányainak a megmentése Szodomából és Gomorrából, Izrael kivonulása Egyiptomból és átkelése a Vörös-tengeren, valamint Hámán meghiúsult terve a zsidók elpusztítására. Ha elolvasod ezeket a megindító beszámolókat, majd elmélkedsz rajtuk, meg fog erősödni az abba vetett hited, hogy Jehova a megmentő tettek Istene. Ez pedig segíteni fog, hogy félelem nélkül álld ki a hitpróbákat.

Jelenkori példák

Tudsz olyanokról a környezetedben, akik a kitartás jelenkori példái? Talán egy olyan testvérről, aki börtönbe került, mert hűséges maradt  Istenhez. Esetleg ismersz olyan idős keresztényeket, akik a gyenge egészségi állapotuk ellenére is szolgálják Jehovát. Vagy gondolj azokra a fiatalokra, akik elkülönülve maradnak a világtól, noha az iskolatársaiktól rettenetes nyomás nehezedik rájuk. Aztán ott vannak a gyermeküket egyedül nevelő szülők és az egyedülálló személyek, akik annak ellenére szolgálják Jehovát, hogy a magányosság érzésével küszködnek. Mit tanulhatunk tőlük? Ha eltűnődünk a hűségükön, az segít kitartanunk és félelem nélkül szembenéznünk bármilyen ránk leselkedő próbával.

Nemcsak akkor fontos, hogy ne féljünk, amikor ellenségeskedés vagy üldözés fenyeget minket, hanem akkor is, amikor kezdünk kételkedni Jehova irántunk érzett szeretetében. Bizalmat kell kifejlesztenünk magunkban aziránt, hogy Krisztus váltságáldozata személy szerint ránk is vonatkozik (Galácia 2:20). Így beteges félelem vagy rettegés nélkül tudunk közeledni Jehovához. Ha nem érezzük magunkat méltónak Jehova szeretetére, elgondolkodhatunk azon, amit Jézus a követőinek mondott: „Vajon nem két verebet adnak egy csekély értékű pénzérméért? Mégsem esik a földre egy sem közülük Atyátok tudta nélkül. Nektek pedig fejetek hajszálai is mind meg vannak számlálva. Ne féljetek hát, ti sok verébnél többet értek” (Máté 10:29–31).

Az Őrtorony és az Ébredjetek! folyóirat gyakran közöl beszámolókat olyan jelenkori Tanúkról, akik félelmet nem ismerve szálltak szembe a nehézségekkel. Ez nem azt jelenti, hogy bennük nem voltak rossz érzések a megpróbáltatásaik miatt. Viszont nem hagyták, hogy ezek az érzések elérjék náluk, hogy ne szolgálják többé Jehovát. A róluk szóló beszámolók neked is segíteni tudnak félelem nélkül kitartani. Vizsgáljunk meg most két példát.

Egy baleset megváltoztatta az életét

Az Ébredjetek! 2003. április 22-ei számában megjelent egy cikk a következő címmel: „Hogyan változtatta meg az életemet egy baleset?” Ebben egy kenyai Tanú, Stanley Ombeva arról beszélt, hogy milyen nehézségekkel küzdött, miután elütötte őt egy száguldó jármű. Ahogy az egészségi állapota romlott, elveszítette az állását és az azzal együtt járó juttatásokat is. „Amint lassanként rádöbbentem, milyen súlyos az állapotom, negatívvá, önzővé és ingerlékennyé váltam. Időnként dühösen és ellenségesen viselkedtem” — ismeri be Ombeva testvér a beszámolójában. Megpróbáltatásai ellenére ezen a keresztény férfin nem lett úrrá a félelem. Nem hagyta, hogy a csalódottság erőt vegyen rajta, és arra kényszerítse, hogy mindent feladjon. Ehelyett Jehovára támaszkodott. „Ő egy percre sem hagyott el, mindenben mellettem állt, méghozzá olyannyira, hogy néha elszégyelltem magam — mondja Ombeva testvér. — Szilárdan elhatároztam, hogy olyan bibliaverseket fogok olvasni, melyekről tudom, hogy vigasztalást nyújtanak a helyzetemben, és elmélkedem is rajtuk.”

Ombeva testvér őszinte szavai sokaknak segítettek félelem nélkül kitartani a próbáikban. Egy testvérnő ezt írta: „Sírtam, amikor elolvastam a cikket. Úgy éreztem, hogy e cikk által Jehova megmutatta a kedvességét és a szerető törődését, valamint vigasztalásról gondoskodott.” Egy testvér pedig ezt írta: „Az ilyen cikkek nagyon bátorítóak nekünk, akik hasonló helyzetben vagyunk, és némán szenvedünk.”

Küzdelem az érzelmi gyötrelemmel

Egy másik megindító élettörténet címe: „Nem tudjátok, mi lesz holnap az életetekkel”. *  Ez a cikk Herbert Jennings testvérről szól, aki bipoláris zavarral küzd. Visszaemlékezve betegsége kezdeti szakaszára, ezt mondja: „Már csak az, hogy látogassam a keresztény összejöveteleket, valódi küzdelmet jelentett. Azonban teljesen meg voltam győződve a szellemi társaság fontosságáról. Hogy megbirkózzam a helyzettel, általában akkor mentem be a Királyság-terembe, amikor a tömeg elcsendesedett, és még mielőtt a program végén mozgolódni kezdett volna, távoztam.”

A prédikálást is nehéznek érezte. Erről így beszél: „Néha még akkor sem tudtam rávenni magam, hogy megnyomjam az ajtócsengőt, amikor már megérkeztem egy házhoz. De nem hagytam fel vele, mert felismertem, hogy szolgálatunk megmentést jelent önmagunknak és azoknak, akik kedvezően reagálnak (1Timóteus 4:16). Rövid idő múltán képes voltam ellenőrzés alatt tartani az érzelmeimet, odamenni a következő ajtóhoz és újra megpróbálni. Azzal, hogy továbbra is részt vettem a szolgálatban, elfogadható szellemi egészséget tartottam fenn, és ez gyarapította azon képességemet, hogy megbirkózzak a helyzettel.”

Jennings testvér őszinte beszámolója sok olvasónak segített, hogy hozzá hasonlóan félelem nélkül tudjon szembenézni a nyomorúságaival. Egy testvérnő például ezt írta: „Már 28 éve olvasom Az Őrtorony és az Ébredjetek! folyóiratokat, de még egy cikktől sem hatódtam meg ennyire. Abba kellett hagynom a teljes idejű szolgálatot, és emiatt óriási bűntudatot éreztem, mivel azt gondoltam, hogy ha erősebb lett volna a hitem, talán folytatni tudtam volna. Amikor arról olvastam, hogy Jennings testvérnek is le kellett mondania a megbízatásáról, hogy a betegségével tudjon törődni, ez segített kiegyensúlyozottabban látni a saját helyzetemet. Ez a cikk nem volt más, mint válasz az imáimra.”

Egy testvér ugyanígy érez: „Miután tíz évig szolgáltam gyülekezeti vénként, mentális zavar lépett fel nálam, és emiatt le kellett mondanom a kiváltságomról. A kudarc érzése annyira hatalmába kerített, hogy egyszerűen elviselhetetlen volt olvasnom az élettörténeteket, amelyek gyakran Jehova szolgáinak kiemelkedő tetteit ecsetelik. De Jennings testvér állhatatossága erőt adott nekem. Számtalanszor elolvastam ezt a cikket.”

Bátran előre!

Ombeva és Jennings testvérhez hasonlóan Jehova Tanúi közül sokan félelem nélkül imádják Jehova Istent, pedig félelmetes akadályok állják az útjukat. Ha te is ezt teszed, dicséretet érdemelsz. Biztos lehetsz benne, hogy rád is vonatkoznak a következő szavak: „nem igazságtalan az Isten, hogy elfelejtkezzen a munkátokról és a szeretetről, amelyet neve iránt tanúsítottatok azzal, hogy a szenteknek szolgáltatok, és továbbra is szolgáltok” (Héberek 6:10).

Ahogy Jehova győzelemre segítette hűséges ókori népét az ellenségei felett, ugyanígy neked is segíteni tud, hogy legyőzz minden utadba kerülő akadályt. Ezért szívleld meg azokat a szavakat, amelyeket Jehova Ézsaiás prófétán keresztül mondott: „Ne félj, mert én veled vagyok. Ne tekintgess magad köré, mert én vagyok Istened. Én megerősítelek. Valóban megsegítelek. Szilárdan támogatlak igazságos jobbommal” (Ézsaiás 41:10).

[Lábjegyzetek]

[Képek a 16. oldalon]

Sokan szolgálják Jehovát félelem nélkül, miként Stanley Ombeva (fent) és Herbert Jennings (jobbra)

[Kép forrásának jelzése a 14. oldalon]

USAF photo