Derekasan küzdött a Bibliáért

Kelet-Szibéria fagyos sztyeppéjén meggyalázva, megszégyenítve lehelte ki utolsó leheletét. Csak kevesen tudják, hogy ő egyike volt azoknak, akik jelentősen hozzájárultak görög kortársaik szellemi előrehaladásához. Ezt a semmibe vett úttörőt Szerafimnak hívták. Derekasan küzdött a Bibliáért, és ez okozta a vesztét.

SZERAFIM abban az időben élt, amikor Görögország az Oszmán Birodalom része volt. Geórgiosz Metallinósz görög ortodox tudós szerint arra az időszakra jellemző volt, hogy „nem volt elegendő megfelelő színvonalú iskola . . . és az emberek többsége nem részesült oktatásban”, még a papság sem.

Óriási szakadék tátongott a koiné, vagyis a görög köznyelv és az akkor beszélt görög nyelv között, melynek számos változata létezett. Ez a szakadék annyira elmélyült, hogy a koinét, melyen a Keresztény Görög Iratok íródott, az iskolázatlanok egyáltalán nem értették. Emiatt vita alakult ki, melyben az egyház kiállt az emberek által nem értett koiné mellett.

Ebben a légkörben született meg 1670-ben Sztéfanosz Ióánnu Pógónátosz, egy híres család gyermekeként Leszbosz szigetén. A szigeten nagy volt a szegénység és sokan nem tudtak írni-olvasni. Az iskolahiány miatt Sztéfanosz arra kényszerült, hogy az alapfokú oktatást egy helyi kolostorban szerezze meg. A görög ortodox egyház már nagyon fiatalon diakónussá szentelte, és ekkor kapta a Szerafim nevet.

Szerafim még több tudásra vágyott, így 1693 táján Konstantinápolyba (ma Isztambul) ment. Idővel tudásával kivívta a görög előkelőségek tiszteletét. Nem sokkal később egy titkos görög nacionalista mozgalom megbízásából elment Oroszországba Nagy Péter cárhoz. Úton Moszkvába és vissza Szerafim Európa nagy részén átutazott, és így őt is megérintette a vallási és szellemi reform szele. 1698-ban Angliába ment és fontos ismeretségeket kötött Londonban, valamint Oxfordban. Még a canterburyi érseknek, az anglikán egyház fejének is bemutatták. Ezt a kapcsolatát Szerafim kis idő elteltével nagyon jól fel tudta használni.

Kiad egy Bibliát

Angliai látogatása során Szerafim felismerte, hogy a görög embereknek igazán szükségük lenne egy új, mindenki számára érthető Újtestamentumra. Szerafim a Makszimosz szerzetes által fordított, több mint fél évszázaddal korábbi kiadást felhasználva nekilátott egy új, hibáktól mentes, könnyen érthető Biblia elkészítéséhez. Nagy lelkesedéssel neki is látott a munkának, de hamarosan elfogyott a pénze. Amikor a canterburyi érsek megígérte, hogy gondoskodik a szükséges anyagi támogatásról, felcsillant a remény. Szerafim, megörülve a hírnek, papírt vásárolt a nyomtatáshoz, és tárgyalt egy nyomdásszal.

 A nyomtatással azonban csak Lukács evangéliumának a feléig jutottak el, ugyanis az Angliában zajló politikai változások miatt a canterburyi érsek megvont minden további anyagi támogatást. Szerafim mégis elszánt volt, és keresett néhány vagyonos mecénást. 1703-ban meg is jelent az általa készített átdolgozott kiadás. A költségek egy részét egy olyan egyesület támogatta, melynek az volt a célja, hogy az evangéliumok minél több nyelven megjelenjenek.

A Makszimosz-féle kétkötetes kiadás tartalmazta az eredeti görög szöveget is, így elég vaskos volt és súlyos. Ám Szerafim átdolgozott kiadását kisebb betűmérettel nyomtatták és csak a modern görög fordítást tartalmazta, aminek köszönhetően vékonyabb volt és olcsóbb is.

Vita kerekedik

„Semmi kétség afelől, hogy az embereknek valóban erre a modern kiadványra volt szükségük — jegyzi meg Geórgiosz Metallinósz. — Szerafim azonban kihasználta a lehetőséget, hogy megtámadja a papságnak azt a csoportját, amely ellenezte a [biblia]fordítások elkészítését.” A papság tombolt a dühtől, hiszen Szerafim az előszóban elmondta, hogy „kifejezetten néhány pap és egyes presbiterek kedvéért készítette el ezt a kiadást, akik nem értik a [koiné] görög nyelvet, hogy a szent szellem segítségével elolvashassák . . . és valamelyest megérthessék az eredeti szöveget, és így tolmácsolhassák azt az egyszerű keresztény embereknek” (The Translation of the Bible Into Modern Greek​—During the 19th Century). Szerafim így belesodródott a bibliafordítás körül kialakult vitába, mely a görög ortodox egyház berkein belül zajlott.

Az egyik oldalon álltak azok, akik felismerték, hogy az emberek szellemi és erkölcsi fejlődése attól függ, hogy megértik-e a Bibliát. Azt is vallották, hogy a papság tagjainak gyarapítaniuk kell az ismeretüket a Szentírásból. Sőt, a bibliafordítás pártolói azt hangoztatták, hogy a Szentírásban található igazság bármilyen nyelven visszaadható (Jelenések 7:9).

A bibliafordítás ellenzői azzal az ürüggyel védekeztek, hogy a Biblia lefordítása módosítaná a tartalmát és semmissé tenné az egyháznak az értelmezéshez és a dogmákhoz való jogát. De igazából attól tartottak, hogy a protestánsok azért használják a bibliafordítást, hogy kikezdjék a görög ortodox egyházat. Sok egyházi személy úgy vélte, hogy kötelessége ellenállni minden olyan irányzatnak, amely szimpatikus lehet a protestánsoknak. Ilyen irányzat volt az is, hogy mindent meg kell tenni azért, hogy a Bibliát a hétköznapi emberek is megértsék. Így a bibliafordítás sarkalatos pontjává vált a protestantizmus és az ortodoxia közötti konfliktusnak.

Bár Szerafim nem akarta elhagyni az ortodox egyházat, nyíltan beszélt arról, hogy a papsághoz tartozó ellenfelei mennyire tudatlanok és bigottak. Újtestamentumának előszavában ezt írta: „Minden istenfélő kereszténynek olvasnia kell a Szent Bibliát . . . , [hogy] Krisztus utánzójává válhasson, és engedelmeskedhessen a tanításának.” Szerafim határozottan kiállt amellett, hogy a Szentírás tanulmányozásának tiltása az Ördögtől van.

Erős ellenállásba ütközik

Amikor Szerafim kiadása elérte Görögországot, az egyház haragra gerjedt. Az új bibliafordítást be is tiltották. A fordításról készült másolatokat elégették, és kiközösítéssel fenyegettek mindenkit, aki birtokolta vagy olvasta azt. III. Gábriel pátriárka betiltotta a könyv terjesztését, mondván, hogy az fölösleges és hasznavehetetlen.

Bár Szerafim nem vesztette el a reményt, látta, hogy óvatosnak kell lennie. Noha az egyház hivatalosan betiltotta a fordítását, sok pap és laikus egyaránt elfogadta. Szerafim igencsak sok példányt elterjesztett belőle. Ám a befolyásos ellenségeivel folytatott harca közel sem ért véget.

 A vég előszele

Szerafim nemcsak a Biblia egyre szélesebb körben való terjesztésével foglalkozott, hanem részt vett forradalmi és nacionalista mozgalmakban is. Ezek miatt 1704 nyarán visszatért Moszkvába, ahol Nagy Péter bizalmasa lett, és egy ideig az Orosz Királyi Akadémián tevékenykedett professzorként. Közben azonban az is foglalkoztatta, hogy mi történik a fordításával, így 1705-ben visszatért Konstantinápolyba.

Szerafim még abban az évben újra kiadta a könyvét, de ebből már kivette az eredeti kiadásban megjelent kritikus hangvételű előszót. Egy egyszerű bevezetőt írt helyette, mely a bibliaolvasásra ösztönzött. Ez a kiadás rendkívül széles körben elterjedt, és nincs feljegyzés arról, hogy bármilyen ellenséges reakciót váltott volna ki a pátriárkák részéről.

Mindazonáltal 1714-ben Alexandrosz Elladiosz, egy görög utazó, aki ellenezte a bibliafordítást, mindent megváltoztatott. Írt egy könyvet (Status Præsens Ecclesiæ Græcæ), amelyben hevesen támadta a fordítókat és a bibliafordításokat is. Elladiosz egy egész fejezetet szentelt Szerafimnak, melyben tolvajnak, csalónak, valamint tanulatlan és erkölcstelen szélhámosnak bélyegezte. Volt vajon bármi igazság ezekben a vádakban? Sztilianósz Bairaktárisz író sok tudós hiteles álláspontját fejti ki, amikor Szerafimot „egy képzett és felvilágosult úttörőnek” nevezi, akit azért támadtak, mert jóval megelőzte a korát. Elladiosz könyve mégis nagyban hozzájárult Szerafim tragikus halálához.

Mindenütt gyanakvás vette körül

Amikor Szerafim 1731-ben visszatért Oroszországba, Nagy Péter már nem élt. Így nem volt aki pártfogolja a görög diakónust. A trónra került Anna Ivanovna cárnő nagy gonddal figyelt minden olyan tevékenységet, amely megzavarhatná a birodalma nyugalmát. 1732 januárjában szóbeszéd támadt Szentpétervárott, hogy egy görög kém a birodalom érdekei ellen dolgozik. Szerafimot gyanúsították. Letartóztatták és a Nyevszkij-kolostorba küldték kihallgatásra. Ott volt egy példány Elladiosz könyvéből, amely különböző bűntettekkel vádolta Szerafimot. A diakónus három írott cáfolatban próbálta tisztázni magát a vádak alól. A kihallgatás körülbelül öt hónapig tartott, és Szerafimnak nem volt könnyű megvédenie magát, hiszen mindenütt gyanakvás vette körül.

Mivel nem találtak kézzelfogható bizonyítékot Szerafim ellen, elkerülte a halálbüntetést. Viszont Elladiosz rágalmai miatt a hatóságok nem akarták szabadon engedni. A görög diakónust életfogytig tartó száműzetésre ítélték Szibériába. Az ítélet kimondta, hogy a vádirat azokon az állításokon alapult, melyeket „Elladiosz, a görög író jelentetett meg az értekezésében”. 1732 júliusában Szerafim vasba verve megérkezett Kelet-Szibériába, ahol a hírhedt ohotszki börtönbe vetették.

Három évvel később Szerafim egyedül, a világtól elhagyatva halt meg. Noha időnként a döntéseit és a módszereit rossz irányba befolyásolták, és ezek nem is voltak kifogástalanok, az általa kiadott bibliafordítás egyike azoknak, amelyek ma modern görög nyelven elérhetők. * Köztük van még A Szentírás új világ fordítása, mely könnyen érthető és még számos más nyelven is megjelent. Mennyire hálásak lehetünk Jehova Istennek, hogy megőrizte a Szavát, és így az embereknek mindenütt megvan rá a lehetőségük, hogy ’az igazság pontos ismeretére jussanak’! (1Timóteusz 2:3, 4).

[Lábjegyzet]

[Kép a 12. oldalon]

Nagy Péter

[Kép forrásának jelzése a 10. oldalon]

Képek: Courtesy American Bible Society