Főbb gondolatok a Zsoltárok második könyvéből
Jehova Szava élő
Főbb gondolatok a Zsoltárok második könyvéből
JEHOVA szolgáiként tudjuk, hogy nehézségekre és próbákra számíthatunk. „Mindazokat, akik Isten iránti odaadással kívánnak élni Krisztus Jézusban, üldözni is fogják” — írta Pál apostol (2Timóteusz 3:12). De mi segíthet kiállni a próbákat és az üldözést, és ezáltal bizonyítani az Isten iránti feddhetetlenségünket?
A zsoltárok öt gyűjteményéből a második segíthet ebben. A 42—72. zsoltár rámutat, hogy ha ki akarjuk állni a próbákat, teljes mértékben bíznunk kell Jehovában, és meg kell tanulnunk várni a szabadítására. Mennyire értékes ez a gondolat! A Zsoltárok második könyve — mint ahogy Isten Szavának a többi része is — valóban „élő, és erőt fejt ki”, még napjainkban is (Héberek 4:12).
JEHOVA A „MENEDÉKÜNK ÉS ERŐNK”
Egy lévita száműzetésben van. Elkeseredésében, amiért nem mehet Jehova szentélyébe, hogy imádatot mutasson be, ezekkel a szavakkal vigasztalja magát: „Miért fogott el a kétségbeesés, ó, lelkem, és miért háborogsz bensőmben? Várj Istenre” (Zsoltárok 42:5, 11; 43:5). Ez az ismétlődő gondolat egyetlen költeménnyé köti össze a 42. és a 43. zsoltár három strófáját. A 44. zsoltár esdeklés Júdáért, egy nemzetért, mely bajban van, talán azért, mert Ezékiás király napjaiban az asszírok bevonulása fenyeget.
A 45. zsoltár egy királyi esküvőről szóló ének, mely egyben prófécia a Messiás-Királyról. A következő három zsoltár úgy írja le Jehovát, mint aki ’menedék és erő’, ’Nagy Király az egész föld felett’, valamint ’fellegvár’ (Zsoltárok 46:1; 47:2; 48:3). Milyen szépen mutat rá a 49. zsoltár, hogy „senki nem válthatja meg még testvérét sem”! (Zsoltárok 49:7). A második gyűjtemény első nyolc zsoltárát Kórah fiainak tulajdonítják. A kilencediket, azaz az 50. zsoltárt Asáf szerezte.
Válasz néhány bibliai kérdésre:
44:19 — Mi volt a ’sakálok helye’? A zsoltáríró feltehetően egy olyan harcmezőre utal, ahol a holttesteket a sakálok ették meg.
45:13, 14a — Kicsoda „a király leánya”, akit ’bevisznek a király elé’? Ő az ’örökkévalóság Királyának’, Jehova Istennek a leánya (Jelenések 15:3). Ő jelképezi a megdicsőített gyülekezetet, a 144 000 keresztényt, akiket Jehova felken a szellemével, és ezáltal a gyermekeivé fogad (Róma 8:16). Jehova „leánya” fel van készítve, „mint a férje számára felékesített menyasszony”, és így viszik a vőlegény, vagyis a Messiás-Király elé (Jelenések 21:2).
45:14b, 15 — Kiket jelképeznek a „szüzek”? Ők az igaz imádókból álló „nagy sokaság”, akik csatlakoznak a felkent maradékhoz, és támogatják azt. Mivel élve „kijönnek a nagy nyomorúságból”, a földön lesznek, amikor a Messiás-Király menyegzője befejeződik az égben (Jelenések 7:9, 13, 14). A nagy sokaság tagjai ekkor ’örülni és ujjongani’ fognak.
45:16 — Hogyan lehetséges, hogy fiak lesznek a király ősatyái helyett? Amikor Jézus megszületett a földön, voltak földi ősatyái. Ők Jézus fiai lesznek, amikor feltámasztja őket az ezeréves uralma alatt. Néhányan azok között lesznek, akiket „fejedelmekké” neveznek majd ki „az egész földön”.
50:2 — Miért mondható Jeruzsálemről, hogy „tökéletes szépségű”? Ez nem a város külsejére vonatkozik, hanem arra, hogy Jehova felhasználta, és dicső fényt árasztott rá azáltal, hogy oda helyezte templomát, és felkent királyainak székhelyévé tette.
Tanulságok nekünk:
42:1–3 Ahogyan egy szarvasünő, azaz nőstény szarvas a száraz vidéken vizet kíván, ugyanúgy kívánkozott a lévita Jehovához. Annyira el volt keseredve amiatt, hogy nem imádhatja Jehovát a szentélyénél, hogy a ’könnyei lettek étkévé éjjel és nappal’, vagyis nem volt étvágya. Vajon nem kellene mély értékelést mutatnunk az iránt, hogy a hívőtársainkkal együtt imádhatjuk Jehovát?
42:4, 5, 11; 43:3–5 Ha valamilyen rajtunk kívül álló ok miatt egy időre el vagyunk szakítva a keresztény gyülekezettől, fenntarthat minket, ha visszagondolunk rá, hogy milyen öröm volt együtt lenni a testvérekkel. Először ez talán felerősíti bennünk a magány fájdalmas érzését, de arra is emlékeztet, hogy Isten a menedékünk, és várnunk kell rá, amíg megszabadít.
46:1–3 Bármilyen nehézséggel nézzünk is szembe, megingathatatlanul bíznunk kell benne, hogy „Isten a mi menedékünk és erőnk”.
50:16–19 Senkinek sincs joga Istent képviselni, aki megtévesztően beszél, és gonosz dolgokat művel.
50:20 Ahelyett, hogy mindig mások hibáiról beszélnénk, inkább nézzük el azokat (Kolosszé 3:13).
„ISTENRE VÁRJ CSENDBEN, Ó, LELKEM”
A zsoltároknak ez a része Dávid szívből jövő imájával indul, melyet azután mondott, hogy bűnt követett el Betsabéval. Az 52—57. zsoltár feltárja, hogy Jehova megszabadítja azokat, akik rá vetik a terhüket, és tőle várják a szabadítást. Ahogyan azt az 58—64. zsoltár leírja, Dávid minden nyomorúságában Jehovát tette menedékévé. Így énekelt: „Istenre várj csendben, ó, lelkem, hisz tőle van reménységem” (Zsoltárok 62:5).
A Szabadítónkkal ápolt szoros kapcsolatnak arra kell indítania minket, hogy ’éneket zengjünk neve dicsőségének’ (Zsoltárok 66:2). A 65. zsoltár bőkezű gondoskodóként, a 67. és a 68. zsoltár a megmentő tettek Isteneként dicsőíti Jehovát, a 70. és a 71. zsoltár pedig azt írja, hogy ő segít megmenekülni.
Válasz néhány bibliai kérdésre:
51:12 — Kinek a ’készséges szellemét’ kérte Dávid támogatásként? Ez nem Jehova készségére utal, hogy akar-e segíteni Dávidnak, és nem is Jehova szent szellemére, hanem Dávid saját szellemére, vagyis elmebeli hajlandóságára. Arra kérte Istent, hogy ültesse belé a vágyat a jó cselekvésére.
53:1 — Milyen értelemben „ostoba” az, aki tagadja Isten létezését? Az ostobaság itt nem értelmi hiányosságra utal. Az, hogy ez az ember erkölcsi értelemben ostoba, abból látható, amit az 53. zsoltár 1–4. versei a romlott erkölcsi állapotáról írnak.
58:3–5 — Miért mondhatjuk a gonoszokról, hogy olyanok, mint egy kígyó? A hazugságok, melyeket másokról mondanak, olyanok, mint a kígyóméreg. Megmérgezik az áldozataik jó hírnevét. „Mint a kobra, mely a fülét bedugja”, a gonoszok nem figyelnek oda a vezetésre vagy a helyreigazításra.
58:7 — Hogyan ’enyésznek el’ a gonoszok, „mintha szétfolyó vizekké válnának”? Elképzelhető, hogy Dávid az Ígéret földjén lévő egyes völgyek vizeire gondolt. Egy ilyen völgyben a hirtelen jött áradat megemelte a vízszintet, de ez a víz sietve tovább is folyt és eltűnt. Dávid azért imádkozott, hogy a gonoszok minél hamarabb vesszenek el.
68:13 — Milyen értelemben ’borította ezüst egy galamb szárnyait, szárnytollait pedig sárgászöld arany’? Bizonyos kékesszürke galambok némelyik tolla szivárványszínben ragyog. Tollazatuk az aranyló napsütésben fémesen csillog. Dávid talán egy ilyen biztos röptű és ragyogó megjelenésű madárhoz hasonlította a csatából győztesen hazatérő izraelita katonákat. Néhány tudós szerint ezek a szavak egy művészeti alkotásra is utalhatnak, egy győzelmi trófeára, melyet zsákmányként szereztek. Függetlenül attól, hogy melyik feltevés az igaz, Dávid itt azokra a győzelmekre gondolt, melyeket Jehova adott a népének az ellenségeik felett.
68:18 — Kik voltak ’az ajándékok emberek formájában’? Ők olyan férfiak voltak, akik az Ígéret földjének leigázásakor kerültek fogságba. Ezeket a férfiakat később azzal bízták meg, hogy segítsenek a lévitáknak a munkában (Ezsdrás 8:20).
68:30 — Mire utal az a kérés, hogy „dorgáld meg a nádas vadját”? Dávid Jehova népének ellenségeit jelképes értelemben vadakhoz hasonlította, és arra kérte Istent, hogy dorgálja meg őket, vagyis tartsa féken az erejüket, mellyel kárt okozhatnak.
69:23 — Mit jelent az, hogy „add, hogy csípőjük mindig inogjon”? A csípő tájékán lévő izmok elengedhetetlenek a kemény munkát igénylő feladatokhoz, mint amilyen például egy nehéz teher felemelése és cipelése. Az ingó csípő tehát az erő elvesztésére utal. Dávid azt kérte imában, hogy az ellenségei veszítsék el az erejüket.
Tanulságok nekünk:
51:1–4, 17 Ha bűnt követünk el, annak nem kell feltétlenül elidegenítenie minket Jehova Istentől. Ha megbánást tanúsítunk, bízhatunk az irgalmában.
51:5, 7–10 Ha bűnt követünk el, kérhetjük Jehovát, hogy az örökölt bűnösségünkre való tekintettel bocsásson meg. Azt is kérnünk kell tőle imában, hogy tisztítson meg és állítson helyre minket, segítsen eltávolítani minden bűnös hajlamot a szívünkből, és adjon nekünk rendíthetetlen szellemet.
51:18 Dávid bűnei az egész nemzet jólétét veszélybe sodorták. Éppen ezért Isten jóakaratát kérte Sionra. Ha súlyos bűnt követünk el, az gyakran szégyent hoz Jehova nevére és a gyülekezetre. Imádkoznunk kell hát Istenhez, hogy tegye jóvá a kárt, amelyet esetlegesen okoztunk.
52:8 Olyanok lehetünk, „mint egy dús lombú olajfa Isten házában” — vagyis közel lehetünk Jehovához, és gyümölcsöt teremhetünk a szolgálatában —, ha engedelmeskedünk neki, és készek vagyunk elfogadni a tőle jövő fegyelmezést (Héberek 12:5, 6).
55:4, 5, 12–14, 16–18 Dávidnak mély fájdalmat okozott, hogy a saját fia, Absolon összeesküvést szőtt ellene, valamint hogy a bizalmas tanácsadója, Ahitófel elárulta. Ám mindez nem ingatta meg Dávidnak a Jehovába vetett bizalmát. Mi se engedjük, hogy az érzelmi sebek gyengítsék az Istenbe vetett bizalmunkat.
55:22 Hogyan vethetjük a terhünket Jehovára? Úgy, hogy 1. elmondjuk neki imában azt, ami aggaszt minket, 2. a Szavához és a szervezetéhez fordulunk vezetésért és támogatásért, valamint 3. ésszerű módon megtesszük mindazt, amit tudunk, hogy könnyítsünk a helyzetünkön (Példabeszédek 3:5, 6; 11:14; 15:22; Filippi 4:6, 7).
56:8 Jehova nemcsak a helyzetünkkel van tisztában, hanem az érzéseinkkel is.
62:11 Isten nem függ semmiféle külső energiaforrástól, hiszen ő maga az erő forrása. ’Övé az erő.’
63:3 Isten ’szerető-kedvessége az életnél is jobb’, hiszen nélküle értelmetlen, céltalan lenne az élet. Bölcsen tesszük, ha barátságot ápolunk Jehovával.
63:6 Mivel az éjszaka csendes, és nincs semmilyen zavaró körülmény, kitűnően alkalmas az elmélkedésre.
64:2–4 Az ártalmas pletyka romba döntheti egy ártatlan ember jó hírnevét. Ne hallgassuk meg az ilyen pletykát, és ne is terjesszük.
69:4 A béke megőrzése érdekében olykor bölcs lenne, ha ’visszaadnánk’, azaz bocsánatot kérnénk, még akkor is, ha nem vagyunk róla meggyőződve, hogy mi hibáztunk.
70:1–5 Jehova meghallgatja a segélykiáltásainkat (1Tesszalonika 5:17; Jakab 1:13; 2Péter 2:9). Isten talán megengedi, hogy folytatódjon egy próba, de akkor megadja nekünk a bölcsességet, hogy megbirkózzunk a helyzettel, és erőt is kapunk tőle a kitartáshoz. Nem hagy minket azon felül kísérteni, amit el tudunk viselni (1Korintusz 10:13; Héberek 10:36; Jakab 1:5–8).
71:5, 17 Dávid bátorságra és erőre tett szert azáltal, hogy Jehovát tette bizodalmává ifjúsága idején, még mielőtt szembekerült volna a filiszteus óriással, Góliáttal (1Sámuel 17:34–37). A fiatalok jól teszik, ha Jehovára támaszkodnak mindenben, amit tesznek.
„Töltse be dicsősége az egész földet!”
A zsoltárok második gyűjteményében az utolsó ének, a 72. zsoltár, Salamon uralmáról szól, mely előárnyékolta, hogy milyen lesz a Messiás uralma. Igazán csodálatos áldásokról írt: bőséges béke, megszűnik az elnyomás és az erőszak, bőven lesz gabona a földön. Vajon azok között leszünk, akik élvezhetik mindezt és a Királyság más áldásait is? Közöttük lehetünk, ha a zsoltáríróhoz hasonlóan megelégszünk azzal, hogy várunk Jehovára, és őt tesszük a menedékünkké és erőnkké.
Dávid imái a következő szavakkal végződnek: „Áldott legyen Jehova Isten, Izrael Istene! Egyedül ő visz véghez csodálatos tetteket. Áldott legyen dicső neve időtlen időkig, töltse be dicsősége az egész földet! Ámen, ámen” (Zsoltárok 72:18–20). Áldjuk mi is teljes szívünkből Jehovát, és dicsőítsük fenséges nevét!
[Kép a 9. oldalon]
Tudod, kit jelképez „a király leánya”?
[Kép a 10–11. oldalon]
Jeruzsálem „tökéletes szépségű”. Tudod, hogy miért?