’Válaszd az életet, hogy életben maradj!’

„Az életet és a halált adtam eléd, az áldást és az átkot. Válaszd az életet, hogy életben maradj” (5MÓZES 30:19)

1—2. Milyen módon lett az ember Isten képmására teremtve?

„ALKOSSUNK embert a mi képmásunkra és hasonlatosságunkra”. Istennek ez a kijelentése a Biblia első fejezetében van feljegyezve. Eszerint „Isten megteremtette az embert a maga képmására, Isten képmására teremtette” őt, mondja az 1Mózes 1:26, 27. Így az első ember a földön élő minden más teremtménytől különbözött. A Teremtőjére hasonlított, hiszen képes volt visszatükrözni Isten tulajdonságait, amikor érvelt, valamint kimutatta a szeretetét, az igazságosságát, a bölcsességét és a hatalmát. Lelkiismerete képessé tette, hogy olyan döntéseket hozzon, amelyek a javára válnak, és égi Atyjának is tetszenek (Róma 2:15). Röviden szólva tehát Ádám szabad akaratot kapott. Megfigyelve földi fiát, Jehova így értékelte az alkotását: „lám, mindaz nagyon jó” (1Mózes 1:31; Zsoltárok 95:6).

² Ádám leszármazottaiként mi is Isten képmására és hasonlatosságára teremtettünk. De van-e igazán választási lehetőségünk azt illetően, hogy mit teszünk? Noha Jehovának megvan az a képessége, hogy előre tudja, mi fog történni, nem határozza meg előre a cselekedeteinket és a végzetünket. Nem engedi, hogy földi gyermekei sorsa eleve el legyen rendelve. Hogy megértsük, mennyire fontos úgy gyakorolnunk a szabad akaratunkat, hogy helyes  döntéseket hozzunk, először is vonjuk le a tanulságot abból, ami Izrael nemzetével történt (Róma 15:4).

Az izraeliták választhattak

3. Mi volt a tízparancsolat első parancsa, és hogyan engedelmeskedtek ennek a hűséges izraeliták?

³ „Én vagyok Jehova, a te Istened, aki kihoztalak téged Egyiptom földjéről, a rabszolgák házából” — mondta Jehova az izraelitáknak (5Mózes 5:6). I. e. 1513-ban Izrael nemzete csoda útján kiszabadult az egyiptomi rabszolgaságból, ezért semmi okuk nem volt kételkedni ezekben a szavakban. A tízparancsolat első parancsában Jehova ezt közölte a szószólója, Mózes által: „Ne legyenek más isteneid a színem előtt” (2Mózes 20:1, 3). Ez alkalommal Izrael nemzete az engedelmességet választotta. Önként kizárólagos odaadást tanúsított Jehova iránt (2Mózes 20:5; 4Mózes 25:11).

4. a) Milyen választási lehetőséget tárt Mózes Izrael elé? b) Milyen választási lehetőségünk van ma?

⁴ Mintegy 40 évvel később Mózes erőteljesen emlékeztette az izraeliták egy másik nemzedékét, hogy milyen választás előtt állnak. Kijelentette: „Bizonyságul hívom ma ellenetek az eget és a földet, hogy az életet és a halált adtam eléd, az áldást és az átkot. Válaszd az életet, hogy életben maradj te és az utódaid is” (5Mózes 30:19). Ehhez hasonlóan ma mi is választhatunk. Igen, eldönthetjük, hogy hűségesen szolgáljuk Jehovát az örök élet kilátásával, vagy nem engedelmeskedünk neki, és elszenvedjük ennek következményeit. Vizsgáljunk meg most két ellentétes döntésről szóló példát.

5—6. Milyen döntést hozott Józsué, és mi lett ennek a kimenetele?

⁵ Józsué i. e. 1473-ban bevitte az izraelitákat az Ígéret földjére. Halála előtt ezt az erőteljes figyelmeztetést közölte az egész nemzettel: Ha „rossznak tűnik a szemetekben, hogy Jehovát szolgáljátok, akkor válasszátok meg magatoknak ma, kit szolgáltok, akár azokat az isteneket, melyeket ősatyáitok szolgáltak, akik a Folyó túloldalán éltek, akár az amoriták isteneit, akiknek a földjén laktok.” Majd a családjára utalva így folytatta: „én és az én háznépem Jehovát fogjuk szolgálni” (Józsué 24:15).

⁶ Korábban Jehova arra intette Józsuét, hogy legyen bátor és erős, és olyan útmutatást adott neki, hogy ne térjen el az Isten Törvényének való engedelmességtől. Inkább tegye sikeressé az útját azáltal, hogy halk hangon olvassa a Törvény könyvét éjjel és nappal (Józsué 1:7, 8). Ez így is történt. Józsué döntése áldásokhoz vezetett. A következőket jelentette ki: „egyetlen ígéret sem hiúsult meg mindabból a jó ígéretből, melyet Jehova tett Izrael házának; minden valóra vált” (Józsué 21:45).

7. Hogyan döntött némelyik izraelita Ézsaiás napjaiban, és milyen következményekkel járt ez?

⁷ Ennek ellentéteként vizsgáljuk meg, mi volt a helyzet Izraelben úgy 700 évvel később. Addigra már sok izraelita pogány szokásokat gyakorolt. Például az év utolsó napján az emberek asztal köré gyűltek, amely sokféle ízletes étellel és édes borral volt megrakva. Ez nem csupán egy egyszerű családi összejövetel volt, hanem egy vallásos szertartás, amelyet két pogány istenség tiszteletére rendeztek. Ézsaiás próféta feljegyezte, hogyan vélekedett Isten erről a hűtlenségről: „ti azok vagytok, akik elhagyjátok Jehovát, akik elfelejtitek szent hegyemet, akik asztalt terítetek a jó szerencse istenének, és akik kevert bort töltötök színültig a sors istenének.” Azt hitték, hogy az éves betakarítás nem Jehova áldásától, hanem attól függ, hogy sikerül-e megbékíteniük ’a jó szerencse istenét’ és ’a sors istenét’. Ám valójában lázadó magatartásuk és tudatos döntésük volt az, ami megpecsételte a sorsukat. Jehova kijelentette: „Majd gondom lesz rá, hogy a kard legyen sorsotok, és mindannyian leborultok a levágatásra, mert szóltam, de nem feleltetek, beszéltem, de nem figyeltetek; folyton azt tettétek, ami rossz a szememben, és azt választottátok, amiben nem lelem örömöm” (Ézsaiás 65:11, 12). Oktalan választásuk pusztulást hozott rájuk, a sors és a jó szerencse istene pedig erőtlennek bizonyult ahhoz, hogy ezt megakadályozza.

 Dönts helyesen!

8. Az 5Mózes 30:20 szerint mire van szükség ahhoz, hogy helyesen tudjunk dönteni?

⁸ Amikor Mózes arra buzdította az izraelitákat, hogy válasszák az életet, három lépés megtételére hívta fel a figyelmüket: „azáltal hogy szereted Jehovát, a te Istenedet, hallgatsz a szavára és ragaszkodsz őhozzá” (5Mózes 30:20). Vizsgáljuk meg most ezek mindegyikét, hogy mi helyesen tudjunk dönteni.

9. Hogyan mutathatjuk ki a Jehova iránti szeretetünket?

⁹ Szeretjük Jehovát, Istenünket. Azért választjuk Jehova szolgálatát, mert szeretjük őt. Odafigyelünk az intő példákra Izrael napjaiból, ellenállunk minden kísértésnek, hogy erkölcstelenséget kövessünk el, és kerüljük az olyan életstílust, amely odavezetne, hogy a világ anyagiasságának mocsarába süllyedjünk (1Korintusz 10:11; 1Timóteusz 6:6–10). Ragaszkodunk Jehovához, és megtartjuk a rendelkezéseit (Józsué 23:8; Zsoltárok 119:5, 8). Mielőtt az izraeliták bementek volna az Ígéret földjére, Mózes így intette őket: „Íme, én rendelkezésekre és bírói döntésekre tanítottalak benneteket, ahogy Jehova, az én Istenem parancsolta nekem, hogy azok szerint cselekedjetek azon a földön, amelyre mentek, hogy birtokba vegyétek. Tartsátok meg és cselekedjétek ezeket, mert ez a ti bölcsességetek és értelmetek a népek szeme előtt, akik hallanak majd mindezekről a rendelkezésekről” (5Mózes 4:5, 6). Most van itt az ideje, hogy kimutassuk a Jehova iránti szeretetünket úgy, hogy akaratát az első helyre tesszük az életünkben. Ha így teszünk, biztos, hogy áldásban fogunk részesülni (Máté 6:33).

10—12. Mit tanulhatunk abból, ha megvizsgáljuk a Noé napjaiban történt eseményeket?

¹⁰ Hallgatunk Isten szavára. Noé az ’igazságosság prédikálója’ volt (2Péter 2:5). Az Özönvíz előtt élt emberek közül szinte mindenkinek elterelődött a figyelme, és „semmit nem vettek észre” Noé többszöri figyelmeztetéséből. A következmény? „Eljött az özönvíz, és elsöpörte mindnyájukat”. Jézus arra intett, hogy napjaink időszaka, „az Emberfiának jelenléte” is hasonló lesz. Ami Noé napjaiban történt, az erőteljes figyelmeztetésül szolgál azoknak a ma élő embereknek, akik úgy döntenek, hogy nem szívlelik meg Isten üzenetét (Máté 24:39).

¹¹ Akik kigúnyolják az Isten modern kori szolgái által hirdetett isteni figyelmeztetést, jobban tennék, ha felismernék, milyen következményekkel jár majd számukra az, hogy nem fogadták meg a figyelmeztetéseket. Péter apostol ezt írta az ilyen gúnyolódókról: „kívánságuk szerint elkerüli figyelmüket az a tény, hogy egek régtől fogva voltak, és a föld is, amely szilárd tömegként emelkedett ki a vízből és a vizek között, az Isten szavára; és ezek által az akkori világ pusztulást szenvedett, amikor elárasztották vízzel. A mostani egek és föld pedig ugyanazon szó által tűznek vannak félretéve, s fenntartatnak az ítéletnek és az istentelen emberek elpusztításának napjára” (2Péter 3:3–7).

¹² Vessük össze ezt azzal a döntéssel, amelyet Noé és a háznépe hozott. „Hit által mutatott Noé istenfélelmet, és készített bárkát . . . , miután isteni figyelmeztetést kapott a még nem látott dolgokról”. Mivel megfogadta a figyelmeztetést, megmentette a családját (Héberek 11:7). Bárcsak mi is gyorsak lennénk Isten üzenetének meghallására, és engedelmesen megfogadnánk a figyelmeztetést! (Jakab 1:19, 22–25).

13—14. a) Miért olyan fontos ragaszkodni Jehovához? b) Mit kell tennünk, hogy Jehova, „a Fazekas”, formálni tudjon minket?

¹³ Ragaszkodunk Jehovához. Ahhoz, hogy az ’életet válasszuk, és életben maradjunk’, nemcsak szeretnünk kell Jehovát, és hallgatnunk kell rá, hanem ragaszkodnunk is kell hozzá, azaz állhatatosan cselekednünk kell az akaratát. „Kitartásotok által szerzitek meg lelketeket” — mondta Jézus (Lukács 21:19). Valójában, ahogy ebben a kérdésben döntünk, az feltárja, mi van a szívünkben. A Példabeszédek 28:14 megjegyzi: „Boldog ember, aki szüntelen retteg, aki viszont megkeményíti szívét, az bajba jut.” Ez történt a fáraóval is az ókori Egyiptomban. Ahogy a tíz csapás mindegyike sorra  Egyiptomra zúdult, a fáraó megkeményítette a szívét, ahelyett hogy istenfélelmet mutatott volna. Jehova nem kényszerítette engedetlenségre a fáraót, csak hagyta, hogy ez a büszke uralkodó válasszon. Döntésétől függetlenül Jehova akarata megvalósult, ahogy Pál apostol is magyarázta, hogyan vélekedett Jehova a fáraóról: „Éppen azért hagytam, hogy megmaradj, hogy megmutassam rajtad a hatalmamat, és hogy hirdessék nevemet az egész földön” (Róma 9:17).

¹⁴ Évszázadokkal azután, hogy Izrael felszabadult a fáraó uralma alól, Ézsaiás próféta kijelentette: „ó, Jehova, te vagy a mi Atyánk! Mi vagyunk az agyag, te pedig a Fazekas; mindannyian kezed munkája vagyunk” (Ézsaiás 64:8). Amint hagyjuk, hogy Jehova formáljon bennünket a személyes tanulmányozásunk és Szavának alkalmazása által, fokozatosan magunkra öltjük az új egyéniséget. Szelídebbek és alakíthatóbbak leszünk, ezáltal könnyebbé válik számunkra, hogy lojálisan ragaszkodjunk Jehovához, hiszen őszintén szeretnénk tetszeni neki (Efézus 4:23, 24; Kolosszé 3:8–10).

„Ismertesd meg azokat”

15. Az 5Mózes 4:9 szerint, milyen kettős felelősségre emlékeztette Mózes Izraelt?

¹⁵ Mózes ezt mondta Izrael összegyűlt nemzetének, mielőtt bementek az Ígéret földjére: „Csak vigyázz magadra, és jól ügyelj lelkedre, nehogy elfelejtsd mindazt, amit saját szemeddel láttál, és nehogy eltávozzanak azok szívedtől életed valamely napján is, hanem ismertesd meg azokat fiaiddal és unokáiddal” (5Mózes 4:9). A nép csak akkor élvezhette Jehova áldását, és csak akkor boldogulhatott a földön, amelyet nemsokára birtokba vett, ha eleget tett egy kettős felelősségnek, amellyel Jehovának, az Istenének tartozott. Nem volt szabad elfelejteniük a csodálatos dolgokat, amelyeket Jehova a szemük láttára hajtott végre, és ismertetniük kellett ezeket az eljövendő nemzedékekkel. Isten népeként ma is ugyanezt kell tennünk, ha szeretnénk ’az életet választani, és életben maradni’. Mi mit láttunk a szemünkkel, amit Jehova végrehajtott az érdekünkben?

16—17. a) Mit valósítottak meg a Királyság-prédikáló munkában a Gileádon kiképzett misszionáriusok? b) A lankadatlan buzgóság milyen példáiról tudsz?

¹⁶ Felvillanyozó látni, mennyire megáldotta Jehova a prédikáló- és tanítványképző munkánkat. Az Őrtorony Gileád Bibliaiskola 1943-ban történt megnyitása óta a misszionáriusok sok országban élen járnak a tanítványképző munkában. Az iskolát elsők között elvégzők a mai napig buzgón prédikálják a Királyságot, noha már elég idősek, és némelyiküket meggátolják a fizikai korlátaik. Az egyik nagyszerű példa Mary Olson, aki 1944-ben végzett a Gileádon. Először Uruguayban, majd Kolumbiában szolgált, most pedig Puerto Ricóban szolgál misszionáriusként. Habár valamelyest akadályozzák az idős korral járó fizikai nehézségek, Olson testvérnő továbbra is lelkesen prédikál. Jó hasznát veszi annak, hogy megtanult spanyolul, és minden héten időt szakít rá,  hogy elmenjen a helyi hírnökökkel a szántóföldi szolgálatba.

¹⁷ Nancy Porter 1947-ben végezte el a Gileád Iskolát, és azóta is — időközben megözvegyülten — a Bahama-szigeteken szolgál. Ő egy másik olyan misszionárius, aki szorgalmasan végzi a prédikálómunkát. „Az öröm egyedülálló forrásának bizonyult másokat a Biblia igazságára tanítani. Ez segít, hogy szellemi téren rendezett legyek, és jó szokásokat tartsak fenn, ami egy fajta rendszert és stabilitást ad az életemnek” — írta Porter testvérnő az élettörténetében. * Amikor Porter testvérnő és Isten más hűséges szolgái visszatekintenek, nem felejtik el, mit tett Jehova. És mi? Értékeljük azt, ahogyan Jehova megáldotta a Királyság-munkát a területünkön? (Zsoltárok 68:11).

18. Mit tanulhatunk abból, ha elolvassuk a misszionáriusok élettörténeteit?

¹⁸ Örülünk annak, amit ezek a régi hűségesek elértek, és még mindig elérnek. Bátorító olvasni az élettörténeteiket, mert amikor látjuk, mit tett Jehova ezekért a hűségesekért, bennünk is megerősödik az elhatározás, hogy Jehovát fogjuk szolgálni. Rendszeresen elolvasod ezeket Az Őrtoronyban megjelenő, felvillanyozó beszámolókat, és elmélkedsz rajtuk?

19. Hogyan tudják a keresztény szülők jól felhasználni Az Őrtoronyban megjelenő élettörténeteket?

¹⁹ Mózes emlékeztette az izraelitákat, hogy ne felejtsék el mindazt, amit Jehova értük tett, és ne távozzanak el ezek a szívüktől életük valamely napján is. Majd hozzátett egy további lépést: „ismertesd meg azokat fiaiddal és unokáiddal” (5Mózes 4:9). Az igaz történeteknek különös varázsuk van. A fejlődésben levő fiataloknak jó példákra van szükségük. Az egyedülálló testvérnők sokat tanulhatnak azoknak az idősebb hűséges testvérnőknek a példájából, akiknek az élettörténete megjelenik Az Őrtoronyban. Az országon belüli, de idegen nyelvű területen végzett szolgálat mind testvéreknek, mind testvérnőknek lehetőséget nyújt arra, hogy még inkább elfoglalják magukat a jó hír prédikálásával. Keresztény szülők, miért ne állítanátok ösztönzésképpen a hűséges Gileád-misszionáriusok és mások példáját a gyermekeitek elé, hogy ők is a teljes idejű szolgálatot válasszák?

20. Mit kell tennünk, hogy az ’életet válasszuk’?

²⁰ Hogyan tudjuk tehát mindannyian az ’életet választani’? Úgy, hogy a szabad akarat csodálatos ajándékát arra használjuk, hogy megmutassuk Jehovának, hogy szeretjük őt, és hogy továbbra is a tőlünk telhető legtöbbet tesszük a szolgálatában, ameddig csak elérhetővé teszi számunkra ezt a kiváltságot. „Mert” — ahogy Mózes mondta — Jehova „a te életed és napjaid hosszúsága” (5Mózes 30:19, 20).

[Lábjegyzet]

Vissza tudsz rá emlékezni?

• Mit tanultunk azokból az egymással ellentétes döntésekből, amelyeket megvizsgáltunk?

• Milyen lépéseket kell megtennünk ahhoz, hogy az ’életet válasszuk’?

• Milyen kettős felelősség ellátására kapunk buzdítást?

[Tanulmányozási kérdések]

[Kép a 26. oldalon]

„Az életet és a halált adtam eléd”

[Kép a 29. oldalon]

Noé és családja megmenekült, mert figyelt Isten szavára

[Kép a 30. oldalon]

Mary Olson

[Kép a 30. oldalon]

Nancy Porter