Igen, megtalálhatod a boldogságot!

A BOLDOGSÁGOT — a valódi, tartós boldogságot — nem könnyű megtalálni. Ez leginkább azért van, mert sok ember, bár elszántan keresi a boldogságot, mindig rossz irányba indul. Bárcsak lenne egy megbízható és hozzáértő barátjuk, aki meg tudná mutatni a helyes irányt!

A Biblia a megfelelő útbaigazítás forrása. Elég, ha csak az egyik könyvét — a Zsoltárokat — megvizsgáljuk. Ez a könyv egy olyan gyűjtemény, amelyben 150, Jehova Istennek szóló szent éneket találunk, amelyeknek körülbelül a felét az ókori Izrael királya, Dávid szerezte. De az írók kiléténél fontosabb az, hogy ez a könyv az emberiség legjobb barátja, Jehova ihletése alatt íródott. Ezért aztán biztosak lehetünk benne, hogy isteni irányítást tartalmaz, amely a javunkra válik, és megmutatja a boldogsághoz vezető utat.

A Zsoltárok könyvének írói biztosak voltak benne, hogy a boldogság annak a velejárója, hogy valaki jó kapcsolatban van Istennel. A zsoltáríró ezt írta: „Boldog ember az, aki féli Jehovát” (Zsoltárok 112:1). Egyetlen emberi kapcsolat, semmilyen anyagi tulajdon és semmilyen személyes vívmány sem tud olyan boldogságot adni, mint ami abból fakad, hogy valaki ahhoz a néphez tartozik, „amelynek Istene Jehova” (Zsoltárok 144:15). Isten számos ma élő szolgájának az élete igazolja ezt.

A negyvenes évei elején járó Susanne * egy ilyen példa. Ő ezt mondja: „Manapság sokan csatlakoznak valamilyen csoporthoz, hogy közös célokat érjenek el, vagy közös tevékenységekben vegyenek részt. Ám a csoportban ritkán tekintenek mindenkit barátnak. Jehova népénél ez másképp van. A Jehova iránti szeretetünk miatt vonzódunk egymáshoz. Isten népe között otthonra találunk, függetlenül attól,  hogy éppen hol vagyunk. Ez az egység rendkívül gazdaggá teszi az életünket. Ki más mondhatja el magáról, hogy barátai lehetnek teljesen eltérő társadalmi helyzetű és neveltetésű, valamint a legkülönfélébb nemzetiségű emberek? Teljes szívből mondhatom, hogy az tesz boldoggá valakit, ha Jehova népéhez tartozhat.”

A Skóciában született Maree szintén megtanulta, hogy a Jehovával ápolt meghitt kapcsolat nélkülözhetetlen, ha valaki boldog akar lenni. Ezt mondja: „Mielőtt elkezdtem tanulmányozni a Bibliát, szerettem horrorfilmeket nézni. Este aztán nem tudtam anélkül elaludni, hogy ne szorongattam volna a kezemben egy keresztet, hogy távol tartsam a szellemeket és a vámpírokat, amelyekről sok film szólt. De miután megismertem az igazságot, és nem nézek többé ilyen filmeket, a Jehovával ápolt kapcsolatom lehetővé teszi, hogy rettegés nélkül feküdhessek le aludni, és boldog legyek, hogy Istent szolgálhatom, aki erősebb, mint a démonok vagy a képzeletbeli vámpírok.”

A Jehovába vetett bizalom boldogsághoz vezet

Semmi okunk, hogy kétségbe vonjuk a Teremtő mindenhatóságát és végtelen bölcsességét. Tudva, hogy teljesen megbízhat Jehovában és menedéket találhat nála, Dávid ezt írta: „Boldog az az életerős férfi, aki Jehovát tette bizodalmává” (Zsoltárok 40:4).

Maria ezt mondja: „Az én tapasztalatom Spanyolországban és máshol is az volt, hogy amikor Jehova útmutatása szerint cselekszünk, még akkor is, ha a saját érzéseink alapján talán másképp tennénk, a lehető legjobb eredményeket fogjuk elérni. Ez boldogsággal tölt el bennünket, hiszen mindig Jehova útja a legjobb út.”

Andreas, egy keresztény vén, aki számos európai országban szolgált, szintén saját tapasztalatából tudja, hogy megbízhatunk Jehovában. Ezt mondja: „A bátyám, aki nem osztja a hitemet, fiatalkoromban erős befolyást gyakorolt rám, és arra buzdított, hogy anyagi előnyökkel járó karriert fussak be. Rettenetesen csalódott volt, amikor elkezdtem a szolgálatot teljes időben végezni, nem támaszkodva arra az állítólagos biztonságra, amelyet a világ nyugdíj-előtakarékossági programjai nyújtanak. Amióta teljes idejű szolga vagyok, soha nem szenvedtem szükséget semmiben, és olyan áldásokat tapasztalok, amilyenekről mások csak álmodhatnak.”

Felixet 1993-ban meghívták, hogy segítsen Jehova Tanúi fiókhivatali épületeinek kibővítésében Seltersben, Németországban. A munka  befejeztével felajánlották neki, hogy legyen a Bétel-család állandó tagja. Mi volt a válasza? „Némi fenntartással fogadtam el a meghívást. De most már majdnem tíz éve itt szolgálok, és meg vagyok győződve róla, hogy Jehova válaszolt az imáimra. Ő tudja, hogy mi nekem a legjobb. Azáltal, hogy teljes bizalmamat belé vetem és hagyom, hogy irányítson, lehetőséget adok neki, hogy megmutassa, mit kell tennem.”

A korábban említett Susanne teljes idejű szolga, vagyis úttörő szeretett volna lenni, de nem talált magának részidejű állást. Miután már egy éve próbálkozott, Jehovában bízva elszánta magát a cselekvésre. Így meséli el, mit tett: „Beadtam a jelentkezési lapomat az általánosúttörő-szolgálatra. Sikerült annyi pénzt összegyűjtenem, hogy körülbelül egy hónapig fedezni tudjam a kiadásaimat. És micsoda drámai hónap volt ez! A szolgálat közben rengeteg öröm ért, az állásinterjúk viszont sorra kudarcot vallottak. Ám Jehova az ígéretéhez híven nem hagyott el. A hónap utolsó napján végre sikerült aláírnom egy munkaszerződést. Ezután már tudtam, hogy valóban megbízhatok Jehovában! Ez a kezdeti tapasztalatom a teljes idejű szolgálatban hozzásegített egy jutalommal járó és boldog élethez.”

Isten tanácsainak elfogadása hozzájárul a boldogsághoz

Dávid király súlyos hibákat követett el. Időnként bölcs tanácsra volt szüksége. Vajon mi is olyan készségesen fogadjuk a tanácsot és az útmutatást, miként Dávid?

A franciaországi Aida egyszer súlyos hibát követett el. Így emlékszik vissza: „Leginkább az foglalkoztatott, hogy helyreállítsam a kapcsolatomat Jehovával. Semmi más nem számított.” Segítséget kért a keresztény vénektől. Most, hogy már több mint 14 éve végzi a teljes idejű szolgálatot, ezt mondja: „Mennyire felemelő tudni, hogy Jehova megbocsátotta a vétkemet!”

Ha szívesen fogadjuk az Istentől jövő tanácsokat, megelőzhetjük, hogy egyáltalán elkövessünk egy hibát. Judith ezt így magyarázza: „Húszéves koromban belehabarodtam egy német üzlettársba, aki megpróbálta tenni nekem a szépet. Tiszteletnek örvendett, ragyogó állása volt, csakhogy már házas volt! Felismertem, hogy választás előtt állok: vagy betartom Jehova törvényeit, vagy teljes mértékben hátat fordítok neki. Bizalmamba avattam a szüleimet. Édesapám nem szépítgette a mondanivalóját, amikor arra emlékeztetett, hogy mit vár el tőlem Jehova. Kertelés nélkül megmondta a véleményét, és nekem pont erre volt szükségem. De a szívem még így is kibúvót keresett. Édesanyám heteken át sok estét töltött azzal, hogy megmagyarázza nekem, mennyire fontosak és életmentőek Isten törvényei. Annyira hálás vagyok, hogy a szívem végül Jehovához húzott. Nagyon boldoggá tett, hogy Isten fegyelmezésben és oktatásban részesített: sok éve örömmel végzem a teljes idejű szolgálatot, és van egy nagyszerű keresztény házastársam, aki szeret engem, és aki Jehovát is teljes szívből szereti.”

Igen, az ilyen tapasztalatok megerősítik, hogy Dávid szavai mennyire igazak: „Boldog az, kinek lázadása megbocsáttatott, és bűne elfedeztetett. Boldog ember az, kinek Jehova nem számít fel vétket” (Zsoltárok 32:1, 2).

Boldogság, amely a másokkal való törődésből fakad

„Boldog, aki törődik a szegénnyel; Jehova a baj napján segít megmenekülnie. Jehova őrködik felette, és életben tartja. Boldognak mondják őt” — írta Dávid (Zsoltárok 41:1, 2). Az a szerető törődés, amelyet Dávid egy nagyon kedves barátjának, Jonatánnak a sánta fia, Mefibóset iránt tanúsított, annak a példája, hogy mi a helyes nézőpont az elesettekkel kapcsolatban (2Sámuel 9:1–13).

Marlies, aki 47 éve szolgál misszionáriusként, abban a kiváltságos helyzetben van, hogy olyan emberek között prédikálhat, akiknek Afrika, Ázsia és Kelet-Európa válságövezeteiből kellett elmenekülniük. Ezt mondja: „Sokféle gonddal küzdenek, és általában mindegyikük azt érzi, hogy nem fogadják be őket teljesen, sőt valójában hátrányosan megkülönböztetik őket. Mindig boldoggá tesz, amikor ilyen embereknek segíteni tudok.”

 Marina, aki a negyvenes évei elején jár, ezt írja: „Egyedülállóként tudom, mit jelent, amikor számíthatsz másokra. Ez arra indít, hogy én is bátorítsak másokat. Felhívom őket telefonon, vagy levelet írok nekik. Sokan kifejezték az értékelésüket ezért. Örömmel tölt el, hogy segíthetek másoknak.”

Dimitar, aki a húszas évei közepén jár, ezt mondja: „Édesanyám egyedült nevelt fel. Amikor kisfiú voltam, örömmel fogadtam, hogy volt egy könyvtanulmányozás-felvigyázónk, aki minden héten magával vitt, hogy képezzen a szolgálatban. Még ma is hálás vagyok a kitartásáért. Tudom, hogy nem volt mindig könnyű buzdítania engem.” Attól a hálától indíttatva, amelyet azért érez, mert korábban ő is segítséget kapott, Dimitar most segít másoknak: „Minden hónapban legalább egyszer megpróbálok elvinni magammal a szántóföldi szolgálatba egy fiatalt és egy idős személyt.”

A Zsoltárok könyve még más dolgokat is említ, amelyek boldoggá tehetik az embert. Az egyik ilyen az, hogy a saját erőnk helyett fontos Jehova erejére támaszkodnunk: ’Boldogok azok az emberek, akiknek Jehovában van erejük’ (Zsoltárok 84:5).

Corinna ennek a megmondhatója. Olyan országba költözött, ahol nagyobb szükség volt prédikálókra. „Szembe találtam magam egy új nyelvvel, egy új kultúrával és egy új gondolkodásmóddal. Úgy éreztem, mintha egy másik bolygón lennék. Összeszorult a torkom attól a gondolattól, hogy egy számomra idegen környezetben prédikáljak. Jehovához fordultam segítségért, és csak az ő erejével tudtam megtenni, hogy egész nap egy elszigetelt területen prédikáljak. Idővel aztán mindez olyanná vált, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne. Sok bibliatanulmányozást kezdtem, és még most is hasznot merítek ebből a tapasztalatból. Megtanultam, hogy Jehova erejével még leküzdhetetlennek látszó akadályokat is legyőzhetünk.”

Igen, sok tényező járul hozzá a boldogsághoz. Ilyenek például, hogy barátságot ápolunk Istennel és az ő népével, fenntartás nélkül bízunk Jehovában, elfogadjuk a tőle jövő tanácsokat, és törődünk másokkal. Ha Jehova útjain járunk és betartjuk a törvényeit, boldogan tapasztalhatjuk majd jóindulatát (Zsoltárok 89:15; 106:3; 112:1; 128:1, 2).

[Lábjegyzet]

[Kép a 12. oldalon]

Maria

[Kép a 13. oldalon]

Maree

[Kép a 13. oldalon]

Susanne és Andreas

[Kép a 15. oldalon]

Corinna

[Kép a 15. oldalon]

Dimitar