Jó bébiszitter a tévé?

JÓ ÖTLETNEK tűnhet, hogy időnként a gyermekeink figyelmét tévénézéssel kössük le, amíg elvégezzük a teendőinket. De milyen hatással lehet ez a gyermekeinkre?

„Még a csecsemőkre is hatással vannak a tévé képernyőjéről sugárzó érzelmi üzenetek” — olvasható egy újságban (The New York Times). Egy nem régi vizsgálatban egyéves kisbabáknak rövid bejátszásokat mutattak tévén keresztül, melyekben egy színésznő különféleképpen reagált egy játékra. „Amikor a színésznő úgy tett, mintha félne a játéktól, a gyerekek nem akartak játszani azzal, és legtöbbször nyugtalannak, mérgesnek, komornak látszottak, valamint sírni kezdtek. Amikor a színésznő lelkesedett a játékért, a kicsik sokkal szívesebben játszottak vele” — írta az újság.

Nyilvánvaló tehát, hogy a tévé hatással van a kisbabákra. De milyen hatással van hosszú távon a gyerekekre? Dr. Kataoka Naoki, aki gyermekgyógyász professzor a Kawasaki Orvostudományi Egyetemen Kurasikiban (Japán), sok gyermeket megfigyelt, akik túlzottan csendesek voltak, és szinte rezzenéstelen volt az arcuk. Mindannyian huzamosabb ideig tévét vagy videót néztek. Egy kétéves kisfiú nem igazán tudott beszélgetni, és nem is ismert túl sok szót. Ő egyéves kora óta reggeltől estig videót nézett. Miután az édesanyja az orvos tanácsára már nem engedte neki, hogy videózzon, és kezdett vele játszani, a kisfiú szókincse fokozatosan bővült. Igen, a szülőknek foglalkozniuk kell a gyermekeikkel!

Jehova Isten, aki létrehozta a családi elrendezést, szintén hangsúlyozta, hogy mennyire fontos megtalálni a gyermekeinkkel való törődés legjobb módját. Már réges-rég megmondta a népének: „vésd [Isten szavait] fiaid elméjébe, és beszélj róluk, amikor a házadban ülsz, amikor úton vagy, amikor lefekszel, és amikor felkelsz” (5Mózes 6:7). A szülőktől, és nem a tévétől kaphatják meg a gyermekek a legjobb oktatást, szavakkal és példamutatással, ’a nekik való út szerint’ (Példabeszédek 22:6).