Növekedés a sokszínű Ugandában

UGANDA, mely a Közép-afrikai-árok és a Kelet-afrikai-árok között, és egyben az Egyenlítő mentén terül el, rendkívüli szépséggel van megáldva. Változatos a domborzata, gazdag a növényzete, és érdekes az állatvilága. A nagy afrikai fennsíkon fekszik, és így mérsékelt az éghajlata. A tájat a több száz kilométer hosszú hegyláncok teszik felejthetetlenné.

Kevés országban tapasztalható, hogy kis területen belül a jeges vidéket trópusi táj váltja fel, de Uganda egy ilyen hely. Területe a „Hold hegyei”, azaz a nyugaton fekvő Ruwenzori hegység hófedte csúcsaitól a keleten lévő, félig száraz éghajlatú országrészig terjed. Síkságain láthatsz elefántokat, bivalyokat és oroszlánokat. A hegyek és a sűrű erdők gorilláknak, csimpánzoknak és több mint 1000 madárfajnak nyújtanak otthont. Az afrikai kontinens nagy részén szárazság és éhínség sújt, de Ugandában bőven vannak folyók és tavak, például a Viktória-tó, amely a világ második legnagyobb édesvizű tava. A Viktória-tó északi részén ered a Nílus. Nem csoda, hogy Winston Churchill „Afrika gyöngyeként” emlegette ezt az országot.

A „gyöngy” ma is fénylik

Uganda mégis elsősorban az emberek miatt vonzó, akik barátságosak, vendégszeretőek és nagyon sokfélék. Ezt a túlnyomó részben „keresztény” országot úgy jellemezhetnénk, mint ami számos olyan etnikai csoport és kultúra olvasztótégelye, melyeket még ma is meg lehet  különböztetni egymástól a szokásaik és az öltözködésük alapján.

Az utóbbi időben az ugandaiak közül egyre többen fogadják örömmel a Biblia jó hírét, mely arról az időről szól, amikor tartós béke fog uralkodni az egész földön (Zsoltárok 37:11; Jelenések 21:4). Persze nem könnyű mindenkinek elvinni ezt az üzenetet egy olyan országban, amely majdnem akkora, mint Nagy-Britannia.

A kicsiny kezdetet az jelentette, amikor 1955-ben a Viktória-tóban egy helyi lakos elsőként megkeresztelkedett és Jehova Tanúja lett. „A kevés” végül 1992-ben ezerré lett. 1955 óta folyamatos a növekedés, ami összhangban van Isten biztató szavaival: „Én, Jehova, felgyorsítom ezt a maga idejében” (Ézsaiás 60:22).

A nyelvi akadályok leküzdése

Az angol a hivatalos nyelv, és széles körben elterjedt, főleg az oktatásban, de a legtöbb ugandainak mégsem ez az anyanyelve. Jehova Tanúi ezért, miközben próbálják elérni az embereket a jó hírrel, figyelmet fordítanak más főbb nyelvekre is. Erre azért van szükség, mert az ország 25 millió fős lakosságának több mint a 80 százaléka vidéki területeken vagy kisvárosokban él, ahol az emberek legtöbbször az anyanyelvüket használják a mindennapi életben. Nagy erőfeszítést igényel elérni ezeket a nyelvi csoportokat és kielégíteni a szellemi szükségletüket.

Ám Jehova Tanúi törekszenek erre azáltal, hogy az embereknek a saját nyelvükön tanúskodnak, és többféle nyelven készítenek Biblián alapuló kiadványokat. A fővárosban, Kampalában lévő fiókhivatalban a fordítói csapatok négy nyelvcsoportot szolgálnak ki: acsoli, ganda, lukonzo és runyankore nyelvekre fordítanak. Ezenkívül szerte az országban tartanak többféle nyelven kongresszusokat, melyeken nagyon sokan részt vesznek. A jelenlevők létszáma több mint a duplája Jehova Tanúi számának. Mindez egyértelműen jelzi, hogy a különböző nyelvcsoportok eléréséért tett erőfeszítések hozzájárulnak a gyors szellemi növekedéshez. De ez még nem minden.

Az úttörők élen járnak a munkában

A gyülekezetek örömmel támogatják a minden évben megrendezett három hónapos kampányokat, melyek során elszigetelt területeket  keresnek fel (Cselekedetek 16:9). Egyre több buzgó fiatal úttörő, vagyis teljes idejű szolga jár élen ebben a munkában. Elutaznak távoli területekre, néha olyan helyekre, ahol a jó hírről még soha nem hallottak.

Két Tanút három hónapra kineveztek különleges úttörőnek Bushenyibe, egy kis városba Uganda nyugati részén. Az egyetlen helyi Tanúval közösen részt vettek a prédikálásban, és keresztény összejöveteleket szerveztek. Még egy hónap sem telt el, mire a két úttörő 40 személlyel folytatott rendszeresen bibliai beszélgetéseket, akik közül 17-en elkezdték látogatni az összejöveteleket is. Az úttörők erről számolnak be: „Néhányan, akiknél otthagytuk a Mit kíván meg tőlünk Isten? * című füzetet, pár nappal később eljöttek hozzánk, kezükben teleírt papírlapokkal, melyeken a füzet kérdéseire adott válaszaik álltak. Tudni szerették volna, hogy helyesen válaszoltak-e a kérdésekre.” Ma ebben a városkában már működik egy gyülekezet, melynek saját Királyság-terme is van.

Két úttörő elutazott egy nyugat-ugandai területre, ahol korábban még soha senki nem prédikálta a jó hírt. Ezt írták: „Az emberek nagyon szomjazzák a bibliai igazságot. A három hónap alatt, amíg itt voltunk, 86 bibliatanulmányozást vezettünk be.” Nem telt bele sok idő, és a Tanúknak hivatalosan is megalakult ott egy csoportja.

További buzgó munkások a szántóföldön

A buzgó úttörők között vannak olyanok, akik már évek óta szolgálnak. Patrick, mielőtt Jehova Tanúja lett, az ugandai uralkodó, Idi Amin hadseregében szolgált. A légierő zenekarában klarinétozott. 1983-ban megkeresztelkedett, és hat hónap elteltével csatlakozott a teljes idejű szolgákhoz. Jelenleg utazófelvigyázóként látogatja és buzdítja a gyülekezeteket.

Margaret 1962-ben keresztelkedett meg. Noha a 70-es évei vége felé jár és csípőízületi betegsége miatt korlátozva van a mozgása, havonta körülbelül 70 órát tölt azzal, hogy megossza a Biblián alapuló reménységét az embertársaival. A háza előtt egy padra kiteszi a kiadványokat, és beszélgetést kezdeményez azokkal a járókelőkkel, akiket érdekel egy békés új világról szóló jó hír.

Simon, aki földműves Uganda keleti részén, 16 éven át kutatott az igazság után. Végül 1995-ben talált néhány kiadványt, melyeket Jehova Tanúi adtak ki. Az olvasottak felkeltették benne a vágyat, hogy még többet tudjon meg Isten Királyságáról és a földdel kapcsolatos  csodálatos szándékáról. Kamuliban, ahol lakott, nem voltak Tanúk, így fogta magát és elutazott a 140 kilométerre lévő Kampalába, hogy megkeresse őket. Ma már van egy gyülekezet a falujában.

„Mi már idetartozunk”

Mint máshol Afrikában, az emberek itt is elvárják, hogy egy vallási csoportnak megfelelő imádati helye legyen. Úgy tűnt, hogy ez leküzdhetetlen akadály Jehova Tanúi néhány gyülekezetének, hiszen nem volt elegendő anyagi forrásuk ahhoz, hogy Királyság-termet építsenek. Nem lehet szavakba önteni, hogy a testvérek mennyire hálásak voltak, amikor 1999 végén beindult egy program, mely világszerte felgyorsította a Királyság-termek építését. Az ezt követő öt évben negyven új Királyság-terem készült el Ugandában. Ma már majdnem minden gyülekezetnek van szerény, de megfelelő Királyság-terme. Ez az építkezési munka a következő üzenetet közvetíti a helyi közösségeknek: „Mi már idetartozunk.” Az építkezések hozzájárulnak a növekedéshez.

Egy kis gyülekezet Uganda északi részén korábban néhány sűrű lombú mangófa alatt tartotta az összejöveteleket. Miután hozzájutottak egy földdarabhoz, az események gyorsan követték egymást. Az építkezési programban dolgozó testvérek a helyi Tanúkkal együtt nekiláttak a Királyság-terem felépítésének. Egy korábbi közismert politikust teljesen lenyűgözött a munkájuk. Felajánlotta, hogy a Királyság-terem elkészültéig az összejövetelek legyenek az ő garázsában. Abba is beleegyezett, hogy az építkezésen dolgozó egyik önkéntes tanulmányozza vele a Bibliát. Ma már ő egy buzgó megkeresztelt hírnök, aki boldogan imádja Jehovát abban a gyönyörű Királyság-teremben.

Az ország délkeleti részén egy Királyság-terem építkezésnél egy kőművesre nagy hatást gyakorolt, amikor látta, hogy a testvérek barátságosak, szeretet van közöttük és együttműködőek. Mindez annyira megérintette, hogy önként felajánlotta a segítségét. Az építkezés vége felé még egy teljes éjszakát is végigdolgozott, hogy kész legyen a Királyság-terem a másnap délelőtti átadásra. „Önök az egyetlenek, akik nemcsak mondják, hanem valóban szeretik egymást” — jegyezte meg.

Növekedés a nehézségek ellenére

Ugandában az új területek bemunkálásának köszönhetően folyamatosan nő a Tanúk száma, és sok érdeklődő kapcsolatot ápol a gyülekezetekkel. Ám az Ugandába beözönlő rengeteg menekülttel is sürgősen foglalkozni kell. A környező országokban dúló polgárháborúk Jehova népét sem kímélik. A menekülttáborokba került Tanúk bebizonyították, hogy feltétel nélkül bíznak Jehovában. Egy szomszédos országbeli, egykori magas rangú tisztviselő, aki maga is üldözte a Tanúkat, amikor még az országában betiltás volt, visszaemlékszik rá, hogy akkoriban milyen jómódban élt. Miután az egyik menekülttáborban tanulmányozta a Bibliát, és Tanú lett, ezt mondta: „A világban megszerezhető gazdagságnak és pozíciónak nincs valódi értéke. Noha most szegény és beteg vagyok, az életem sokkal jobb, mint bármikor korábban. Ismerem Jehovát, és hálás vagyok, hogy imádkozhatok hozzá. És amellett, hogy biztos reményem van a jövőt illetően, tudom, hogy miért kell most nehézségeken átmennünk. Belső békét érzek, melyet korábban sohasem éreztem.”

Ugandában van egy mondás, mely szerint ha este a termékeny ugandai talajba leszúrsz egy botot, az reggelre gyökeret ereszt. Az országban végbemenő szellemi növekedés azt jelzi, hogy a szellemi talaj is meglehetősen termékeny. Hálásak vagyunk Jehovának, amiért még időt hagy, hogy még több ugandai ember halljon a Királyságáról. Jézus a Királyságot egy ’nagy értékű gyöngyhöz’ hasonlította, és hogy miért, ezt egyre több ember megérti Ugandában (Máté 13:45, 46).

[Lábjegyzet]

[Térképek a 8. oldalon]

(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)

SZUDÁN

UGANDA

Nílus

Kamuli

Tororo

Kampala

Bushenyi

Viktória-tó

KENYA

TANZÁNIA

RUANDA

[Kép a 9. oldalon]

Hárman a sok buzgó úttörő közül

[Kép a 10. oldalon]

Patrick

[Kép a 10. oldalon]

Margaret

[Kép a 10. oldalon]

Simon

[Kép a 10. oldalon]

Kerületkongresszus Tororóban

[Kép forrásának jelzése a 8. oldalon]

Háttér: © Uganda Tourist Board