Olvasók kérdései

Mire gondolt Jézus, amikor azt mondta Nikodémusznak, hogy „egy ember sem ment fel az égbe, csak az, aki az égből szállt le: az Emberfia”? (János 3:13)

Jézus ekkor a földön volt, és még nem ment fel, vagyis nem tért vissza az égbe. Azonban az, amit Jézusról tudunk, és arról, hogy ezek a szavai milyen körülmények között hangzottak el, segíthet megértenünk, amit mondott.

Jézus abban az értelemben ’szállt le az égből’, hogy korábban a szellembirodalomban lakott az Atyjával. Ám a meghatározott időben a Fiú élete át lett helyezve Mária méhébe, ami azt eredményezte, hogy Jézus emberként megszületett (Lukács 1:30–35; Galácia 4:4; Héberek 2:9, 14, 17). Később, a halála után Jézus feltámadt szellemteremtményként, és visszatért, hogy Jehovával legyen. Röviddel azelőtt, hogy megölték, Jézus így imádkozhatott: „Atyám, dicsőíts meg magad mellett azzal a dicsőséggel, amely megvolt nekem melletted, mielőtt a világ lett” (János 17:5; Róma 6:4, 9; Héberek 9:24; 1Péter 3:18).

Amikor Jézus Nikodémusszal beszélt, aki farizeus és tanító volt Izraelben, még nem tért vissza az égbe. Természetesen egyetlen másik ember sem ment fel a szellembirodalomba, vagyis az égbe, amikor meghalt. Jézus maga jelentette ki, hogy Keresztelő János páratlan volt Isten prófétájaként, ám „az egek királyságában a kisebb is nagyobb nála” (Máté 11:11). Péter apostol pedig azt fejtegette, hogy a hűséges Dávid király meghalt, és még mindig a sírjában van; Dávid sem ment fel az égbe (Cselekedetek 2:29, 34). Megvolt az oka, hogy miért nem mentek fel az égbe azok, akik Jézus előtt haltak meg, mint például Dávid, Keresztelő János és más hűségesek. Ők azelőtt haltak meg, mielőtt Jézus felavatta az utat vagy lehetőséget teremtett az emberek számára, hogy égi életre támadjanak fel. Pál apostol azt írta, hogy Jézus, mintegy előfutárként, ’felavatott egy új és élő utat’ az égbe (Héberek 6:19, 20; 9:24; 10:19, 20).

Mivel Jézus ekkor még nem halt meg és nem támadt fel, mire gondolt, amikor azt mondta Nikodémusznak, hogy „egy ember sem ment fel az égbe, csak az, aki az égből szállt le: az Emberfia”? (János 3:13). Vizsgáljuk meg a szövegkörnyezetet, vagyis hogy miről beszélgetett Jézus Nikodémusszal.

Amikor ez a zsidó elöljáró Jézushoz jött a sötétség leple alatt, Jézus ezt mondta neki: „Bizony, bizony mondom neked, ha valaki újra nem születik, nem láthatja az Isten királyságát” (János 3:3). Erre Nikodémusz ezt kérdezte: Hogyan lehetséges ez? Hogyan születhet meg egy ember másodszor is? Nem tudta felfogni azt az Istentől jövő tanítást, hogy miként kerülhet valaki Isten Királyságába. Volt valamilyen lehetőség arra, hogy megértse? Nos, emberi forrásból nem kaphatott választ. Egyetlen másik ember sem okíthatta ki őt erről, hiszen közülük még senki sem járt az égben. Így egyikük sem volt abban a helyzetben, hogy megmagyarázhassa neki, hogyan lehet bejutni a Királyságba. Ezalól az egyetlen kivétel Jézus volt. Ő felvilágosíthatta Nikodémuszt és másokat is, mivel az égből szállt le, így alkalmas volt arra, hogy oktassa az embereket ezekre a dolgokra.

Az ezzel az írásszöveggel kapcsolatos kérdés jól szemléltet egy értékes gondolatot, amely Isten Szavának tanulmányozásával van összefüggésben. Nem lenne ésszerű megbotránkozni egy írásszövegen, csak mert nehezen érthetőnek tűnik. Amit a Biblia az egyik helyen mond, azt más versek fényében is meg kell vizsgálni, és ezeknek összhangban kell lenniük. Továbbá gyakran a szövegkörnyezet — a körülmények, vagy hogy miről volt szó — segít megtalálnunk egy fejtörést okozó írásszöveg ésszerű és logikus magyarázatát.