A megvilágosodás keresése

„A TUDATLANSÁG sohasem jobb, mint az ismeret” — jelentette ki Laura Fermi, a híres fizikusnak, Enrico Ferminek a felesége. Vannak, akik nem értenek egyet ezzel, és azt hangoztatják, hogy „ha nem tudom, nem fáj”. A többség viszont úgy gondolja, hogy Fermi megfigyelése igaz, és nemcsak a tudományos kutatásban, hanem az élet más területein is. A tudatlanság miatt— vagyis hogy valaki nincs tisztában az igazsággal — sokak évszázadokon át elmebeli, erkölcsi és szellemi sötétségben botorkáltak (Efézus 4:18).

Éppen ezért keresik a gondolkodó emberek a megvilágosodást. Szeretnék tudni, hogy miért vagyunk itt és hová tartunk. Keresésük során sokféle úton indultak el. Tekintsünk át most néhányat ezek közül.

A vallási út

A buddhista hagyomány szerint a buddhizmus alapítóját, Gautama Sziddhárthát felkavarta az emberi szenvedés és a halál. Hindu vallási tanítókat kért meg arra, hogy segítsenek neki megtalálni „az igazság útját”. Egyesek jógát és szigorú önsanyargatást javasoltak. Gautama végül a mély meditációt választotta a valódi megvilágosodás eléréséhez.

Voltak olyanok is, akik tudatmódosító szerekkel próbáltak megvilágosodni. Napjainkban például az Amerikai Őslakosok Egyházának a tagjai úgy beszélnek a pejotéról — egy hallucinogén anyagot tartalmazó kaktuszról —, mint ami „a rejtett tudás feltárója”.

Jean-Jacques Rousseau, a XVIII. században élt francia filozófus szerint bármilyen őszinte tudakozódás hatására az ember személyesen kaphat Istentől szellemi kinyilatkoztatást. Hogyan? Ha figyel rá, hogy „mit közöl Isten a szívvel”. Ezek után az, ahogyan érzel a dolgok felől — vagyis amit az érzéseid és a lelkiismereted diktálnak —, „biztosabban fog vezetni az emberi vélemények óriási útvesztőjében” (History of Western Philosophy).

Az értelem útja

Rousseau sok kortársa határozottan támadta ezt a vallásos megközelítést. A szintén francia Voltaire például úgy vélte, hogy a vallás, nemcsak hogy nem nyújtott megvilágosodást az embereknek, hanem elsősorban ez taszította Európát évszázadokra tudatlanságba, babonába és intoleranciába. Ezt az időszakot egyes történészek a sötét középkornak nevezik.

Voltaire csatlakozott a felvilágosodásként ismert racionalista mozgalomhoz, melynek követői visszatértek az ókori görög elképzelésekhez, vagyis hogy a valódi megvilágosodás  két kulcsa az emberi értelem és a tudományos kutatás. A racionalista mozgalom másik tagja, Bernard de Fontenelle azt állította, hogy az ész önmagában is egy olyan évszázadot hozna az emberiségnek, mely „napról-napra felvilágosultabbá válik, és így az előző évszázadok mind sötétnek bizonyulnának ehhez képest” (Encyclopædia Britannica).

Most a sok-sok egymásnak ellentmondó elképzelés közül csak néhányat vizsgáltunk meg arról, hogyan lehet a megvilágosodásra szert tenni. De vajon létezik olyan biztos útmutatás, amely segít az igazság utáni keresésünkben? Figyeld meg, mit mond a következő cikk a megvilágosodás megbízható forrásáról.

[Képek a 3. oldalon]

Gautama (Buddha), Rousseau és Voltaire különböző utakon indultak el a megvilágosodást keresve