’Aki figyelembe veszi a feddést, az eszes’

„IRÁNYÍTSD szívedet a fegyelmezésre, és füledet az ismeret beszédeire” — mondja a Példabeszédek 23:12. Ebben a versben a ’fegyelmezés’, vagyis erkölcsi képzés magában foglalja az önfegyelmet és a másoktól kapott feddést is. Az ilyen fegyelmezéshez fontos tudni, hogy milyen kiigazításra van szükség, és hogyan kell azt alkalmazni. Tehát az ’ismeret beszédei’, melyek megbízható forrásból származnak, elengedhetetlenek a fegyelmezéshez.

A bibliai Példabeszédek könyve kitűnő forrása a bölcs gondolatoknak. Ezek a példabeszédek azért írattak le, „hogy az ember megismerje a bölcsességet és a fegyelmezést . . . , [hogy] elfogadja a fegyelmezést, melyből éleslátás, igazságosság, jó ítélőképesség és becsületesség származik” (Példabeszédek 1:1–3). Bölcsen tesszük, ha rájuk ’irányítjuk a fülünket’. A Példabeszédek könyvének 15. fejezete megbízható útmutatást nyújt, hogy miként tarthatjuk kordában a haragunkat, hogyan használjuk a nyelvünket, és hogyan osszuk meg másokkal az ismeretet. Vizsgáljunk most meg néhány verset ebből a fejezetből.

Mi ’fordítja el a dühöt’?

Az ókori Izrael királya, Salamon leírja, hogy milyen hatással vannak a szavaink a haragra vagy a dühre: „A szelíd válasz elfordítja a dühöt, a fájdalmat okozó szó azonban haragra ingerel” (Példabeszédek 15:1). A „harag” erős nemtetszés keltette, ellenséges érzelmi állapot. A „düh” egy szótár meghatározása szerint „nagyon erős fokú harag, amelyben az értelem ellenőrző tevékenysége csaknem megszűnik”. Hogyan segít ez a példabeszéd, amikor mások haragszanak ránk, és amikor a saját indulatunkon kell uralkodnunk?

A fájdalmat okozó, kemény szavak még tovább ronthatnak egy amúgy is kellemetlen helyzetet, míg egy szelíd válasz gyakran lecsillapítja a kedélyeket. Persze nem mindig könnyű szelíden válaszolni egy dühös személynek. De az segít, ha megpróbáljuk megérteni, hogy mitől lett mérges. „Az ember éleslátása fékezi haragját, és ékességére van, ha szemet huny a törvényszegés felett” — olvashatjuk a Bibliában (Példabeszédek 19:11). Vajon elképzelhető, hogy egy személy azért haragos, mert bizonytalan, vagy mert szeretné, ha figyelnének rá? A valódi ok  talán egyáltalán nem függ össze azzal, hogy mi mit mondtunk vagy tettünk. Amikor a keresztény szolgálat közben valaki dühösen reagál, vajon az gyakran nem azért történik, mert a házigazda valótlan információt kapott a hitnézeteinkről, vagy valamilyen téves nézet megvakította? Vajon ezt a személyünk elleni támadásként kellene felfognunk, és durván kellene reagálnunk? Még ha nem is tudjuk azonnal, hogy mi a harag oka, ha fájdalmat okozó szavakkal reagálunk, akkor az azt jelzi, hogy nincs önuralmunk. Ezt a viselkedést kerülnünk kell.

Az a tanács, hogy szelíden válaszoljunk, akkor is felbecsülhetetlen értékű, amikor a saját haragunkon kell uralkodnunk. A szelíd válasz pedig azt jelenti, hogy megtanuljuk úgy kifejezni az érzéseinket, hogy ne bántsuk meg azt, akivel beszélünk. Ahelyett, hogy durván válaszolnánk a családtagjainknak, vagy becsmérlő szavakkal illetnénk őket, törekednünk kell rá, hogy higgadtan fejezzük ki az érzéseinket. Ha a szavainkkal támadunk, az általában arra indítja a másik felet, hogy visszavágjon. Ha viszont szelíden közöljük az érzéseinket, akkor az kevésbé hangzik bírálóan, és talán arra indítja a másikat, hogy helyreigazítsa a viselkedését.

„A bölcsek nyelve jót tesz”

Az önfegyelem a beszédstílusunkon kívül arra is hatással van, amit mondunk. „A bölcsek nyelve jót tesz az ismerettel, az ostobáknak szája viszont bolondságot fecseg” — jegyezte meg Salamon (Példabeszédek 15:2). Amikor vágyat érzünk arra, hogy segítsünk másoknak, és beszélünk nekik Isten szándékáról és csodálatos gondoskodásáról, vajon nem ’jót teszünk az ismerettel’? Az ostoba elmulasztja ezt megtenni, mert híján van az ismeretnek.

Mielőtt további útmutatást adna a nyelvünk használatáról, Salamon egy gondolatébresztő ellentétet vázol: „Jehova szeme minden helyen ott van: figyelemmel kíséri a rosszakat és a jókat” (Példabeszédek 15:3). Ennek örülhetünk, hiszen a Biblia erről biztosít minket: „Jehova szemei bejárják az egész földet, hogy megmutassa erejét azokért, akiknek teljes a szívük iránta” (2Krónikák 16:9). Isten látja, ha jót teszünk, de azokat is megjegyzi, akik rossz dolgokat művelnek, és felelősségre fogja vonni őket.

Salamon ismét a szelíd nyelv értékét hangsúlyozva ezt mondja: „A nyelv nyugodtsága életnek fája, a benne rejlő hamisság azonban megtöri a szellemet” (Példabeszédek 15:4). Az „életnek fája” kifejezés gyógyító és tápláló tulajdonságokra utal (Jelenések 22:2). A bölcs ember higgadt beszéde felüdíti a hallgatóinak szellemét, és jó tulajdonságokat mozdít elő bennük. Ezzel ellentétben a hamis vagy perlekedő nyelv megtöri a hallgatók szellemét.

A fegyelmezés elfogadása és ’az ismeret hintése’

„A bolond megveti apjának fegyelmezését — folytatja a bölcs király —, aki viszont figyelembe veszi a feddést, az eszes” (Példabeszédek 15:5). De hogyan tudná bárki ’figyelembe venni a feddést’, ha előbb nem feddnék meg? Ez a vers tehát arra utal, hogy bizonyos esetekben helyre kell igazítani másokat. A családban a szülők felelőssége, különösen az apáké, hogy fegyelmezzenek, a gyermekeknek pedig el kell azt fogadniuk (Efézus 6:1–3). Ám így vagy úgy, Jehova minden szolgája fegyelmezésben részesül. A Héberek 12:6 ezt írja: „akit szeret Jehova, azt megfegyelmezi; bizony megostoroz mindenkit, akit fiaként befogad.” Az, hogy miként reagálunk a fegyelmezésre, elárulja, hogy bölcsek vagyunk-e vagy bolondok.

Salamon most ismét egy ellentétre mutat rá: „A bölcsek ajkai hintik az ismeretet, az ostobák szíve azonban nem olyan” (Példabeszédek 15:7). Az ismeret átadása olyan, mintha magokat vetnénk. Az ókori időkben a földműves nem egyetlen helyre szórta el az összes magot. Ugyanez a helyzet az ismeret átadásával is. Például, ha találkozunk valakivel a szolgálatban, nem lenne bölcs egyszerre rázúdítani mindent, amit a Bibliáról tudunk. A bölcs személy ehelyett önuralmat gyakorol a beszédben.  ’Hinti’ az ismeretet, vagyis egyszerre csak egyetlen bibliai igazságra világít rá, és arra épít. Ezenkívül figyelembe veszi a hallgatója reakcióját is. Példaképünk, Jézus Krisztus ugyanezt tette, amikor egy szamáriai asszonnyal beszélt (János 4:7–26).

Az ismeret átadása azt is magában foglalja, hogy valami tanulságosat és hasznosat mondunk. Persze ahhoz, hogy felvilágosítást nyújtó vagy buzdító szavakat közölhessünk, át kell gondolnunk, hogy mit fogunk mondani. Éppen ezért „az igazságosnak szíve elmélkedik, hogy mit feleljen” (Példabeszédek 15:28). Fontos tehát, hogy a szavaink olyanok legyenek, mint a lágy eső, mely megöntözi és táplálja a földet, ne pedig olyanok, mint egy kellemetlen áradat, mely mindent elsodor, ami az útjába kerül.

’Szent viselkedés’

Minden bizonnyal bölcsességre vall, ha ’hintjük’ a Jehováról és az ő szándékáról szóló ismeretet, és felajánljuk neki ’az ajkak gyümölcsét dicséretáldozatként’ (Héberek 13:15). Ám ahhoz, hogy ez az áldozat elfogadható legyen Jehova előtt, ’szentnek’ kell lennünk ’egész viselkedésünkben’ (1Péter 1:14–16). Salamon két ellentétes példabeszéddel erőteljesen felhívja a figyelmünket erre az alapvető igazságra: „A gonoszok áldozata utálatos Jehovának, a becsületesek imájában viszont örömét leli. A gonosznak útja utálatos Jehovának, az igazságosságra törekvőt azonban szereti” (Példabeszédek 15:8, 9).

Hogyan tekintik a feddést azok, akik letértek az élethez vezető útról, és mi vár rájuk? (Máté 7:13, 14). „Rossz annak a fegyelmezés, aki elhagyja az ösvényt; aki gyűlöli a feddést, meghal” (Példabeszédek 15:10). Néhányan helytelenül viselkednek. Ahelyett, hogy elfogadnák a helyreigazító tanácsot a keresztény gyülekezet felelős tagjaitól, és őszinte megbánást tanúsítanának, azt választják, hogy elhagyják az igazságosság ösvényét. Mekkora ostobaság ez! Egy másik fordítás szerint így hangzik ez a példabeszéd: „Szigorú fegyelmezés vár arra, aki elhagyja a helyes utat; aki gyűlöli a feddést, meghal” (An American Translation).

Mi a helyzet akkor, ha valaki úgy tesz, mintha elfogadná a feddést, de igazából gyűlöli azt? Ez is bolondság. „A seol és a pusztulás helye Jehova előtt van. Mennyivel inkább az emberek fiainak szíve!” — jegyzi meg Izrael királya (Példabeszédek 15:11). Semmi sem lehetne jelképes értelemben távolabb az élő Istentől, mint a seol, ahol a halottak vannak. Ennek ellenére a seol Jehova előtt van. Még az egyéniségét is ismeri minden ott lévőnek, és képes feltámasztani őket (Zsoltárok 139:8; János 5:28, 29). Mennyivel könnyebb Jehovának tudni azt, hogy mi van az emberek szívében!  „Minden mezítelen és leplezetlen annak szeme előtt, akinek számot kell adnunk” — írta Pál apostol (Héberek 4:13). A látszat megtévesztheti az embereket, de nem Istent.

Az, aki visszautasítja a fegyelmezést, nemcsak gyűlöli a feddést, hanem azokat is megveti, akiktől kapja. „A gúnyolódó nem szereti azt, aki megfeddi őt” — mondja Salamon. Egy hasonló gondolattal még nagyobb hangsúlyt ad kijelentésének: „A bölcsekhez nem megy el” (Példabeszédek 15:12). Igencsak kicsi az esélye annak, hogy egy ilyen személy kiegyenesíti az útját.

Derűlátó szemléletmód

Salamon a következő példabeszédekben a ’szívről’ beszél. A bölcs király ír arról, hogy az érzéseink milyen hatással lehetnek az arckifejezésünkre: „A vidám szív megvidámítja az arcot, a szívfájdalom azonban megtöri a szellemet” (Példabeszédek 15:13).

Mi okozhat szívfájdalmat? „A szív aggodalma meghajlásra készteti az embert” — jelenti ki a Biblia (Példabeszédek 12:25). Hogyan kerülhetjük el, hogy az életben adódó kellemetlenségek megtörjék a szellemünket? Ahelyett, hogy folyton azokkal a körülményekkel foglalkoznánk, melyek ellen nem sok mindent tudunk tenni, elmélkedhetünk azokon a gazdag szellemi áldásokon, melyeket Jehova már most ránk áraszt, és azon, hogy mit fog tenni értünk a jövőben. Így közelebb érezhetjük magunkat hozzá. Igen, ha közelebb húzódunk ’a boldog Istenhez’, biztosak lehetünk benne, hogy meg fogja örvendeztetni szomorú szívünket (1Timóteusz 1:11).

Ezenkívül a Biblia üzenete a vigasz és az öröm egyedülálló forrása. A zsoltáríró kijelentette, hogy boldog az az ember, aki „Jehova törvényében leli gyönyörűségét, és törvényét olvassa halk hangon éjjel-nappal” (Zsoltárok 1:1, 2). Még akkor is, amikor szívfájdalmunk van, a Biblia olvasása és az olvasottakon való elmélkedés buzdítóan fog hatni ránk. És ott van még az Istentől kapott szolgálatunk is. Tudjuk, hogy „akik könnyhullatással vetnek, örömkiáltással aratnak majd” (Zsoltárok 126:5).

„Az értelmes szív kutat az ismeret után — mondja Salamon —, az ostobák szája pedig bolondságra áhítozik” (Példabeszédek 15:14). Ez a példabeszéd arra hívja fel a figyelmünket, hogy éles ellentét van egy bölcs ember és egy ostoba tanácsa között. Az értelmes szívű ember ismeret után kutat, mielőtt tanácsot adna. Jó hallgató, és minden tényt megismer. Olyan törvények és alapelvek után kutat a Szentírásban, melyek alkalmazhatók abban a bizonyos helyzetben. A tanácsa szigorúan Isten Szavára épül. Ám az ostoba nem törődik vele, hogy utánajárjon a tényeknek, hanem csak mondja, amit gondol. Éppen ezért, ha tanácsot szeretnénk kérni, bölcsen tesszük, ha egy jól értesült, érett személyhez megyünk oda, nem pedig egy olyanhoz, aki hajlamos azt mondani nekünk, amit hallani szeretnénk. Milyen jó, hogy vannak ’emberajándékok’ a gyülekezetben, akik ’ismeret után kutatnak’, mielőtt tanácsot adnak! (Efézus 4:8).

A következő példabeszéd arra hívja fel a figyelmünket, hogy mi az egyik nagy előnye annak, ha derűlátó a szemléletmódunk. Izrael királya ezt mondja: „A lesújtottaknak minden napja rossz, a jókedvű azonban mindig ünnepel” (Példabeszédek 15:15). Az életben vannak jobb és rosszabb napok, örömteliek és szomorúak egyaránt. Ha elidőzünk a rossz dolgokon, akkor a bánat fogja uralni a gondolatainkat és mindig borús napjaink lesznek. Viszont ha engedjük, hogy a gondolataink a bennünket ért jó dolgok és az Istentől kapott reménységünk körül forogjanak, az élet nehézségei a háttérbe szorulnak majd, és belső örömet fogunk érezni. A derűlátó szemléletmódnak köszönhetően ’mindig ünnepelni’ fogunk.

Tehát minden körülmények között gondosan figyeljünk oda a fegyelmezésre. Bárcsak engednénk, hogy a fegyelmezés az érzéseink, a beszédünk és a tetteink mellett a szemléletmódunkra is hatással legyen!

[Kép a 13. oldalon]

„A szelíd válasz elfordítja a dühöt”

[Kép a 15. oldalon]

A fegyelmezés a szülők felelőssége

[Kép a 15. oldalon]

„A bölcsek ajkai hintik az ismeretet”