Egy látogatás, mely pálforduláshoz vezetett

„NAGY lelkesedéssel elmondtam a családomnak, hogy Isten küldött hozzám két »angyalt«.” Ezt egy férfi írta, miután két fiatal lány felkereste, akik Jehova Tanúi. Néhány héttel korábban vesztette el a feleségét, aki 45 évig volt a társa. Teljesen összeroppant. Felnőtt gyermekei megvigasztalták, de messze élnek tőle. Sem a barátok, sem a szomszédok nem látogatták meg.

„Isten és én nem vagyunk beszélő viszonyban” — mondta a férfi a fiatal lányoknak, amikor felkeresték. Ám a lányok átérezték a bánatát, és hagytak nála egy Biblián alapuló traktátust, melynek ez volt a címe: Milyen reménységük lehet elhunyt szeretteinknek? A férfi még aznap este elolvasta és megvigasztalódott.

Kis idő elteltével a két keresztény fiatal visszatért. Megemlítették, hogy mivel a múlt alkalommal annyira szomorú volt, eljöttek, hogy megtudják, hogy van. „Igencsak meglepődtem — írta később a férfi. — Ez a két vadidegen foglalkozott velem, és érdekelte őket, hogy mi van velem.” A Bibliából felolvasott gondolatokkal buzdították őt, majd megemlítették, hogy még fel fogják keresni. A férfi nagyon örült, és úgy érezte, hogy papírra kell vetnie a fenti gondolatokat, és el kell küldenie Jehova Tanúi helyi Királyság-termébe.

Mielőtt elköltözött volna az egyik gyermeke közelébe, részt vett Jehova Tanúi összejövetelén, és az egyik lány családjával még együtt is étkezett. Ezt írta: „Elköltözöm, de ennek a két fiatalnak és a maguk egyházának az emlékét mindig itt fogom őrizni a szívemben, és imáimban is meg fogok emlékezni róluk. Igen, most már imádkozom, sokat imádkozom. Pálforduláson mentem keresztül. Ebben nagy szerepet játszott ez a két fiatal, és ezért mindig hálás leszek nekik.”