Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

„Ennél szebben nem is fejezhettem volna be”

„Ennél szebben nem is fejezhettem volna be”

„Ennél szebben nem is fejezhettem volna be”

EGY középiskolai tanár Spanyolországban a következőket írta: „Jehova Tanúi már több mint egy évszázada valódi összetartásról, hihetetlen becsületességről, és mindenekelőtt megingathatatlan hitről tesznek tanúbizonyságot.” Miért mond ilyet egy olyan tanár, aki elmondása szerint ateista?

Minden akkor kezdődött, amikor Noemí — egy középiskolai diák, aki Jehova Tanúja — azt a feladatot kapta, hogy a záróvizsga részeként írjon egy fogalmazást. Úgy döntött, hogy a következő témát fogja kifejteni: „Lila háromszögek a náci uralom alatt”.

Miért ezt választotta? Noemí elmondja: „Mivel a tanárnak ellenőriznie kell a munkámat, arra gondoltam, hogy így megragadhatom ezt az alkalmat a tanúskodásra. Az a történet, hogy Jehova Tanúi a náci Németországban hogyan maradtak hűek az elveikhez, megérintette a szívemet. Bíztam benne, hogy másokra is ilyen hatással lesz.”

Noemí a fogalmazásával sokkal több emberre hatást gyakorolt, mint amire számított. 2002. október 5-én a dolgozatával díjat nyert egy országos versenyen tudományos és humán témakörben végzett kutatásáért. A díjakat odaítélő, 20 főből álló zsűri tagjai jó hírű spanyol egyetemek tanárai voltak.

Noemí Pilar del Castillótól, a spanyol oktatásügyi minisztertől vette át a díjat. Kihasználta a lehetőséget és adott a miniszternek egy példányt a Jehova Tanúi szilárdan állnak a náci támadással szemben című videokazettából. A miniszter örömmel elfogadta az ajándékot.

Noemí szülővárosában, Manresában a helyi újság is kiemelte a sikerét, és röviden áttekintette a fogalmazása tartalmát. Mindemellett Noemí iskolájának az igazgatója kért egy másolatot a fogalmazásról, hogy belefűzhesse a megemlékezési programba, melyet abból az alkalomból tartottak, hogy az iskola 75 éves.

„Ennél szebben nem is fejezhettem volna be a középiskolai éveimet! — mondja Noemí. — Majd kiugrottam a bőrömből, amikor elolvastam, hogy milyen bevezetőt írt a fogalmazásomhoz Jorge Tomás Calot, a tanárom:

»Ateista vagyok, de szeretnék teljes mértékben meggyőződve lenni arról, hogy létezik ez a Legfőbb Lény, aki a legcsodálatosabb ,felebaráti szeretetet’ ülteti az imádóiba.«”