Fiatalok, válasszátok Jehova szolgálatát!
Fiatalok, válasszátok Jehova szolgálatát!
„Válasszátok meg magatoknak ma, kit szolgáltok” (JÓZSUÉ 24:15)
1—2. A keresztelés milyen helytelen formáit gyakorolják a kereszténységben?
A GYERMEKEK „akkor legyenek keresztények, amikor Krisztust meg tudják ismerni!” E szavakat egy Tertullianus nevű író jegyezte le az i. sz. második század vége felé. A csecsemőkeresztelés ellen tiltakozott, mely szokás kezdett gyökeret verni napjainak hitehagyott kereszténységén belül. Ellentmondva Tertullianusnak és a Bibliának, Ágoston egyházatya azt állította, hogy a keresztelés eltávolítja az eredeti bűn szennyét, és a csecsemők, akik kereszteletlenül halnak meg, elkárhoznak. Ez a hiedelem elősegítette annak a szokásnak az elterjedését, hogy a csecsemőket a születésük után amilyen hamar csak lehetett, megkeresztelték.
2 A kereszténység sok nagyegyháza még mindig keresztel újszülött csecsemőket. Továbbá a történelem során az úgynevezett keresztény nemzetek uralkodói és vallási vezetői elrendelték a leigázott „pogányok” kényszerkeresztelését. De a csecsemőkeresztelésnek és a felnőttek erőszakos megkeresztelésének nincs bibliai alapja.
Ma senki nem lesz automatikusan Isten önátadott szolgája
3—4. Mi segíthet az önátadott szülők gyermekeinek, hogy önként átadják magukat Istennek?
3 A Biblia rámutat, hogy Isten szentnek tartja a gyermekeket, még akkor is, ha a szüleik közül csak az egyik hűséges keresztény (1Korintusz 7:14). De ettől vajon az ilyen gyermekek Jehova önátadott szolgái lesznek? Nem. Viszont azok a gyermekek, akiket Jehovának önátadott szülők nevelnek, olyan képzést kapnak, amely hozzásegítheti őket ahhoz, hogy önként átadják magukat Jehovának. A bölcs Salamon király ezt írta: „Tartsd meg, ó, fiam, apád parancsolatát, s anyád törvényét el ne hagyd . . . Jártadban vezet; mikor lefekszel, őrködik feletted, s mikor felébredsz, törődik veled. Mert a parancsolat lámpás, és a törvény világosság, a fegyelmező feddés pedig életnek útja” (Példabeszédek 6:20–23).
4 A keresztény szülőktől jövő irányítás védelem lehet a fiataloknak, feltéve, ha készek követni azt. Salamon még ezt is kijelentette: „A bölcs fiú megörvendezteti apját, az ostoba fiú pedig anyjának bánata”, valamint „hallgass, ó, fiam, és légy bölcs, és vezesd szívedet az úton” (Példabeszédek 10:1; 23:19). Igen, ahhoz, hogy ti, fiatalok, a szülőktől jövő képzésből hasznot merítsetek, készségesen el kell fogadnotok a tanácsot, az intelmet és a fegyelmezést. Nem születtetek bölcsnek, de ’bölcsek lehettek’, és önként követhetitek ’az élet útját’.
Mit jelent a Jehova gondolkodása szerinti nevelés?
5. Milyen tanácsot adott Pál a gyermekeknek és az apáknak?
5 Pál apostol ezt írta: „Gyermekek, engedelmeskedjetek szüleiteknek az Úrral egységben, mert ez igazságos: »Tiszteld apádat és anyádat«, ami az első parancs ígérettel: »hogy jól legyen dolgod, és hosszú ideig megmaradj a földön.« És ti apák, ne ingereljétek föl gyermekeiteket, hanem továbbra is Jehova fegyelmezésében és az ő gondolkodásának zsinórmértéke szerint neveljétek őket” (Efézus 6:1–4).
6—7. Mit foglal magában a gyermekek Jehova „gondolkodásának zsinórmértéke” szerinti nevelése, és miért nem jelenti ez azt, hogy a szülők tisztességtelenül befolyásolják őket?
6 Vajon a keresztény szülők tisztességtelenül befolyásolják a gyermekeiket, amikor „Jehova fegyelmezésében és az ő gondolkodásának zsinórmértéke szerint” nevelik őket? Nem. Ki kritizálhatná a szülőket amiatt, hogy megtanítják gyermekeiknek, amit helyesnek és erkölcsileg hasznosnak gondolnak? Az ateistákat nem kritizálják, amiért azt tanítják a gyermekeiknek, hogy Isten nem létezik. A római katolikusok kötelességüknek érzik, hogy a katolikus hit szerint neveljék fel a gyermekeiket, és őket sem igazán kritizálják azért, mert igyekeznek így tenni. Ehhez hasonlóan Jehova Tanúit sem lenne szabad azzal vádolni, hogy manipulálják a gyermekeik elméjét, amikor arra nevelik őket, hogy elfogadják Jehova gondolkodását az alapvető igazságok és az erkölcsi alapelvek tekintetében.
7 Egy teológiai szótár szerint az eredeti görög szó, amelyet az Efézus 6:4-ben a ’gondolkodásának zsinórmértéke’ kifejezéssel fordítanak, egy olyan folyamatra utal, amely „törekszik helyreigazítani az elmét, változtatni azon, ami helytelen, javítani a szellemi dolgokhoz való hozzáálláson” (Theological Dictionary of the New Testament). Mi a helyzet, ha egy fiatal a társaktól jövő nyomás miatt, vagyis annak a vágynak a következtében, hogy a tömeggel tartson, ellenszegül a szülői képzésnek? Kiket lehet azzal vádolni, hogy károsan befolyásolják a fiatalt: a szülőket vagy a társakat? Ha ez utóbbiak arra akarják rávenni a fiatalt, hogy kábítószerezzen, túl sokat igyon, vagy erkölcstelen viselkedésbe keveredjen, vajon a szülőket kritizálni kellene azért, mert megpróbálják helyreigazítani a gyermekük gondolkodását, és segítenek neki felismerni az ilyen veszélyes viselkedés következményeit?
8. Mi eredményezte azt, hogy Timóteusz ’meggyőzetve hitt’?
8 Pál apostol ezt írta a fiatal Timóteusznak: „maradj meg azokban, amiket tanultál, és amiket meggyőzetve elhittél, tudva, hogy kiktől tanultad őket, és hogy csecsemőkorodtól ismered a szent írásokat, amelyek képesek bölccsé tenni téged a megmentésre a Krisztus Jézusba vetett hit által” (2Timóteusz 3:14, 15). Timóteuszt már kora gyermekkorától szentírási ismeretekre oktatta az édesanyja és a nagyanyja, szilárdan megalapozva ezzel az Istenbe vetett hitét (Cselekedetek 16:1; 2Timóteusz 1:5). Később, amikor keresztények lettek, nem kényszerítették a hitet Timóteuszra, hanem ’meggyőzték’ őt szentírási ismereten alapuló józan érvekkel.
Jehova lehetőséget ad, hogy válassz
9. a) Milyen méltósággal ruházta fel Jehova a teremtményeit, és milyen okból? b) Hogyan gyakorolta szabad akaratát Isten egyszülött Fia?
9 Jehova robotokat is teremthetett volna, beprogramozva őket akaratának cselekvésére, hogy ne tehessenek mást. Ehelyett a szabad akarat méltóságával ruházta fel teremtményeit. Istenünk készséges alattvalókra vágyik. Abban találja örömét, ha teremtményei, idős és fiatal egyaránt, szeretetből szolgálják őt. Az Isten akaratának való szeretetteljes alárendeltség legnagyszerűbb példája az egyszülött Fia, akiről Jehova kijelentette: „Ez az én szeretett Fiam, akit helyeslek” (Máté 3:17). Ez az elsőszülött Fiú ezt mondta az Atyjának: „Akaratod cselekvésében gyönyörködöm, ó, Istenem, és bensőmben van törvényed” (Zsoltárok 40:8; Héberek 10:9, 10).
10. Mi az alapja Jehova elfogadható szolgálatának?
10 Jehova elvárja azoktól, akik Fia irányítása alatt szolgálják őt, hogy ugyanilyen készségesen rendeljék alá magukat az akaratának. A zsoltáríró prófétailag így énekelt: „Néped készséggel ajánlkozik a napon, melyen hadra kelsz. Szent ékességben, a hajnal méhéből jőve, olyan a te ifjaidnak serege, mint a harmatcseppek” (Zsoltárok 110:3). Jehova egész szervezete, beleértve az égi és a földi részt is, az Isten akaratának való szeretetteljes alárendeltség elvén működik.
11. Milyen döntés előtt állnak azok a fiatalok, akiket önátadott szülők nevelnek?
11 Nektek, fiataloknak, tehát meg kell értenetek, hogy sem a szüleitek, sem a gyülekezetben levő keresztény vének nem fognak arra kényszeríteni titeket, hogy megkeresztelkedjetek. A Jehova szolgálata iránti vágynak belülről kell fakadnia. Az ókori időkben élt Józsué ezt mondta az izraelitáknak: „szolgáljátok [Jehovát] feddhetetlenül és igazságban . . . válasszátok meg magatoknak ma, kit szolgáltok” (Józsué 24:14–22). Hasonlóképpen nektek is a saját elhatározásotokból kell azt választanotok, hogy átadjátok magatokat Jehovának, és az akarata cselekvésének szentelitek az életeteket.
Fogadd el a felelősséget!
12. a) Noha a szülők képzésben részesíthetik a gyermekeiket, mit nem tudnak megtenni helyettük? b) Mikor válik egy fiatal felelőssé Jehova előtt azt illetően, hogy milyen döntéseket hoz?
12 Eljön az ideje, amikor ti, fiatalok, már nem lesztek megvédve a szüleitek hűsége által (1Korintusz 7:14). Jakab tanítvány ezt írta: „Ha tehát valaki tudja, hogyan kell helyesen cselekedni, és mégsem teszi, bűne az annak” (Jakab 4:17). A szülők nem szolgálhatják Istent a gyermekeik helyett, mint ahogy a gyermekek sem szolgálhatják Őt a szüleik helyett (Ezékiel 18:20). Van már ismereted Jehováról és a szándékáról? Elég idős vagy ahhoz, hogy megértsd, amit tanultál, és kezdesz személyes kapcsolatot is kialakítani Istennel? Vajon nem lenne akkor ésszerű azt gondolni, hogy Isten úgy tekint rád, mint aki képes dönteni arról, hogy szolgálni fogja-e őt?
13. Milyen kérdéseket tegyenek fel maguknak a kereszteletlen, serdülőkorú fiatalok?
13 Kereszteletlen fiatal vagy, akit istenfélő szülők nevelnek? Részt veszel a keresztény összejöveteleken, és még a Királyság jó hírét is prédikálod? Ha igen, őszintén kérdezd meg magadtól: „Miért teszem mindezt? Azért veszek részt az összejöveteleken és a prédikálómunkában, mert a szüleim ezt várják el tőlem, vagy mert szeretnék tetszeni Jehovának?” Bizonyítottad már magadnak, hogy mi „az Isten jó, elfogadható és tökéletes akarata”? (Róma 12:2).
Miért halogatnád a keresztelkedést?
14. Milyen bibliai példák mutatják, hogy a keresztelkedést nem szabad indokolatlanul halogatni?
14 „Mi tart vissza attól, hogy megkeresztelkedjem?” Az etióp férfi, aki az evangéliumhirdető Fülöpnek szegezte ezt a kérdést, épphogy csak megtanulta, hogy Jézus a Messiás. De az etiópnak elég ismerete volt az Írásokból ahhoz, hogy felismerje, nem szabad halogatnia, hogy nyíltan bizonyságát adja annak, hogy ezután Jehovát fogja szolgálni a keresztény gyülekezet részeként. Ez nagy örömet szerzett neki (Cselekedetek 8:26–39). Hasonlóképpen egy Lídia nevű asszony is, akinek Jehova „szélesre tárta a szívét, hogy odafigyeljen a Pál által mondottakra”, azonnal „megkeresztelkedett”, ő és a háznépe (Cselekedetek 16:14, 15). Ugyanígy Filippiben a börtönőr is figyelt Pálra és Silásra, amint azok „szólták Jehova szavát neki”, és „ő és az övéi késedelem nélkül megkeresztelkedtek” (Cselekedetek 16:25–34). Ha tehát az alapismereted már megvan Jehováról és a szándékáról, őszinte vágyat érzel, hogy az akaratát cselekedd, jó hírnévnek örvendesz a gyülekezetben, hűségesen részt veszel az összejöveteleken és prédikálod a Királyság jó hírét, miért halogatnád a keresztelkedést? (Máté 28:19, 20).
15—16. a) Milyen helytelen érvelés tarthat vissza néhány fiatalt attól, hogy megkeresztelkedjen? b) Miként tud az önátadás és a megkeresztelkedés védelmül szolgálni a fiataloknak?
15 Talán azért vonakodsz megtenni ezt a fontos lépést, mert attól félsz, hogy felelősségre vonható leszel, ha netán helytelenül viselkedsz? Ha igen, gondolj erre: Vajon elutasítanád a jogosítvány megszerzését pusztán azért, mert attól félsz, hogy egy napon talán baleset ér? Természetesen nem! Attól sem kellene vonakodnod, hogy megkeresztelkedj, ha egyébként alkalmas vagy rá. Ha átadod az életedet Jehovának, és megígéred, hogy az akaratát fogod cselekedni, valójában erős ösztönzést fogsz érezni arra, hogy mindent megtegyél, amit csak tudsz, hogy ne cselekedj helytelenül (Filippi 4:13). Fiatalok, ne gondoljátok, hogy a keresztelkedés halogatása által elkerülhetitek a felelősségre vonást! Amikor eléritek azt a kort, hogy felelőssé váltok magatokért, számadással tartoztok Jehovának azért, amit tesztek, függetlenül attól, hogy meg vagytok-e keresztelkedve vagy nem (Róma 14:11, 12).
16 Világszerte számos Tanú érzi úgy, hogy az a döntésük, hogy fiatalkorukban megkeresztelkedtek, sokat segített nekik. Vegyünk például egy 23 éves Tanút Nyugat-Európában. Ő megemlíti, hogy az, hogy 13 éves korában megkeresztelkedett, arra indította, hogy vigyázzon, nehogy magukkal ragadják ’a fiatalkorral járó kívánságok’ (2Timóteusz 2:22). Már elég korán kitűzte célként a teljes idejű szolgálatot. Ma boldogan szolgál Jehova Tanúi egyik fiókhivatalában. Gazdag áldások várnak minden fiatalra, aki Jehova szolgálatát választja, így rád is.
17. Milyen területeken szükséges továbbra is érzékelni, mi „Jehova akarata”?
17 Az önátadás és a megkeresztelkedés egy olyan életút kezdetét jelzik, melynek során minden tevékenységünkben figyelembe vesszük Jehova akaratát. Az önátadásunknak való megfelelés magában foglalja, hogy ’megvásároljuk az időt’. Hogyan tesszük ezt? Úgy, hogy azt az időt, amelyet különben haszontalan tevékenységekkel töltenénk, elmélyült bibliatanulmányozásnak, az összejövetelek rendszeres látogatásának és a ’királyság jó híre’ lehető legnagyobb mértékű prédikálásának szenteljük (Efézus 5:15, 16; Máté 24:14). A Jehovának tett önátadásunk és az a vágyunk, hogy cselekedjük az akaratát, jó hatással lesz az életünk minden területére, beleértve a pihenést, az evési és ivási szokásainkat és azt, hogy milyenfajta zenét hallgatunk. Miért ne választanád azt a fajta kikapcsolódást, amelyet egy örökkévalóságon át élvezhetsz majd? Sok ezer boldog fiatal Tanú a megmondhatója, hogy számos olyan egészséges kikapcsolódási formában vehetnek részt, amellyel nem hagyják figyelmen kívül ’Jehova akaratát’ (Efézus 5:17–19).
„Veletek megyünk”
18. Milyen kérdést tegyenek fel maguknak a fiatalok?
18 I. e. 1513-tól i. sz. 33 pünkösdjéig Jehovának volt a földön egy szervezett népe, amelyet kiválasztott, hogy az imádatát gyakorolja és a tanúja legyen (Ézsaiás 43:12). A fiatal izraeliták születésüknél fogva ennek a nemzetnek a tagjai voltak. Pünkösd óta Jehovának új ’nemzete’ van a földön, a szellemi Izrael, egy ’nép a nevének’ (1Péter 2:9, 10; Cselekedetek 15:14; Galácia 6:16). Pál apostol kijelenti, hogy Krisztus megtisztított magának „egy népet, amely az ő tulajdon népe, s amely jó cselekedetekben buzgó” (Titusz 2:14). Ti, fiatalok, szabadon eldönthetitek, hol található ez a nép. Kikből áll ma „az igazságos nemzet, amely megőrzi hűséges magatartását”, összhangban él a bibliai alapelvekkel, Jehova hűséges Tanújaként cselekszik, és hirdeti a Királyságát mint az emberiség egyedüli reményét? (Ézsaiás 26:2–4). Nézzétek meg, mit cselekszenek a kereszténység egyházai és más vallások, és hasonlítsátok össze a viselkedésüket azzal, amit a Biblia megkövetel Isten igaz szolgáitól.
19. Miről győződtek meg emberek milliói szerte a földön?
19 Szerte a világon emberek milliói — köztük rengeteg fiatal — győződtek már meg arról, hogy Jehova Tanúi felkent maradéka alkotja ezt az ’igazságos nemzetet’. Ők ezt mondják ezeknek a szellemi izraelitáknak: „Veletek megyünk, mert hallottuk, hogy veletek van az Isten!” (Zakariás 8:23). Őszintén reméljük, és imádkozunk is érte, hogy ti, fiatalok, úgy fogtok dönteni, hogy Isten népéhez kívántok tartozni, és ezáltal az ’életet választjátok’: örök életet Jehova új világában (5Mózes 30:15–20; 2Péter 3:11–13).
Ismétlésül
• Mit foglal magában a Jehova gondolkodásának zsinórmértéke szerinti nevelés?
• Milyen szolgálatot fogad el Jehova?
• Milyen döntés előtt áll minden olyan fiatal, akit önátadott szülők nevelnek?
• Miért nem szabad indokolatlanul halogatni a megkeresztelkedést?
[Tanulmányozási kérdések]
[Képek a 26. oldalon]
Kire fogsz hallgatni?
[Kép a 28. oldalon]
Miként szolgálhat védelmül számodra az önátadás és a megkeresztelkedés?
[Kép a 29. oldalon]
Mi tart vissza attól, hogy megkeresztelkedj?