Születésüknél fogva Isten választott nemzetéhez tartoztak

„Téged választott Jehova, a te Istened, hogy a népe legyél” (5MÓZES 7:6)

1—2. Milyen nagyszerű tetteket hajtott végre Jehova a népe érdekében, és milyen kapcsolatba kerültek az izraeliták Istennel?

JEHOVA i. e. 1513-ban újfajta kapcsolatba lépett földi szolgáival. Ebben az évben megszégyenített egy világhatalmat, és kiszabadította az izraelitákat a rabszolgaságból. Ezáltal a Megmentőjük és Tulajdonosuk lett. Mielőtt Isten cselekedett, ezt mondta Mózesnek: „Mondd meg hát Izrael fiainak: »Én vagyok Jehova, és én ki foglak hozni titeket az egyiptomiak terhe alól, kiszabadítalak benneteket az egyiptomi rabszolgaságból, és visszakövetellek titeket kinyújtott karral és súlyos ítéletekkel. Magamhoz veszlek benneteket mint népemet, és Istenetekké leszek . . .«” (2Mózes 6:6, 7; 15:1–7, 11).

² Röviddel azután, hogy kivonultak Egyiptomból, az izraeliták szövetségre léptek Istenükkel, Jehovával. Ennélfogva Jehova már nem egyénekkel, családokkal vagy klánokkal foglalkozott, hanem volt egy szervezett népe, egy nemzete a földön (2Mózes 19:5, 6; 24:7). Törvényeket adott a népének, amelyek útmutatásul szolgáltak a mindennapi életükhöz, és ami persze még fontosabb, az imádatukhoz. Mózes ezt kérdezte tőlük: „melyik nagy nemzet az, amelyikhez oly közel vannak istenei, mint Jehova, a mi Istenünk, valahányszor hívjuk őt? És melyik nagy nemzet az, amelyiknek olyan igazságos rendelkezései és bírói döntései vannak, mint ez az egész törvény, melyet ma elétek tárok?” (5Mózes 4:7, 8).

Egy tanúkból álló nemzetbe születtek

3—4. Mi volt az egyik fontos oka Izrael nemzetkénti létezésének?

³ Évszázadokkal később Jehova emlékeztette az izraelitákat Ézsaiás prófétán keresztül, hogy mi a nemzetkénti létezésük egyik fontos oka. Ézsaiás ezt mondta: „így szól Jehova, a Teremtőd, ó, Jákob, és Megformálód, ó, Izrael: »Ne félj, mert én megváltottalak. Neveden hívtalak. Enyém vagy. Mert én vagyok Jehova, a te Istened, Izrael Szentje, a te Megmentőd . . . Hozd el fiaimat a messzeségből, és leányaimat a föld végső határáról, mindenkit, aki nevemről neveztetik, és akit dicsőségemre teremtettem, akit megformáltam, igen, akit megalkottam. Ti vagytok az én tanúim — ez Jehova kijelentése —, igen, szolgám, akit kiválasztottam . . . [a nép], amelyet  magamnak formáltam, hogy szólják dicséretemet . . .«” (Ézsaiás 43:1, 3, 6, 7, 10, 21).

⁴ Mint Jehova nevét viselő nép, az izraelitáknak tanúkként kellett szolgálniuk a nemzeteknek Isten szuverenitása mellett. Jehova ’dicsőségére teremtett’ népnek kellett lenniük. Jehova dicséretét kellett szólniuk, ismertté kellett tenniük csodálatos megmentő cselekedeteit, ezáltal dicsőítve szent nevét. Röviden tehát, egy olyan nemzetté kellett válniuk, amely Jehováról tanúskodik.

5. Milyen tekintetben volt Izrael önátadott nemzet?

⁵ Az i. e. XI. században Salamon király arról beszélt, hogy Jehova elkülönített nemzetté tette Izraelt. Jehovához intézett imájában kijelentette: „te különítetted el őket örökségedül a föld minden népe közül” (1Királyok 8:53). Az izraeliták mint egyének is különleges kapcsolatban voltak Jehovával. Korábban Mózes ezt mondta nekik: „Fiai vagytok ti Jehovának, a ti Isteneteknek . . . Mert szent népe vagy Jehovának, a te Istenednek” (5Mózes 14:1, 2). A fiatal izraelitáknak tehát nem kellett átadniuk az életüket Jehovának. Isten önátadott népének tagjaiként születtek (Zsoltárok 79:13; 95:7). Minden új nemzedék tagjainak megtanították Jehova törvényeit, és ezeket be is kellett tartaniuk, hiszen szövetség fűzte Izraelt Jehovához (5Mózes 11:18, 19).

Szabadon dönthettek

6. Milyen döntést kellett meghoznia minden egyes izraelitának?

⁶ Habár az izraeliták egy önátadott nemzetbe születtek, mindenkinek személyesen kellett eldöntenie, hogy szolgálni fogja-e Istent. Mielőtt bevonultak az Ígéret földjére, Mózes ezt mondta nekik: „Bizonyságul hívom ma ellenetek az eget és a földet, hogy az életet és a halált adtam eléd, az áldást és az átkot. Válaszd az életet, hogy életben maradj te és az utódaid is, azáltal hogy szereted Jehovát, a te Istenedet, hallgatsz a szavára és ragaszkodsz őhozzá; mert ő a te életed és napjaid hosszúsága, hogy azon a földön lakhass, mely felől Jehova megesküdött ősatyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak, hogy nekik adja” (5Mózes 30:19, 20). Így az izraelitáknak egyénenként kellett eldönteniük, hogy szeretik-e Jehovát, hallgatnak-e a szavára és ragaszkodnak-e hozzá. Mivel az izraelitáknak szabad akaratuk volt, viselniük kellett a döntésük következményeit (5Mózes 30:16–18).

7. Mi történt Józsué nemzedékének a halála után?

⁷ Ami a bírák idejében történt, az jól szemlélteti, hogy mivel jár a hűség és a hűtlenség. Közvetlenül azelőtt, mielőtt ez az időszak elkezdődött, az izraeliták követték Józsué jó példáját, és áldásban részesültek. „A nép Jehovát szolgálta Józsué életének minden napján, és a vének minden napján, akik tovább éltek Józsué után, és látták mindazokat a hatalmas tetteket, melyeket Jehova véghezvitt Izraelért.” Ám bizonyos idővel Józsué halála után „egy másik nemzedék támadt, mely nem ismerte Jehovát, sem azt, hogy mit tett Izraelért. És Izrael fiai olyasmit tettek, ami rossz Jehova szemében” (Bírák 2:7, 10, 11). A következő, tapasztalatlan nemzedék nyilvánvalóan nem értékelte az örökségét, hogy egy önátadott nemzet tagja lehet, amelynek érdekében Istene, Jehova hatalmas tetteket hajtott végre a múltban (Zsoltárok 78:3–7, 10, 11).

Hogyan tehettek eleget az önátadásuknak?

8—9. a) Milyen elrendezés tette lehetővé az izraeliták számára, hogy eleget tegyenek a Jehovának tett önátadásuknak? b) Mit nyertek el azok, akik önkéntes felajánlásokat tettek?

⁸ Jehova többféle módon is lehetőséget biztosított a népének, hogy nemzetként tett önátadásának megfelelően éljen. A Törvénye például gondoskodott egy áldozatokból vagy felajánlásokból álló rendszerről, amelyek közül némelyik kötelező volt, némelyik pedig önkéntes (Héberek 8:3). Az ilyen áldozatok  magukban foglaltak égő felajánlásokat, gabonafelajánlásokat és közösségi felajánlásokat. Ezek önkéntesek voltak, olyan ajándékok Jehovának, amelyeket a kegye elnyerése érdekében és az iránta érzett hálájuk kifejezéséül adtak (3Mózes 7:11–13).

⁹ Ezek az önkéntes áldozatok tetszettek Jehovának. Az égő felajánlás és a gabonafelajánlás ’megnyugtató illatú tűzfelajánlások voltak Jehovának’ (3Mózes 1:9; 2:2). A közösségi áldozatnál az állat vérét és kövérjét ajánlották fel Jehovának, míg a hús bizonyos részeit a papok és a felajánló ették meg. Ez tehát egy jelképes étkezés volt, a Jehovával ápolt békés kapcsolat megnyilvánulása. A Törvény kimondta: „Ha közösségi áldozatot áldoztok Jehovának, úgy áldozzátok, hogy elnyerjétek a helyeslését” (3Mózes 19:5). Bár a születésénél fogva minden izraelita Jehovához tartozott, akik ezt komolyan is vették, és önkéntes felajánlásokat tettek, ’elnyerték a helyeslését’, és gazdag áldásban részesültek (Malakiás 3:10).

10. Hogyan fejezte ki Jehova a nemtetszését Ézsaiás és Malakiás napjaiban?

¹⁰ Izrael önátadott nemzete azonban gyakran hűtlennek bizonyult Jehovához. Ézsaiás prófétán keresztül Jehova ezt mondta nekik: „Nem hoztad el nekem egészen elégő felajánlásaid juhait, és nem dicsőítettél áldozataiddal. Én nem kényszerítettelek arra, hogy ajándékkal szolgálj engem” (Ézsaiás 43:23). Továbbá azoknak a felajánlásoknak, amelyek nem önként és szeretetből fakadtak, nem volt értékük Jehova szemében. Három évszázaddal Ézsaiás után, Malakiás próféta napjaiban például az izraeliták sérült állatokat ajánlottak fel. Ezért Malakiás ezt mondta nekik: „Nem telik kedvem bennetek — mondja a seregek Jehovája —, és az ajándékfelajánlást nem fogadom szívesen a kezetekből . . . Elragadott, sánta és beteg állatot hoztok; bizony, ajándékba hozzátok. Szívesen fogadhatom-e kezetekből? — ezt mondja Jehova” (Malakiás 1:10, 13; Ámós 5:22).

 Izrael többé már nem Istennek szentelt nemzet

11. Milyen lehetőséget kapott Izrael?

¹¹ Amikor az izraeliták Jehovának szentelt nemzetté váltak, ő ezt ígérte nekik: „ha igazán hallgattok szavamra, és valóban megtartjátok szövetségemet, akkor bizony különleges tulajdonommá lesztek minden nép közül, mert enyém az egész föld. Ti pedig papok királysága és szent nemzet lesztek nekem” (2Mózes 19:5, 6). A megígért Messiásnak közöttük kellett megjelennie, és először nekik adott lehetőséget arra, hogy Isten Királyság-kormányzatának tagjai legyenek (1Mózes 22:17, 18; 49:10; 2Sámuel 7:12, 16; Lukács 1:31–33; Róma 9:4, 5). De az Izrael nemzetéhez tartozók legtöbbje nem bizonyult hűnek az önátadásához (Máté 22:14). Elvetették a Messiást, és végül meg is ölték (Cselekedetek 7:51–53).

12. Jézus mely kijelentései mutatják, hogy Izrael el lett vetve mint Jehova önátadott nemzete?

¹² Néhány nappal a halála előtt Jézus ezt mondta a zsidó vallási vezetőknek: „Hát soha nem olvastátok az Írásokban: »A kő, amelyet az építők elvetettek, az lett a fő szegletkő. Jehovától lett ez, és bámulatos a szemünkben.« Ezért mondom nektek, hogy az Isten királyságát elveszik tőletek, és olyan nemzetnek adják, amely megtermi gyümölcseit” (Máté 21:42, 43). Rámutatva, hogy Jehova elvetette Izraelt mint önátadott nemzetét, Jézus kijelentette: „Jeruzsálem, Jeruzsálem, aki megöli a prófétákat, és megkövezi azokat, akik hozzá küldettek — mily gyakran akartam egybegyűjteni gyermekeidet, miként a tyúk a szárnya alá gyűjti csibéit! De ti nem akartátok. Íme! Elhagyatottá lesz nektek a házatok” (Máté 23:37, 38).

Egy új, önátadott nemzet

13. Milyen prófétai kijelentést tett Jehova Jeremiás napjaiban?

¹³ Jeremiás próféta idejében Jehova valami újat jövendölt meg a népét illetően. Ezt olvassuk: „»Íme! Jönnek napok — ez Jehova kijelentése —, és új szövetséget kötök Izrael házával és Júda házával. Nem olyan szövetséget, amilyet ősatyáikkal kötöttem azon a napon, amikor kézen fogtam őket, hogy kihozzam őket Egyiptom földjéről. Azt a szövetségemet ők megszegték, noha én férjuruk voltam nekik« — ez Jehova kijelentése. »Mert ez az a szövetség, amelyet Izrael házával kötök ama napok múltán: törvényemet bensőjükbe helyezem, és a szívükbe írom. Én Istenükké leszek, ők pedig népemmé lesznek« — ez Jehova kijelentése” (Jeremiás 31:31–33).

14. Mikor és milyen alapon jött létre Jehova új, önátadott nemzete? Azonosítsd ezt az új nemzetet!

¹⁴ Ennek az új szövetségnek az alapja i. sz. 33-ban lett lefektetve, amikor Jézus meghalt, majd bemutatta kiontott vére értékét az Atyjának (Lukács 22:20; Héberek 9:15, 24–26). Azonban az új szövetség hatályba akkor lépett, amikor a szent szellem i. sz. 33 pünkösdjén kitöltetett és megszületett egy új nemzet, ’az Isten Izraele’ (Galácia 6:16; Róma 2:28, 29; 9:6; 11:25, 26). Felkent keresztényeknek írva, Péter apostol kijelentette: „Ti . . .  »választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, különleges tulajdonnak szánt nép vagytok, hogy mindenfelé hirdessétek annak kitűnő tulajdonságait«, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságába hívott titeket. Mert egykor nem voltatok nép, most azonban Isten népe vagytok” (1Péter 2:9, 10). A Jehova és a testi Izrael közötti különleges kapcsolat megszűnt. A földi Izraelről Jehova kegye i. sz. 33-ban áthelyeződött a szellemi Izraelre, a keresztény gyülekezetre, arra a nemzetre, amely megtermi a messiási Királyság gyümölcseit (Máté 21:43).

Egyéni önátadás

15. Milyen keresztelkedésre sürgette Péter a hallgatóit i. sz. 33 pünkösd napján?

¹⁵ I. sz. 33 pünkösdje után minden egyénnek, zsidónak és nem zsidónak egyaránt, személyesen át kellett adnia magát Istennek, és meg kellett keresztelkednie „az Atyának, a Fiúnak és a szent szellemnek nevében” (Máté 28:19). * Péter apostol pünkösdkor ezt mondta a fogékony zsidóknak és prozelitáknak: „Tanúsítsatok megbánást, és valamennyien keresztelkedjetek meg Jézus Krisztus nevében bűneitek megbocsátására, és megkapjátok a szent szellem ajándékát” (Cselekedetek 2:38). Az ilyen zsidóknak és prozelitáknak a keresztelkedésük által nemcsak azt kellett jelezniük, hogy átadták az életüket Jehovának, hanem azt is, hogy elfogadták Jézust mint Jehova eszközét arra, hogy megbocsássa a bűneiket. El kellett ismerniük őt mint Jehova Főpapját és Vezetőjüket, a keresztény gyülekezet Fejét (Kolosszé 1:13, 14, 18).

16. Hogyan váltak a szellemi Izrael részévé Pál napjaiban a helyes szívállapotú emberek, zsidók és nem zsidók egyaránt?

¹⁶ Évekkel később Pál apostol kijelentette: „vinni kezdtem az üzenetet először a damaszkusziaknak, majd a jeruzsálemieknek is, és Júdea egész vidékén, meg a nemzeteknek, hogy tanúsítsanak megbánást, és térjenek az Istenhez azáltal, hogy megbánáshoz illő cselekedeteket visznek véghez” (Cselekedetek 26:20). Miután Pál meggyőzte az embereket, zsidókat és nem zsidókat egyaránt, hogy Jézus a Krisztus, vagyis a Messiás, az önátadáshoz és a megkeresztelkedéshez is hozzásegítette őket (Cselekedetek 16:14, 15, 31–33; 17:3, 4; 18:8). Azáltal, hogy ezek az új tanítványok Istenhez fordultak, a szellemi Izrael tagjaivá váltak.

17. Milyen elpecsételési munka közeledik a végéhez, és milyen másik munka folytatódik fokozott ütemben?

¹⁷ Ma már közel van a megmaradt szellemi izraeliták végső elpecsételése. Amikor ez befejeződik, a „négy angyal”, akik visszatartják a ’nagy nyomorúság’ pusztításának szeleit, fel lesznek hatalmazva, hogy elengedjék azokat. A földi örök életben reménykedő „nagy sokaság” begyűjtése addig is fokozott ütemben folytatódik. Ezek a ’más juhok’ önként választják, hogy hitet gyakorolnak „a Bárány vérében”, és megkeresztelkednek a Jehovának tett önátadásuk jelképeként (Jelenések 7:1–4, 9–15; 22:17; János 10:16; Máté 28:19, 20). Sok olyan fiatal is van közöttük, akiket keresztény szülők nevelnek. Ha te is közéjük tartozol, érdeklődéssel fogod olvasni a következő cikket.

[Lábjegyzet]

Ismétlésül

• Miért nem kellett a fiatal izraelitáknak személyesen átadniuk magukat Jehovának?

• Hogyan mutathatták ki az izraeliták, hogy az önátadásuknak megfelelően élnek?

• Miért vetette el Jehova Izraelt mint önátadott nemzetét, és mivel lett felcserélve?

• Mit kellett zsidóknak és nem zsidóknak egyaránt megtenniük i. sz. 33 pünkösdjétől kezdődően, hogy a szellemi Izrael tagjai lehessenek?

[Tanulmányozási kérdések]

[Kép a 21. oldalon]

Az izraeliták Isten választott nemzetének tagjaiként születtek

[Kép a 23. oldalon]

Minden izraelitának személyesen kellett eldöntenie, hogy szolgálni fogja-e Istent

[Kép a 23. oldalon]

Az önkéntes felajánlások lehetőséget adtak az izraelitáknak, hogy kimutassák a Jehova iránti szeretetüket

[Kép a 25. oldalon]

I. sz. 33 pünkösdje után Krisztus követőinek személyesen kellett átadniuk magukat Istennek, és ezt keresztelkedéssel kellett jelképezniük