Féld Jehovát és légy boldog!

„Boldog ember az, aki féli Jehovát” (ZSOLTÁROK 112:1)

1—2. Mit nyújt nekünk Jehova félelme?

A BOLDOGSÁGOT nem adják könnyen. Az igazi boldogság annak a függvénye, hogy jó döntéseket hozunk-e, azt tesszük-e, ami helyes, és elfordulunk-e a rossztól. Alkotónk, Jehova nekünk adta a Szavát, a Bibliát, hogy megtanuljuk, hogyan élhetjük legjobban az életünket. Ha keressük és követjük Jehova irányítását, így mutatva ki az istenfélelmünket, igazán elégedettek és boldogok leszünk (Zsoltárok 23:1; Példabeszédek 14:26).

² Ebben a cikkben olyan bibliai és modern időkből származó példákat fogunk megvizsgálni, amelyek megmutatják, miként ad erőt az embernek az igazi istenfélelem, hogy ellenálljon a helytelenség cselekvésére késztető nyomásnak, és bátran azt tegye, ami helyes. Látni fogjuk, hogy az istenfélelem azáltal hoz boldogságot, hogy a helytelen viselkedés kiigazítására indít minket, ahogy ez Dávid esetében is történt. Azt is megértjük, hogy Jehova félelme kifejezetten értékes örökség, amelyet a szülők továbbadhatnak a gyermekeiknek. Igen, Isten Szava erről biztosít minket: „Boldog ember az, aki féli Jehovát” (Zsoltárok 112:1).

Visszanyerhetjük az elveszett boldogságot

3. Mi segített Dávidnak, hogy elhagyja a bűneit?

³ Ahogy azt az előző cikkben megfigyelhettük, Dávid különösen három alkalommal mulasztott el kellő istenfélelmet tanúsítani és követett el bűnt. Ám ahogy a Jehovától jövő fegyelmezésre reagált, az azt mutatta, hogy alapjában véve istenfélő ember. Az Isten iránti hódolata és tisztelete arra indította, hogy beismerje a vétkét, kiigazította a viselkedését, és helyreállította a Jehovával ápolt jó kapcsolatát. Noha a hibái szenvedést okoztak neki is, és másoknak is, őszinte bűnbánata miatt elnyerte Jehova további támogatását és áldását. Dávid példája kétségtelenül bátorságot önthet azokba a ma élő keresztényekbe, akik netán komoly bűnbe esnek.

4. Hogyan segíthet az istenfélelem visszanyerni a boldogságunkat?

 ⁴ Figyeljük meg Sonja * esetét. Habár teljes idejű evangéliumhirdető volt, rossz társaságba keveredett, keresztényhez méltatlanul viselkedett, ezért ki kellett közösíteni a gyülekezetből. Amikor észhez tért, mindent megtett annak érdekében, hogy rendezze a kapcsolatát Jehovával. Idővel visszafogadták a gyülekezetbe. Eközben Sonja soha nem adta fel azt a vágyát, hogy Jehovát szolgálja. Végül újra elkezdhette a teljes idejű úttörőszolgálatot. Később hozzáment egy példamutató keresztény vénhez, és most boldogan szolgál vele együtt a gyülekezetben. Bár Sonja mélységesen megbánta, hogy egy időre letért a helyes ösvényről, nagyon örül, hogy az istenfélelme segített neki visszatalálnia.

Inkább a szenvedés, mint a bűnbeesés

5—6. Magyarázd meg, hogyan és miért kímélte meg Dávid kétszer is Saul életét!

⁵ Persze sokkal jobb, ha az istenfélelmünknek köszönhetően nem is követünk el bűnt. Ez Dáviddal is volt így. Egyszer Saul, miközben háromezer katonával üldözte Dávidot, betért egy barlangba, pont abba, amelyikben Dávid rejtőzködött az embereivel. Dávidot arra biztatták az emberei, hogy végezzen Saullal. Vajon nem Jehova adta a kezébe halandó ellenségét? Dávid csendben közelebb lopózott Saulhoz, és levágta palástjának szárnyát. Mivel Dávid félte Istent, még ez a viszonylag ártalmatlan tett is gyötörte a lelkiismeretét. Szétoszlatta felindult embereit, ezt mondva nekik: „Jehova szemszögéből nézve el sem tudom képzelni, hogy ilyesmit tegyek urammal, Jehova felkentjével” (1Sámuel 24:1–7). *

⁶ Egy későbbi alkalommal Saul letáborozott éjszakára, és az összes emberével együtt elaludt, mert „mély álmot bocsátott rájuk Jehova”. Dávid és bátor unokatestvére, Abisai, egészen a tábor közepéig merészkedtek, és megálltak az alvó Saul mellett. Abisai egyszer s mindenkorra le akart számolni Saullal. De Dávid visszatartotta őt ezekkel a szavakkal: „kicsoda nyújtotta ki a kezét Jehova felkentje ellen úgy, hogy ártatlan maradt?” (1Sámuel 26:9, 12).

7. Mi tartotta vissza Dávidot attól, hogy bűnt kövessen el?

⁷ Miért nem sújtott le Dávid Saulra, noha kétszer is alkalma lett volna rá? Mert jobban félte Jehovát, mint amennyire félt Saultól. Helyénvaló istenfélelmének köszönhetően Dávid felkészült rá, hogy inkább szenvedjen, ha szükséges, mint hogy bűnt kövessen el (Héberek 11:25). Teljes mértékben bízott abban, hogy Jehova törődni fog a népével és személy szerint vele is. Dávid tudta, hogy ha engedelmeskedik Istennek és bízik benne, boldog lesz, és sok áldásban részesül, ha viszont figyelmen kívül hagyja Istent, a nemtetszését vonja magára (Zsoltárok 65:4). Azt is tudta, hogy Isten be fogja tartani az ígéretét, mely szerint ő lesz a király, valamint el fogja távolítani Sault a maga által meghatározott időben és módon (1Sámuel 26:10).

Az istenfélelem boldogságot eredményez

8. Miben jó példa számunkra az, ahogyan Dávid nyomás alatt viselkedett?

⁸ Keresztényekként gúnyolódásra, üldözésre és egyéb próbákra is számítanunk kell (Máté 24:9; 2Péter 3:3). Időnként még a hívőtársaink is felbosszanthatnak minket. De tudjuk, hogy Jehova mindent lát, hallja az imáinkat, és a kellő időben rendbe teszi a dolgokat az akarata szerint (Róma 12:17–21; Héberek 4:16). Ezért nem félünk az ellenfeleinktől, hanem inkább Istent féljük, és rá tekintünk szabadításért. Miként Dávid, mi sem bosszuljuk meg magunkat, és az igazságos alapelvek terén sem alkuszunk meg, csak hogy elkerüljük a szenvedést. Végül mindez boldogságot eredményez. De hogyan?

9. Mondj egy példát arra, hogy az istenfélelem az üldözés ellenére is boldogságot eredményezhet!

⁹ „Emlékszem egy anyára és a tizenéves lányára, akik a keresztény semlegességük miatt  megtagadták, hogy megvegyék egy politikai párt tagsági igazolványát” — meséli egy régóta Afrikában szolgáló misszionárius. „Férfiak egy csoportja kegyetlenül rájuk rontott, majd hazaparancsolta őket. Menet közben az édesanya vigasztalni próbálta síró lányát, aki sehogy sem tudta megérteni, miért történt mindez. Ekkor egyáltalán nem repestek az örömtől, de a lelkiismeretük tiszta maradt. Később nagyon boldogok voltak, amiért engedelmeskedtek Istennek. Ha megvették volna a tagsági igazolványt, a tömeg körülujjongja őket, az emberek üdítőitalt adnak nekik, és táncolva kísérik őket haza az úton. De tudva, hogy megalkudtak, a lány és az édesanyja a legboldogtalanabb emberek lettek volna a világon.” Istenfélelmük megóvta őket ettől.

10—11. Milyen jó eredményei lettek annak, hogy egy asszony félte Istent?

¹⁰ Az istenfélelem akkor is boldogságot eredményez, ha az élet szentsége iránti tisztelettel kapcsolatos próbák merülnek fel. Amikor Mary a harmadik gyermekét várta, az orvos arról próbálta meggyőzni, hogy vetesse el. Ezt mondta: „Súlyos a helyzet. Bármelyik pillanatban felléphetnek bizonyos komplikációk, és 24 órán belül meghalhat. Akkor úgyis meghal a gyermek is. Mindenesetre nincs rá garancia, hogy a baba egészséges lesz.” Mary bibliatanulmányozást folytatott Jehova Tanúival, de még nem volt megkeresztelkedve. „Ennek ellenére már korábban eldöntöttem magamban, hogy Jehovát fogom szolgálni, és elhatároztam, hogy engedelmeskedek neki, akármi történjen is”— mondja Mary (2Mózes 21:22, 23).

¹¹ Terhessége alatt Mary szorgalmasan tanulmányozta a Bibliát, és gondoskodott a családjáról. Végül megérkezett a baba. Erről Mary így számol be: „A szülés kicsit nehezebben ment, mint az első két alkalommal, de nem voltak komolyabb komplikációk.” Az istenfélelem segített neki, hogy meg tudja őrizni jó lelkiismeretét, és hamarosan megkeresztelkedett. Miután a kisgyermek felnőtt, ő is megtanulta félni Jehovát, és jelenleg Jehova Tanúi egyik fiókhivatalában szolgál.

’Erősítsd meg magad Jehova által’

12. Hogyan erősítette meg Dávidot az istenfélelem?

¹² Az, hogy Dávid félte Jehovát, nem csak arra volt jó, hogy visszatartsa őt a helytelenségek elkövetésétől. Erőt adott neki, hogy határozottan és bölcsen cselekedjen nehéz helyzetekben. Dávid és az emberei egy év és négy hónapon át bujkáltak Saul elől Ciklágban, a filiszteusok vidékén (1Sámuel 27:5–7). Egyszer, amikor a férfiak elmentek otthonról, egy amálekita rablócsapat felgyújtotta a várost, és elhurcolta a feleségeiket, gyermekeiket és nyájaikat. Amikor Dávid és az emberei visszatértek, és meglátták, ami történt, sírva fakadtak. A bánat hamar keserűséggé változott, úgyhogy a férfiak Dávid ellen fordultak, és meg akarták kövezni őt. Bár Dávid szorult helyzetben volt, nem esett kétségbe (Példabeszédek 24:10). Az istenfélelme arra indította, hogy Jehovához forduljon, és ’megerősítse magát Jehova által’. Isten segítségével Dávid és az emberei legyőzték az amálekitákat, és mindent visszaszereztek (1Sámuel 30:1–20).

13—14. Hogyan segített jól dönteni egy kereszténynek az istenfélelem?

¹³ Isten szolgái ma is kerülhetnek olyan helyzetbe, amely megköveteli, hogy Jehovába vessék a bizalmukat, és legyen bátorságuk határozottan cselekedni. Vegyük például Kristina esetét. Fiatal korában tanulmányozta a Bibliát Jehova Tanúival. De zongoraművész akart lenni, és ennek érdekében komoly lépéseket is tett. Ezenkívül félt a prédikálástól, és nem merte felvállalni a keresztelkedéssel járó felelősségeket. Amint Kristina folytatta a tanulmányozást, kezdte megérezni Isten Szavának erejét. Megtanulta félni Jehovát, és felismerte, hogy ő azt várja el a szolgáitól, hogy egész szívükkel, elméjükkel, lelkükkel és erejükkel szeressék (Márk 12:30). Ez arra indította Kristinát, hogy átadja magát Jehovának és megkeresztelkedjen.

 ¹⁴ Kristina arra kérte Jehovát, hogy segítsen neki fejlődni szellemileg. Ezt így magyarázza: „Tudtam, hogy egy koncertező zongorista élete folytonos utazás, és a szerződések gyakran arra kötelezik, hogy nem kevesebb, mint 400 koncertet adjon évente. Ezért úgy döntöttem, hogy inkább tanítani fogok, hogy fenntartsam magam anyagilag, mellette pedig teljes idejű evangéliumhirdető leszek.” Ekkor már ki volt tűzve az időpont, hogy Kristina megtartsa bemutatkozó előadását országának legismertebb koncerttermében. „A bemutatkozó koncertem egyben a búcsúkoncertem is lett” — meséli Kristina. Azóta feleségül ment egy keresztény vénhez. Most együtt szolgálnak Jehova Tanúi egyik fiókhivatalában. Boldog, amiért Jehova erőt adott neki a helyes döntés meghozatalához, és azért is, hogy az idejét és az energiáját az ő szolgálatára fordíthatja.

Értékes örökség

15. Mit akart továbbadni Dávid a gyermekeinek, és hogyan tette ezt?

¹⁵ „Jöjjetek, ti fiak, és figyeljetek rám! Jehova félelmére tanítalak benneteket” — írta Dávid (Zsoltárok 34:11). Apaként Dávidnak az volt a szándéka, hogy értékes örökséget hagyjon a gyermekeire: Jehova valódi, kiegyensúlyozott és egészséges félelmét. Dávid szóval és tettel egyaránt bemutatta, milyen Jehova: nem egy követelőző és félelmetes Isten, aki csak azt várja, hogy lecsaphasson arra, aki megszegi a törvényét, hanem földi gyermekeinek szerető, törődő és megbocsátó Atyja. „Ki tudja nyomon követni a tévedéseket?” — kérdezte Dávid. Majd jelezve az abba vetett bizalmát, hogy Jehova nem vizsgálgatja folyton a hibáinkat, hozzátette: „Tarts tisztán az észre nem vett dolgoktól!” Dávid biztos volt benne, hogy ha ő megteszi a tőle telhető legtöbbet, szavai és gondolatai elfogadhatók lesznek Jehova előtt (Zsoltárok 19:12, 14, Byington).

16—17. Hogyan tudják a szülők Jehova félelmére tanítani a gyermekeiket?

 ¹⁶ Dávid jó példa a mai szülőknek. „A szüleink úgy neveltek minket, hogy az igazságban lenni élvezetes legyen” — mondja Ralph, aki az öccsével együtt Jehova Tanúi egyik fiókhivatalában szolgál. Majd hozzáteszi: „Már fiatalon bevontak minket a gyülekezeti tevékenységekről folytatott beszélgetéseikbe, ezért mi ugyanúgy lelkesedtünk az igazság iránt, mint ők. Arra neveltek minket, hogy elhiggyük: képesek vagyunk jót tenni Jehova szolgálatában. A családunk több éven át élt egy olyan országban, ahol nagyobb szükség van Királyság-hírnökökre, és segített az új gyülekezetek megalapításában.”

¹⁷ „Nem merev szabályok gyűjteménye tartott minket a helyes ösvényen, hanem az, hogy a szüleinknek Jehova valóságos volt, valamint nagyon de nagyon kedves és jó. Igyekeztek, hogy jobban megismerjék Jehovát és elnyerjék a tetszését, és mi is tanultunk őszinte istenfélelmükből és iránta érzett szeretetükből. Még ha valami rosszat tettünk is, a szüleink nem éreztették velünk azt, hogy Jehova már nem szeret minket, és nem szabtak ki ránk mérgükben önkényes korlátozásokat. Legtöbbször leültettek minket, és csak elbeszélgettek velünk, anya néha könnybe lábadt szemmel igyekezett elérni a szívünket. És ez bevált. A szüleink szavaiból és tetteiből megtanultuk, hogy Jehova félelme nagyszerű dolog, és hogy a Tanújának lenni öröm és boldogság, nem pedig teher” (1János 5:3).

18. Mit nyerünk, ha féljük az igaz Istent?

¹⁸ „Dávid utolsó szavai” között ezt olvassuk: „Amikor igazságos, aki az emberek fölött uralkodik, és istenfélelemmel uralkodik, olyan az, mint a reggeli fény, midőn felragyog a nap” (2Sámuel 23:1, 3, 4). Salamon, Dávid fia és utódja nyilvánvalóan megértette e szavak lényegét, hiszen azt kérte Jehovától, hogy adjon neki „engedelmes szívet” és arra való képességet, hogy „különbséget tudjon tenni jó és rossz között” (1Királyok 3:9). Salamon felismerte, hogy Jehova félelme bölcsességhez és boldogsághoz vezet. Később ezekkel a szavakkal foglalta össze a Prédikátor könyvét: „A végkövetkeztetés mindezeket hallva ez: Féld az igaz Istent, és tartsd meg parancsolatait, mert ez az ember egész kötelessége. Mert az igaz Isten minden titkos dologban ítéletre hoz elő mindenfajta tettet, hogy az jó-e vagy rossz” (Prédikátor 12:13, 14). Ha megfogadjuk ezt a tanácsot, valóban azt fogjuk tapasztalni, hogy „az alázatnak és Jehova félelmének jutalma” nem csupán bölcsesség és boldogság, de „gazdagság, dicsőség és élet” is (Példabeszédek 22:4).

19. Mi segít megértenünk „Jehova félelmét”?

¹⁹ A bibliai példákból és a modern időkből vett tapasztalatokból egyaránt azt látjuk, hogy a helyénvaló istenfélelem pozitívan hat Jehova igaz szolgáinak az életére. Az ilyen félelem nemcsak arra képes, hogy meggátoljon minket abban, hogy olyat tegyünk, ami nem tetszik égi Atyánknak, de bátorságot is tud adni, hogy szembeszálljunk az ellenségeinkkel, és erőt is ahhoz, hogy elviseljük az utunkba kerülő próbákat és nehézségeket. Ezért hát fiatalok és idősek egyaránt, tanulmányozzuk szorgalmasan Isten Szavát, elmélkedjünk a tanultakon, és közeledjünk Jehovához rendszeres és szívből jövő ima által! Ha így teszünk, nemcsak ’megleljük Isten ismeretét’, de „Jehova félelmét” is megértjük (Példabeszédek 2:1–5).

[Lábjegyzetek]

Meg tudod magyarázni?

Hogyan tud az istenfélelem

• segíteni valakinek, hogy felépüljön egy súlyos bűn elkövetése után?

• boldoggá tenni a próbák és az üldözés közepette?

• megerősíteni bennünket Isten akaratának cselekvésére?

• értékes örökségnek bizonyulni a gyermekeinknek?

[Tanulmányozási kérdések]

[Kép a 26. oldalon]

Jehova félelme visszatartotta Dávidot attól, hogy rátámadjon Saul királyra

[Képek a 29. oldalon]

Az istenfélelem egy értékes örökség, amelyet a szülők továbbadhatnak a gyermekeiknek