Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Istenfélelem — „Fegyelmezés a bölcsességre”

Istenfélelem — „Fegyelmezés a bölcsességre”

Istenfélelem — „Fegyelmezés a bölcsességre”

AZ IGAZI bölcsesség ünnepi lakomát rendezett. „Kiküldte szolgálólányait, hogy kiáltson a város magaslatainak tetejéről: »Aki tapasztalatlan, térjen be ide!« Akinek nincs értelem a szívében, annak pedig ezt mondta: »Jöjjetek, egyétek kenyerem, s igyatok a borból, melyet kevertem! Hagyjátok a tapasztalatlanokat, és éljetek, járjatok csak az értelem útján«” (Példabeszédek 9:1–6).

Annak semmilyen rossz vagy ártalmas következménye nem lehet, ha a bölcsesség asztalánál lakomázunk. Ha figyelünk az ihletett példabeszédekben található isteni bölcsességre, és elfogadjuk a fegyelmezést, csak jóra számíthatunk. A Példabeszédek 15:16–33-ban feljegyzett bölcs szavak sem kivételek ezalól. * Ha figyelembe vesszük e tömör mondásokban rejlő tanácsokat, az segíthet nekünk, hogy kevesebbel is beérjük, ne lassuljunk le, és örömet találjunk az életben. Ha így cselekszünk, az hozzájárul, hogy jó döntéseket hozzunk, és lehetővé teszi, hogy az élet útján maradjunk.

Amikor a kevesebb jobb

„Jobb a kevés Jehova félelmében, mint a temérdek kincs nyugtalansággal” — mondja Salamon, az ókori Izrael királya (Példabeszédek 15:16). Bolondság figyelmen kívül hagyni a Teremtőt, és az anyagi javak hajszolását tenni az életünk fő céljává. Az ilyen élet tele van fárasztó törekvésekkel és egy csomó aggodalommal. Milyen sajnálatos lenne, ha valaki öreg napjaiban rájönne, hogy az egész élete üres és értelmetlen volt! A sok vagyontárgy gyűjtése „nyugtalansággal” jár, és egyáltalán nem bölcs dolog. Mennyivel jobb, ha az ember megtanulja az elégedettség titkát, és aszerint él! A valódi megelégedés Jehova félelmében, vagyis a vele ápolt kapcsolatunkban van, és nem az anyagi javakban (1Timóteusz 6:6–8).

Azt hangsúlyozva, hogy a másokkal ápolt jó kapcsolat értékesebb, mint az anyagi jólét, Salamon ezt mondja: „Jobb egy tál zöldségféle ott, ahol szeretet van, mint a hizlalt bika ott, ahol gyűlölet van” (Példabeszédek 15:17). Igen, az otthon szeretetteljes légköre kívánatosabb, mint a gazdag ételek sokasága. Egy egyszülős családnak talán meglehetősen kevés lehet a jövedelme. Vannak országok, ahol csak egyszerű ételek kerülhetnek az asztalra. Ám ahol szeretet és vonzalom van, a családok boldogulnak.

Még az olyan családokban is adódhatnak nehéz helyzetek, ahol egyébként szeretetteljes a légkör. Az egyik családtag netán olyat mond vagy tesz, amivel megbántja a másikat. Hogyan reagáljon a sértett fél? A Példabeszédek 15:18 kijelenti: „A feldühödött férfi viszályt szít, aki viszont lassú a haragra, lecsendesíti a perpatvart.” Egy szelíd, indulatoktól mentes válasz csendet és békét teremt. Az ebben a példabeszédben rejlő tanács ugyanúgy érvényes az élet más területein is, többek között a gyülekezeti tevékenységekben és a prédikálószolgálatban.

Amikor ’az ösvény el van egyengetve’

A következő példabeszéd kiemeli, hogy mi a különbség a között, aki nem hallgat a bölcsességre, és a között, aki igen. A bölcs király ezt mondja: „A lustának útja olyan, mint a tüskés sövény, a becsületesek ösvénye viszont el van egyengetve” (Példabeszédek 15:19).

A sövénykerítés egy szúrós, tüskés akadály. A lusta mindenféle akadályt lát maga előtt, és ezekre hivatkozva próbálja igazolni magát, hogy miért nem látott hozzá a feladatához. A becsületesek viszont nem ijednek meg az esetlegesen útjukba kerülő akadályoktól. Szorgalmasan végzik a munkájukat, és odafigyelnek az éppen előttük álló feladatra. Így elkerülnek sok olyan szúrós problémát, amelyekkel meg kellene küzdeniük, ha hanyagok lennének. Az ösvényük „el van egyengetve”, vagyis járható. Előrehaladnak a munkájukkal, és ebben örömüket lelik.

Vegyük például azt, amikor valaki pontos ismeretet szerez Isten Szavából, és előrehalad az érettség felé. Erőfeszítést kell tennie. Valaki talán könnyen felhozhatja kifogásként, hogy azért nem tanulmányozza szorgalmasan a Bibliát, mert csekély iskolai oktatásban részesült, nem tud jól olvasni vagy gyenge az emlékezőtehetsége. Mennyivel jobb, ha az ilyen dolgokat nem tekintjük úttorlaszoknak az ismeret felé vezető úton! Még ha korlátozottak is a képességeink, tegyünk erőfeszítést, hogy javítsunk az olvasási képességünkön, és azon, hogy jobban megértsük az olvasottakat, esetleg egy szótár segítségével, ha ez szükséges. A megfelelő hozzáállás segít ismeretet szereznünk és szellemileg fejlődnünk.

Amikor az ’apa örvendezik’

„A bölcs fiú megörvendezteti apját, az ostoba ember azonban megveti anyját” — mondja Izrael királya (Példabeszédek 15:20). Vajon nem örülnek a szülők, amikor a gyermekeik bölcsen cselekszenek? Persze az ilyen jó eredmények eléréséhez a szülőknek képezniük és fegyelmezniük kell a gyermekeiket (Példabeszédek 22:6). De micsoda örömet tud szerezni egy bölcs fiú a szüleinek! Az ostoba viszont csak a vég nélküli fájdalom forrása.

Az örvendezést egy másik gondolathoz társítva a bölcs király ezt mondja: „Örvendetes a bolondság annak, akinek nincs értelem a szívében, a tisztán látó ember azonban egyenesen halad előre” (Példabeszédek 15:21). Akiknek nincs értelem a szívükben, csak ostobán nevetgélnek és vigadoznak, örvendezésük nem nyújt valódi megelégedést és boldogságot. A tisztán látó ember azonban észreveszi, hogy oktalanság ’inkább gyönyörszeretőnek, semmint Istent szeretőnek’ lenni (2Timóteusz 3:1, 4). Ragaszkodik az isteni alapelvekhez, ami segít neki, hogy becsületes maradjon, és egyenesen haladjon előre.

Amikor „megvalósulnak” a tervek

Az isteni alapelvek követése az élet más területein is a javunkra válik. A Példabeszédek 15:22 kijelenti: „Meghiúsulnak a tervek, ahol nincs bizalmas megbeszélés, de a tanácsadók sokaságában megvalósulnak.”

A bizalmas megbeszélés személyes, őszinte kommunikációt jelent. A „bizalmas megbeszélésnek” fordított héber szót a Zsoltárok 89:7 ’meghitt körnek’ adja vissza. Ez a társalgás meghittségére utal. A bizalmas megbeszélés több, mint felszínes beszélgetés, ez a gondolatok és érzések őszinte megosztása egymással. Amikor a férjek és feleségek, valamint a szülők és gyermekek ilyen módon, szabadon kommunikálnak egymással, béke és egység van közöttük. A bizalmas megbeszélés hiánya viszont csalódottsághoz és nehézségekhez vezet a családban.

Amikor fontos döntéseket hozunk, eszességre vall, ha figyelembe vesszük a következő szempontot: „a tanácsadók sokaságában” megvalósulnak a tervek. Mielőtt például orvosi kezelést választunk, vajon nem lenne bölcs dolog második vagy harmadik helyről is szakvéleményt kérni, különösen, ha komoly kérdésekről kell döntenünk?

A tanácsadók sokaságának értékét nem lehet eléggé hangsúlyozni, amikor szellemi dolgokról van szó. Amikor a vének tanácskoznak egymással, és hasznát veszik a kollektív bölcsességüknek, a tervek „megvalósulnak”. Továbbá az újonnan kinevezett vének ne habozzanak tanácsot kérni az idősebb és tapasztaltabb vénektől, különösen, ha valamilyen bonyolult üggyel állnak szemben.

Amikor „öröme van az embernek szája feleletében”

Milyen jó hatása lehet annak a beszédnek, amely éleslátáson alapul? „Öröme van az embernek szája feleletében, és a megfelelő időben mondott szó, ó, mily jó!” — mondja Izrael királya (Példabeszédek 15:23). Vajon nem örülünk, amikor a feleletünket vagy a tanácsunkat követik, és jó eredmények születnek? Ahhoz azonban, hogy a tanácsunk hatékony lehessen, meg kell felelnie két követelménynek.

Először is a tanácsnak szigorúan Isten Szaván, a Biblián kell alapulnia (Zsoltárok 119:105; 2Timóteusz 3:16, 17). Másrészt pedig a megfelelő időben kell elhangzania. Ha rossz időben mondjuk őket, még az igaz szavak is kárt okozhatnak. Például nem bölcs, és nem is hasznos úgy tanácsot adni, hogy előtte nem hallgattuk meg az illetőt. Létfontosságú, hogy ’gyorsak legyünk a hallásra, lassúak a szólásra’ (Jakab 1:19).

„Az élet ösvénye felfelé vezet”

A Példabeszédek 15:24 kijelenti: „Az élet ösvénye felfelé vezet annak, aki éleslátással cselekszik, hogy elforduljon a seoltól, amely odalent van.” Az a személy, aki éleslátással cselekszik, olyan ösvényen jár, amely távol tartja őt a seoltól, az emberiség közös sírjától. Menekül az olyan káros szokásoktól, mint a válogatás nélküli szex, a kábítószer-használat vagy a részegesség, ezáltal elkerüli a korai halált. Az ösvénye az élet felé vezet.

Ezzel szemben figyeljük meg azokat, akikből hiányzik az éleslátás: „Az önmagukat felmagasztalók házát Jehova lerombolja, az özvegynek határát pedig megerősíti. A rossz ember terve utálatos Jehovának, de a kellemes szavak tiszták. Aki tisztességtelen haszonra tesz szert, kitaszítottá teszi saját házát, aki viszont gyűlöli az ajándékokat [megvesztegetést], az él” (Példabeszédek 15:25–27).

Rámutatva, hogyan kerülhetünk el egy gyakori csapdát, Izrael királya ezt mondja: „Az igazságosnak szíve elmélkedik, hogy mit feleljen, a gonoszok szája viszont rosszat fecseg” (Példabeszédek 15:28). Mennyire értékes ez a tanács! Az értelmetlen és ostoba válaszok, amelyek előtörnek belőlünk, ritkán vezetnek jóra. Ha megvizsgáljuk, hogy milyen tényezőknek lehet szerepük egy ügyben, beleértve a körülményeket és érzéseket is, valószínűbb, hogy nem fogunk olyasmit mondani, amit később megbánnánk.

Akkor hát milyen előnyökkel jár, ha féljük Istent, és elfogadjuk a fegyelmezését? A bölcs király így válaszol: „Jehova messze van a gonoszoktól, az igazságosak imáját azonban meghallgatja” (Példabeszédek 15:29). Az igaz Isten nem közeledik a gonoszokhoz. A Biblia kijelenti: „Aki elfordítja fülét a törvény hallásától, annak még az imája is utálatos” (Példabeszédek 28:9). Akik viszont félik Istent, és törekszenek azt tenni, ami helyes a szemében, bátran közeledhetnek hozzá, és teljesen biztosak lehetnek abban, hogy meghallgatásra találnak.

Ami „megörvendezteti a szívet”

Egy gondolatébresztő párhuzammal élve Salamon így szól: „A szem ragyogása megörvendezteti a szívet, és a jó hír megkövéríti a csontokat” (Példabeszédek 15:30). A csontok akkor ’kövérek’, ha tele vannak velővel. Ez erőt ad az egész testnek, és megörvendezteti a szívet. A szív öröme pedig visszatükröződik a szemek ragyogásában. Ilyen hatása van a jó hírnek.

Vajon nem a valódi buzdítás forrása számunkra, amikor arról hallunk, hogy Jehova imádata világméretekben terjeszkedik? Amikor arról értesülünk, hogy mi mindent valósít meg a Királyság-prédikáló és tanítványképző munka, valóban fellelkesülünk, és arra érzünk ösztönzést, hogy még inkább kivegyük a részünket a szolgálatból (Máté 24:14; 28:19, 20). Amikor olyanokról hallunk, akik Jehovát teszik Istenükké, és elkezdik az igaz imádat gyakorlását, a szívünk megtelik örömmel. Mivel a ’messzi földről való jó hírnek’ ilyen erőteljes hatása van, mennyire fontos hát, hogy pontosan és lelkiismeretesen jelentsük a szolgálati tevékenységünket! (Példabeszédek 25:25).

„A dicsőség előtt alázat jár”

A bölcs király így hangsúlyozza, milyen értékes, ha elfogadjuk a fegyelmezés különféle formáit: „A bölcsek közt van a fül, mely hallgat az életadó feddésre. Aki kitér a fegyelmezés elől, saját lelkét veti el, aki viszont hallgat a feddésre, szívet szerez” (Példabeszédek 15:31, 32). A feddés, vagyis fegyelmezés eléri az ember szívét, és változtat rajta, értelmet ad neki. Nem véletlen, hogy „a fegyelmezés vesszeje” az, ami eltávolítja ’a gyermek szívéhez köttetett bolondságot’ (Példabeszédek 22:15). Aki hallgat a fegyelmezésre, szívet is szerez, vagyis megjavulnak az indítékai. Aki viszont kitér a fegyelmezés elől, az elveti magától az életet.

Valóban hasznos, ha szívesen vesszük, és alázatosan meg is fogadjuk a bölcsesség általi fegyelmezést. Ha így teszünk, az nem csupán megelégedettséghez, a munka előrehaladásához, örvendezéshez és a tervek megvalósulásához vezet, de dicsőséghez és élethez is. A Példabeszédek 15:33 ezt a végkövetkeztetést vonja le: „Jehova félelme fegyelmezés a bölcsességre, és a dicsőség előtt alázat jár.”

[Lábjegyzet]

[Kép a 17. oldalon]

A szeretetteljes otthoni légkör sokkal kívánatosabb, mint a gazdag ételek sokasága

[Kép a 18. oldalon]

Még ha vannak is korlátaink, a bizakodó szemléletmód segít az ismeretszerzésben

[Kép a 19. oldalon]

A bizalmas megbeszélés a gondolatok és érzések őszinte megosztása egymással

[Kép a 20. oldalon]

Tudod, hogy ’a jó hír hogyan kövéríti meg a csontokat’?