Nem tudod tartalékolni, ezért jól használd fel!

AZ IDŐ pénz. Halljuk sokszor a jól ismert mondást. Persze az idő nagyban különbözik a pénztől vagy más, kézzel fogható dolgoktól. Nem tehetsz félre belőle úgy, mint a pénzből, az élelemből, az üzemanyagból és még sorolhatnánk. Akárhogy is próbálkoznánk, nem tudjuk tartalékolni, csak felhasználni. Mi történik például akkor, ha nyolcórai alvás után megpróbálod tartalékolni a nap hátralevő részét úgy, hogy nem csinálsz semmit? A nap végén a felhasználatlan órák örökre elvesznek.

Az időt egy hosszú, sebes folyóhoz hasonlíthatnánk, mely mindig mozgásban van, halad előre. Nem állíthatod meg, és arra sem vagy képes, hogy minden egyes cseppjét kihasználd. Az emberek évszázadokkal ezelőtt kezdtek vízikerekeket építeni a folyópartoknál. Ezek segítségével kihasználták a mozgásban lévő folyó energiáját. Így működtetni tudták a köszörűköveket, a fűrészmalmokat, a szivattyúkat és a kalapácsokat. Ehhez hasonlóan te is úgy használhatod ki az időt, ha nem próbálod tartalékolni, hanem hasznos dolgok megtételére fordítod. De ahhoz, hogy ez sikerüljön, meg kell vívnod két fő időrablóval: a halogatással és annak közeli rokonával, a felesleges dolgok felhalmozásával. Először beszéljünk a halogatásról.

Kerüld a halogatást!

Egy másik jól ismert mondás így hangzik: Amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra. Vannak viszont olyanok, akik szeretnek ezen egy kicsit módosítani: Ne csak holnapig halaszd, amit a következő hétre is elhalaszthatsz. Ha nehéz feladat előtt állnak, a halogatást tartják a legegyszerűbb megoldásnak. Egy szótár szerint, ha valaki „halogat”, akkor „ismételten, folyton későbbre halaszt valamit”. Egyeseknek szokásukká vált a halogatás. Amint egyre nő a stressz és a nyomás, az ilyen személy megkönnyebbül, ha a rá váró feladatot elodázza, és boldogan élvezi az így nyert „szabad időt”, persze csak addig, amíg újra ki nem alakul a nyomás.

Időnként a fizikai vagy érzelmi állapotunk miatt talán későbbre halasztjuk a munkánk egy részét vagy az egészet. Ezenkívül mindenkinek szüksége van rá, hogy néha beiktasson egy kis szünetet a mindennapi teendők közé. Ezalól még Isten Fia sem volt kivétel. Jézus nagyon elfoglalt volt a szolgálatban, de arra is hagyott időt, hogy ő és a tanítványai pihenjenek (Márk 6:31, 32). Az ilyen szünet hasznos. A halogatással azonban más a helyzet: ez rendszerint káros. Nézzünk erre egy példát.

 Egy tizenéves diáknak három hete van arra, hogy felkészüljön egy matematikavizsgára. Több jegyzetet és könyvet is át kell néznie. Érzi, hogy nyomás nehezedik rá. Csábítja a halogatás, és ő bele is esik ebbe a csapdába. Tanulás helyett tévét néz. Egyik napról a másikra halasztja azt, amit meg kell tennie, ha át akar menni a vizsgán. Majd a vizsga előtti estén szembesül az óriási feladattal. Leül az íróasztalához, és nekilát átnézni a jegyzeteit és a könyveit.

Telnek az órák. Miközben a család többi tagja alszik, ő kénytelen egyenletek, koszinuszok és négyzetgyökök hadát memorizálni. Másnap az iskolában küzdelmes harcot vív a kérdésekkel, melyekre kimerült aggyal képtelen válaszolni. A vizsgán csak kevés pontot ér el, és megbukik. Újra át kell rágnia magát az anyagon, és az is elképzelhető, hogy nem engedik majd továbblépni a következő osztályba.

Ez a diák óriási árat fizetett a halogatásért. Van azonban egy bibliai alapelv, mely segíthet nekünk, hogy ne kerüljünk ehhez hasonló helyzetbe. „Folyton szigorúan ügyeljetek arra, hogy ne mint balgák, hanem mint bölcsek járjatok, megvásárolva magatoknak az alkalmas időt” — írta Pál apostol (Efézus 5:15, 16). Pál arra buzdította a keresztényeket, hogy bölcsen használják fel az idejüket a szellemi érdekeket illetően. Az itt említett alapelv viszont sok más fontos tevékenységünkben is hasznos lehet. Mivel általában mi döntjük el, hogy mikor végzünk el egy feladatot, jobb eredményekre számíthatunk, és gyorsabban készen is leszünk, ha nekilátunk, amikor az idő „alkalmas”, vagyis a legkedvezőbb. Ez jellemzi a ’bölcseket’, ahogyan erre a bibliavers is rámutat.

Mikor lenne „alkalmas” az idő a diáknak, hogy felkészüljön a matematikavizsgára? Talán ha minden este 15 percet szánna rá, fokozatosan át tudná nézni az anyagot. Így nem kellene magolnia a vizsga előtti éjszaka, abban az időben, melyet hasznosabb, ha alvással tölt. Ehelyett kipihenten, teljesen felkészülten, jó jegy reményében mehetne vizsgázni.

Tehát ha kapsz egy feladatot, határozd meg „az alkalmas időt”, és láss neki! Így nem esel a halogatás csapdájába, és elkerülöd a következményeit. A jól végzett munka pedig megelégedettséggel fog eltölteni. És ha a feladat másokat is érint, például ha a keresztény gyülekezetben kapott megbízatásokról van szó, akkor különösen fontos, hogy jól lássuk el azokat.

Számolj le a felesleges dolgokkal!

Ahogyan már korábban említettük, az is segít jól felhasználnunk értékes időnket, ha kerüljük a felesleges tárgyak felhalmozását. Tisztában vagyunk vele, hogy időt igényel karbantartani, rendben tartani, használni, megtisztítani, helyre tenni és megkeresni a dolgainkat. Minél több mindenünk van, annál több időnket veszik el. Egy olyan szobában vagy házban dolgozni, ami mindenfélékkel tele van zsúfolva, sokkal bonyolultabb és időigényesebb, mint egy olyan helyen, ahol bőven van szabad tér és nincs sok felesleges tárgy. Ezenkívül, minél több dolgot halmozunk fel, annál több időre van szükségünk, hogy megtaláljuk, amit keresünk.

A háztartással foglalkozó szakértők szerint a takarításra szánt időnek majdnem a fele azzal megy el, hogy „ide-oda tegyék, kerülgessék és eltakarítsák a széthagyott tárgyakat és a limlomokat”. Szinte ugyanez a helyzet az élet más  területein is. Ezért ha szeretnéd bölcsen felhasználni az idődet, alaposan vedd szemügyre a környezetedet. Mindenfélékkel tele van zsúfolva? Ezek a tárgyak akadályoznak a mozgásban? És ami a legrosszabb, sok idődet felemésztik? Ha a válasz igen, számolj le velük!

Biztosan nem lesz könnyű megszabadulni ezektől a dolgoktól. Fájdalmas lehet kidobni egy szükségtelen, de számunkra mégis kedves tárgyat. Ez majdnem olyan, mint elveszíteni egy jó barátot. Hogyan tudod eldönteni, hogy mit tarts meg és mit ne? Vannak, akik az „egyéves szabályt” veszik figyelembe: Ha valamit már egy éve nem használtál, szabadulj meg tőle! Mi van akkor, ha még egy év után sem szívesen dobnál ki valamit? További hat hónapra tedd el egy tárolóhelyiségbe. Amikor újra számba veszed, és látod, hogy másfél év eltelt, és egyáltalán nem használtad, talán könnyebben megválsz tőle. De bármilyen módszert választasz is, a cél az, hogy csökkentsd a felesleges tárgyaidat, és így hatékonyabban használd fel az idődet.

Felesleges dolgok természetesen nemcsak az otthonunkban vagy a munkahelyünkön halmozódhatnak fel. Jézus beszélt ’ennek a világrendszernek az aggodalmáról és a gazdagság megtévesztő hatalmáról, melyek megfojtják’ Isten szavát, és „gyümölcstelenné” teszik az embert a jó hírt illetően (Máté 13:22). Az ember annyi tevékenységgel és törekvéssel telezsúfolhatja az életét, hogy szinte képtelen időt találni a mindennél fontosabb szellemi foglalatosságokra és a szellemi egyensúly megtartására. Emiatt szellemi értelemben kárt szenvedhet, és végül nem léphet be Isten megígért új világába, ahol az embereknek végtelen sok idejük lesz, hogy azt tegyék, ami valódi megelégedettséget és örömet szerez nekik (Ézsaiás 65:17–24; 2Péter 3:13).

Sok mindenről úgy érezheted, hogy meg kell tenned. Ezek kapcsolatban lehetnek a munkával, az otthonnal, az autóval, a hobbikkal, a nyaralással, a rendszeres testmozgással, a baráti összejövetelekkel és még sok minden mással. Folyamatosan azzal küzdesz, hogy mindezt besűrítsd az időtervedbe? Ha ez a helyzet, talán itt az ideje, hogy átgondold, hogyan tudnád a szellemi értelemben vett felesleges dolgok számát csökkenteni.

Az idő feltartóztathatatlanul halad előre, akárcsak egy folyó. Nem lehet belőle félretenni vagy tartalékolni. Ha egyszer elvesztegettük, örökre elvesztettük. Ám ha követjük a Biblia egyszerű alapelveit, és megteszünk néhány gyakorlati lépést, hasznosan használhatjuk fel az időt. Ez elengedhetetlen ahhoz, hogy foglalkozni tudjunk ’a fontosabb dolgokkal’, melyek az örök jólétünket szolgálják, valamint „Isten dicsőségére és dicséretére” válnak (Filippi 1:10, 11).

[Kép a 8–9. oldalon]

Az időt, akárcsak egy sebes folyót, hasznos tevékenységekre lehet felhasználni

[Kép a 9. oldalon]

Mikor van itt ’az alkalmas idő’, hogy felkészüljön a vizsgára?

[Kép a 10. oldalon]

Ha egy mindenfélével telezsúfolt helyen dolgozunk, az sok időt felemészt, és akadályoz a munkában