Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Báruk — Jeremiás hűséges titkára

Báruk — Jeremiás hűséges titkára

Báruk — Jeremiás hűséges titkára

ISMERED „Bárukot, Néria fiát”? (Jeremiás 36:4). Noha a Bibliának csupán négy fejezetében szerepel, a Biblia olvasói jól ismerik mint Jeremiás próféta személyi titkárát és közeli barátját. Együtt élték át Júda királyságának 18 utolsó, viharos évét, Jeruzsálem szörnyű lerombolását i. e. 607-ben a babilóniaiak által, valamint az azt követő egyiptomi fogságot.

Néhány évvel ezelőtt rátaláltak két agyagpecsétre *, melyek az i. e. VII. századból származnak. A rajtuk lévő felirat felkeltette a tudósok érdeklődését e bibliai szereplő iránt: „Berekjáhu [Báruk héber neve], Nerijáhu [Néria héber neve] fiának, az írnoknak tulajdona”. Ki volt Báruk? Milyen volt a családi háttere, milyen oktatásban részesült, és a társadalomnak milyen rétegébe tartozott? Mit mutat az, hogy annyira szilárdan ragaszkodott Jeremiáshoz? Mit tanulhatunk tőle? A Bibliára és más történelmi forrásokra támaszkodva keressük meg a válaszokat.

Háttere és társadalmi helyzete

Napjainkban sok tudós úgy véli, hogy Báruk egy előkelő júdai, írnoki család tagja volt. Több ok miatt is ezen az állásponton vannak. Például a bibliai beszámoló különleges címmel illeti Bárukot. Néhány fordítás a „titkár” vagy az „írnok” kifejezéssel utal rá. A Szentírás azt is megemlíti, hogy Serája, a testvére, befolyásos tisztviselő volt Sedékiás király udvarában (Jeremiás 36:32; 51:59).

Philip J. King régész a következőket írja a Jeremiás napjaiban tevékenykedő írnokokról: „A hivatásos írnokok előkelő emberek voltak Júdában az i. e. VII. és VI. században . . . Ez a cím a magas rangú királyi tisztviselőket illette meg.”

Továbbá a Jeremiás könyvének 36. fejezetében olvasható beszámoló, melyet részletesebben meg fogunk vizsgálni, arra enged következtetni, hogy Báruknak bejárása volt a király tanácsadóihoz, és megengedték neki, hogy használja Gemária étkezőjét, vagyis tanácskozótermét, aki egy fejedelem vagy tisztviselő volt. A bibliatudós James Muilenberg is emellett érvel: „Báruk bemehetett az írnokok tanácskozótermébe, mert joga volt ott lenni, és maga is a királyi tisztviselők közé tartozott. Ők voltak azok, akik összegyűltek azon a jelentőségteljes alkalmon, amikor nyilvánosan felolvasták a tekercseket. Ezek a tisztviselők a munkatársai voltak.”

Egy kiadvány megemlít egy másik érvet, mely szintén Báruk írnoki hivatása mellett szól: „Mivel Berekjáhu agyagpecsétjét több magas rangú tisztviselő pecsétjével együtt találták meg, ésszerű arra következtetnünk, hogy Báruk/Berekjáhu ugyanabban a hivatali beosztásban tevékenykedett, mint a többi tisztviselő” (Corpus of West Semitic Stamp Seals). A rendelkezésre álló információk alapján több mint valószínű, hogy Báruk és a testvére, Serája, magas rangú tisztviselők voltak, akik még a legkritikusabb, a Jeruzsálem pusztulását megelőző években is támogatták a hűséges Jeremiás prófétát.

Nyíltan támogatja Jeremiást

Ha időrendben haladunk, akkor Báruk a Jeremiás könyve 36. fejezetében tűnik fel először ’Joákim negyedik évében’, vagyis körülbelül i. e. 625-ben. Jeremiás akkor már 23 éve szolgált prófétaként (Jeremiás 25:1–3; 36:1, 4).

Jehova ekkor ezt mondta Jeremiásnak: „Végy magadhoz egy könyvtekercset, és írd le rá mindazokat a szavakat, amelyeket kijelentettem neked Izrael ellen, Júda ellen és minden nemzet ellen . . . Jósiás napjaitól fogva mind a mai napig.” A beszámoló így folytatódik: „Jeremiás . . . hívta Bárukot, Néria fiát, hogy Báruk Jeremiás szájából hallva leírja . . . Jehova minden szavát” (Jeremiás 36:2–4).

Miért hívta Jeremiás Bárukot? Ezt mondta neki: „Én el vagyok zárva. Nem tudok bemenni Jehova házába” (Jeremiás 36:5). Jeremiást nyilvánvalóan kitiltották a templom területéről, ahol Jehova üzenetét volt szokás felolvasni, talán azért, mert a korábban átadott üzenetekkel haragra ingerelte a tisztviselőket (Jeremiás 26:1–9). Báruk minden kétséget kizáróan Jehova hűséges imádója volt, és „megtette mindazt, amit Jeremiás próféta parancsolt neki” (Jeremiás 36:8).

Az elmúlt 23 év során kapott figyelmeztetések leírása sok időt vett igénybe, és Jeremiás talán a megfelelő pillanatra is várt. Ám i. e. 624 novemberében vagy decemberében Báruk bátran, „az egész nép füle hallatára felolvasta a könyvből Jeremiás szavait Jehova házában, Gemária étkezőjében” (Jeremiás 36:8–10).

Mikája, Gemária fia tudatta az apjával és sok más fejedelemmel, hogy mi történt, mire ők megkérték Bárukot, hogy olvassa fel még egyszer hangosan a tekercset. A beszámoló így hangzik: „És történt, hogy amint végighallgattak minden szót, rettegve néztek egymásra, és így szóltak Bárukhoz: »Okvetlenül tudtára adjuk a királynak mindezeket a szavakat . . . Menj, rejtőzz el te is, és Jeremiás is! Senki meg ne tudja, hol vagytok!«” (Jeremiás 36:11–19).

Amikor Joákim király hallotta, amit Jeremiás leíratott Bárukkal, mérgében széttépte a tekercset, bedobta a tűzbe, és megparancsolta az embereinek, hogy tartóztassák le Jeremiást és Bárukot. A két férfi a rejtőzködésük alatt Jehova parancsára készített egy másolatot a tekercsről (Jeremiás 36:21–32).

Báruk minden bizonnyal tisztában volt azzal, hogy milyen veszélyekkel jár a megbízatása. Biztosan tudta, hogy egypár évvel korábban hogyan fenyegették meg Jeremiást. Arról is hallhatott, hogy milyen sorsra jutott Urija, aki „mindazon szavak szerint” prófétált, melyeket Jeremiás mondott. Őt Joákim király megölte. Báruk mégis kész volt a szaktudását és a kormányhivatalnokokhoz fűződő kapcsolatát felhasználni arra, hogy támogassa Jeremiást a megbízatásában (Jeremiás 26:1–9, 20–24).

Ne akarj „nagy dolgokat”!

Az első tekercs megírása idején Báruk zaklatott időszakot élt át. Így kiáltott fel: „Jaj nekem, mert Jehova bánattal tetézi fájdalmamat! Belefáradtam már a sóhajtozásba, nem találom nyugalmam helyét.” Mi volt ennek a lelki válságnak az oka? (Jeremiás 45:1–3).

Közvetlen választ nem kapunk erre. De próbáld magad elé képzelni Báruk helyzetét. Számba vette a 23 évnyi figyelmeztetést, melyet Izrael és Júda népe kapott, és ez teljesen nyilvánvalóvá tette, hogy hitehagyókká váltak és elutasítják Jehovát. Biztosan megrémítette Bárukot az, amit még abban az évben Jehova feltárt, és talán még a tekercsben is leíratott: Jehova úgy döntött, hogy Jeruzsálem és Júda el fog pusztulni, és a nemzet 70 évre fogságba megy Babilonba (Jeremiás 25:1–11). Továbbá azzal is számolnia kellett, hogy ha ilyen szilárdan támogatja Jeremiást ebben a kritikus időszakban, akkor az akár a rangjába és a hivatásába is kerülhet.

De bármi volt is a helyzet, Jehova maga lépett közbe, hogy segítsen Báruknak az elméjében tartani a közelgő ítéletet. „Amit felépítettem, lerombolom, és amit elültettem, kigyomlálom, igen, az egész földet” — modta Jehova. Majd ezt tanácsolta Báruknak: „Te meg nagy dolgokat akarsz magadnak. Hát ne akarj!” (Jeremiás 45:4, 5).

Jehova nem határozta meg, hogy mik azok a ’nagy dolgok’, de Báruk biztosan tudta, hogy ezek a nagyravágyást, a kiválóságra való törekvést vagy az anyagi jólétet jelentik-e. Jehova arra kérte, hogy tekintse reálisan a dolgokat, és ne felejtse, hogy mi előtt állnak: „íme, veszedelmet hozok minden testre . . . , és neked zsákmányul adom a lelkedet minden helyen, ahová csak mész.” Báruk legértékesebb vagyona, az élete, megmarad, bárhová is megy (Jeremiás 45:5).

A Jeremiás könyve 36. és 45. fejezetében leírt események után, melyek i. e. 625-ben és 624-ben következtek be, a Biblia nem tesz említést Bárukról. Amikor újra olvashatunk róla, már csak néhány hónap van hátra, hogy a babilóniaiak lerombolják Jeruzsálemet és Júdát i. e. 607-ben. Mi történt akkor?

Báruk ismét támogatja Jeremiást

Amikor a babilóniaiak ostrom alá vették Jeruzsálemet, Báruk újból feltűnik a bibliai beszámolóban. Jeremiás „felügyelet alatt volt az Őrség udvarában”, amikor Jehova arra utasította, hogy vegye meg az unokatestvére anatóti földjét, jelezve ezzel, hogy lesz helyreállítás. Bárukot arra kérték, hogy segítsen a jogi ügyek intézésében (Jeremiás 32:1, 2, 6, 7).

Jeremiás ezt mondta: „Szerződést is írtam róla, lepecsételtem, és tanúkat állítottam, amikor kimértem a mérlegen a pénzt. Utána fogtam az adásvételi szerződést . . . [a] lepecsételtet is, meg a nyitva hagyottat is, majd átadtam az adásvételi szerződést Báruknak.” Majd azt parancsolta Báruknak, hogy tegye be ezeket az adásvételi szerződéseket egy cserépedénybe, hogy megmaradjanak. Egyes tudósok szerint, amikor Jeremiás azt mondta, hogy szerződést ’írt’, az azt jelenti, hogy lediktálta Báruknak, a hivatásos írnoknak, így tulajdonképpen Báruk írta le (Jeremiás 32:10–14; 36:4, 17, 18; 45:1).

Báruk és Jeremiás követték az akkori jogi gyakorlatot, melynek egyik sajátossága a dupla adásvételi szerződés volt. A már korábban említett könyv ezt írja: „Az első adásvételi szerződés volt a »lepecsételt szerződés«, mert ezt összetekerték, és lepecsételték egy vagy több agyagpecséttel; ez volt a szerződés eredeti példánya . . . A második, a »nyitott szerződés«, a lepecsételt, összetekert változatnak volt a másolata, ezt szánták átolvasásra. Így két példány létezett, egy eredeti és egy másolat. Ezeket két különálló papiruszra írták.” Az archeológiai felfedezések tanúsítják, hogy az iratokat rendszerint egy agyagedényben tartották.

Végül a babilóniaiak elfoglalták Jeruzsálemet, felégették, és néhány szegény ember kivételével mindenkit fogságba vittek. Nabukodonozor Gedáliát nevezte ki kormányzónak, akit két hónap elteltével meggyilkoltak. Az otthon maradt zsidók azt fontolgatták, hogy — ellentétben a Jeremiástól kapott ihletett tanáccsal — Egyiptomba költöznek. És ebben a szövegkörnyezetben ismét említés történik Bárukról (Jeremiás 39:2, 8; 40:5; 41:1, 2; 42:13–17).

A zsidó vezetők ezt mondták Jeremiásnak: „Hazugságot beszélsz! Nem küldött téged Jehova Istenünk ilyen szavakkal: »Ne menjetek Egyiptomba, hogy ott lakjatok mint jövevények«, hanem Báruk, Néria fia bujtogat téged ellenünk, hogy a káldeusok kezébe adassunk, hogy megöljenek vagy száműzetésbe hurcoljanak minket Babilonba” (Jeremiás 43:2, 3). Ez a gyanúsítás arra enged következtetni, hogy a zsidó vezetők szerint Báruk jelentős befolyást gyakorolt Jeremiásra. Vajon úgy látták, hogy Báruk a társadalmi helyzete vagy a Jeremiással régóta tartó barátsága miatt már nem csak egy írnok volt a próféta számára? Elképzelhető, de függetlenül attól, hogy a zsidó vezetők mit gondoltak, az üzenet tényleg Jehovától jött.

Jehova figyelmeztetését figyelmen kívül hagyva az otthon maradt zsidók útnak indultak, és magukkal vitték „Jeremiás prófétát is, továbbá Bárukot, Néria fiát”. Jeremiás a következőket írta: „Végül . . . elmentek Egyiptom földjére, mert nem hallgattak Jehova szavára, és idővel eljutottak egészen Tahpanheszig.” Tahpanhesz egy határváros volt a Sínai-félszigeten, a Nílus keleti deltájában. Ez az a pont, amikortól a Biblia már nem ír Bárukról (Jeremiás 43:5–7).

Mit tanulhatunk Báruktól?

Báruk élete sok értékes tanulsággal szolgál számunkra. Egyik kiemelkedő tanulság az, hogy kész volt Jehova szolgálatában felhasználni a szaktudását és a kapcsolatait, függetlenül attól, hogy ez milyen következményekkel jár. Jehova Tanúi közül ma sokan — férfiak és nők egyaránt — ugyanilyen szellemet mutatnak, amikor készek a szaktudásukat a Bétel-szolgálatban, építkezéseken vagy ehhez hasonló tevékenységekben felhasználni. Hogyan tanúsíthatsz te is olyan szellemet, mint Báruk?

Amikor Jehova arra emlékeztette Bárukot, hogy Júda utolsó napjaiban nem annak van itt az ideje, hogy „nagy dolgokat” akarjon magának, ő kétségtelenül jól reagált erre, hiszen valóban megkapta a lelkét zsákmányul. Ezt a tanácsot okkal alkalmazhatjuk magunkra is, ugyanis mi ennek a világrendszernek az utolsó napjaiban élünk. Jehova nekünk is azt ígéri, hogy megmenti az életünket. Vajon mi is úgy fogadjuk az emlékeztetőket, ahogyan Báruk?

Ebből a történetből levonhatunk egy gyakorlati tanulságot is. Báruk segített Jeremiásnak és az unokatestvérének a szükséges jogi lépések lebonyolításában a köztük fennálló üzleti ügyben, annak ellenére, hogy a két férfi egymás rokonai voltak. Ez egy szentírási példa azoknak a keresztényeknek, akik valamilyen üzleti kapcsolatban állnak a szellemi testvéreikkel. Szentíráson alapul, gyakorlatias és szeretetteljes, ha követjük ezt a példát, és írásba foglaljuk az üzleti megállapodásainkat.

Noha Bárukról nem ír sokat a Biblia, minden ma élő kereszténynek érdemes figyelmet fordítania rá. Vajon követni fogod Jeremiás hűséges titkárának a nagyszerű példáját?

[Lábjegyzet]

^ 3. bek. Az agyagpecsét egy kis agyagdarab, melyet arra használtak, hogy a fontos iratot összefogó zsinórt lepecsételjék vele. Az agyagba belenyomtak egy mintát, mely azonosította a dokumentum tulajdonosát vagy a feladót.

[Kép a 16. oldalon]

Báruk pecsétje

[Forrásjelzés]

Pecsét: Courtesy of Israel Museum, Jerusalem