Idős korában sem élt magányban

AZ ÖREGEDÉS következtében sokan tehetetlenné válnak, és elszigetelődnek a társadalomtól. De nem ez történt Fernand Rivarollal, aki 95 éves korában halt meg Genfben. Egyedül élt, mert a felesége meghalt, férjezett lánya pedig külön lakásban lakott. Bár ideje legnagyobb részét a lakásban töltötte, mégsem volt magányos. Gyakran ült asztalhoz a nappaliban, kezébe vette a telefonkagylót, és felhívta az embereket, hogy szellemi témákról beszélgessen velük.

Eseménydús élete során volt olyan időszak is, amikor szó szerint be volt börtönözve. Miért? Rögtön azután, hogy Fernand és felesége 1939-ben Jehova tevékeny Tanúi lettek, Európában kitört a II. világháború. Fernand ragaszkodott ahhoz a Biblián alapuló döntéséhez, hogy senkiben sem fog kárt tenni. Emiatt elvesztette az állását, és többször is börtönbe kellett vonulnia. Összesen öt és fél évet töltött rács mögött, elválasztva a feleségétől és a kislányától.

Visszatekintve erre az időszakra, Fernand ezt mondta: „Sokaknak úgy tűnt, hogy feladtam egy biztos állást, és cserbenhagytam a családomat. Az emberek megvetettek ezért, és úgy bántak velem, mint egy bűnözővel. Mégis, amikor visszagondolok azokra a nehéz évekre, minden másnál jobban emlékszem arra, hogyan támogatott és segített minket Jehova. Hosszú idő telt el azóta, de ma is ugyanolyan szilárdan bízok Jehovában, mint azokban az években.”

Ez az erős hit indította Fernandot arra, hogy felhívja az embereket, és a szentírási reménységéről beszéljen nekik. Ha valakivel jól el tudott beszélgetni, Biblián alapuló kiadványokat postázott a címére. Később aztán újra felhívta az illetőt, hogy megkérdezze, tetszettek-e neki az olvasottak. Némelyek értékelő levelet is küldtek, ami nagyon boldoggá tette őt.

Lehet, hogy Önt is felhívja majd egy Fernandhoz hasonló személy, aki a lakókörnyezetében él. Miért ne hallgatná meg a mondanivalóját, hogy megtudja, miben hisz? Jehova Tanúi örömmel osztják meg Önnel a hitnézeteiket.