Amikor egy szeretett személy elhagyja Jehovát

MARK és Louise Jehova Tanúi. * Szeretettel és törődéssel oktatták gyermekeiket a Szentírás ismeretére, ahogy a Biblia a keresztény szülőket buzdítja (Példabeszédek 22:6; 2Timóteusz 3:15). De sajnos nem mindegyik gyermekük folytatta Jehova szolgálatát, amikor felnőtt. Louise ezt mondja: „Nagyon fáj a szívem az eltévelyedett gyermekeimért. Hogyan is tudnék úgy tenni, mintha nem fájna iszonyúan, amit nap mint nap érzek! Amikor mások a fiaikról beszélnek, összeszorul a torkom, és harcolnom kell a könnyeimmel.”

Igen, amikor valaki úgy dönt, hogy elhagyja Jehovát, és többé nem a Szentírás szerint él, a hűséges családtagok legtöbbször gyötrelmet élnek át. Irene ezt mondja: „Nagyon szeretem a nővéremet. Bármit megtennék, csak hogy visszajöjjön Jehovához!” Maria, akinek az öccse hátat fordított Jehovának, hogy erkölcstelen életet éljen, ezt mondja: „Nehéz elviselnem, ami történt, mivel minden más tekintetben nagyszerű öcs. Különösen a nagy családi összejövetelekről hiányzik.”

Miért ilyen nehéz?

Miért okoz ilyen nagy fájdalmat a keresztény hozzátartozóknak, ha szellemi értelemben elveszítik egy gyermeküket vagy valamelyik más szerettüket? Mert tudják, hogy a Szentírás örök életet ígér egy paradicsomi földön azoknak, akik lojálisak maradnak Jehovához (Zsoltárok 37:29; 2Péter 3:13; Jelenések 21:3–5). Örömmel tekintenek előre arra az időre, amikor a házastársukkal, a gyermekeikkel, a szüleikkel, a testvéreikkel és az unokáikkal együtt áldásokban részesülnek majd. Micsoda fájdalom járja át őket, amikor arra gondolnak, hogy a szeretteik, akik nem szolgálják többé Jehovát, talán lemaradnak ezekről az áldásokról. A keresztények azzal is tisztában vannak, hogy Jehova törvényei és alapelvei már a jelenlegi életükben is a hasznukra válnak. Ezért megszakad a szívük, amikor látják, hogy a szeretteik úgy vetnek, hogy annak keserű aratás lesz a vége (Ézsaiás 48:17, 18; Galácia 6:7, 8).

 Annak, aki még soha nem tapasztalt ilyen veszteséget, talán nehéz elképzelnie, mennyire lesújtó tud lenni. Az életnek szinte minden területét érinti. Louise ezt mondja: „Egyre nehezebbé vált ülni a keresztény összejöveteleken, és nézni, ahogy más szülők nevetnek és beszélgetnek a gyermekeikkel. Minden boldog pillanatot beárnyékol az üresség érzése, az elvesztett személy hiánya.” Egy keresztény vén így emlékszik vissza arra a négy évre, amíg a feleségének a lánya megszakította velük a kapcsolatot: „Az örömünkbe gyakran üröm vegyült. Ha ajándékot adtam a feleségemnek, vagy elvittem őt a hétvégén valami kellemes helyre, egy idő után sírásban tört ki, mert arra gondolt, hogy a lánya nem osztozhat velünk a boldogságunkban.”

Vajon ezek a keresztények túl érzékenyek? Nem feltétlenül. Sőt lehet, hogy bizonyos mértékig Jehova tulajdonságait tükrözik vissza, hiszen az ember az ő képmására teremtetett (1Mózes 1:26, 27). Mit jelent ez? Nos, hogyan érzett Jehova, amikor a népe, Izrael fellázadt ellene? A Zsoltárok 78:38–41-ből azt látjuk, hogy ez Jehovának bánatot és fájdalmat okozott. Ő mégis türelmesen figyelmeztette és fegyelmezte őket, valamint újra meg újra megbocsátott nekik, amikor megbánást tanúsítottak. Nyilvánvaló, hogy Jehova személyesen kötődik a teremtményeihez, a ’keze művéhez’, és nem könnyen mond le róluk (Jób 14:15; Jónás 4:10, 11). Az emberekbe ugyanilyen lojális kötődésre való képességet ültetett, a családtagok közötti vonzalom pedig különösen erős lehet.  Nem meglepő tehát, ha valakit elszomorít egy szeretett rokon szellemi értelemben történő elvesztése.

Igen, az egyik legnehezebb próba, ami egy igaz imádót sújthat, ha egy szeretett személyt ilyen módon veszít el (Cselekedetek 14:22). Jézus megmondta, hogy üzenetének elfogadása némelyik családban meghasonlást fog támasztani (Máté 10:34–38). Ez nem azért van, mert maga a bibliai üzenet okoz családi viszályt. A megosztottság inkább a nem hívő vagy hűtlenné váló családtagok miatt van, akik elutasítják, elhagyják, vagy éppen ellenzik a keresztényiség útját. Hálásak lehetünk viszont, hogy Jehova nem hagyja a hűségeseit támogatás nélkül, hogy meg tudjanak birkózni a rájuk nehezedő próbákkal. Ha jelenleg te is éppen bánkódsz, mert szellemi értelemben elvesztetted valamelyik szerettedet, milyen bibliai alapelvek segíthetnek, hogy elviseld a fájdalmat, valamint némi örömre és megelégedésre találj?

Segítség a küzdelemhez

„Építve magatokat . . . tartsátok meg magatokat Isten szeretetében” (Júdás 20, 21). Egyéni körülményeidtől függően előfordulhat, hogy pillanatnyilag semmit nem tudsz tenni, hogy segíts annak a családtagnak, aki felhagyott Jehova szolgálatával. Ám magadat és a többi hűséges családtagodat építheted, és építened is kell! Veronica, akinek a háromból két fia elhagyta az igazságot, ezt mondja: „A férjem és én azt az emlékeztetőt kaptuk, hogy akkor leszünk a legjobb helyzetben ahhoz, hogy újra üdvözölhessük a fiainkat, amikor észhez térnek, ha mi magunk jó szellemi állapotban maradunk. Mi lett volna a tékozló fiúval, ha az édesapja nem lett volna olyan helyzetben, hogy vissza tudja fogadni őt?”

Hogy erős tudj maradni, mindig foglald el magad szellemi tevékenységekkel. Ez magában foglalja, hogy komolyan ragaszkodsz egy bibliaolvasási programhoz, és jelen vagy a keresztény összejöveteleken. Amennyire a körülményeid lehetővé teszik, segíts másoknak a gyülekezetben. Igaz, először talán nehéz lesz részt venned az ilyen tevékenységekben. Veronica erről ezt mondja: „Az első reakcióm ösztönösen az volt, hogy elszigeteljem magam, mint egy megsebzett vad. De a férjem ragaszkodott hozzá, hogy továbbra is megőrizzük jó szellemi szokásainkat. Kitartott amellett, hogy eljárjunk az összejövetelekre. Amikor eljött a kongresszus ideje, nagyon sok biztatásra volt szükségem, hogy el tudjak menni, és mások szemébe tudjak nézni. A programok viszont közelebb vittek minket Jehovához. Hűséges fiunk különösen sokat épült ezen a kongresszuson.”

A korábban említett Maria rendkívül hasznosnak találja, hogy buzgón végzi a szántóföldi szolgálatot, és jelenleg négy emberrel tanulmányozza a Bibliát. Laura hasonlóan vélekedik: „Bár még mindig naponta sírok, megköszönöm Jehovának, hogy annak ellenére, hogy nem lehettem olyan sikeres a gyermeknevelésben, mint más szülők, enyém lehet a Biblia tökéletes üzenete, amely segíteni tud a családoknak ezekben az utolsó napokban.” Ken és Eleanor, akiknek felnőtt korú gyermekeik elhagyták a gyülekezetet, úgy alakították a körülményeiket, hogy olyan területre tudjanak  költözni, ahol nagyobb szükség van Királyság-hírnökökre, és ott teljes időben tudjanak szolgálni. Ez segített nekik helyes megvilágításban látni a dolgokat, és elkerülni, hogy feleméssze őket a bánat.

Ne add fel a reményt! A szeretet „mindent remél” (1Korintusz 13:7). Az előbb említett Ken ezt mondja: „Amikor a gyermekeink elhagyták az igazság útját, azt gondoltam, ez olyan, mintha meghaltak volna. De amikor a nővérem meghalt, megváltozott a nézőpontom. Hálás vagyok, hogy a gyermekeim szó szerinti értelemben nem halottak, és hogy Jehova továbbra is megadja nekik a lehetőséget, hogy visszatérjenek hozzá.” Igen, a tapasztalatok azt mutatják, hogy azok közül, akik elhagyták az igazságot, végül sokan visszatérnek (Lukács 15:11–24).

Ne hibáztasd magad! Különösen szülőkkel fordulhat elő, hogy visszatekintenek a múltba, és azon sajnálkoznak, hogy bizonyos helyzetekben miért nem másképp cselekedtek. Az Ezékiel 18:20-ban közölt fő gondolat azonban az, hogy Jehova a bűnöst, és nem a szüleit tartja felelősnek a helytelen döntésért. Érdekes, hogy míg a Példabeszédek könyve sokat beszél a szülők azon kötelességéről, hogy helyesen neveljék a gyermekeiket, több mint négyszer annyi tanácsot tartalmaz a fiatalok számára, felszólítva őket, hogy hallgassanak a szüleikre, és engedelmeskedjenek nekik. Igen, a gyermekek felelőssége, hogy a tökéletlen szüleiktől kapott bibliai képzés szerint éljenek. Nem valószínű, hogy bármit is rosszabbul csináltál, mint ahogy arra abban az időben képes voltál. De még ha úgy érzed is, hogy bizonyos hibákat valóban elkövettél, és ezek tényleg a te hibáid voltak, ez még nem szükségszerűen jelenti azt, hogy akit szeretsz, a te hibáid miatt hagyta el az igazságot. Akárhogy történt is, semmit nem nyersz azzal, ha azt ismételgeted, hogy bárcsak ezt, vagy bárcsak azt másképp csináltad volna. Tanulj a hibáidból, határozd el, hogy többé nem fordulnak elő, és imádkozz Jehovához bocsánatért (Zsoltárok 103:8–14; Ézsaiás 55:7). Majd tekints a jövőbe, és ne a múltba!

Legyél türelmes másokkal! Némelyek talán nem igazán találják a módját, ahogyan buzdítani vagy vigasztalni tudnának téged, különösen, ha velük még soha nem történt ilyesmi. Meg aztán az is változó, hogy ki mit tart buzdítónak vagy vigasztalónak. Tehát ha valaki olyasmit mond, ami felzaklat, alkalmazd Pál apostol tanácsát, amely a Kolosszé 3:13-ban található: „Továbbra is viseljétek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak készséggel, ha valakinek panaszra van oka a másik ellen.”

Tartsd tiszteletben azt az elrendezést, amely által Jehova fegyelmezésben részesít valakit! Ha egy rokonod fegyelmezésben részesült a gyülekezet részéről, ne feledd, hogy ez része Jehova elrendezésének, és minden érintett legjobb érdekeit szolgálja, beleértve a helytelenül cselekvőét is (Héberek 12:11). Ezért állj ellen annak a hajlamnak, hogy hibát keress az üggyel foglalkozó vénekben vagy a döntéseikben. Tartsd észben, hogy a legjobb eredmények akkor születnek, ha mindent Jehova akarata szerint teszünk, míg ha ellenkezünk Jehova elrendezéseivel, annak csak még több fájdalom lesz a következménye.

Miután Izrael kiszabadult Egyiptomból, Mózesnek rendszeresen bíróként kellett szolgálnia (2Mózes 18:13–16). Mivel az ítélkezés már csak olyan, hogy ami az egyik fél számára kedvező, az a másiknak terhére van, nem nehéz elképzelni, hogy némelyek csalódtak Mózes döntéseiben. Lehet, hogy néhányszor az járult hozzá a vezetése elleni lázadáshoz, hogy némelyek hibásnak érezték az ítéleteit. Ám Jehova Mózest használta fel arra, hogy vezesse a népét, és nem őt büntette meg, hanem a lázadókat, valamint a családjaikat, akik támogatták őket  (4Mózes 16:31–35). Ha okulunk a példájukból, akkor igyekszünk tiszteletben tartani és együttműködően fogadni azokat a döntéseket, amelyeket ma a teokratikus hatalommal bíró személyek hoznak.

Delores visszaemlékszik, mennyire nehezére esett megőriznie kiegyensúlyozott szemléletmódját, amikor a lányát fegyelmezésben részesítette a gyülekezet. Ezt mondja: „Ami nekem segített, az az volt, hogy újra és újra átolvastam az olyan cikkeket, amelyek Jehova elrendezéseinek ésszerűségével foglalkoznak. Külön jegyzetfüzetet vezettem, amelybe az előadásokból és a cikkekből kiírtam az olyan gondolatokat, amelyek segítettek a kitartásban és a szolgálat folytatásában.” És itt elérkeztünk a küzdelem egy másik fontos eszközéhez.

Beszélj az érzéseidről! Hasznos lehet, ha megosztod a gondolataidat egy-két megértő baráttal, akikben megbízol. Ha ezt teszed, olyan barátokat válassz, akik támogatnak majd, hogy megőrizd a derűlátó szemléletmódodat. A leghatékonyabb segítség persze az, ha imában ’kiöntöd a szívedet’ Jehovának (Zsoltárok 62:7, 8). * Miért? Mert ő tökéletesen megérti, milyen érzések kavarognak benned. Méltánytalannak érezheted például, hogy pont neked kell ilyen érzelmi gyötrelmeket átélned. Végül is nem te hagytad el Jehovát. Tárd Jehova elé az érzéseidet, és kérd meg őt, hogy segítsen kevésbé fájdalmas módon látni a helyzetet (Zsoltárok 37:5).

Az idő múlásával valószínűleg egyre könnyebb lesz uralkodnod az érzéseiden. Addig is törekedj elnyerni égi Atyánk tetszését, és soha ne érezd azt, hogy az erőfeszítéseid hiábavalóak (Galácia 6:9). Gondolj csak bele, ha elhagynánk Jehovát, attól a gondjaink ugyanúgy megmaradnának. Ha viszont lojálisak maradunk hozzá, ő segít túljutnunk a próbáinkon. Légy tehát egészen nyugodt, hogy Jehova átérzi a helyzeted súlyosságát, és továbbra is meg fogja adni a kellő erőt a megfelelő időben (2Korintusz 4:7; Filippi 4:13; Héberek 4:16).

[Lábjegyzetek]

[Kiemelt rész a 19. oldalon]

Mi segít a küzdelemben?

◆ „Építve magatokat . . . tartsátok meg magatokat Isten szeretetében” (Júdás 20, 21).

◆ Ne add fel a reményt! (1Korintusz 13:7).

◆ Ne hibáztasd magad! (Ezékiel 18:20).

◆ Legyél türelmes másokkal! (Kolosszé 3:13).

◆ Tartsd tiszteletben azt az elrendezést, amely által Jehova fegyelmezésben részesít valakit! (Héberek 12:11).

◆ Beszélj az érzéseidről! (Zsoltárok 62:7, 8).

[Kiemelt rész/kép a 21. oldalon]

Elhagytad Jehovát?

Ha igen, bármit tettél is, a Jehovával ápolt kapcsolatod és az örökké tartó jövőd forog kockán. Talán szeretnél visszatérni Jehovához. Jelenleg is buzgón törekszel erre? Vagy halogatod, várva a „megfelelő időt”? Ne feledd, hogy Armageddon viharfelhői már gyülekeznek. Ezenkívül az életünk ebben a világban rövid és kiszámíthatatlan. Még azt sem tudhatod, hogy holnap életben leszel-e (Zsoltárok 102:3; Jakab 4:13, 14). Egy férfi, akinél végzetes betegséget állapítottak meg, ezt mondta: „Amikor a betegség rám támadt, éppen teljes időben szolgáltam Jehovát, és nem volt semmi rejtegetnivalóm. Ez most nagyon vigasztaló érzés.” De képzeld csak el, mit érzett volna, ha a betegség akkor támadja meg, amikor még ezt kellett volna mondania: „Egy napon majd visszatérek Jehovához.” Ha elhagytad Jehovát, most van itt az ideje, hogy visszatérj!

[Képek a 18. oldalon]

Ha szellemi tevékenységekkel foglalod el magad, az segít helyes megvilágításban látnod a dolgokat