Főbb gondolatok a Zsoltárok ötödik könyvéből
Jehova Szava élő
Főbb gondolatok a Zsoltárok ötödik könyvéből
A GAZDAGOK talán ezt mondják: „Fiaink, mint a fiatalon megnőtt palánták, leányaink, mint a palotába illő, faragott sarokoszlopok, magtáraink tele vannak . . . , nyájaink ezrével gyarapodnak”. Sőt így kiálthatnak: „Boldog nép az, amelynek így van dolga!” Ezzel ellentétben a zsoltáríró ezt mondja: „Boldog nép az, amelynek Istene Jehova!” (Zsoltárok 144:12–15). Hogyan is lehetne másképp? Jehova a boldog Isten, és a boldogság azoknak az osztályrészük, akik imádják őt (1Timóteusz 1:11). Ez az igazság nyilvánvalóvá válik az Istentől ihletett énekek utolsó gyűjteményében, a 107—150. zsoltárokban.
A Zsoltárok ötödik könyve Jehova magasabb rendű tulajdonságaira is rávilágít, többek között a szerető-kedvességére, a hűségére és a jóságára. Minél jobban betekintést nyerünk Isten személyiségébe, annál inkább indíttatást érzünk arra, hogy szeressük és féljük őt. Ez pedig hozzájárul a boldogságunkhoz. A Zsoltárok ötödik könyvének igazán értékes üzenete van számunkra! (Héberek 4:12).
BOLDOGOK JEHOVA SZERETŐ-KEDVESSÉGE MIATT
„Ó, adjanak hálát az emberek Jehovának szerető-kedvességéért, és csodáiért, melyeket az emberek fiaiért tett!” — énekelték a babiloni fogságból hazatérő száműzött zsidók (Zsoltárok 107:8, 15, 21, 31). Istent dicsérve Dávid így énekelt: „szerető-kedvességed, az egekig ér” (Zsoltárok 108:4). Az ezt követő énekben így imádkozott: „Segíts nekem, ó, Jehova Istenem! Ments meg a te szerető-kedvességed szerint” (Zsoltárok 109:18, 19, 26). A 110. zsoltár a Messiás uralmáról jövendöl. „Jehova félelme a bölcsesség kezdete” — jelenti ki a 111. zsoltár 10. verse. A következő zsoltárban azt olvashatjuk, hogy „boldog ember az, aki féli Jehovát” (Zsoltárok 112:1).
A 113—118. zsoltárokat Hallel-zsoltároknak nevezik, ugyanis újra és újra olvashatjuk bennük az „Alleluja!”, vagyis a „dicsérjétek Jahot!” felkiáltást. A Misna szerint — mely egy III. századból származó, korai szájhagyományokat feljegyzett mű — ezeket az énekeket a zsidók a pászkán és a többi, évenként megtartott ünnepükön énekelték. A leghosszabb zsoltár, és egyben a Biblia leghosszabb fejezete, a 119. zsoltár Jehova kinyilatkoztatott szavát, vagyis üzenetét magasztalja.
Válasz néhány bibliai kérdésre:
109:23 — Mire gondolt Dávid, amikor azt mondta, hogy „tova kell tűnnöm, mint a hanyatló árnyék”? Dávid költői módon arra utalt, hogy érzése szerint nemsokára meg fog halni (Zsoltárok 102:11).
110:1, 2 — Mit tett Dávid ’Ura’, Jézus Krisztus, amíg Isten jobbján ült? Jézus a feltámadása után felment az égbe, és 1914-ig Isten jobbján várt, hogy Királyként megkezdje uralmát. Ez idő alatt Jézus a felkent követői felett uralkodott, vezette őket a prédikáló- és tanítványképző munkában, valamint felkészítette őket arra, hogy vele uralkodjanak a Királyságában (Máté 24:14; 28:18–20; Lukács 22:28–30).
110:4 — Mi az, amire Jehova ’megesküdött, és nem fogja sajnálni’? Ez az eskü az a szövetség, melyet Jehova Jézus Krisztussal kötött, hogy Királyként és Főpapként szolgáljon (Lukács 22:29).
113:3 — Hogyan dicsérik Jehova nevét „napkeltétől napnyugtáig”? Ez többet foglal magában egy olyan egyénekből álló csoportnál, akik nap mint nap imádják Istent. Attól kezdve, hogy a nap felkel keleten, addig, hogy nyugaton lenyugszik, a napsugarak az egész bolygót megvilágítják. Ehhez hasonlóan Jehovát is szerte a világon dicsérik. Ez összehangolt erőfeszítések nélkül nem valósulhat meg. Jehova Tanúiként az a nagyszerű kiváltságunk van, hogy dicsérhetjük Istent, és buzgón részt vehetünk a Királyság-hirdető munkában.
116:15 — Mennyire ’drága Jehova szemében az ő lojálisainak halála’? Jehova számára annyira drágák az imádói, hogy úgy érzi, nem engedheti meg magának, hogy mint csoport meghaljanak. Ha Jehova megengedné, hogy mind meghaljanak, az olyan lenne, mintha az ellenségei erősebbek lennének nála. Ezenkívül senki nem maradna a földön, aki az új világ alapját képezhetné.
119:71 — Mi jó van abban, ha nyomorúságot kell elszenvednünk? A nehézségek megtaníthatnak minket arra, hogy még teljesebb mértékben Jehovára támaszkodjunk, még buzgóbban imádkozzunk hozzá, és még szorgalmasabban tanulmányozzuk a Bibliát és alkalmazzuk a benne leírtakat. Továbbá az, ahogyan a nyomorúságra reagálunk, feltárhatja az egyéniségünkből fakadó gyengeségeket, melyek így kiigazíthatók. A szenvedés nem fog bennünket megtörni, ha engedjük, hogy finomítson rajtunk.
119:96 — Mire utal az, hogy ’minden tökéletesség véges’? A zsoltáríró emberi szemszögből beszélt a tökéletességről. Valószínűleg arra gondolt, hogy az ember fogalma a tökéletességről korlátozott. Isten parancsainak viszont nincs ilyen határuk. Vezetése az élet minden területén alkalmazható. „Minden tökéletességnek látom a határát, de a te parancsolataid határtalanok” — fogalmaz egy másik fordítás (New International Version).
119:164 — Mi a jelentősége annak, hogy a zsoltáríró „napjában hétszer” dicsérte Istent? A hetes szám gyakran a teljességet jelenti. Tehát a zsoltáríró itt arra utal, hogy Jehova minden dicséretet megérdemel.
Tanulságok nekünk:
107:27–31 A világ bölcsessége „zavaros lesz”, amikor eljön Armageddon (Jelenések 16:14, 16). Senkit nem fog megmenteni a pusztulástól. Csak azok fognak életben maradni, akik Jehovára tekintenek megmentésért. Ők ’hálát adnak majd neki szerető-kedvességéért’.
109:30, 31; 110:5 Egy katonának a kardot forgató jobb kezét általában nem védi a bal kezében tartott páncél. Jehova jelképes értelemben a szolgái „jobbján” van, hogy harcoljon értük. Így védelmet és segítséget nyújt nekik. Ez igazán nagyszerű ok arra, hogy ’felettébb magasztaljuk’ őt!
113:4–9 Jehova annyira magasztos, hogy még ahhoz is le kell ereszkednie, hogy „széttekintsen [az] égen”. Ennek ellenére könyörületes az alacsony sorúakhoz, a szegényekhez és a meddő nőkhöz. A Szuverén Úr, Jehova alázatos, és azt szeretné, ha az imádói is azok lennének (Jakab 4:6).
114:3–7 Amikor Jehova csodálatos tetteiről hallunk, melyeket népe érdekében vitt véghez a Vörös-tengernél, a Jordánnál és a Sínai-hegynél, annak mélyen meg kell érintenie minket. Az emberiségnek, melyet a „föld” jelképez, félelemmel vegyes tiszteletet kell éreznie — azaz ’gyötrődnie’ kell — az Úr miatt.
119:97–101 Az a bölcsesség, éleslátás és értelem, amelyet Isten Szavából szerzünk, megvéd bennünket a szellemi károktól.
119:105 Isten Szava a lábunk lámpása, vagyis segít megküzdenünk a jelenlegi nehézségeinkkel. Jelképes értelemben megvilágítja az ösvényünket is, hiszen közli Isten jövőre vonatkozó szándékát.
BOLDOGOK A BAJOK ELLENÉRE
Hogyan tudunk megküzdeni a próbateljes helyzetekkel, és hogyan tudjuk átvészelni a bajokat? A 120—134. zsoltárok egyértelmű választ adnak erre a kérdésre. Úgy birkózhatunk meg a nehézségekkel és őrizhetjük meg az örömünket, ha Jehovára tekintünk segítségért. Ezeket a zsoltárokat, melyeket a grádicsok énekének neveznek, valószínűleg akkor énekelték, amikor az izraeliták az évenkénti ünnepeik megtartására Jeruzsálembe tartottak.
A 135. és a 136. zsoltár úgy írja le Jehovát, mint aki véghezviszi mindazt, amiben kedvét leli, éles ellentétben a magatehetetlen bálványokkal. A 136. zsoltár egy felelgetős ének, melyben minden vers befejező része válasz a vers első felére. A következő zsoltár a Babilonban élő zsidók lesújtott állapotáról ír, akik Sionban akarták imádni Jehovát. A 138—145. zsoltárokat Dávid szerezte. ’Teljes szívéből magasztalni’ akarja Jehovát. Miért? „Mert félelmet keltő, mily csodálatosan alkottál meg!” — mondja (Zsoltárok 138:1; 139:14). Az ezt követő öt zsoltárban Dávid azért imádkozik, hogy Jehova védje meg őt a gonoszoktól, feddje meg igazságosan, szabadítsa meg az üldözőktől, és segítsen neki helyesen cselekedni. Azt is hangsúlyozza, hogy mennyire boldog Jehova népe (Zsoltárok 144:15). Dávid, miután átgondolja Jehova nagyságát és jóságát, kijelenti: „Jehova dicséretét szólja a szám; áldja minden test az ő szent nevét időtlen időkig, igen, mindörökké!” (Zsoltárok 145:21).
Válasz néhány bibliai kérdésre:
122:3 — Milyen értelemben volt Jeruzsálem „egybeszerkesztett város”? Az ókori idők városaiban, így Jeruzsálemben is, a házak rendszerint közel épültek egymáshoz. A város egy helyre sűrűsödött, ezért könnyű volt megvédeni. Továbbá az, hogy a házak közel voltak egymáshoz, lehetővé tette, hogy a városlakók megvédjék és segítsék egymást. Ez jelképezi, hogy milyen szellemi egység volt Izrael 12 törzse között, amikor imádatra gyűltek össze.
123:2 — Mi a lényege a szolgák szeméről szóló szemléltetésnek? A szolgák és szolgálóleányok két ok miatt tekintenek az uruk vagy úrnőjük kezére: hogy tudják, mi a kívánságuk, valamint védelemben részesüljenek, és megkapják az életük fenntartásához szükséges dolgokat. Ehhez hasonlóan mi Jehovára tekintünk, hogy felismerjük az akaratát és elnyerjük a jóindulatát.
131:1–3 — Hogyan ’csendesítette le és nyugtatta meg lelkét’ Dávid, és lett olyan, „mint az elválasztott gyermek anyja ölén”? Mint ahogy egy elválasztott gyermek megtanul vigaszt és nyugalmat találni édesanyja karjában, Dávid megtanulta lecsendesíteni és megnyugtatni a lelkét, és így olyan lett, „mint az elválasztott gyermek anyja ölén”. Hogyan? Azáltal, hogy nem volt gőgös a szíve, sem kevély a szeme, és nem járt olyan dolgok után, melyek túl nagyok voltak neki. Dávid nem akart kitűnni. Ehelyett általában felismerte a korlátait, és alázatosságot mutatott ki. Bölcsen tesszük, ha követjük a példáját, különösen akkor, ha a gyülekezetben kiváltságokra törekszünk.
Tanulságok nekünk:
120:1, 2, 6, 7 A rágalmazó és csípős beszéd elviselhetetlen fájdalmat okozhat másoknak. Egyebek között azáltal mutathatjuk ki, hogy ’a béke mellett vagyunk’, ha ellenőrzés alatt tartjuk a nyelvünket.
120:3, 4 Ha el kell viselnünk valakit, akinek ’csalárd a nyelve’, megvigasztalhat minket a tudat, hogy Jehova a kellő időben el fogja rendezni az ügyet. A rágalmazókat egy ’vitéz’ csapással fogja sújtani. Minden bizonnyal el fogják szenvedni Jehova tüzes ítéletét, melyet a „rekettyebokrok parazsa” szemléltet.
127:1, 2 Minden törekvésünkben Jehovára kell tekintenünk vezetésért.
133:1–3 Jehova népének az egysége nyugtató, felemelő és üdítő. Ne tegyük ezt tönkre azáltal, hogy hibát keresünk másokban, vitatkozunk vagy panaszkodunk.
137:1, 5, 6 Jehova fogságban lévő szolgái vonzódtak Sionhoz, amely akkor Isten szervezetét képviselte. Mi a helyzet velünk? Lojálisan ragaszkodunk a szervezethez, melyet Jehova napjainkban felhasznál?
138:2 Jehova ’felmagasztalja beszédét minden nevén felül’, vagyis minden, amit a nevében ígért, sokkal nagyobb mértékben fog beteljesedni, mint ahogy mi azt talán elképzeljük. Igen, nagyszerű jövő áll előttünk.
139:1–6, 15, 16 Jehova ismeri a tetteinket, a gondolatainkat és a szavainkat is, amikor még ki sem mondtuk őket. Ismer bennünket, mióta magzatként formálódtunk, amikor még a testrészeink ki sem fejlődtek. Az, hogy Isten mennyire ismer minket mint egyéneket, „túl csodálatos” ahhoz, hogy felfogjuk. Mennyire vigasztaló tudni, hogy Jehova nemcsak a próbateljes helyzetet látja, melyben éppen vagyunk, hanem azzal is tisztában van, hogy az milyen hatással van ránk!
139:7–12 Bárhová mennénk is, nincs olyan hely, amely túl távoli lenne ahhoz, hogy Isten megerősítsen minket.
139:17, 18 Jehova ismerete kellemes számunkra? (Példabeszédek 2:10). Ha igen, az öröm kimeríthetetlen forrására leltünk. Jehova gondolatai „a homokszemeknél is többek”. Mindig egyre többet és többet tanulhatunk majd róla.
139:23, 24 Vágynunk kell rá, hogy Jehova megvizsgálja a bensőnket, van-e bennünk „fájdalmas út” — helytelen gondolatok, vágyak vagy hajlamok —, és segítsen kiirtani azt.
143:4–7 Hogyan állhatjuk ki még az igen komoly megpróbáltatásokat is? A zsoltáríró rávilágít a lényegre: gondolkodjunk el Jehova cselekedetein, készségesen foglalkozzunk keze munkáival, és imádkozzunk hozzá segítségért.
„Dicsérjétek Jahot!”
A zsoltárok első négy gyűjteményének mindegyike egy Jehovát dicsérő kijelentéssel zárul (Zsoltárok 41:13; 72:19, 20; 89:52; 106:48). Az utolsó gyűjtemény sem kivétel ez alól. A 150. zsoltár 6. verse kijelenti: „Minden, mi lélegzik, dicsérje Jahot! Dicsérjétek Jahot!” Ez teljes mértékben valósággá válik majd Isten új világában.
Miközben előretekintünk arra az örömteli időre, bőséges okunk van rá, hogy dicsőítsük az igaz Istent, és dicsérjük a nevét. Amikor arra gondolunk, hogy mennyire boldogok vagyunk annak köszönhetően, hogy ismerjük Jehovát, és jó kapcsolatban lehetünk vele, vajon nem érzünk késztetést arra, hogy hálás szívvel dicsérjük őt?
[Kép a 15. oldalon]
Jehova csodái félelmet keltőek
[Kép a 16. oldalon]
Jehova gondolatai „a homokszemeknél is többek”