Reménykedj Jehovában, és légy bátor!

„Reménykedj Jehovában; légy bátor, és legyen erős a szíved. Igen, reménykedj Jehovában!” (ZSOLTÁROK 27:14)

1. Mennyire fontos a reménység, és hogyan használja ezt a kifejezést a Szentírás?

AZ IGAZI reménység olyan, mint a fény. Segít, hogy többet lássunk a jelenlegi próbáinknál, valamint, hogy bátorsággal és örömmel nézzünk szembe a jövővel. Csak Jehova adhat biztos reményt, és ezt ihletett Szava által teszi (2Timóteusz 3:16). A „remény”, „reménység” és „reménykedik” szavak nagyon sokszor fordulnak elő a Bibliában, és vagy a várakozás tárgyára utalnak, vagy arra, hogy valaki buzgón vár valami jóra és biztos a beteljesedésében. * Ez a fajta reménység magasabb rendű az olyan vágyakozásnál, amelynek lehet, hogy igazából nincs is alapja, vagy nem valószínű, hogy megvalósul.

2. Milyen szerepet játszott a remény Jézus életében?

² Amikor Jézus próbákkal és viszontagságokkal nézett szembe, túllátott a jelenen, és Jehovában reménykedett. „Az eléje helyezett örömért kínoszlopot tűrt kitartással, megvetve a szégyent, és leült az Isten trónjának jobbjához” (Héberek 12:2). Mivel élénken annak a lehetőségére összpontosított, hogy igazolhatja Jehova szuverenitását és megszentelheti nevét, Jézus soha nem tért le az Istennek való engedelmesség útjáról, függetlenül attól, hogy ezért milyen árat kellett fizetnie.

3. Milyen szerepet játszik a remény Isten szolgáinak az életében?

³ Dávid király rámutatott a remény és a bátorság közötti kapcsolatra, amikor ezt mondta: „Reménykedj Jehovában; légy bátor, és legyen erős a szíved. Igen, reménykedj Jehovában!” (Zsoltárok 27:14). Ha erős szívet szeretnénk, soha nem hagyhatjuk, hogy a reménységünk elhalványuljon, hanem mindig világosan észben kell tartanunk, és a szívünkbe kell zárnunk. Ha így teszünk, akkor utánozni tudjuk Jézus bátorságát és buzgalmát, miközben részt veszünk abban a munkában, amelyet a tanítványaira bízott (Máté 24:14; 28:19, 20). A reményt a Biblia  együtt említi a hittel és a szeretettel, mint olyan létfontosságú, maradandó tulajdonságot, amely hatással van Isten szolgáinak az életére (1Korintusz 13:13).

’Bővelkedsz a reménységben’?

4. Mire tekintenek előre nagy várakozással a felkent keresztények és társaik, a ’más juhok’?

⁴ Isten népe előtt csodálatos jövő áll. A felkent keresztények már alig várják, hogy Krisztussal szolgálhassanak az égben, míg a ’más juhok’ abban reménykednek, hogy meg fognak „szabadulni a romlottság rabszolgaságából az Isten [földi] gyermekeinek dicsőséges szabadságára” (János 10:16; Róma 8:19–21; Filippi 3:20). Ez a ’dicsőséges szabadság’ magában foglalja a bűntől és annak borzalmas következményeitől való megszabadulást. Igen, Jehova, „minden jó adomány és minden tökéletes ajándék” Adományozója, a lehető legjobbat kínálja lojálisainak (Jakab 1:17; Ézsaiás 25:8).

5. Hogyan tudunk ’bővelkedni a reménységben’?

⁵ Mekkora szerepet kell játszania az életünkben a keresztény reménységünknek? A Róma 15:13-ban ezt olvassuk: „A reménységet adó Isten töltsön be titeket minden örömmel és békével azáltal, hogy hisztek, hogy bővelkedjetek a reménységben szent szellemnek erejével.” Igen, a reménység nem egy sötétben pislákoló gyertya, hanem olyan, mint a reggeli nap szikrázó fénye, amely békét, boldogságot, célokat és bátorságot teremt az ember életében. Érdemes megfigyelni, hogy akkor ’bővelkedünk a reménységben’, amikor hiszünk Isten írott Szavában, és megkapjuk a szent szellemet. A Róma 15:4 ezt mondja: „mindazt, amit régebben megírtak, a mi oktatásunkra írták meg, hogy kitartásunk által és az Írásokból származó vigasztalás által reménységünk legyen.” Kérdezd meg hát magadtól: „Vajon csillogó a reménységem azáltal, hogy a Biblia jó tanulmányozója vagyok, és mindennap olvasom? Gyakran imádkozom Isten szelleméért?” (Lukács 11:13).

6. Mitől kell megóvnunk magunkat, hogy csillogó maradjon a reménységünk?

⁶ Példaképünk, Jézus erőt merített Isten Szavából. Ha figyelünk Jézusra, elkerülhetjük, hogy ’megfáradjunk, és ellankadjunk lelkünkben’ (Héberek 12:3). Logikus tehát, hogy ha az Istentől kapott reménységünk elhalványul az elménkben és a szívünkben, vagy ha más dolgok — például az anyagi törekvések vagy világi célok — elvonják a figyelmünket, a szellemi fáradtság hamarosan erőt fog venni rajtunk, ami végül odavezethet, hogy elveszítjük az erkölcsi tartásunkat és bátorságunkat. Ilyen elmeállapotban akár még ’hajótörést is szenvedhetünk a hitünkben’ (1Timóteusz 1:19). Másrészt viszont a valódi remény megerősíti a hitünket.

A remény nélkülözhetetlen a hithez

7. Milyen értelemben nélkülözhetetlen a remény a hithez?

⁷ „A hit a remélt dolgok biztosítékon alapuló várása, a nem látható valóságok nyilvánvaló bizonyítása” — jelenti ki a Biblia (Héberek 11:1). Ezért a remény nem csupán véletlenszerű velejárója a hitnek, hanem nélkülözhetetlen eleme. Figyeljük meg Ábrahám példáját! Emberi szemszögből nézve ő és a felesége, Sára, már túl voltak a nemzőképes koron, amikor Jehova örököst ígért nekik (1Mózes 17:15–17). Hogyan reagált Ábrahám? „Túl minden reménységen bár, mégis reménység alapján hitt, hogy sok nemzet atyjává legyen” (Róma 4:18). Igen, Ábrahám Istentől kapott reménysége szilárd alapnak bizonyult ahhoz, hogy hinni tudjon benne, hogy leszármazottai lesznek. A hite pedig ragyogóvá és erőssé tette a reménységét. Ábrahám és Sára még ahhoz is elég bátrak voltak, hogy elhagyják az otthonukat és a rokonaikat, majd az életük hátralevő részét sátorban éljék le egy idegen földön.

8. Hogyan erősíti meg a reményt a hűséges kitartás?

⁸ Ábrahám úgy erősítette magában a reményt, hogy feltétel nélkül engedelmeskedett Jehovának, még akkor is, ha ez nem volt könnyű (1Mózes 22:2, 12). Ehhez hasonlóan az engedelmesség és a Jehova szolgálatában való kitartás által mi is biztosak lehetünk a jutalmunkban. Pál ezt írta: „a kitartás . . . helyeselt állapotot” eredményez, ami pedig  reményt teremt, „és a reménység nem vezet csalódáshoz” (Róma 5:4, 5). Ezért írta még Pál: „Kívánjuk pedig, hogy mindegyikőtök ugyanazt a serénységet tanúsítsa, hogy a reménységnek teljes bizonyosságával legyen mindvégig” (Héberek 6:11). Egy ilyen pozitív szemléletmód, amely a Jehovával ápolt szoros kapcsolaton alapul, segíthet, hogy bármilyen megpróbáltatásnak bátran, sőt örömmel álljunk elébe.

„Örvendezzetek a reménységben”

9. Mit tegyünk rendszeresen, hogy ’örvendezzünk a reménységben’?

⁹ Istentől kapott reménységünk végtelenül magasabb rendű bárminél, amit a világ fel tud ajánlani. A Zsoltárok 37:34 ezt mondja: „Reménykedjél Jehovában, őrizd meg útját, és felmagasztal téged, hogy örököld a földet. Meglátod, amint a gonoszok kivágatnak.” Igen, minden okunk megvan, hogy ’örvendezzünk a reménységben’ (Róma 12:12). Ehhez viszont a reménységünket mindig élénken az elménkben kell tartanunk. Rendszeresen elmélkedsz az Istentől kapott reménységeden? Látod magad a Paradicsomban, kicsattanó egészségben, gondok nélkül, igazán kielégítő munkát végezve, olyan emberek társaságában, akiket szeretsz? Elgondolkodsz azokon a képeken, amelyek a kiadványainkban a Paradicsomot ábrázolják? A rendszeres elmélkedést egy olyan ablak megtisztításához hasonlíthatnánk, amelyen keresztül káprázatos látvány tárul elénk. Ha nem tisztítjuk meg az üveget, a por és a piszok hamarosan elrabolja tőlünk a táj szépségét és vonzerejét. Ekkor talán már más dolgok kötik le a figyelmünket. Bárcsak soha ne engednénk, hogy ez megtörténjen!

10. Miért vet kedvező fényt a Jehovával ápolt kapcsolatunkra, ha a jutalomra tekintünk?

¹⁰ Természetesen elsősorban azért szolgáljuk Jehovát, mert szeretjük őt (Márk 12:30). Mindazonáltal vágyakozva kell tekintenünk a jutalomra. Tulajdonképpen Jehova is ezt várja tőlünk. A Héberek 11:6 ezt mondja: „Hit nélkül pedig lehetetlen Isten kedvére lenni, mert aki elébe járul, annak hinnie kell, hogy ő van, és hogy megjutalmazója lesz azoknak, akik komoly igyekezettel keresik őt.” Miért akarja Jehova, hogy úgy tekintsünk rá, mint Megjutalmazóra? Mert így megmutatjuk, hogy jól ismerjük égi Atyánkat. Ő bőkezű és szereti a gyermekeit. Gondolj csak bele, milyen boldogtalanok és könnyen elkeseríthetők lennénk, ha nem lenne ’jövőnk és reménységünk’! (Jeremiás 29:11).

11. Hogyan segített Mózesnek az Istentől kapott reménysége, hogy bölcs döntéseket tudjon hozni?

¹¹ Mózes kiemelkedő példát mutatott abban, hogy az Istentől kapott reménységére összpontosított. A ’fáraó leánya fiaként’ hatalommal és tekintéllyel bírt, valamint szabadon rendelkezett Egyiptom kincseivel. Vajon ezekhez ragaszkodott, vagy inkább Jehovát akarta szolgálni?  Mózes bátran az utóbbit választotta. Miért? „Mert a megjutalmazásra szegezte tekintetét” (Héberek 11:24–26). Igen, Mózes számára semmiképpen sem volt közömbös, hogy Jehova milyen reménységet helyezett elé.

12. Miért olyan a keresztény reménység, mint egy sisak?

¹² Pál apostol a reményt egy sisakhoz hasonlította. Jelképes sisakunk megvédi a gondolkodóképességünket, lehetővé téve, hogy bölcs döntéseket hozzunk, helyes sorrendet állítsunk fel az életünkben, és megőrizzük a feddhetetlenségünket (1Tesszalonika 5:8). Mindig rajtad van ez a jelképes sisak? Ha igen, akkor Mózeshez és Pálhoz hasonlóan a reménységedet te sem a ’bizonytalan gazdagságba veted, hanem Istenbe, aki gazdagon megad nekünk mindent az élvezetünkre’. Igaz, ahhoz, hogy hátat fordítva az önző törekvéseknek elutasítsuk a népszerű irányzatokat, bátorságra van szükségünk, de ez minden erőfeszítést megér. Végül is, miért érnénk be kevesebbel, mint ’a valódi élettel’, amely azokra vár, akik reménykednek Jehovában és szeretik őt? (1Timóteusz 6:17, 19).

„Semmi esetre sem hagylak cserben”

13. Miről biztosítja Jehova a lojális szolgáit?

¹³ Akik a jelenlegi világrendszerben reménykednek, igen rossz előérzettel gondolnak a holnapra, amint a világot egyre több ’gyötrő fájás’ kínozza (Máté 24:8). Ám a Jehovában reménykedőket nem sújtják ilyen félelmek. Ők továbbra is ’biztonságban laknak, nyugodtak, és nem rettenti őket baj’ (Példabeszédek 1:33). Mivel a reménységüket nem a jelenlegi rendszerbe vetik, örömmel fogadják meg Pál tanácsát: „Életmódotok mentes legyen a pénz szeretetétől, és elégedjetek meg azzal, amitek van. Mert ő megmondta: »Semmi esetre sem hagylak cserben, és el sem hagylak semmiképpen«” (Héberek 13:5).

14. Miért nem kell a keresztényeknek túlzottan aggódniuk az anyagi szükségleteik miatt?

¹⁴ „Semmi esetre sem” és „semmiképpen” — ezek a nyomatékos kifejezések minden kétséget kizáróan bizonyítják, hogy Isten törődik velünk. Jézus szintén biztosított minket Isten szerető törődéséről, amikor ezt mondta: „Így tehát továbbra is keressétek először a királyságot és az Ő igazságosságát, és ezek az egyéb [élethez szükséges anyagi] dolgok mind megadatnak nektek ráadásként. Soha ne aggódjatok hát a következő nap miatt, mert a következő napnak meglesznek a maga aggodalmai” (Máté 6:33, 34). Jehova tudja, hogy nem könnyű számunkra a Királyságért buzgólkodni, és emellett viselni annak a felelősségünknek a teljes súlyát is, hogy gondoskodjunk a fizikai szükségleteinkről. Teljes mértékben bízzunk hát abban, hogy képes, és kész is törődni a szükségleteinkkel (Máté 6:25–32; 11:28–30).

15. Hogyan őrzik meg a keresztények a szemüket egyszerűnek?

¹⁵ Azáltal mutatjuk meg, hogy bízunk Jehovában, ha megőrizzük a szemünket egyszerűnek (Máté 6:22, 23). Az egyszerű szem őszinte, tiszták az indítékai, valamint mentes a kapzsiságtól és az önző vágyaktól. Az, hogy egyszerű a szemünk, nem jelenti azt, hogy a legsötétebb nyomorban kellene élnünk, vagy nem kellene törődnünk a keresztény felelősségeinkkel. Ellenkezőleg, azt jelenti, hogy ’józanul gondolkodunk’, miközben Jehova szolgálatát az első helyen tartjuk (2Timóteusz 1:7).

16. Miért van szükségünk hitre és bátorságra ahhoz, hogy meg tudjuk őrizni a szemünket egyszerűnek?

¹⁶ Az egyszerű szem megőrzéséhez hitre és bátorságra van szükség. Ha például egy munkaadó azt akarja, hogy rendszeresen olyan időpontokban dolgozz, amelyekre keresztény összejövetelek vannak betervezve, vajon bátran ragaszkodni fogsz szellemi értékrendedhez? Ha valaki kételkedik abban, hogy Jehova be fogja tartani azt az ígéretét, hogy törődik a szolgáival, akkor Sátánnak csupán annyi a dolga, hogy fenntartsa a nyomást, és az ilyen személy talán egyáltalán nem fog többé eljárni az összejövetelekre. Igen, ha gyenge a hitünk, az lehetővé teszi, hogy Sátán átvegye felettünk az irányítást, és ő, ne pedig Jehova határozza meg a fontossági sorrendünket. Micsoda tragédia lenne, ha ez megtörténne! (2Korintusz 13:5).

 ’Reménykedjél Jehovában!’

17. Milyen áldásban részesülnek már most azok, akik bíznak Jehovában?

¹⁷ A Szentírás több ízben is rámutat, hogy akik reménykednek és bíznak Jehovában, soha nem vallanak kudarcot (Példabeszédek 3:5, 6; Jeremiás 17:7). Igaz, hogy némely esetben be kell érniük kevesebbel, de ezt jelentéktelen áldozatnak tekintik, ha a rájuk váró áldásokra gondolnak. Ezáltal kimutatják, hogy ’reménykednek Jehovában’, és bíznak abban, hogy ő végül megadja lojálisainak szívük minden igazságos vágyát (Zsoltárok 37:4, 34). Így már most is igazán boldogok. „Az igazságosak várakozása örvendezés, a gonoszok reménysége viszont elvész” (Példabeszédek 10:28).

18—19. a) Miről biztosít minket szeretetteljesen Jehova? b) Hogyan tartjuk Jehovát a ’jobbunkon’?

¹⁸ Amikor egy kisfiú kézen fogva sétál az édesapjával, biztonságban érzi magát. Ugyanez ránk is igaz, amint égi Atyánkkal járunk. Jehova ezt mondta Izraelnek: „Ne félj, mert én veled vagyok . . . Valóban megsegítelek . . . Mert én, Jehova, a te Istened, megragadom jobbodat, én, aki ezt mondom neked: »Ne félj! Én megsegítelek«” (Ézsaiás 41:10, 13).

¹⁹ Milyen szeretetteljes hasonlat — Jehova megfogja a kezünket. „Magam előtt tartom Jehovát szüntelen. Nem ingok meg, hisz ő jobbomon van” — írta Dávid (Zsoltárok 16:8). Hogyan tartjuk Jehovát a ’jobbunkon’? Legalább kétféle módon. Először is, hagyjuk, hogy Szava az életünk minden területén vezessen minket, másodszor pedig arra a dicsőséges jutalomra tekintünk, amelyet Jehova elénk helyezett. A zsoltáríró Asáf így énekelt: „én mindenkor veled vagyok; megfogtad jobb kezem. Tanácsoddal vezetsz engem, aztán dicsőségre emelsz” (Zsoltárok 73:23, 24). Ilyen bizonyosság mellett teljes bizalommal tekinthetünk a jövőbe!

„Közeledik a megszabadításotok”

20—21. Milyen jövő vár azokra, akik reménykednek Jehovában?

²⁰ Ahogy telnek a napok, egyre sürgetőbbé válik, hogy a jobbunkon tartsuk Jehovát. A hamis vallás pusztulásával kezdődően Sátán világára hamarosan olyan nyomorúság szakad, amilyet még soha nem tapasztalt (Máté 24:21). Félelem keríti majd hatalmába a hitetlen emberiséget. Ám Jehova bátor szolgái még ebben a kaotikus állapotban is örvendezni fognak a reménységben. Jézus ezt mondta: „Mikor pedig ezek kezdenek megtörténni, egyenesedjetek föl, és emeljétek föl fejeteket, mert közeledik a megszabadításotok” (Lukács 21:28).

²¹ Örvendezzünk hát Istentől kapott reménységünkben, és ne hagyjuk, hogy Sátán becsapjon vagy megkísértsen minket az agyafúrt mesterkedéseivel. Ugyanakkor komolyan igyekezzünk hitet, szeretetet és istenfélelmet kifejleszteni magunkban. Ha így teszünk, meglesz bennünk a kellő bátorság, hogy minden körülmények között engedelmeskedjünk Jehovának, és ellenálljunk az Ördögnek (Jakab 4:7, 8). Igen, „legyetek bátrak és erős szívűek mindnyájan, akik várjátok Jehovát”! (Zsoltárok 31:24).

[Lábjegyzet]

Tudsz rá válaszolni?

• Hogyan járult hozzá Jézus reménysége a bátorságához?

• Hogyan függ össze a hit és a remény?

• Hogyan tud a remény a hittel együtt bátorságot adni egy kereszténynek ahhoz, hogy megfelelő fontossági sorrendet állítson fel az életében?

• Miért tekinthetnek bizalommal a jövőbe azok, akik ’reménykednek Jehovában’?

[Tanulmányozási kérdések]

[Kép a 28. oldalon]

Akár idős vagy, akár fiatal, látod magad a Paradicsomban?