Vajon a Biblia túlzottan szigorú?

„GYERMEKKOROMBAN nem tanították meg nekem a Biblia irányadó mértékeit. Istenről soha nem esett szó” — mondja egy finnországi fiatalember. Az ilyen neveltetés nem ritka manapság. Sokan, de különösen a fiatalok, a Bibliát reménytelenül idejétmúltnak, a tanácsait pedig túl szigorúnak tartják. Azokra, akik követni próbálják a Bibliát, úgy tekintenek, mint akik el vannak nyomva, és akiknek az életére ránehezednek a tilalmak és a parancsolatok. Ezért jó néhányan azt gondolják, hogy jobb a Bibliát a könyvespolcon hagyni, és máshol keresni vezetést.

Az, hogy sokan így tekintenek a Bibliára, nagyrészt annak köszönhető, hogy a kereszténység egyházai hosszú időn át nyomást gyakoroltak az emberekre. Abban az időszakban például, amelyet egyes történészek a sötét középkornak neveznek, a katolikus egyház Európában az emberek életének szinte minden területét az ellenőrzése alatt tartotta. Bárki, aki ellenkezni mert az egyházzal, azt kockáztatta, hogy megkínozzák, vagy akár meg is ölik. A később létrejövő protestáns egyházak szintén korlátozták a személyes szabadságot. Ma az olyan kifejezések, mint a „kálvinista” vagy „puritán” nemcsak bizonyos tanok követőit juttatják eszünkbe, hanem az ezekre a csoportokra jellemző vasfegyelmet is. Mivel tehát az egyházak elnyomók voltak, az emberek helytelenül úgy következtetnek, hogy a Biblia tanításai is elnyomók.

Az utóbbi századokban az egyházak már nem annyira tartják a markukban az embereket, legalábbis néhány országban. A hagyományos vallási tanokat felváltotta az a nézet, hogy az embereknek joguk van eldönteni, hogy mi helyes és mi helytelen. Mi lett ennek az eredménye? Ahti Laitinen, a kriminológia és a jogszociológia professzora így nyilatkozik: „A hatalom iránti tisztelet csökkent, és az emberek felfogása egyre homályosabbá válik arról, hogy mi elfogadható és mi elfogadhatatlan.” Ironikus módon még bizonyos egyházi vezetők is átadták magukat az effajta gondolkodásnak. Egy híres evangélikus püspök kijelentette: „Én nem nagyon osztom azt a véleményt, hogy erkölcsi kérdéseket meg lehet oldani azáltal, hogy a Bibliához vagy valamilyen más vallási tekintélyhez fordulunk.”

Tényleg annyira jó a korlátlan szabadság?

A korlátlan szabadság gondolata talán megnyerően hangzik némelyeknek, különösen a fiataloknak. Nem sokan szeretik, ha atyáskodnak felettük, vagy minden részletre kiterjedően megszabják nekik, hogy mit tehetnek és mit nem. De akkor mindenki tegye azt, amit csak akar? Hogy válaszolni tudjunk erre a kérdésre, vizsgáljunk meg egy szemléltetést. Képzelj el egy várost, ahol nincsenek közlekedési szabályok. Nincs szükség jogosítványra, és vizsgát sem kell tenni. Az emberek úgy vezetnek, ahogy akarnak, akár még részegen is. Senkinek nem  kell törődnie a sebességkorlátozásokkal, a stoptáblákkal, a közlekedési lámpákkal, az egyirányú utcákkal vagy a gyalogos-átkelőhelyekkel. Vajon kívánatos az effajta „szabadság”? Nyilvánvalóan nem. A következmény káosz, rendetlenség és szerencsétlenségek sorozata lenne. Bár a közlekedési szabályok korlátozzák az ember szabadságát, megértjük, hogy ezek a törvények az autósok és a gyalogosok védelmét szolgálják.

Jehova ugyanígy irányt mutat azt illetően, hogy miként éljük az életünket. Ez a javunkra van. A vezetése nélkül mindent próba szerencse alapon kellene megtanulnunk, és eközben esetleg kárt okoznánk mind magunknak, mind másoknak. Az ilyen erkölcsi zűrzavar pont annyira nem kívánatos és veszélyes lenne, mint vezetni egy közlekedési szabályok nélküli városban. Valójában szükségünk van bizonyos szabályokra és törvényekre, és ezt a legtöbb ember készségesen el is ismeri.

„Az én terhem könnyű”

A közlekedési szabályok olykor az előírások hosszú és kimerítő listáját foglalják magukba, egyes helyeken csak a parkolásra vonatkozó szabályok száma már önmagában is elképesztő. Ezzel ellentétben a Biblia nem állítja fel szabályok végeláthatatlanul hosszú listáját. Ehelyett inkább alapelveket fektet le, amelyek nem megterhelők vagy elnyomók. Jézus Krisztus ezt a kedves meghívást intézte kortársaihoz: „Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik keményen fáradoztok és meg vagytok terhelve, és én felüdítelek benneteket. Mert az én igám kellemes, és az én terhem könnyű” (Máté 11:28, 30). A korintuszi keresztény gyülekezetnek írott levelében Pál apostol kijelentette: „ahol Jehova szelleme van, ott szabadság van” (2Korintusz 3:17).

Ez a szabadság azonban nem korlátlan. Jézus világosan kifejezésre juttatta, hogy Isten követelményei magukban foglalnak néhány egyszerű parancsot. Jézus például ezt mondta a tanítványainak: „Az a parancsolatom, hogy szeressétek egymást, mint ahogy én szerettelek titeket” (János 15:12). Képzeld csak el, milyen nagyszerű lenne az élet, ha mindenki betartaná ezt a parancsot! A keresztények szabadsága tehát nem korlátok nélküli szabadság. Péter apostol ezt írta: „Legyetek olyanok, mint akik szabadok, ámde szabadságotokat ne úgy birtokoljátok, mint a rosszaság leplét, hanem mint Istennek rabszolgái” (1Péter 2:16).

Habár a keresztényeket nem köti törvények részletes listája, nem aszerint cselekszenek, amit a saját elképzelésük alapján jónak vagy rossznak gondolnak. Az embernek vezetésre van szüksége, amelyet csak Isten tud megadni. A Biblia félreérthetetlenül kijelenti: „Még csak lépteit sem irányíthatja a járókelő ember” (Jeremiás 10:23). Ha elfogadjuk az Istentől jövő irányítást, nagy előnyünk származik belőle (Zsoltárok 19:11).

Az egyik ilyen előny a boldogság. A cikk elején említett fiatal például tolvaj és hazug volt. Szexuális téren is erkölcstelen életet élt. Miután megismerte a Biblia magas irányadó mértékeit, változtatott az életmódján, hogy meg tudjon  felelni ezeknek. Így nyilatkozik erről: „Bár nem voltam képes azonnal megfelelni a Biblia összes irányadó mértékének, felfogtam az értéküket. A korábbi életmódom nem adta meg azt a boldogságot, amelyben most részem lehet. Ha alkalmazod a Biblia irányadó mértékeit, egyszerűbb lesz az életed. Tudod, hogy merre tartasz, és tisztában vagy vele, hogy mi a jó és mi a rossz.”

Emberek milliói tapasztalták már ugyanezt. A Bibliában található vezetés többek között segített nekik abban, hogy jobbak legyenek az emberi kapcsolataik, kiegyensúlyozott nézetük legyen a munkáról, tartózkodjanak a káros szokásoktól és így boldogabb életet éljenek. A fiatal Markus *, aki a bibliai irányadó mértékekkel és azok nélkül is élt, ezt mondja a saját életéről: „A Biblia szerinti élettel sikerült javítanom az önbecsülésemen.” *

Hogyan döntesz?

Nos, akkor szigorú a Biblia? Igen, mindannyiunk javára. De vajon túl szigorú? Nem. A korlátlan szabadság csak bonyodalmakhoz vezet. A Biblia irányadó mértékei kiegyensúlyozottak, és a jólétünket, valamint a boldogságunkat mozdítják elő. Markus ezt mondja: „Az eltelt idő bizonyította, hogy bölcs dolog alkalmazni Isten Szavát az életünkben. Noha az életem sok tekintetben különbözik a legtöbb emberétől, egy percig sem érzem úgy, hogy bármiről is lemaradtam volna.”

Amikor kezded tapasztalni annak áldásait, hogy a Biblia irányadó mértékei szerint élsz, növekedni fog az Isten Szava iránti értékelésed. Ez egy még nagyobb áldáshoz fog vezetni: megszereted csodálatos Szerzőjét, Jehova Istent. „Az Isten szeretete azt jelenti, hogy megtartjuk a parancsolatait; a parancsolatai pedig nem megterhelőek” (1János 5:3).

Jehova a Teremtőnk és az égi Atyánk. Ő tudja, mi nekünk a legjobb. Nem korlátoz bennünket, hanem szeretetteljes vezetésről gondoskodik számunkra, amely a javunkra válik. Költői nyelvezettel Jehova így sürget minket: „Ó, bárcsak odafigyelnél parancsolataimra! Akkor olyan lenne békéd, mint egy folyó, és igazságosságod, mint a tenger habjai” (Ézsaiás 48:18).

[Lábjegyzetek]

[Kép a 9. oldalon]

Jézus azt mondta, hogy Isten követelményei felfrissítőek

[Kép a 10. oldalon]

Ha elfogadjuk Isten vezetését, boldogok leszünk, és növekedni fog az önbecsülésünk