Az életmódoddal bizonyítsd, hogy van hited!

„A hit is, ha nincsenek cselekedetei, halott önmagában” (JAKAB 2:17)

1. Miért fordítottak figyelmet a korai keresztények a hitre és a cselekedetekre?

A KORAI keresztények leginkább azzal bizonyították a hitüket, ahogyan éltek. Jakab tanítvány így buzdított minden keresztényt: „Legyetek . . . cselekvői a szónak, és ne csupán hallgatói”. Majd hozzáfűzte: „ahogy a test halott szellem nélkül, úgy a hit is halott cselekedetek nélkül” (Jakab 1:22; 2:26). Mintegy 35 évvel azután, hogy ezeket írta, sok keresztény továbbra is bizonyította a hitét megfelelő cselekedetekkel. De némelyek sajnos nem így tettek. Jézus megdicsérte a szmirnai gyülekezetet, ám a szárdiszi gyülekezetben sokaknak ezt mondta: „Ismerem tetteidet, tudom, hogy az a neved, hogy élsz, pedig halott vagy” (Jelenések 2:8–11; 3:1).

2. Mit érdemes megkérdezniük maguktól a keresztényeknek a hitükkel kapcsolatban?

² Jézus tehát arra buzdította a szárdisziakat — tágabb értelemben pedig mindenkit, aki később majd olvassa a szavait —, hogy bizonyítsák az első szeretetüket a keresztény igazságok iránt, és maradjanak éberek szellemileg (Jelenések 3:2, 3). Érdemes megkérdeznünk magunktól: „Az én tetteim mit mutatnak? Vajon egyértelműen arról tanúskodnak, hogy a tőlem telhető legtöbbet nyújtom, hogy bizonyítsam a hitem mindennel, amit csak teszek? Mi a helyzet az olyan tevékenységekkel, amelyek nincsenek közvetlen kapcsolatban a prédikálómunkával vagy a gyülekezeti összejövetelekkel?” (Lukács 16:10). Az élet sok területét lehetne megvizsgálni, de foglalkozzunk most csak eggyel közülük, a társas összejövetelekkel, beleértve azokat is, amelyek általában a keresztény esküvőket követik.

Kisebb társas összejövetelek

3. Mi a Biblia nézőpontja a társas összejövetelekről?

³ A legtöbben örülünk, ha meghívnak minket egy vidám keresztényi társaságba. Jehova „a boldog Isten”, és azt akarja, hogy a szolgái is boldogok legyenek (1Timóteusz 1:11). Salamonnal ezt a kijelentést foglaltatta bele a Bibliába: „Dicsértem én az örvendezést, mert az embernek nincs jobb attól a nap alatt, mint hogy egyen,  igyon, örvendezzen, és ez kísérje őt fáradságos munkájában életének napjain” (Prédikátor 3:1, 4, 13; 8:15). Ilyen örvendezés lehet egy családi étkezés vagy az igaz imádók egy kisebb társas összejövetele (Jób 1:4, 5, 18; Lukács 10:38–42; 14:12–14).

4. Mire fordítson figyelmet az a személy, aki összejövetelt rendez?

⁴ Ha ilyen összejövetelt rendezel, és te vagy felelős érte, mindent alaposan át kell gondolnod. Erre még akkor is szükség van, ha csak néhány hívőtársadat hívod meg egy étkezésre és egy kellemes beszélgetésre (Róma 12:13). Gondoskodnod kell róla, hogy „minden illendően . . . történjék”, „a felülről való bölcsesség” iránymutatása szerint (1Korintusz 14:40; Jakab 3:17). Pál apostol ezt írta: „akár esztek, akár isztok, akár bármi mást tesztek, mindent Isten dicsőségére tegyetek. Ügyeljetek arra, hogy . . . ne adjatok okot a botránkozásra” (1Korintusz 10:31, 32). De milyen részletekre kell különösképpen figyelned? Ha ezeket előre átgondolod, az segíteni fog, hogy amit te és a vendégeid tesztek, az azt mutassa, hogy élő a hitetek (Róma 12:2).

Milyen összejövetel lesz?

5. Miért kell a házigazdának alaposan átgondolnia, hogy felszolgál-e alkoholtartalmú italokat, és lesz-e zene?

⁵ Sok házigazdának kellett már döntenie abban a kérdésben, hogy felszolgáljon-e alkoholtartalmú italokat. Ezekre nincs szükség ahhoz, hogy egy összejövetel élvezetes legyen. Jusson eszünkbe, hogy Jézus ételről gondoskodott egy nagy létszámú csoport számára: megsokasította a kenyeret és a halat. A beszámoló nem mondja, hogy csoda útján borról is gondoskodott, noha tudjuk, hogy megtehette volna (Máté 14:14–21). Ha úgy döntesz, hogy alkoholtartalmú italokat szolgálsz fel az összejövetelen, légy mértéktartó a mennyiségüket illetően, és ne felejts el megfelelő választási lehetőségről gondoskodni azok számára, akik nem fogyasztanak alkoholt (1Timóteusz 3:2, 3, 8; 5:23; 1Péter 4:3). Feltétlenül kerüld, hogy bárki is kényszert érezzen arra, hogy olyasmit fogyasszon, ami esetleg megmarná, „mint a kígyó” (Példabeszédek 23:29–32). Mi a helyzet a zenével és az énekléssel? Ha az összejövetelen zene is lesz, kétségtelenül gondosan fogod kiválogatni a dalokat, figyelmet fordítva mind a ritmusra, mind a szövegre (Kolosszé 3:8; Jakab 1:21). Sok keresztény azt tapasztalta, hogy a Királyság-dallamok lejátszása vagy az énekeink közös éneklése jó hangulatot teremt (Efézus 5:19, 20). Természetesen rendszeresen ellenőrizned kell a hangerőt, hogy a zene ne nyomja el az élvezetes beszélgetéseket, és a szomszédokat se zavarja (Máté 7:12).

6. Hogyan tudja egy házigazda megmutatni, hogy élő a hite, amikor beszélgetésről vagy más tevékenységekről van szó?

⁶ Egy társas összejövetelen a keresztények általában változatos témákról beszélnek, lehet, hogy hangosan felolvasnak valamit, vagy érdekes tapasztalatokat mondanak el. Ha a beszélgetés kezd eltávolodni a keresztényi irányadó mértékektől,  a házigazda udvariasan visszaterelheti azt a megfelelő mederbe. Arra is ügyeljen, hogy ne egyetlen személy uralja a beszélgetést. Ha látja, hogy ilyesmi kezd kialakulni, megfontoltan közbeszólhat, és gondoskodhat a változatosságról. Ezt például úgy tudja megtenni, hogy bevonja a fiatalokat, vagy felvet egy olyan témát, amelyhez mások is szívesen hozzászólnak. Ez mind a fiatalok, mind az idősek számára élvezetessé fogja tenni az összejövetelt. Ha te mint szervező bölcsen és tapintatosan irányítod a dolgokat, ’ésszerűséged ismert lesz’ a jelenlevők előtt (Filippi 4:5). Érzékelni fogják, hogy a hited élő, és hatással van az életed minden területére.

Esküvők és esküvői fogadások

7. Miért megfontolandó az esküvők és a hozzájuk kapcsolódó összejövetelek megtervezése?

⁷ A keresztény esküvők különleges alkalmak az örvendezésre. Isten ókori szolgái, köztük Jézus és a tanítványok is, szívesen vettek részt ilyen örömteli eseményeken, beleértve a hozzátartozó ünneplést is (1Mózes 29:21, 22; János 2:1, 2). Az utóbbi időben azonban a tapasztalatok egyértelműen azt mutatják, hogy ha szeretnénk elérni, hogy az esküvőkhöz kapcsolódó társas tevékenységek jó ítélőképességről és keresztényi egyensúlyról tanúskodjanak, akkor a megtervezésük különös gondot igényel. Természetesen az ilyen alkalmak hozzátartoznak az élethez, és lehetőséget adnak a keresztényeknek, hogy bizonyítsák a hitüket.

8—9. Hogyan igazolja sok esküvői szokás azt, amit az 1János 2:16, 17-ben olvasunk?

⁸ Sokan, akik nem ismerik az isteni alapelveket, és nem is törődnek velük, az esküvőket olyan alkalmaknak tekintik, ahol túlzásokba eshetnek, vagy ahol ezeket a túlzásokat elnézik nekik. Egy európai folyóiratban egy ifjú feleség ezt nyilatkozta „királyi” esküvőjéről: „Mi egy négylovas hintóval mentünk, ezt követte 12 másik fogat, majd az a lovas kocsi, amelyen a zenekar játszott. Fenséges ételeket ettünk, és élveztük a kitűnő zenét; az egész olyan káprázatosan szép volt. Minden pont úgy sikerült, ahogy akartam, aznap királynőnek éreztem magam.”

⁹ Bár a szokások országonként változnak, ennek az ifjú feleségnek az érzései egyértelműen igazolják azt, amit János apostol írt: „mindaz, ami a világban van — a test kívánsága, a szem kívánsága és az életben birtokolt javak látványos fitogtatása —, nem az Atyától származik, hanem a világtól származik.” El tudod képzelni, hogy egy érett keresztény pár ilyen „királyi” esküvőt, és ilyen fényűzően mesés fogadást rendezzen? A szemléletmódjuknak inkább azt kellene tükröznie, hogy „aki az Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké” (1János 2:16, 17).

10. a) Miért elengedhetetlen a tervezés egy ésszerű esküvőhöz? b) Hogyan kell dönteni arról, hogy kik kapjanak meghívást?

¹⁰ A keresztény párok nem akarnak elrugaszkodni a valóságtól, és szeretnének ésszerűek maradni. Ebben a Biblia tud segíteni nekik. Noha az esküvő napja jelentőségteljes alkalom, tudják, hogy ez még csak a kezdete két olyan keresztény közös életének, akik előtt egy örök élet áll. Nem feltétlenül kell nagy menyegzői lakomát rendezniük. Ha mégis úgy döntenek, hogy legyen ilyen összejövetel, számításba kell venniük, hogy milyen jellegű lesz, és milyen költségek várhatók (Lukács 14:28). Keresztényi együttélésük során a szentírási alapelvek szerint a férj lesz a fej (1Korintusz 11:3; Efézus 5:22, 23). Ezért elsősorban a vőlegény felelős az esküvői fogadásért. Persze szeretetteljesen kikéri a leendő felesége véleményét az olyan ügyekben, hogy kiket akarnak, vagy kiket tudnak meghívni a menyegzői lakomára. Talán nem lehetséges, vagy nem gyakorlatias minden barátjukat és rokonukat meghívni; így lehet, hogy néhány döntésüket a szerénység alapján kell meghozniuk. A párnak bíznia kell abban, hogy ha nem tudják is meghívni némelyik keresztény hittársukat, ők megértők lesznek, és nem fognak megsértődni (Prédikátor 7:9).

„A vőfély”

11. Milyen szerepet játszik a „vőfély” az esküvőn?

¹¹ Ha egy pár úgy dönt, hogy összejövetelt rendez az esküvő megünneplésére, hogyan tudja biztosítani, hogy az alkalom méltóságteljes  maradjon? Jehova Tanúi már jó néhány évtizede felismerték az abban rejlő bölcsességet, hogy figyelembe vegyenek egy részletet, amely azzal a menyegzővel kapcsolatban van megemlítve, amelyen Jézus részt vett Kánában. Volt egy „vőfély”, minden bizonnyal egy felelősségteljes hívőtárs (János 2:9, 10). Ehhez hasonlóan a vőlegény bölcsen teszi, ha erre a fontos feladatra egy szellemileg érett keresztény testvért kér meg. Miután a vőfély meggyőződött a vőlegény kívánságairól és ízléséről, az összejövetel előtt és alatt ellátja a feladatát.

12. Mit kell a vőlegénynek megfontolnia az alkoholtartalmú italokat illetően?

¹² Azzal összhangban, amit az 5. bekezdésben megbeszéltünk, néhány pár úgy dönt, hogy nem szolgál fel alkoholtartalmú italokat a menyegzői ünnepségen, nehogy a mértéktelenség tönkretegye az alkalom boldogságát és sikerét (Róma 13:13; 1Korintusz 5:11). Ám ha mégis felszolgálnak alkoholtartalmú italokat, a vőlegénynek meg kell győződnie arról, hogy ezeket mértékkel szolgálják fel vagy teszik elérhetővé. Volt bor azon az esküvőn, amelyen Jézus részt vett Kánában, és ő kiváló minőségű borról gondoskodott. Érdekes, hogy annak a menyegzőnek a vőfélye így nyilatkozott: „Minden más ember a jó bort rakja ki először, és amikor már mámorosak, akkor a silányabbat. Te mostanáig tartogattad a jó bort” (János 2:10). Jézus bizonyára nem járult hozzá semmiféle részegeskedéshez, hiszen azt úgy tekintette, mint ami elítélendő (Lukács 12:45, 46). Amikor a vőfély a bor minősége feletti meglepetésének adott hangot, világossá tette, hogy már látott olyan esküvőket, ahol némelyik vendég lerészegedett (Cselekedetek 2:15; 1Tesszalonika 5:7). Így tehát mind a vőlegénynek, mind az általa vőfélynek kinevezett, megbízható kereszténynek biztosítania kell, hogy minden jelenlevő kövesse a világos utasítást: „Bortól se részegedjetek le, amelyben kicsapongás van” (Efézus 5:18; Példabeszédek 20:1; Hóseás 4:11).

13. Mit kell figyelembe vennie egy párnak, ha úgy szervezi, hogy legyen zene a menyegzői lakomán, és miért?

¹³ Mint más összejövetelek esetében is, ha van zene, megfelelő figyelmet kell fordítani a hangerőre, hogy ne zavarja a beszélgetést. Egy keresztény vén megjegyezte: „Ahogy telik az este, és a beszélgetés egyre hangosabb lesz, vagy elkezdődik a tánc, időnként a zene hangereje is emelkedik. Ami háttérzenének indult, hangossá válhat, és akadályozhatja a beszélgetést. Egy menyegzői fogadás alkalmat ad a kellemes együttlétre. Milyen szomorú lenne, ha a hangos zene tönkretenné ezt a lehetőséget!” Itt szintén a vőlegénynek és a vőfélynek kell felelősségteljesen cselekednie: ne a zenészek, hanem ők döntsék el, hogy milyen zene szóljon és mekkora hangerővel, akár fizetett zenészek játszanak, akár nem. Pál ezt írta: „bármi legyen is, amit szóban vagy cselekedetben tesztek, mindent az Úr Jézus nevében tegyetek” (Kolosszé 3:17). Amikor a vendégek a menyegzői lakoma (vagy fogadás) után hazamennek, vajon úgy fognak emlékezni a zenére, mint ami azt tükrözte vissza, hogy a pár mindent Jézus nevében tett? Így kellene lennie.

14. Mire kell kellemesen visszaemlékezniük a keresztényeknek egy esküvővel kapcsolatban?

¹⁴ Igen, egy jól megszervezett esküvő kellemes emlék marad. Adam és Edyta, akik már 30 éve házasok, így vélekedtek egy esküvőről: „Valóban érezni lehetett a keresztény hangulatot. Voltak Jehovát dicsőítő énekek, de más kiváló szórakozás is. A tánc és a zene másodlagos szerepet kapott. Kellemes és építő volt, és minden a bibliai alapelvekkel összhangban zajlott.” Világos, hogy a menyasszony és a vőlegény sokat tehetnek azért, hogy a cselekedeteikkel bizonyítsák a hitüket.

Nászajándék

15. Milyen bibliai tanácsot lehet alkalmazni a nászajándékokkal kapcsolatban?

¹⁵ Sok országban megszokott, hogy a barátok  és a rokonok ajándékokat adnak azoknak, akik házasságot kötnek. Mire érdemes figyelned, ha úgy döntesz, hogy te is így teszel? Nos, jusson eszedbe, amit János apostol ’az életben birtokolt javak látványos fitogtatásáról’ mondott. Az ilyen hivalkodást nem a keresztényekkel hozta összefüggésbe, akik cselekedetek által mutatják meg a hitüket, hanem ’az elmúlóban levő világgal’ (1János 2:16, 17). János ihletett szavainak fényében vajon az újdonsült házaspár mindenki előtt hozza nyilvánosságra, hogy ki milyen ajándékot adott? A Makedóniából és Akhájából való keresztények adományokat adtak Jeruzsálemben élő testvéreiknek, de nem találunk arra utalást, hogy a nevüket közzétették volna (Róma 15:26). Sok keresztény, aki nászajándékot ad, inkább névtelen szeretne maradni, és nem kívánja szükségtelenül magára vonni a figyelmet. Ebben a tekintetben, kérjük, nézd át, hogy mit tanácsolt Jézus a Máté 6:1–4-ben.

16. Hogyan tudják az újdonsült házasok elkerülni, hogy megsértsék mások érzéseit a nászajándékokkal kapcsolatban?

¹⁶ Az ajándékozók megnevezése esetleg ’vetélkedést szítana’, hogy melyik a jobb vagy drágább ajándék. Ezért egy keresztény ifjú pár bölcsen tartózkodik attól, hogy nyilvánosan bejelentse az ajándékok adományozóinak nevét. A nevek bejelentése talán kellemetlen helyzetbe hozna másokat, akik nem engedhették meg maguknak, hogy ajándékot adjanak (Galácia 5:26; 6:10). Természetesen nem helytelen, ha a menyasszony és a vőlegény tudja, hogy egy bizonyos ajándékot kitől kapott. Ezt az ajándékhoz adott, de nyilvánosan fel nem olvasott kísérőkártyából is megtudhatja. Amikor megvesszük, odaadjuk vagy megkapjuk a nászajándékot, mindannyian bizonyíthatjuk, hogy még egy ilyen személyes dologban is hatással van a hitünk a cselekedeteinkre. *

17. Milyen céljuk legyen a keresztényeknek a hitükre és a cselekedeteikre vonatkozóan?

¹⁷ A hitünk bizonyítása kétségtelenül többet foglal magában annál, mint hogy erkölcsösen élünk, eljárunk a keresztény összejövetelekre és részt veszünk a prédikálómunkában. Bárcsak mindannyiunknak olyan élő hite lenne, amely hatással van mindenre, amit teszünk! Igen, a hitünket a ’teljesen véghezvitt’ cselekedetek által mutathatjuk meg, beleértve azokat is, amelyek az élet előbb megbeszélt területeire vonatkoznak (Jelenések 3:2).

18. Hogyan tudnak a János 13:17-ben található szavak igaznak bizonyulni a keresztény esküvőkkel és társas összejövetelekkel kapcsolatban?

¹⁸ Miután Jézus jó példát állított a hűséges apostolai elé azáltal, hogy alázatosan megmosta a lábukat, ezt mondta: „Ha tudjátok ezeket, boldogok vagytok, ha meg is teszitek” (János 13:4–17). Azon a környéken, ahol élünk, manapság talán nem szükséges vagy nem megszokott, hogy megmossuk egy másik személy, például egy hozzánk érkező vendég lábát. Ám ahogy ebben a cikkben megvizsgáltuk, vannak az életnek más területei, ahol kimutathatjuk a hitünket szerető és figyelmes tettek által, beleértve azokat is, amelyek a társas összejövetelekkel és a keresztény esküvőkkel vannak összefüggésben. Ezt megtehetjük akkor is, ha mi kötünk házasságot, de akkor is, ha vendégek vagyunk egy esküvőn vagy az azt követő boldog összejövetelen, ahol olyan keresztények vannak jelen, akik ki akarják mutatni a tetteikkel, hogy van hitük.

[Lábjegyzet]

Hogyan válaszolnál?

Hogyan tudod bizonyítani a hitedet:

• amikor társas összejövetelt szervezel?

• amikor esküvőt vagy fogadást szervezel?

• amikor nászajándékot adsz vagy kapsz?

[Tanulmányozási kérdések]

[Kép a 24. oldalon]

Még ha csak néhány embert hívunk is meg, „a felülről való bölcsesség” vezessen minket