Szellemi kincsekre lelve Guineában

A FELFEDEZŐK évszázadokon át életüket és testi épségüket kockáztatva kutattak kincs és vagyon után. Az elszántabbak eljutottak a nyugat-afrikai Guineába, ahol két teljesen különböző gazdagságra leltek, anyagira és szellemire. Az ország bővelkedik gyémántban, aranyban, vasércben, kiváló minőségű bauxitban (melyből az alumíniumot vonják ki), és több mint kilencmillió guineainak az otthona.

Bár a vallások között nem a kereszténység egyházai vannak többségben, az imádat fontos szerepet tölt be az emberek életében, sokan nagyra értékelik a szellemi kincseket. Pontosan milyen kincsekről is van szó? Ők Jehova hűséges szolgái, akiket az Aggeus 2:7 ezekkel a szavakkal ír le: „minden nemzet kívánatos kincsei”.

Szellemi kincsek

Nagyfokú erőfeszítést igényel rejtett kincsek után kutatva a föld mélyére ásni. A keresztény szolgálatban is hasonlóan komoly erőfeszítésre van szükség ahhoz, hogy az ember szellemi kincsekre leljen. Guineában a Királyság-prédikáló munka az ország szívében vette kezdetét még az 1950-es évek elején, és csak az 1960-as évek elején ért el a fővárosba, Conakryba. Jehova  Tanúi ma már mintegy 900-an vannak az országban, 21 gyülekezetben és csoportban.

Conakryba 1987-ben misszionáriusok érkeztek, és az akkori egyetlen gyülekezettel tevékenykedtek együtt. Jelenleg több mint 20 misszionárius szolgál a fővárosban és az ország középső területén. Buzgón építik a gyülekezeteket, és lelkesen vesznek részt a testvérekkel a szolgálatban.

Luc Conakryban lakik, és nagy örömmel tanulmányozta a Bibliát Alberttel, egy fiatal orvossal. Albert már különféle egyházaknál kereste a vallással kapcsolatos igazságot, és spiritiszta szokásokat is gyakorolt. Egy szellemidézőtől kapott gyűrűt viselt, aki szerint ez a jó szerencse záloga. Mivel az igaz vallás keresése közben sok csalódás érte, egy idő után eldobta a gyűrűjét, és így imádkozott: „Isten, ha létezel, tedd lehetővé nekem, hogy megismerhesselek és szolgálhassalak. Különben csak a saját kívánságaimnak fogok élni.” Nem sokkal ezután meglátogatta a nővérét, ahol meghallotta, amint az unokahúga éppen a Bibliát tanulmányozza Jehova egyik Tanújával. Hamarosan megszervezték, hogy Luc tanulmányozza vele a Bibliát.

Luc hétről hétre nagy örömmel tette meg az oda-vissza több mint 10 kilométeres gyalogutat, hogy vezethesse nála a bibliatanulmányozást. Albertet, aki egyetemet végzett, lenyűgözte, hogy Luc, aki kevésbé iskolázott, mennyire mélyen hisz a Szentírásban, és milyen jól tudja alkalmazni a gyakorlatban a bibliai ismeretét. Mennyire boldog volt, amikor megtudta, hogy az emberiség szenvedéseiért nem Isten hibáztatható; éppen ellenkezőleg, Jehovának szándékában áll véget vetni minden szenvedésnek, és paradicsommá tenni a földünket! (Zsoltárok 37:9–11). A bibliai igazságok és a gyülekezet tagjainak a kiváló viselkedése a szíve mélyéig meghatotta őt.

De amint az egy nyers gyémánt esetében igaz, hogy fáradságos munkával csiszolja a szakember, míg nem szikrázik a fénye, világias vonásai miatt Albertnek is csiszolnia kellett magán, hogy az élete összhangba kerüljön Isten igazságos irányadó mértékeivel. Nem járt többé szellemidézőkhöz, leszokott az alkoholról és a szerencsejátékokról. Az jelentette a legnagyobb gondot, hogy lemondjon a dohányzásról.  Végül csak a Jehovához intézett sok, szívből jövő ima segítségével sikerült leszoknia róla. Hat hónap múlva törvényesítette a házasságát, és a felesége is tanulmányozni kezdte a Bibliát. Ma már mindketten Jehova megkeresztelt szolgái.

Martin egy másik szellemi gyémánt. Ő 15 éves korában kezdte tanulmányozni a Bibliát Guéckédou-ban. Szülei katolikusok, és ellenezték, hogy eljár Jehova Tanúi összejöveteleire. Megsemmisítették a bibliai irodalmát, megverték őt, és elzavarták otthonról. A gyémánt úgy jön létre, hogy a szén hatalmas nyomásnak van kitéve; ehhez hasonlóan az ellenségeskedés eredményeként Martin egyre szilárdabban, és egyre nagyobb szeretettel ragaszkodott a Biblia igazságaihoz. Szülei egy idő után megenyhültek, ezért hazaköltözött. Mi változtatta meg a szüleit? Észrevették, hogy milyen nagy különbség van Martin és a testvérei viselkedése között, akik lázadóvá váltak, és erkölcstelen szexuális életet éltek. Meggyőződtek róla, hogy Martinnak jót tett az új hit, ezért az édesapja szívesen fogadja, ha a gyülekezet tagjai ellátogatnak az otthonukba. Az édesanyja sokszor megköszönte már, hogy milyen sokat segítettek a fiának. Martin 18 éves korában megkeresztelkedett, később részt vett a szolgálati kiképzőiskolán, jelenleg pedig különleges úttörőként szolgál.

„Importált” szellemi gazdagság

Noha Guinea a természeti kincseiből sokat exportál, szellemi gazdagságának egy részét „importálja”. Számos bevándorló érkezett más afrikai országokból, jórészt gazdasági okok miatt. Mások a sokáig elhúzódó, kegyetlen háborúk elől menekültek ide.

Ernestine Kamerunból érkezett 12 évvel ezelőtt. Éveken át tanulmányozott Jehova Tanúival, és eljárt az összejövetelekre, de nem keresztelkedett meg. 2003-ban, amint az egyik körzetkongresszuson a keresztelkedést nézte, könnyek szöktek a szemébe. Szégyenérzet töltötte  el, és így imádkozott Jehovához: „51 éves vagyok, és még semmi jót nem tettem érted. Téged szeretnélek szolgálni.” Majd Ernestine alázatos imájával összhangban cselekedett. Elmondta a férfinak, akivel együtt élt, hogy csak úgy maradhatnak ezután is együtt, ha törvényesen házasságot kötnek. A férfi beleegyezett, Ernestine pedig 2004 novemberében, a saját megkeresztelkedésekor már az örömtől könnyezett.

Az 1990-es évek eleje óta sok ezer menekült — köztük több száz Jehova Tanúja — érkezett Guineába Libériából és Sierra Leonéból. Nem sokkal a menekülttáborba érkezésük után a testvérek intézkednek, hogy rendszeresen legyenek összejövetelek, megszervezik a prédikálómunkát, és építenek egy Királyság-termet. Néhányan menekülttáborokban lettek Jehova szolgáivá, például Isaac is. Megkeresztelkedése után alkalma adódott, hogy visszatérjen a munkahelyére, egy nagy libériai vállalathoz. Ám ő inkább ott maradt a lainéi menekülttáborban, hogy általános úttörőként szolgáljon. Ezt mondja: „Itt nem kell engedélyt kérnem a főnökömtől, hogy elmehessek az összejövetelekre vagy egy kongresszusra. Itt szabadon szolgálhatom Jehovát.” 2003 decemberében kerületkongresszust tartottak ebben a távol eső táborban, a 30 000 menekült között élő 150 Tanúnak. Nagy öröm, hogy 591-en voltak jelen, a 9 sikettel együtt, akik jelnyelven követhették a programot. Tizenketten keresztelkedtek meg. A testvérek nagyon nagyra értékelték mindazt az erőfeszítést, melyet ennek a szellemi lakomának a megrendezésével tettek értük.

A ’kívánatos kincsek’ megteszik a szükséges változtatásokat

Akik arany és gyémánt után kutatnak, nemigen látnak maguk előtt leküzdhetetlen akadályt. Szívmelengető érzés tapasztalni, hogy az újak is milyen keményen dolgoznak azon, hogy legyőzzenek minden akadályt, és Jehovát szolgálják. Ennek példájaként figyeld meg egy lány, Zainab esetét.

Amikor 13 éves volt, rabszolgaságra kényszerítették. Hazájából, egy nyugat-afrikai országból Guineába vitték. 20 éves korában hallott a Biblia üzenetéről. Égett a vágytól, hogy alkalmazza is azt, amit tanult.

A keresztény összejövetelek látogatása nehézségeket okozott Zainabnak, de ő nagyra értékelte azokat, és szilárdan eltökélte, hogy nem marad le egyikről sem (Héberek 10:24, 25). A könyveit a házon kívül rejtette el, és akkor vette magához őket, amikor az összejövetelre tartott. A „tulajdonosai” számtalanszor kegyetlenül megverték őt, amiért részt vett ezeken a szellemi programokon.

Később megváltoztak a körülményei, és felszabadult a rabszolgaság alól. Most már minden összejövetelen ott volt, ami abban segítette, hogy gyors szellemi előrehaladást tegyen. Elutasított egy jól fizető állást, mert nem tudott volna elmenni az összejövetelekre, és lemaradt volna a keresztényi útmutatásról. Beiratkozott a teokratikus szolgálati iskolába, kereszteletlen Királyság-hírnök lett, majd átadta magát Jehovának, és ezt vízben történő keresztelkedéssel szemléltette. Rögtön ezután kisegítő úttörő lett, hat hónap múltán pedig általánosúttörő-szolgálatra jelentkezett.

Az egyik érdeklődő férfi ezt mondta, miután néhányszor részt vett az összejöveteleken: „Amikor itt vagyok, nem érzem magam szegénynek.” Bár sok embert csak Guinea természeti kincsei érdeklik, akik azonban szeretik Jehovát, azok nagy lelkesedéssel kutatnak a szellemi gazdagság után. Igen, napjainkban „minden nemzet kívánatos kincsei” Jehova tiszta imádatához jönnek!

[Kiemelt rész a 8. oldalon]

GUINEA — 2005

Tanúk csúcslétszáma: 883

Bibliatanulmányozások: 1710

Emlékünnepen jelen levők: 3255

[Térképek a 8. oldalon]

(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)

GUINEA

Conakry

SIERRA LEONE

LIBÉRIA

[Kép a 9. oldalon]

Albert és Luc

[Kép a 9. oldalon]

Királyság-terem Conakryban

[Kép a 10. oldalon]

Ernestine

[Kép a 10. oldalon]

Martin

[Kép a 10. oldalon]

Zainab

[Kép forrásának jelzése a 8. oldalon]

USAID