Tegyétek még örömtelibbé és méltóságteljesebbé az esküvőtök napját!

„AZ ESKÜVŐM napja életem egyik legkiemelkedőbb és legboldogabb napja volt” — mondta Gordon, aki csaknem 60 éve nős. Miért olyan kiemelkedő esemény az igaz keresztények életében az esküvőjük? Ezen a napon szent fogadalmat tesznek azoknak, akiket szívből szeretnek: a választottjuknak és Jehova Istennek (Máté 22:37; Efézus 5:22–29). Igen, a házasulandók szeretnék élvezni az esküvőjük napját, egyszersmind tiszteletet is akarnak szerezni a házasság Létrehozójának (1Mózes 2:18–24; Máté 19:5, 6).

Mit tehet a vőlegény azért, hogy ez a vidám alkalom még méltóságteljesebb legyen? Hogyan fejezheti ki a menyasszony a férje és Jehova iránti tiszteletét? Hogyan tudják a jelenlevők örömtelibbé tenni az esküvő napját? Néhány bibliai alapelv áttekintése elvezet minket a válaszokhoz, és az alkalmazásuk által minimálisra csökkenthetők az esetleges nehézségek, melyek megzavarhatnák ezt a különleges alkalmat.

Kié a felelősség?

Számos országban van arra lehetőség, hogy Jehova Tanúi vénei törvényesen összeadják a párokat. Más helyeken csak az anyakönyvvezető van felhatalmazva erre, de a házaspár minden bizonnyal még ilyenkor is szeretné, ha elhangzana egy bibliai témájú előadás. Ebben a vőlegény figyelmét általában az Istentől kapott családfői szerepére irányítják (1Korintusz 11:3). Ennek megfelelően elsősorban ő a felelős azért is, hogy mi történik az esküvőn. Természetesen az az általános, hogy az esküvői szertartást és az utána tartott bármiféle összejövetelt már jó előre megszervezik. Miért állíthatja ez nehéz feladat elé a vőlegényt?

Többek között azért, mert vagy az ő, vagy a menyasszonya rokonsága talán megpróbálja irányítani az esküvő megtervezését. Rodolfo, aki már számos párt összeadott, megjegyzi: „A vőlegényre néha igen nagy nyomás nehezedik a rokonok részéről, főleg ha ők fedezik a fogadás kiadásainak egy részét. Lehet, hogy határozott véleményük van arról, hogy miként folyjon le az esküvői szertartás és a fogadás. Így a vőlegény nem tudja betölteni a Bibliában meghatározott szerepét, mint aki felelős az alkalomért.”

Max, aki már több mint 35 éve vezet esküvői szertartásokat, ezt mondja: „Megfigyeltem, hogy inkább a menyasszony dönti el, hogy mi történjen az esküvőn és a fogadáson, és a vőlegénynek kevesebb beleszólása van a dologba.” David, aki szintén sok esküvőt vezetett le, így nyilatkozik: „Előfordul, hogy a vőlegények nem szoktak hozzá a vezető szerephez, és rendszerint nem vesznek részt kellő mértékben az esküvői előkészületekben.” Hogyan tudja a vőlegény megfelelően ellátni a feladatát?

 A kommunikáció növeli az örömet

A vőlegény csak úgy töltheti be eredményesen a feladatát az esküvő előkészítésében, ha ügyesen kommunikál. A Biblia egyértelműen kijelenti: „Meghiúsulnak a tervek, ahol nincs bizalmas megbeszélés” (Példabeszédek 15:22). Nagyon sok csalódást el lehet kerülni, ha a vőlegény először egyezteti az esküvői előkészületeket a menyasszonnyal, a családtagokkal, és másokkal, akik megbízható tanácsokat tudnak adni a Biblia alapján.

Igen, nagyon fontos, hogy a jegyespár először egymás között beszélje meg a terveket és a szóba jövő lehetőségeket. Miért? Figyeljük meg, hogyan vélekedik Ivan és a felesége, Delwyn, akik hosszú évek óta boldog házasságban élnek, pedig eltérő kultúrákban nőttek fel. Ivan így idézi fel, milyen terveket szőttek az esküvőre: „Határozott elképzeléseim voltak az esküvőmmel kapcsolatban. Például azt akartam, hogy minden barátom ott legyen a fogadáson, legyen esküvői torta, és a leendő feleségem fehér menyasszonyi ruhát viseljen. Delwyn viszont kis létszámú, egyszerű esküvőt szeretett volna, torta nélkül. Még az is megfordult a fejében, hogy nem hagyományos menyasszonyi ruhát venne fel.”

Hogyan oldotta meg ez a pár a véleménykülönbséget? Kedvesen, őszintén megbeszélték a dolgot (Példabeszédek 12:18). Ivan elmondja még: „Áttanulmányoztunk Biblián alapuló cikkeket az esküvő témájában, köztük azokat, amelyek Az Őrtorony 1984. november 1-jei számában jelentek meg. * Ez segített, hogy szellemi módon közelítsük meg az alkalmat. Mivel eltérő neveltetést kaptunk, engedményeket kellett tennünk több kérdésben is, amelyben más volt az ízlésünk. Így végül közös nevezőre jutottunk.”

Aret és Penny is hasonlóan járt el. „Pennyvel megbeszéltük, melyikünknek mi a kívánsága az esküvőnkkel kapcsolatban, és sikerült megegyeznünk — meséli Aret. — Imádkoztunk érte, hogy Jehova áldása legyen azon a napon. Tanácsot kértem a szüleinktől és a gyülekezetben levő néhány más érett házaspártól. Nagyon hasznos javaslatokat tettek. Végül remekül sikerült az esküvőnk.”

Legyen méltóságteljes a megjelenésetek!

Érthető, hogy mind a menyasszony, mind a vőlegény szeretne kitűnően festeni az esküvőn (Zsoltárok 45:8–15). Feltehetően időt, energiát és pénzt fordítanak a megfelelő ruházatra. Mely bibliai alapelvek lehetnek a segítségükre, hogy méltóságteljes és egyben vonzó darabokat válasszanak?

Beszéljünk a menyasszony öltözékéről. Bár az ízlés egyénenként és országonként  eltérő lehet, a Biblia tanácsai mindenütt alkalmazhatók. A nők „jól rendezett ruhában, szerénységgel és józan gondolkodással ékesítsék magukat”. Ez minden alkalommal érvényes a keresztény nőkre, így természetesen az esküvőjük napján is. Az az igazság, hogy nincs szükség ’nagyon drága ruhaneműre’ ahhoz, hogy jó hangulat legyen az esküvőn (1Timóteusz 2:9; 1Péter 3:3, 4). Milyen nagyszerű, amikor a menyasszony alkalmazza ezt a tanácsot!

A korábban már említett David megjegyzi: „A legtöbb pár igyekszik követni a bibliai alapelveket, amiért dicséret illeti őket. De megesik, hogy a menyasszony és a koszorúslányok ruhája szerénytelen — nagyon mélyen kivágott vagy átlátszó.” Amikor egy érett keresztény vén az esküvő előtt beszél a menyasszonnyal és a vőlegénnyel, segít nekik megőrizni a szellemi szemléletmódot. Hogyan teheti ezt meg? Úgy, hogy megkérdezi tőlük, hogy az általuk elképzelt ruha kellően szerény lenne-e egy keresztény összejövetelre. Igaz, az esküvői ruha talán más stílusú, mint amit az összejövetelen viselnének, és visszatükrözi a helyi szokásokat, de olyan szerénynek kell lennie, hogy ne sértse meg a méltóságteljes keresztényi irányadó mértékeket. Még ha vannak is olyanok, akik szerint a Biblia erkölcsi törvényei túl szűk határok közé szorítják az embert, az igaz keresztények nem engedik, hogy a világ a saját öntőformájába préselje őket (Róma 12:2; 1Péter 4:4).

Penny ezt mondja: „Arettel nem a ruhát vagy a fogadást tartottuk a legfontosabbnak, hanem inkább a szertartásra, vagyis az alkalom szellemi részére összpontosítottunk. Az volt a nap fénypontja. Nem annyira arra emlékszem, hogy mi volt rajtam, vagy mit ettem, hanem hogy kivel töltöttem a napot, és hogy milyen boldog voltam, amikor hozzámentem a férfihoz, akit szeretek.” Jó, ha a keresztény párok ilyen gondolatokkal foglalkoznak, miközben az esküvőjüket tervezgetik.

A Királyság-terem méltóságteljes helyszín

Sok keresztény pár szeretné Királyság-teremben tartani az esküvőjét, ha lehet. Miért? Egy házaspár elmondja, hogyan gondolkodott annak idején: „Tudtuk, hogy a házasság Jehova szent elrendezése. Az, hogy az imádati helyünkön, a Királyság-teremben kötöttünk házasságot, már a kezdet kezdetén belénk véste, hogy helyet kell adnunk Jehovának a házasságunkban. Azért is jó volt, hogy a Királyság-teremben tartottuk az esküvőt, és nem máshol, mert így a nem hívő rokonaink látták, milyen fontos nekünk Jehova imádata.”

Ha a Királyság-teremért felelős gyülekezeti vének engedélyt adnak rá, hogy a teremben legyen megtartva az esküvő, a pár előre tájékoztassa őket arról, hogy milyen előkészületeket terveznek. A menyasszony és a vőlegény egyebek között úgy fejezheti ki a meghívottak iránti tiszteletét, hogy szilárdan eltökéli, hogy idejében érkezik. Okvetlenül legyen gondjuk arra, hogy minden méltóságteljesen történjen (1Korintusz 14:40). * Így elkerülhetik a világi esküvőkön sokszor tapasztalható ízléstelenségeket (1János 2:15, 16).

A jelenlevők is kimutathatják, hogy elsajátították Jehova nézőpontját a házasságról. Például nem várják el, hogy az esküvő, amelyen részt vesznek, felülmúljon más keresztény esküvőket, mintha valamiféle versengés állna fenn, hogy kinek az esküvőjén vannak alaposabban kidolgozva a részletek. Az érett keresztények azzal is tisztában vannak, hogy fontosabb és hasznosabb ott lenni a Királyság-teremben a bibliai témájú előadáson, mint az utána következő vendégségen vagy összejövetelen. Ha az idő vagy a körülmények miatt egy keresztény csak az egyik eseményen tud részt venni, mindenképpen jobb lenne, ha a Királyság-terembe menne el. William, aki vén, így  fogalmaz: „Ha a vendégek különösebb indok nélkül hiányoznak a Királyság-teremből, de később ott vannak a fogadáson, az arra vall, hogy nem mérik fel, milyen szent ez az alkalom. Még ha nem hívnak is meg minket a fogadásra, osztozhatunk a menyasszony és a vőlegény örömében, és kiválóan tanúskodhatunk a jelen lévő nem hívő rokonoknak azáltal, hogy részt veszünk a szertartáson a Királyság-teremben.”

Az öröm az esküvőtök után is elkísér

A kereskedelem óriási üzletet csinál az esküvőkből. Egy friss beszámoló szerint az Egyesült Államokban egy átlagos esküvő „22 000 dollárba [több mint 4,5 millió forintba] kerül, más szóval egy amerikai család [évi] átlagos jövedelmének a felébe”. A reklámok hatására sok fiatal pár vagy a családjuk e miatt az egy nap miatt óriási adósságba veri magát, melyet aztán évekig nyög. Vajon okos dolog így kezdeni egy házasságot? Azok, akik nem ismerik vagy nem tartják be a bibliai alapelveket, talán hajlamosak efféle túlzásokra, de mennyire más a helyzet az igaz keresztényekkel!

Számos keresztény pár ésszerűen és az anyagi kereteihez mérten kevesebb vendéget hív meg az esküvőjére, valamint az esemény szellemi részére összpontosít, így az idejét és erőforrásait az Istennek tett önátadási fogadalmával összhangban tudja felhasználni (Máté 6:33). Figyeljük meg Lloyd és Alexandra példáját, akik a házasságkötésük óta — immár 17 éve — teljes idejű szolgák. „Némelyek szerint talán szerény volt az esküvőnk, de nekünk nagyon tetszett — mondja Lloyd. — Úgy éreztük, az esküvőnk napjának nem az a célja, hogy anyagi terheket rakjon bárkire, hanem hogy megünnepeljük Jehova elrendezését, mely nagyon boldoggá tesz két embert.”

Alexandra ezzel egészíti ki férje gondolatait: „A házasságkötésünk előtt úttörő voltam, és nem akartam lemondani erről a kiváltságról csak azért, hogy nagyszabású esküvőnk legyen. Az esküvőnk napja nagyon különleges nap volt. Mégis azt mondhatjuk, hogy csak a kezdete volt a közös életünknek. Megfogadva a tanácsot, nem fektettünk túl nagy hangsúlyt a házasságkötésre, és Jehova irányítását kerestük a házaséletünkben. Érezzük, hogy Jehova megáldott minket ezért.” *

Kétségtelen, hogy az esküvőtök különleges esemény. Az akkori gondolkodásmódotok és tetteitek előrevetíthetik, hogy miként fogtok élni házaspárként az elkövetkező években. Ezért támaszkodjatok Jehova vezetésére (Példabeszédek 3:5, 6). Folyton gondoljatok a nap szellemi jelentőségére. Támogassátok egymást, hogy betölthesse ki-ki az Istentől kapott szerepét. Így szilárd alapot készíthettek a házasságotoknak, és Jehova áldásával az örömötök az esküvő napja után is sokáig elkísér (Példabeszédek 18:22).

[Lábjegyzetek]

[Kép a 29. oldalon]

A házasulandók nyíltan, de tiszteletteljesen beszéljék meg előre az esküvő részleteit

[Kép a 31. oldalon]

Folyton gondoljatok a nap szellemi jelentőségére