Zsidó rituális fürdés — A keresztelkedés előfutára?

KERESZTELŐ JÁNOS azt prédikálta ’a keresztségről, hogy a megbánás jelképe’. Jézus azt parancsolta követőinek, hogy képezzenek tanítványokat, és kereszteljék meg őket (Márk 1:4; Máté 28:19).

A Biblia szerint a keresztelkedéskor teljesen víz alá kell merülni. „Hasonló rítusokat lehet megfigyelni sok különböző ország és kultúra letűnt és ma is létező vallásában” — jegyzi meg egy szótár (Jesus and His World). A könyv kijelenti, hogy a „keresztelkedés eredete a judaizmushoz vezethető vissza”. Mennyire igaz ez az állítás?

Zsidó rituális fürdéshez használt medencék

A jeruzsálemi Templom-hegy közelében ásatásokat végző régészek közel 100 rituális fürdőt vagy fürdőmedencét tártak fel, melyek az i. e. és i. sz. első századból származnak. Egy i. sz. második vagy harmadik századból származó zsinagóga feliratán az olvasható, hogy ezeket a fürdőket igénybe vehették „olyan látogatók, akiknek ez szükséges volt”. Jeruzsálemben a gazdag és a papi családok által lakott negyedekben is találtak medencéket, ahol szinte minden házhoz tartozott saját rituális fürdő.

Ezek a fürdők olyan négyszög alakú medencék voltak, melyeket sziklából vájtak ki, vagy földbe ástak és téglával vagy kővel kiraktak. Levakolták őket, hogy ne szivárogjon el a víz. A legtöbb körülbelül 2 méter széles és 3 méter hosszú volt. Csatornákon esővizet vezettek a medencébe. A víz legalább 120 centiméter mély volt, hogy így leguggolva teljesen víz alá lehessen merülni bennük. A vízbe vezető lépcsőt néha egy alacsony fallal kettéválasztották. Úgy gondolják, hogy a lépcső egyik oldalán léptek be a megtisztító fürdőbe tisztátalan állapotban, és a lépcső másik felén jöttek ki, amivel elkerülték, hogy újra beszennyeződjenek.

A fürdőket a zsidó rituális megtisztulásra használták. Mit foglalt ez magában?

 Ahogy a Törvény és a hagyomány rendelkezik a fürdésről

A Mózesi Törvény kihangsúlyozta, hogy Isten népének tisztának kell lennie szellemileg és fizikailag egyaránt. Az izraeliták különféle módokon megfertőződhettek, és úgy kellett megtisztulniuk, hogy megmosakodtak, és a ruháikat kimosták (3Mózes 11:28; 14:1–9; 15:1–31; 5Mózes 23:10, 11).

Jehova Isten minden tekintetben tiszta és szent. Ezért a papoktól és a lévitáktól a Törvény halálbüntetés terhe mellett megkövetelte, hogy mossák meg a kezüket és a lábukat, mielőtt Jehova oltárához mennek (2Mózes 30:17–21).

A tudósok úgy gondolják, hogy az i. sz. első századra a zsidó vallás a papi megtisztulást kötelezővé tette a nem léviták számára is. Az esszénusok és a farizeusok gyakran végeztek szertartásos mosakodást. Egy forrásmű ezt írja Jézus idejéről: „Egy zsidónak rituális megtisztuláson kellett átmennie, mielőtt belépett a Templom-hegy területére, áldozatot mutatott be, hasznot merített a papi felajánlásból, és más hasonló okokból is.” A Talmud kijelenti, hogy a megtisztulási fürdéskor teljesen víz alá kellett merülni.

Jézus bírálta a farizeusokat, mert azok ragaszkodtak a rituális megtisztuláshoz. Nyilvánvalóan ’különféle bemerítéseket’ végeztek, köztük „poharak, kancsók, rézedények” bemerítését. Jézus azt mondta, hogy a farizeusok áthágják Isten parancsolatait, és inkább a saját hagyományaikat helyezik előtérbe (Héberek 9:10; Márk 7:1–9; 3Mózes 11:32, 33; Lukács 11:38–42). A Mózesi Törvény sehol nem követelte meg, hogy a testnek teljesen víz alá kell merülnie.

Vajon a zsidó rituális fürdésben található a keresztelkedés eredete? Nem!

A rituális fürdés és a keresztelkedés

A zsidóknak voltak megtisztulási rítusaik. A János általi keresztelés azonban nem egy ilyen rituális fürdés volt, melyet ismertek volna a zsidók. Az, hogy János úgy vált ismertté, mint Keresztelő János, azt mutatja, hogy ő másfajta bemerítést végzett. A zsidó vallási vezetők még küldötteket is menesztettek hozzá, hogy megkérdezzék tőle: „miért keresztelsz . . . ?” (János 1:25).

A Mózesi Törvény által előírt megtisztulást annyiszor kellett megismételni, ahányszor az imádó tisztátalan lett. Ez nem volt igaz János keresztelésére, és azokra sem, melyeket később a keresztények végeztek. János keresztsége a megbánást és a korábbi életvitel elutasítását jelképezte. A keresztények keresztelkedése azt szimbolizálta, hogy valaki átadja magát Istennek. Ezt egyszer tették meg, nem pedig újra és újra.

A zsidó papok otthonában és a Templom-hegy közelében levő nyilvános fürdőkben végzett rituális fürdés és a keresztelkedés között nincs több, mint látszólagos hasonlóság. A két bemerítés jelentése teljesen különböző. Egy bibliai szótár megjegyzi: „a tudósok egyetértenek abban, hogy [Keresztelő] János nem vett át, és nem is alakított át semmilyen keresztelést a környezetéből”, azaz a judaizmusból (The Anchor Bible Dictionary). Ugyanezt lehet elmondani a keresztény gyülekezetben megszokott keresztelésről is.

A keresztelkedés nem más, mint „Istenhez intézett kérés jó lelkiismeretért” (1Péter 3:21). Azt jelképezi, hogy az egyén teljesen átadta magát Jehovának, hogy Őt szolgálja Fia tanítványaként. Ezt az önátadást megfelelő módon szimbolizálja a teljes víz alá merülés, mely azt jelképezi, hogy az ember meghal az előző életútjának. A vízből való kijövetelnek pedig az a jelentése, hogy az ember feltámad Isten akaratának cselekvésére.

Jehova Isten jó lelkiismerettel áldja meg azokat, akik ily módon átadják magukat neki és megkeresztelkednek. Péter apostol ihletés alatt joggal mondhatta hittársainak: „a keresztség . . . most titeket is megment”. Nincs annyi zsidó rituális fürdés, amivel ezt a megmentést el lehetne érni.