Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Főbb gondolatok a Prédikátor könyvéből

Főbb gondolatok a Prédikátor könyvéből

Jehova Szava élő

Főbb gondolatok a Prédikátor könyvéből

„AZ ASSZONYTÓL született ember rövid életű, és telve van nyugtalansággal” — jegyezte meg Jób patriarcha (Jób 14:1). Milyen fontos, hogy rövid életünket ne fecséreljük értéktelen törekvésekre! Mire szánjunk időt, energiát és pénzt? Mire ne törekedjünk? A Prédikátor könyvében feljegyzett bölcs szavak megbízható útmutatással szolgálnak e tekintetben. Az üzenetük „képes tisztán látni a szív gondolatait és szándékait”, és hozzásegíthet minket ahhoz, hogy értelmes legyen az életünk (Héberek 4:12).

A Prédikátor könyvét Salamon, az ókori Izrael királya írta, aki a bölcsességéről volt híres. Ez a bibliai könyv gyakorlatias tanácsokat ad arra nézve, hogy mi igazán értékes az életben, és mi értéktelen. Mivel Salamon utal néhány építkezésre, mely az ő nevéhez fűződik, bizonyára ezeknek a befejezése után írta a Prédikátor könyvét, de még azelőtt, hogy eltért az igaz imádattól (Nehémiás 13:26). Ez azt jelenti, hogy i. e. 1000 előtt, 40 évig tartó uralkodásának a vége felé készült el vele.

MI AZ, AMI NEM HIÁBAVALÓSÁG?

(Prédikátor 1:1—6:12)

„Minden hiábavalóság!” — jelenti ki az egybegyűjtő. Majd ezt kérdezi: „Mi haszna van az embernek minden fáradságos munkájából, amit fáradsággal végez a nap alatt?” (Prédikátor 1:2, 3). A „hiábavalóság” és „a nap alatt” kifejezésekkel többször is találkozhatunk a Prédikátor könyvében. A „hiábavalóság” héber megfelelője szó szerint ’lélegzetet’ vagy ’párát’ jelent, és olyasmire utal, aminek nincs tartalma, maradandó értéke, illetve ami nem állandó. „A nap alatt” kifejezés azt jelenti, hogy ’ezen a földön’ vagy ’ebben a világban’. Ezek szerint minden — pontosabban minden olyan emberi törekvés, mely nem számol Isten akaratával — hiábavalóság.

„Ügyelj a járásodra, ha az igaz Isten házába mész” — tanácsolja Salamon. Majd hozzáteszi: ’azért közeledj, hogy hallj valamit’ (Prédikátor 5:1). Jehova Isten igaz imádatát gyakorolni nem hiábavalóság. Ellenkezőleg, csak úgy élhetünk értelmes életet, ha odafigyelünk az Istennel ápolt kapcsolatunkra.

Válasz néhány bibliai kérdésre:

1:4–10 — Milyen értelemben ’fárasztóak’ a természet körforgásai? Az egybegyűjtő csupán három alappillért említ, melyre a földi élet épül: a napot, a széljárást és a vízkörforgást. A valóságban számtalan természeti körforgás létezik, és ezek igen bonyolultak. Akár egy életen át lehet őket tanulmányozni, és még akkor is képtelen teljesen megérteni őket az ember. Ez csakugyan „fárasztó” lehet. Emellett kiábrándító, ha rövid életidőnket ezeknek a körforgásoknak a vég nélküli ismétlődéséhez hasonlítjuk. Az is fárasztó, ha valaki új dolgokat akar feltalálni, hiszen csupán olyan elveket alkalmaz, melyeket az igaz Isten hozott létre, és már felhasznált a teremtéskor.

2:1, 2 — Miért nevezhető ’esztelenségnek’ a nevetés? A nevetés egy időre talán feledteti velünk a bajainkat, és a mulatozás arra indíthat, hogy könnyedén vegyük a problémáinkat. De ettől még azok nem oldódnak meg. Ezért nevezhető ’esztelenségnek’, ha valaki a nevetésben keresi a boldogságot.

3:11 — Mi mindent készített el Isten „szépen a maga idejében”? Íme néhány dolog, amely Jehova Isten nevéhez fűződik, és amely „szépen”, azaz megfelelően és jól, a kellő időben történt: Ádám és Éva megteremtése, a szivárványszövetség, az ábrahámi szövetség és a dávidi szövetség megkötése, a Messiás eljövetele és Jézus Krisztus trónra lépése Isten Királyságának a Királyaként. Van azonban valami, amit Jehova a közeljövőben fog „szépen” megvalósítani. Biztosak lehetünk benne, hogy az igazságos új világ a maga idejében fog eljönni (2Péter 3:13).

3:15b — Hogyan ’keresi az igaz Isten az üldözöttet’? Az ’üldözött’ szó az igazságosakra vonatkozhat, akiket gyakran üldöznek a gonoszok. Ha így van, akkor Jehova azért keresi az igazságosakat, hogy „megmutassa erejét” értük (2Krónikák 16:9).

5:9 — Hogyan kell érteni azt, hogy „a föld haszna mindannyiuk között van”? A föld valamennyi lakója rá van utalva ’a föld hasznára’, más szóval arra, amit a föld terem. A király sem kivétel. Hogy hozzájusson a terméshez, szüksége van rá, hogy a földjét művelő szolgái kemény munkájukkal szolgálják őt.

Tanulságok nekünk:

1:15 Hiábavaló időt és energiát fordítani arra, hogy megpróbáljuk megszüntetni a ma tapasztalható elnyomást és igazságtalanságot. Csak Isten Királysága képes eltörölni a gonoszságot (Dániel 2:44).

2:4–11 A kulturális tevékenységek, például az építészet, a kertépítés és a zene, valamint a fényűző élet mind „szélkergetés”, mivel nem teszik igazán értelmessé az életet, és nem hoznak tartós boldogságot.

2:12–16 A bölcsességnek megvan az az előnye a bolondsággal szemben, hogy segíthet bizonyos nehézségek megoldásában. A halált illetően azonban nincs előnye az emberi bölcsességnek. És még ha valaki híres lett is az ilyenfajta bölcsességéről, azt is hamar elfelejtik.

2:24; 3:12, 13, 22 Nem helytelen élvezni a munkánk gyümölcsét.

2:26 Az Isten szerinti bölcsesség, mely örömet szerez, olyan embernek adatik, ’aki jó Jehova előtt’. Lehetetlenség szert tenni erre a bölcsességre, ha valaki nincs jó kapcsolatban Istennel.

3:16, 17 Nem reális minden helyzetben igazságosságot várni. Ne aggodalmaskodjunk amiatt, ami a világban folyik, hanem inkább várjunk Jehovára, ő majd rendbe teszi az ügyeket.

4:4 A hozzáértéssel elvégzett, fáradságos munka megelégedést nyújthat. De ha valaki csak azért szorgalmas, hogy túlszárnyaljon másokat, azzal versengést szít, és rosszindulatot, féltékenységet válthat ki. A keresztény szolgálatban helyes indítékokból kell serénykednünk.

4:7–12 Az emberi kapcsolatok fontosabbak az anyagi javaknál, és nem szabad feláldozni őket a gazdagság hajszolásáért.

4:13 A pozíció és a kor nem mindig vívja ki mások tiszteletét. Akik felelősségteljes állást töltenek be, azoknak bölcsen kell cselekedniük.

4:15, 16 Lehet, hogy ’a gyermeket, aki a második’ — tehát a trónörököst —, kezdetben támogatják ’mindazok, akik előtt áll’, de aztán ’nem örülnek neki’. Bizony a népszerűség általában mulandó.

5:2 Imáink legyenek átgondoltak, tiszteletteljesek, és ne legyenek terjengősek.

5:3–7 Ha valaki sokat foglalkozik az anyagiakkal, az valószínűleg az önző érdekeiről fog álmodozni. Az is megeshet, hogy nem tud egy jóízűt aludni, mert ábrándjai nem hagyják nyugodni éjjel. A szavak sokasága miatt valaki bolondnak tűnhet mások előtt, és talán elhamarkodott fogadalmat tesz Istennek. Ha ’féljük az igaz Istent’, akkor egyik veszély sem áll majd fenn.

6:1–9 Mit ér a gazdagság, dicsőség, hosszú élet vagy akár a nagy család, ha a körülmények úgy hozzák, hogy nem tudjuk élvezni őket? Azonkívül „jobb a szemmel látni”, más szóval szembenézni a valósággal, „mint ha a lélek barangol”, ami azt jelenti, hogy olyan kívánságok kielégítésére törekednénk, amelyeket lehetetlen kielégíteni. A legjobb tehát, ha úgy élünk, hogy elégedettek vagyunk azzal, hogy „van élelmünk és ruházatunk meg hajlékunk”, miközben élvezzük az egészséges örömöket, és arra koncentrálunk, hogy szoros kapcsolatban maradjunk Jehovával (1Timóteusz 6:8).

TANÁCSOK A BÖLCSEKNEK

(Prédikátor 7:1—12:8)

Hogyan óvhatjuk meg a jó hírnevünket? Hogyan viszonyuljunk az emberi uralkodókhoz, és mit gondoljunk az általunk látott igazságtalanságról? Az a tény, hogy a halottak semmit sem tudnak, hogyan befolyásolja azt, ahogyan az életünket éljük? Hogyan használhatják fel a fiatalok bölcsen az idejüket és erejüket? Az egybegyűjtő józan tanácsai, melyek ezekre és más területekre vonatkoznak, a Prédikátor könyve 7—12. fejezetében lettek leírva nekünk.

Válasz néhány bibliai kérdésre:

7:19 — Milyen értelemben erősebb a bölcsesség, mint „tíz hatalmas ember”? Amikor a Bibliában a tízes számot jelképesen használják, akkor az a teljességet szemlélteti. Salamon arra utal, hogy a bölcsesség értékesebb védelem, mint egy várost őrző, teljes létszámú katonaság.

10:2 — Mit jelent az, hogy valakinek a szíve a „jobb kezénél” vagy a „bal kezénél” van? A jobb kéz gyakran a jóindulatot jelöli, ezért az, hogy valakinek a jobb kezénél van a szíve, azt jelenti, hogy jótettekre indítja. Ha viszont valakit rossz útra visz, akkor azt mondhatjuk, hogy a bal kezénél van a szíve.

10:15 — Hogyan ’fárasztja ki az ostobákat fáradságos munkájuk’? Ha valakinek nincs jó ítélőképessége, akkor a fáradságos munkája nem eredményez semmi igazán érdemlegeset. Nem származik belőle megelégedése. Örökös vesződsége csak kifárasztja.

11:7, 8 — Hogyan kell érteni azt a kijelentést, hogy „édes a világosság, és jó a szemnek a napot látni”? A világosság és a nap örömére van az élőknek. Salamon azt fogalmazza meg itt, hogy jó élni, és hogy ’örvendeznünk’ kell, mielőtt a sötétség napjai, vagyis az időskor elveszi az erőnket.

11:10 — Miért hiábavalóság „a fiatalkor és az élet hajnala”? Ha valaki nem helyesen használja fel ezeket, akkor hiábavalóságnak mondhatók, mivel a fiatalos erő napjai, mint a pára, gyorsan tovatűnnek.

Tanulságok nekünk:

7:6 Ha valaki nem jókor nevet, az ugyanolyan idegesítő és haszontalan, mint a tövis ropogása a fazék alatt. Ne nevessünk hát, amikor nem helyénvaló.

7:21, 22 Nem szabad túl sokat foglalkozni azzal, hogy mit mondanak mások.

8:2, 3; 10:4 Ha a felettesünk vagy a munkaadónk bírál vagy helyreigazít minket, bölcs dolog megőrizni a nyugalmunkat. Ez jobb annál, mint ha ’sietnénk kimenni előle’, azaz gyorsan felmondanánk.

8:8; 9:5–10, 12 Az életünk éppolyan váratlanul véget érhet, mint amikor a halakat megfogják hálóval, vagy a madarakat kelepcébe ejtik. Mi több, senki sem akadályozhatja meg, hogy az életereje elhagyja a halálakor, és senki sem kerülheti el a háborút, melyet a halál az emberek ellen vív. Ezért nem szabad hiábavalóságokkal eltékozolnunk az időt. Jehova azt szeretné, ha értékelnénk és egészséges módon élveznénk az életet. Ezt úgy valósíthatjuk meg, hogy az első helyre tesszük a szolgálatát.

8:16, 17 Képtelenség teljesen felfogni mindent, amit Isten tesz, és amit enged megtörténni az emberekkel — még akkor is, ha annyit gondolkodnánk rajta, hogy nem tudnánk aludni tőle. Ha az elkövetett gonoszságokon rágódnánk, az csak elrabolná az örömünket.

9:16–18 A bölcsességet akkor is nagyra kell becsülni, ha az emberek többsége nem értékeli. Jobbak egy bölcs ember halk szavai, mint egy ostobának a lármázása.

10:1 Ügyelnünk kell a szavainkra és a tetteinkre. Egyetlen meggondolatlan lépés, például egy haragkitörés, egy lerészegedés vagy tisztátalan szexuális tett elég ahhoz, hogy tönkretegye egy köztiszteletben álló személy hírnevét.

10:5–11 Nem kell irigyelni azt, aki magas tisztségben van, de nem ért a munkájához. Még egy egyszerű feladat esetében is rossz következményei lehetnek a rátermettség hiányának. Az viszont hasznos, ha fejlesztjük azt a képességünket, hogy ’felhasználjuk a bölcsességet a sikerhez’. Milyen fontos, hogy hozzáértéssel végezzük a Királyság-prédikáló és tanítványképző munkát!

11:1, 2 Gyakoroljunk szívből jövő nagylelkűséget. Ez viszonzásra talál (Lukács 6:38).

11:3–6 Ne hagyjuk, hogy az életünkben tapasztalható bizonytalanság határozatlanná tegyen bennünket.

11:9; 12:1–7 A fiatalok számadással tartoznak Jehovának, ezért az ő szolgálatában kell felhasználniuk idejüket és energiájukat, mielőtt hanyatlani kezdene az erejük időskorukban.

„A BÖLCSEK SZAVAI” IRÁNYT MUTATNAK

(Prédikátor 12:9–14)

Hogyan vélekedjünk a ’gyönyörűséges szavakról’, melyeket az egybegyűjtő igyekezett megtalálni és leírni? Az emberi bölcsességet tartalmazó ’sok könyvvel’ ellentétben „a bölcsek szavai olyanok, mint az ösztöke, s mint a bevert szögek, olyanok azok, akik belemerülnek a mondások gyűjteményébe; ezek egy pásztortól valók” (Prédikátor 12:10–12). Azok a bölcs szavak, melyek „egy pásztortól”, Jehovától valók, szilárdabbá teszik az életünket.

Igen, a Prédikátor könyvében található bölcs tanácsok alkalmazása által értelmes és boldog lehet az életünk. Ezenfelül a következő ígéretet kapjuk: „jól lesz dolga azoknak, akik félik az igaz Istent”. Legyen hát szilárd az elhatározásunk, hogy ’féljük az igaz Istent, és megtartjuk a parancsolatait’! (Prédikátor 8:12; 12:13).

[Kép a 15. oldalon]

Isten egyik legszebb műve a maga idejében fog megvalósulni

[Kép a 16. oldalon]

Isten ajándéka többek között az evés, az ivás és az, hogy élvezzük a fáradságos munkánkból fakadó jót