„Mint uralkodónak, Istennek kell inkább engedelmeskednünk, semmint embereknek”

Alapos tanúskodás ’igen bátran’

A FELBŐSZÜLT csőcselék ugrásra kész, hogy halálra verje Isten egyik engedelmes szolgáját. Az utolsó pillanatban a római katonák kiragadják a támadók kezei közül, és őrizetbe veszik. Ezzel megkezdődik egy körülbelül ötéves eseménysorozat, melynek eredményeként számos előkelő római tisztviselő hall Jézus Krisztusról.

Az imént említettek Pál apostollal történtek. I. sz. 34 körül Jézus azt mondta, hogy ez a Pál (Saul) fogja ’elvinni a nevét királyoknak’ (Cselekedetek 9:15). I. sz. 56-ig ez még nem valósult meg. Ám az apostol harmadik misszionáriusi útja vége felé úgy tűnik, hogy a helyzet hamarosan meg fog változni.

Rendíthetetlen a csőcseléktámadás ellenére

Pál folytatja útját Jeruzsálembe, és „a szellem által” néhány keresztény figyelmezteti, hogy ott heves üldözés vár rá. Pál bátran ezt mondja: „nemcsak megkötöztetni, de meghalni is kész vagyok Jeruzsálemben az Úr Jézus nevéért” (Cselekedetek 21:4–14). Amikor ellátogat a jeruzsálemi templomba, az ázsiai zsidók — akik tudják, milyen sikeresen evangelizált az apostol a hazájukban — felbujtják a csőcseléket a meggyilkolására. A római katonák gyorsan a segítségére sietnek (Cselekedetek 21:27–32). Ez a megszabadítás páratlan lehetőségeket ad Pálnak arra, hogy hirdesse az igazságot Krisztusról rosszindulatú embereknek és előkelő személyeknek.

Prédikálás nehezen elérhető személyeknek

Pált felviszik egy biztonságos helyre az Antonia-erőd lépcsőjén. * Az apostol ezen a lépcsőn állva hatásosan tanúskodik a vallásos tömegnek (Cselekedetek 21:33—22:21). Ám amint kiejti a száján, hogy az a küldetése, hogy a nem zsidóknak prédikáljon, ismét kitör az erőszak. A parancsnok, Liziász elrendeli, hogy Pált korbácsolással kell kihallgatni, hogy megtudják, miért vádolják a zsidók. A korbácsolás azonban elmarad, amikor Pál elmondja, hogy római állampolgár. Másnap Liziász a szanhedrin elé viszi Pált, hogy megtudja, miért vádolják a zsidók (Cselekedetek 22:22–30).

A legfelsőbb bíróság előtt Pálnak megint csak nagyszerű lehetősége nyílik arra, hogy a zsidó társainak tanúskodjon. A félelmet nem ismerő evangéliumhirdető kijelenti, hogy hisz a feltámadásban (Cselekedetek 23:1–8). A zsidók féktelen gyűlölete nem hagy alább, így Pált a kaszárnyába viszik. A következő éjjel az Úr így bátorítja: „Légy igen bátor! Mert ahogy Jeruzsálemben alaposan tanúskodtál a velem kapcsolatos dolgokról, úgy kell tanúskodnod Rómában is” (Cselekedetek 23:9–11).

A Pál meggyilkolására szőtt összeesküvés füstbe megy, amikor az apostolt nagy sietséggel, titokban Cezáreába, Júdea római közigazgatási székhelyére viszik (Cselekedetek 23:12–24). Ebben a városban további kitűnő lehetőségek kínálkoznak a prédikálásra. Pál „királyoknak” is tanúskodik. Először azonban az apostol elmondja Félix kormányzónak, hogy teljesen alaptalanok az ellene felhozott vádak. Pál később prédikál neki és a feleségének, Druzillának Jézusról, az önuralomról, az igazságosságról és az eljövendő ítéletről. Azt remélve, hogy Pál majd pénzt ad neki, Félix két évig fogva tartja őt. Az áhított megvesztegetési pénzt azonban sosem kapja meg (Cselekedetek 23:33—24:27).

 Amikor Félix helyére Fesztusz kerül, a zsidók újra megpróbálják elérni, hogy Pált elítéljék és kivégezzék. Ismét tárgyalásra kerül sor Cezáreában. Mivel Pál nem akarja, hogy a tárgyalás Jeruzsálemben folytatódjon, ezt mondja: „A császár bírói széke előtt állok . . . A császárhoz fellebbezek!” (Cselekedetek 25:1–11, 20, 21). Pár nappal később, miután az apostol II. Heródes Agrippa elé tárja az ügyét, a király ezt mondja: „Mindjárt meggyőzöl, és kereszténnyé teszel” (Cselekedetek 26:1–28). I. sz. 58 táján Pált Rómába küldik. Ott a leleményes apostol fogolyként még két évig különböző módokat talál rá, hogy Krisztusról prédikáljon (Cselekedetek 28:16–31). Úgy tűnik, hogy Pál végül Néró császár előtt állt, ártatlannak lett nyilvánítva, majd szabad emberként újra a misszionáriusi munkában tevékenykedett. Semmi utalás sincs arra, hogy valamelyik másik apostol ilyen méltóságoknak tudott volna beszélni a jó hírről.

A fentiek tanúsága szerint Pál apostol összhangban élt azzal a fontos alapelvvel, amelyet a keresztény hittársai a zsidó törvényszék előtt kijelentettek: „Mint uralkodónak, Istennek kell inkább engedelmeskednünk, semmint embereknek” (Cselekedetek 5:29). Milyen szép példát mutatott nekünk ebben! Bár az emberek minduntalan megpróbálták megállítani, ő teljes mértékben engedelmeskedve a parancsnak alaposan tanúskodott. Azzal, hogy Pál megingathatatlanul engedelmeskedett Istennek, eleget tett megbízatásának mint ’választott edény’, hogy elvigye Jézus nevét „a nemzeteknek és királyoknak, és Izrael fiainak is” (Cselekedetek 9:15).

[Lábjegyzet]

[Kiemelt rész/képek a 9. oldalon]

VAJON PÁLT CSAK AZ ÉRDEKELTE, HOGY MEGVÉDJE MAGÁT?

Erről a kérdésről Ben Witherington ezt írja: „Pálnak . . . nem is annyira az a fontos, hogy megvédje magát, hanem inkább az, hogy tanúskodjon az evangéliumról a hatalmon lévőknek, zsidóknak és nem zsidóknak egyaránt . . . A valóságban inkább az evangéliumot fogják perbe.”