Christophe Plantin — A Biblianyomtatás egyik úttörője

GUTENBERG JÁNOST (körülbelül 1397—1468) mindenki arról ismeri, hogy ő volt az első, aki mozgatható betűkkel Bibliát nyomtatott. Christophe Plantin neve azonban sokaknak már nem cseng olyan ismerősen. Ez a férfi úttörő munkát végzett a nyomtatásban, és nagy szerepe volt abban, hogy az 1500-as években az emberek a világ különböző részein hozzáférhessenek könyvekhez és Bibliákhoz.

Christophe Plantin 1520 körül született a franciaországi Saint-Avertin-ban. Mivel szeretett volna olyan helyen élni, ahol nagyobb a vallási türelem, és ígéretesebbek a gazdasági lehetőségek, mint a hazájában, a németalföldi * Antwerpenben telepedett le, amikor még harmincéves sem volt.

Plantin könyvkötőként és bőrdíszművesként kezdte a pályáját. Gazdagon díszített bőrmunkái igen kelendőek voltak a tehetős emberek körében. Egy szerencsétlen eset miatt azonban Plantin-nak pályát kellett változtatnia. 1555-ben, amikor éppen egy bőrdobozkával volt úton, mely II. Fülöp spanyol királynak, Németalföld uralkodójának a megrendelésére készült, Antwerpen egyik utcáján megtámadták. Néhány ittas férfi kardot döfött a vállába. Plantin felépült ugyan, de már nem tudott kétkezi munkát végezni, így fel kellett hagynia a mesterségével. Hendrik Niclaesnak, egy anabaptista csoport vezetőjének az anyagi támogatásával könyvnyomtatásba fogott.

„Munka és állhatatosság”

Plantin a De Gulden Passer (Az Aranykörző) nevet adta a nyomdájának. Nyomdászjelén egy aranykörző volt látható a következő felirattal: „Labore et Constantia”, magyarul „Munka és állhatatosság”. Ez ráillett a szorgalmas nyomdászra.

Európa vallási és politikai életében meglehetősen zűrzavaros idők jártak, és Plantin igyekezett kerülni a bajt. A nyomtatás mindennél fontosabb volt neki. Bár szimpatizált a reformáció eszméivel, „nem foglalt állást egyik vallás mellett sem”, ahogy Maurits Sabbe író fogalmaz. Ezért azt híresztelték róla, hogy eretnek könyveket nyomtat. 1562-ben több mint egy évre el is kellett menekülnie Párizsba.

Amikor Plantin 1563-ban visszatért Antwerpenbe, gazdag kereskedőkkel társult, akik közül többekről köztudott volt, hogy kálvinista tanokat vallanak. Ötéves együttműködésük idején 260 különböző mű került ki Plantin nyomdájából. Voltak közöttük héber, görög és latin Bibliák, valamint a holland, katolikus Louvain-i Biblia gyönyörűen díszített kiadásai.

A legfontosabb tipográfiai eredmény

1567-ben, abban az időszakban, amikor Németalföldön egyre hevesebben ellenezték a spanyol uralmat, II. Fülöp spanyol király elküldte oda Alba hercegét helytartónak.  A királytól kapott teljes körű felhatalmazással a herceg megpróbálta letörni az erősödő protestáns ellenállást. Plantin ezért egy nagyszabású munkába kezdett, remélvén, hogy ezzel az eretnekség minden gyanúját eloszlatja. Arra vágyott, hogy a bibliai szövegek eredeti nyelvű, tudományos igényű kiadását nyomtathassa ki. Ehhez az új kiadáshoz sikerült megszereznie II. Fülöp támogatását. A király anyagi segítséget ígért, és elküldte az ismert humanistát, Arias Montanót, hogy felügyelje a programot.

Montanónak kitűnő nyelvérzéke volt, és napi tizenegy órán át dolgozott. Munkáját spanyol, belga és francia nyelvészek segítették. Az volt a céljuk, hogy elkészítsék a híres Complutumi Poliglott Biblia * új kiadását. A latin Vulgata, a görög Septuaginta és az eredeti héber szöveg mellett Plantin új többnyelvű Bibliája tartalmazott egy arámi targumot és a szír Pesittát, valamint azok szó szerinti latin fordítását.

A nyomtatás 1568-ban vette kezdetét, és 1572-re készültek el a roppant feladattal. Abban az időben ez gyors munkának számított. Montano ezt írta II. Fülöpnek: „Több eredményt érünk el itt egy hónap alatt, mint Rómában egy év alatt.” Plantin 1213 példányt nyomtatott az új többnyelvű Bibliából, mely nyolc nagy kötetből állt. A címoldalon levő nyomtatott rajz egy oroszlánt, egy bikát, egy farkast és egy bárányt ábrázolt, melyek békésen eszegetnek ugyanabból a vályúból. Az Ézsaiás 65:25-öt jelenítették meg az illusztráción. A külön kötetekből álló sorozat 70 guldenbe került, ami nagy összeg volt, hiszen akkoriban egy átlagos család körülbelül 50 guldent  keresett évente. A teljes sorozat Antwerpeni Poliglott Bibliaként vált ismertté. Biblia Regiának (Királyi Biblia) is nevezték, mivel II. Fülöp király támogatásával készült.

Noha XIII. Gergely pápa jóváhagyta ezt a Bibliát, Arias Montano kemény kritikát kapott a munkájáért, részben amiatt, hogy az eredeti héber szöveget előbbre valónak tartotta a latin Vulgatánál. Legnagyobb ellenfele León de Castro spanyol teológus volt, akinek a szemében a Vulgata volt az abszolút tekintély. De Castro azzal vádolta Montanót, hogy háromságellenes filozófiával fertőzi meg a szöveget. Például különösen azt kifogásolta, hogy a szír Pesitta kihagyja az 1János 5:7-ből azt a hibás betoldást, hogy „a mennyben, az Atya, az Íge és a Szent Lélek: és ez a három egy” (Károli-fordítás). A spanyol inkvizíció azonban teljesen felmentette Montanót az eretnekség vádja alól. Az Antwerpeni Poliglott Bibliát egyesek „a XVI. század legfontosabb tipográfiai eredményének” tartják, „mely egyetlen nyomdász nevéhez fűződik”.

Munkájának maradandó üdvös hatása

A kor nyomdászainak általában csak két vagy három nyomógépük volt, míg Plantin-nak a legtermelékenyebb időszakában feltehetően legalább 22 gépe és 160 munkása volt. A spanyolul beszélő országokban az egyik legkiválóbb nyomdász hírében állt.

Időközben fokozódott a spanyol uralommal szembeni ellenállás Németalföldön. Antwerpen is belesodródott a harcba. A spanyol katonák, akik nem kapták meg a zsoldjukat, 1576-ban fellázadtak és kifosztották a várost. Több mint 600 házat leégettek, és ezerszámra mészárolták le a lakosságot. A kereskedők elmenekültek a városból, ami anyagilag érzékenyen érintette Plantin-t. Ráadásul a lázadók egy irdatlan nagy összeg befizetésére kötelezték.

Plantin 1583-ban Leidenbe költözött, Antwerpentől úgy 100 kilométerre északra. Létesített egy nyomdát, és kinevezték a Leideni Egyetem nyomdászának. Ezt az intézményt kálvinisták alapították. Ismét felmerült a katolikus egyházzal szembeni hűtlenség régi vádja, ezért Plantin visszatért Antwerpenbe 1585 végén, röviddel azután, hogy a város megint spanyol uralom alá került. Akkoriban a hatvanas éveit taposta, és Az Aranykörzőben már csak mindössze négy alkalmazott dolgozott egyetlen nyomógépen. Plantin nekilátott a nyomda újjáépítésének, ám az már soha nem nyerte vissza régi fényét, és Plantin 1589. július 1-jén meghalt.

Christophe Plantin harmincnégy év alatt 1863 különböző könyvet adott ki, azaz évente átlagosan csaknem 55-öt. Ez még ma is elképesztően nagy teljesítmény lenne egy független nyomdásztól! Maga Plantin nem foglalt ugyan szilárdan állást vallási kérdésekben, a munkája nemcsak a nyomdászatot lendítette fel, hanem az ihletett Írások tanulmányozását is (2Timóteusz 3:16). Igen, Plantin és a kortárs nyomdászok sokat tettek azért, hogy a Biblia végre eljusson az egyszerű emberekhez.

[Lábjegyzetek]

[Kiemelt rész/kép a 15. oldalon]

A PLANTIN—MORETUS MÚZEUM

Antwerpenben az az épület, ahol Plantin és az utódai éltek és dolgoztak, 1877 óta múzeumként működik. Abból a korból egyetlen más nyomda sem maradt meg épségben. A múzeumban megtekinthető öt olyan nyomógép, mely a XVII. és XVIII. századból való. Két másik pedig — melyeket a világ legrégebbi nyomdagépeiként tartanak számon — nem sokkal Plantin kora után készült. A múzeumban hozzávetőleg 15 000 betűöntésre használt matrica, 15 000 fa nyomódúc és 3000 rézmetszet (nyomóforma) található. A múzeum könyvtára 638 darab IX—XVI. századi kéziratnak ad helyet, valamint 154 olyan könyvnek, melyet 1501 előtt nyomtattak. Van köztük egy eredeti Gutenberg Biblia is 1461 előttről, és egy példány Plantin híres Antwerpeni Poliglott Bibliájából.

[Kép a 15. oldalon]

Arias Montano

[Kép a 16. oldalon]

Az Antwerpeni Poliglott Biblia tartalmazza a héber szöveget, a latin „Vulgatát” és a görög „Septuagintát”, továbbá a szír „Pesittát” és egy arámi targumot azok latin fordításaival együtt

[Forrásjelzés]

By courtesy of Museum Plantin-Moretus/Stedelijk Prentenkabinet Antwerpen

[Képek forrásának jelzése a 15. oldalon]

Mindkét kép: By courtesy of Museum Plantin-Moretus/Stedelijk Prentenkabinet Antwerpen