Megéri becsületesnek lenni!

A BECSTELENSÉG már az Éden kertjében megjelent, ennek ellenére sok kultúrában és társadalomban nagyra értékelik a becsületességet, a hazugságot és a csalást pedig nemkívánatosnak és kifogásolhatónak tekintik. Ha az embert becsületesnek tartják, az olyasmi, amire büszke lehet. A becstelenségről mégis egyre inkább azt mondják, hogy modern társadalmunkban elengedhetetlen a talpon maradáshoz. Te mit gondolsz erről? Érdemes törekedni a becsületességre? Milyen értékrend alapján döntöd el, hogy egy viselkedés becsületes-e, vagy sem?

Hogy Isten tetszésére tegyünk, beszédünknek és életmódunknak becsületességet kell tükröznie. Pál apostol erre figyelmeztette keresztény társait: „igazat mondjon mindegyikőtök a felebarátjának” (Efézus 4:25). Egy másik helyen így fogalmazott: „tisztességesen akarunk viselkedni mindenben” (Héberek 13:18). Becsületességünknek nem az a mozgatórugója, hogy mások megdicsérjenek. Azért vagyunk becsületesek, mert tiszteljük a Teremtőnket, és el akarjuk nyerni a tetszését.

Ne titkold el, hogy ki vagy!

Sok országban az emberek másnak mutatják magukat, mint amik a valóságban, hogy így előnyökhöz jussanak. Hamis okmányokat, diplomákat, személyi igazolványokat szereznek be, melyekkel illegálisan lépnek be egy ország területére, vagy kapnak meg egy olyan állást, beosztást, amelyre nem lennének jogosultak. Vannak szülők, akik meghamisítják gyermekeik születési anyakönyvi kivonatát, hogy azok tovább járhassanak iskolába.

De ha tetszeni akarunk Istennek, akkor nem csalhatunk. A Biblia azt mondja, hogy Jehova az „igazságnak Istene”, és elvárja, hogy azok, akik meghitt kapcsolatban vannak vele, mindig igazat mondjanak (Zsoltárok 31:5). Ha szeretnénk közel maradni hozzá, akkor nem utánozhatjuk ’a hamisság embereit’, akik ’alattomosak’ (Zsoltárok 26:4).

Sokszor előfordul, hogy az emberek azért titkolják el az igazságot, mert félnek, hogy a helytelenségüknek következménye lesz. Még a keresztény gyülekezetben is megesik, hogy valaki enged az ilyenfajta kísértésnek. Az egyik gyülekezetben például egy fiatal beismerte a véneknek, hogy elkövetett bizonyos bűnöket. Azt azonban már nem mondta el, hogy lopott is, noha a bizonyítékok ellene szóltak. Végül rajtakapták, és ki kellett közösíteni a gyülekezetből. Nem tette volna okosabban,  ha mindent becsületesen elmond? Akkor segítséget kapott volna, hogy helyrehozza értékes kapcsolatát Jehovával. Végtére is ezt olvassuk a Bibliában: „ne kicsinyeld le a Jehovától jövő fegyelmezést, se el ne lankadj, ha rendreutasít; mert akit szeret Jehova, azt megfegyelmezi” (Héberek 12:5, 6).

Amikor egy testvér valamilyen felelősségre törekszik a gyülekezetben, előfordulhat, hogy megpróbálja eltitkolni magánéleti problémáit vagy múltbeli helytelen viselkedését. Talán egy különleges szolgálati kiváltságra szóló jelentkezési lap kitöltésekor nem ad teljes választ az egészségi vagy az erkölcsi kérdésekre. Esetleg úgy gondolja, hogy ha az igazságot írja, azzal alkalmatlanná válna. Így érvelhet: „Igazából nem is hazudtam.” De valóban egyenes és becsületes volt másokkal? Figyeld meg, mit hangsúlyoz a Példabeszédek 3:32: „a csalárd ember utálatos Jehova előtt, a becsületeseknek azonban meghitt társa Ő.”

Becsületesnek lenni először is azt jelenti, hogy önmagunkhoz vagyunk becsületesek. Sokszor inkább azt hisszük el, amit hinni akarunk, nem azt, ami helyes vagy igaz. Milyen könnyű mást okolni a hibánkért! Saul például azzal próbálta igazolni engedetlenségét, hogy mást hibáztatott. Ez következményekkel járt, mert Jehova elvetette őt, többé nem lehetett király (1Sámuel 15:20–23). Mennyire más volt Dávid király, aki így imádkozott Jehovához: „Bűnömet végül megvallottam  neked, és nem takargattam vétkemet. Ezt mondtam: »Megvallom törvényszegéseimet Jehovának.« Te pedig megbocsátottad bűneim gonoszságát” (Zsoltárok 32:5).

A becsületesség áldásokat eredményez

Az emberek rólad alkotott véleményére hatással van az, hogy becsületes vagy-e, vagy sem. Ha rájönnek, hogy becsaptad őket, akár csak egyszer is, azzal elveszíted a bizalmukat, melyet aztán nem könnyű visszaszerezni. Ha viszont egyenes és becsületes vagy, akkor olyan személy hírében fogsz állni, aki feddhetetlen, és méltó a bizalomra. Jehova Tanúi ilyen hírnévnek örvendenek. Nézzünk erre néhány példát.

Az egyik vállalat igazgatója rájött, hogy sok alkalmazottja megkárosítja a céget, ezért rendőri beavatkozást kért. Amikor megtudta, hogy a letartóztatottak között egy Jehova Tanúja is van, elment a rendőrségre, hogy azonnal engedjék szabadon. Miért? Mert tudta, hogy ez a dolgozója becsületes és ártatlan. A Tanú megtarthatta az állását, míg másokat elbocsátottak. Tanú-társait nagy örömmel töltötte el, hogy a viselkedése dicsőséget szerzett Jehova nevének.

A kifogástalan viselkedés nem marad észrevétlen. Az egyik afrikai közösségben egy nagy vízelvezető árok feletti híd javításra szorult, mert a pallók egy részét ellopták. A helyi lakosok úgy döntöttek, hogy pénzt gyűjtenek, és pótolják a hiányzó pallókat. De kiben lehetne megbízni, hogy kezelje a pénzt? Egy dologban mindenki egyetértett: valamelyik Jehova Tanúja legyen az.

Egy afrikai országban politikai és etnikai zavargások törtek ki. Egy Tanú az egyik nemzetközi vállalat könyvelőjeként dolgozott, de mivel életveszélybe került, a vállalat a saját költségén áthelyezte őt egy másik országba. Több hónapon keresztül a cég költségén élve dolgozott ott, míg le nem csillapodott a helyzet. Miért? Mert korábban nem volt hajlandó másokkal együtt részt venni a vállalat megkárosításában. A vezetőség tudta róla, hogy talpig becsületes ember. Különben a segítségére siettek volna, ha a gyanús ügyleteiről híres?

„Az igazságos feddhetetlenül jár” — jelenti ki a Példabeszédek 20:7. A becsületes ember feddhetetlen. Sosem csapja be vagy vezeti félre az embertársát. Nemde azt szeretnéd, hogy veled is így bánjanak? A becsületesség alapvető a tiszta imádatban. Az Isten és a felebarátaink iránti szeretetünket fejezzük ki vele. A becsületességünk azt tükrözi, hogy úgy szeretnénk viselkedni, ahogyan azt Jézus a következő alapelvben lefektette: „Mindazt tehát, amit akartok, hogy az emberek megtegyenek veletek, ti is hasonlóképpen tegyétek meg velük” (Máté 7:12; 22:36–39).

Ha az ember mindig becsületes akar lenni, annak ára van, de az eredmény, a tiszta lelkiismeret, mindennél többet ér. A becsületesség és a tisztesség hosszútávon sokszorosan megtérül. Való igaz, hogy a Jehovához fűződő jó kapcsolatunk megfizethetetlen. Miért is rontanánk el azzal, hogy valamilyen becstelenséghez folyamodunk, csakhogy megóvjuk a látszatot, vagy hogy jogtalanul előnyökhöz jussunk? Bármilyen nehéz helyzettel nézzünk is szembe, bizalommal tölthetnek el minket a zsoltáríró szavai: „Boldog az az életerős férfi, aki Jehovát tette bizodalmává, és nem fordítja arcát a dacolók felé, sem a hazugsághoz pártolók felé” (Zsoltárok 40:4).

[Képek a 18. oldalon]

Az igaz keresztények nem vesznek, és nem is használnak hamis okmányokat