Jehova ’igazságot szolgáltat’

„Isten vajon nem szolgáltat igazságot választottainak, akik éjjel-nappal hozzá kiáltanak . . . ?” (LUKÁCS 18:7)

1. Kik vannak rád buzdító hatással, és miért?

JEHOVA TANÚI között világszerte vannak olyanok, akik már hosszú évek óta hűségesen szolgálják Jehovát. Te is ismersz ilyen kedves személyeket? Talán eszedbe jut egy idős testvérnő, aki sok évvel ezelőtt keresztelkedett meg, és szinte sosem hiányzik a Királyság-teremben megtartott összejövetelekről. Vagy esetleg egy korosodó testvérre gondolsz, aki már évtizedek óta lojálisan, hétről hétre támogatja a gyülekezet szántóföldi tevékenységeit. Ezek közül a hűségesek közül sokan biztosan arra számítottak, hogy Armageddon mostanra már eljön. Ám az, hogy ez az igazságtalan világ még mindig fennáll, nem gyengítette meg a Jehova ígéreteibe vetett bizalmukat, vagy azt az elhatározásukat, hogy ’mindvégig kitartanak’ (Máté 24:13). Jehova ezen hűséges szolgáinak a mélységes hite az egész gyülekezet számára a buzdítás forrása (Zsoltárok 147:11).

2. Milyen helyzet szomorít el bennünket?

² Időnként azonban ennek pont az ellenkezőjét figyelhetjük meg. Vannak Tanúk, akik évekig részt vettek a szolgálatban, de az idő múlásával a Jehovába vetett hitük meggyengült, és megszűnt a kapcsolatuk a keresztény gyülekezettel. Elszomorít bennünket, hogy a korábbi társaink elhagyták Jehovát, és szívből vágyunk rá, hogy segítsünk minden egyes ’elveszett juhnak’ visszatérni a nyájba (Zsoltárok 119:176; Róma 15:1). Ezek az egymástól teljesen eltérő esetek — mármint hogy egyesek hűségesek maradnak, míg mások elveszítik a hitüket — különböző kérdéseket vetnek fel. Miért tudja sok Tanú megőrizni a hitét Jehova ígéreteiben, mások meg miért veszítik el? Mit tehetünk egyénenként, hogy szilárd maradjon az a meggyőződésünk, hogy „Jehova nagy napja” közeledik? (Sofóniás 1:14). Vegyük szemügyre a Lukács evangéliumában található egyik szemléltetést.

Figyelmeztetés azoknak, akik ’az Emberfia megérkezésekor’ élnek

3. Ki meríthet különösen hasznot az özvegyről és a bíróról szóló szemléltetésből, és miért?

³ A Lukács evangéliumának 18. fejezetében olvashatjuk Jézus szemléltetését egy özvegyről és egy bíróról. Ez a szemléltetés hasonló az állhatatos vendéglátóról szóló szemléltetéshez, amelyet az előző cikkben boncolgattunk (Lukács 11:5–13). Az özvegyről és a bíróról szóló szemléltetés * szövegkörnyezete azonban azt mutatja, hogy ez a szemléltetés különösen azokra vonatkozik, akik akkor élnek, amikor „az Emberfia megérkezik” Királyság-hatalomban, mely időszak 1914-ben kezdődött (Lukács 18:8).

4. Miről beszélt Jézus, mielőtt elmondta volna a Lukács evangéliumának 18. fejezetében feljegyzett szemléltetést?

⁴ Jézus a szemléltetése előtt arról beszélt, hogy a Királyság-hatalomban való jelenléte bizonyítékát éppen olyan széles körben lehet majd érzékelni, mint ’a villámlást’, mely „az  ég alatt levő egyik vidéktől az ég alatt levő másik vidékig fénylik” (Lukács 17:24; 21:10, 29–33). Ennek ellenére ’a vég idején’ élő legtöbb ember nem szentel figyelmet ennek az egyértelmű bizonyítéknak (Dániel 12:4). Miért nem? Ugyanazért, amiért a Noé és Lót napjaiban élők figyelmen kívül hagyták Jehova figyelmeztetéseit. Azokban az időkben az emberek ’ettek, ittak, vettek, eladtak, ültettek, építettek addig a napig, amelyen elpusztultak’ (Lukács 17:26–29). Meghaltak, mivel annyira elmerültek ezekben a hétköznapi tevékenységekben, hogy nem figyeltek Isten akaratára (Máté 24:39). Napjainkban az embereket általában ugyanígy teljesen lekötik a mindennapi dolgok, és ezért nem látják annak bizonyítékát, hogy ennek az istentelen világnak a vége közel van (Lukács 17:30).

5. a) Kiknek szánta Jézus a figyelmeztetését, és miért? b) Miért veszítették el némelyek a hitüket?

⁵ Jézus nyilvánvalóan aggódott amiatt, hogy a követői figyelmét is elterelheti Sátán világa, olyannyira, hogy talán még a hátrahagyott dolgokhoz is ’visszatérnek’ (Lukács 17:22, 31). És bizony ez meg is történt néhány kereszténnyel. Ezek a személyek évekig sóvárogtak arra a napra, amikor Jehova véget vet ennek a gonosz világnak. Amikor azonban Armageddon nem jött el addigra, amikorra várták, elcsüggedtek. Elhalványult az abba vetett bizalmuk, hogy Jehova ítéletnapja közel van. Lelassultak a szolgálatban, fokozatosan belemerültek a hétköznapi tevékenységekbe, és emiatt kevés idejük maradt a szellemi dolgokra (Lukács 8:11, 13, 14). Idővel visszatértek a hátrahagyott dolgokhoz. Mennyire szomorú!

’Mindig imádkozni kell’

6—8. a) Mondd el az özvegyről és a bíróról szóló szemléltetést! b) Hogyan magyarázta Jézus ezt a szemléltetést?

⁶ Mit tehetünk, hogy a Jehova ígéreteinek beteljesedésébe vetett szilárd bizalmunk ne inogjon meg? (Héberek 3:14). Jézus közvetlenül azután foglalkozott ezzel a kérdéssel, miután figyelmeztette a tanítványait, hogy ne térjenek vissza Sátán gonosz világához.

⁷ Lukács beszámolója szerint Jézus „folytatásképpen . . . elmondott nekik egy szemléltetést arról, hogy mindig imádkozniuk kell, és nem szabad feladniuk”. Így szólt: „Egy bizonyos városban volt egy bíró, aki az Istent nem félte, és embert nem becsült. Volt pedig abban a városban egy özvegy, aki folyton elment hozzá, és ezt mondta: »Szolgáltass nekem igazságot peres ellenfelemmel szemben.« Nos, az egy ideig vonakodott, de aztán ezt mondta magában: »Jóllehet az Istent nem félem, és embert nem becsülök, mégis, mivel ez az özvegy örökösen háborgat, igazságot szolgáltatok neki, hogy aztán ne jöjjön folyton, és ne gyötörjön agyon.«”

⁸ Jézus ezután megmagyarázta a szemléltetést: „Halljátok, mit mondott a bíró, pedig igazságtalan volt! Hát akkor az Isten vajon  nem szolgáltat igazságot választottainak, akik éjjel-nappal hozzá kiáltanak, még ha hosszútűrő is azok iránt? Mondom nektek, hogy igazságot szolgáltat nekik sietve. Csakhogy amikor az Emberfia megérkezik, vajon megtalálja-e a hitet a földön?” (Lukács 18:1–8).

„Szolgáltass nekem igazságot”

9. Mi az özvegyről és a bíróról szóló szemléltetés központi témája?

⁹ Szembetűnő ennek a fordulatos szemléltetésnek a központi témája. A szemléltetés mindkét szereplője, valamint maga Jézus is beszél róla. Az özvegy így esedezett: „Szolgáltass nekem igazságot”. A bíró ezt mondta: „igazságot szolgáltatok neki”. Jézus ezt kérdezte: „Isten vajon nem szolgáltat igazságot . . . ?” Jehováról pedig kijelentette: „igazságot szolgáltat nekik sietve” (Lukács 18:3, 5, 7, 8). Pontosan mikor fog Isten ’igazságot szolgáltatni’?

10. a) Mikor került sor az igazságszolgáltatásra az első században? b) Napjainkban mikor és hogyan szolgáltat igazságot Isten a szolgái számára?

¹⁰ Az első században „az igazságszolgáltatás napjai” (vagy „a bosszúállásnak napjai”, Károli-fordítás) i. sz. 70-ben érkeztek el, amikor Jeruzsálem és a temploma elpusztult (Lukács 21:22). Jehova a ma élő népének az ő ’nagy napján’ szolgáltat majd igazságot (Sofóniás 1:14; Máté 24:21). Akkor ’nyomorúsággal fizet vissza azoknak’, akik a népének „nyomorúságot okoznak”, és Jézus Krisztus „bosszút áll azokon, akik nem ismerik Istent, és azokon, akik nem engedelmeskednek a Jézusról, a mi Urunkról szóló jó hírnek” (2Tesszalonika 1:6–8; Róma 12:19).

11. Milyen módon fog „sietve” eljönni az igazságszolgáltatás?

¹¹ De hogyan értsük Jézusnak azt az ígéretét, hogy Jehova „sietve” fog igazságot szolgáltatni? Isten Szava feltárja, hogy „még ha [Jehova] hosszútűrő is”, a kellő időben gyorsan fogja végrehajtani az ítéletet (Lukács 18:7, 8; 2Péter 3:9, 10). Noé idejében, amikor elérkezett az Özönvíz, a gonoszok késedelem nélkül el lettek pusztítva. Lót napjaiban szintén így történt: amikor tűzeső esett az égből, a gonoszok megsemmisültek. Jézus ezt mondta: „Ugyanígy lesz azon a napon, amikor az Emberfia kinyilatkozik” (Lukács 17:27–30). A gonoszokra ekkor is „hirtelen pusztulás” fog jönni (1Tesszalonika 5:2, 3). Teljesen biztosak lehetünk abban, hogy Jehova nem fogja engedni, hogy Sátán világa egyetlen nappal is tovább fennmaradjon annál, mint amit az igazságosság megkíván.

„Igazságot szolgáltat”

12—13. a) Milyen tanulság vonható le Istenről Jézusnak az özvegyről és a bíróról szóló szemléltetéséből? b) Miért lehetünk biztosak abban, hogy Jehova meg fogja hallgatni az imáinkat, és igazságot fog szolgáltatni?

¹² Jézus szemléltetése az özvegyről és a bíróról más fontos igazságokra is rávilágít. Jézus ezt a magyarázatot fűzte hozzá: „Halljátok, mit mondott a bíró, pedig igazságtalan volt! Hát akkor az Isten vajon nem szolgáltat igazságot választottainak . . . ?” Persze Jézus nem azért hasonlította Jehovát a bíróhoz, mert azt akarta ezzel mondani, hogy Isten ugyanúgy bánik a hívőkkel, mint a bíró. Inkább a bíró és Isten közötti ellentétek hangsúlyozásával megtanított valamit Jehováról a követőinek. Milyen ellentétek figyelhetők meg a két személy között?

¹³ Jézus szemléltetésében a bíró „igazságtalan” volt, Isten viszont „igazságos Bíró” (Zsoltárok 7:11; 33:5). A bírót egyáltalán nem érdekelte az özvegy, Jehova viszont minden egyes ember iránt érdeklődik (2Krónikák 6:29, 30). A bíró vonakodott segíteni az özvegynek, Jehova viszont készségesen siet azok segítségére, akik szolgálják Őt (Ézsaiás 30:18, 19). Mit tanulhatunk mindebből? Ha az igazságtalan bíró meghallgatta az özvegy kérését, és igazságot szolgáltatott neki, akkor Jehova mennyivel inkább meghallgatja a népe imáit, és mennyivel inkább igazságot szolgáltat nekik! (Példabeszédek 15:29).

14. Miért ne veszítsük el az Isten ítéletnapjának eljövetelébe vetett hitünket?

 ¹⁴ Komoly hibát követnek hát el azok, akik elveszítik az abba vetett hitüket, hogy Isten ítéletnapja el fog jönni. Miért? Mivel feladják azt a szilárd meggyőződésüket, hogy „Jehova nagy napja” közel van, valójában azt vonják kétségbe, hogy Jehovában meg lehet bízni, hogy hűen megtartja az ígéreteit. De senki sem vonhatja jogosan kétségbe Isten hűségét (Jób 9:12). Méltán merülhet tehát fel a kérdés: Személy szerint mi hűségesek maradunk-e? És pontosan ezt a kérdést veti fel Jézus az özvegyről és a bíróról szóló szemléltetés végén.

„Vajon megtalálja-e a hitet a földön?”

15. a) Milyen kérdést tett fel Jézus, és miért? b) Mit kérdezzünk meg magunktól?

¹⁵ Jézus ezt a figyelemfelkeltő kérdést teszi fel: „amikor az Emberfia megérkezik, vajon megtalálja-e a hitet a földön?” (Lukács 18:8). Az „a hit” kifejezéssel Jézus nem általánosságban beszél a hitről, hanem egy különleges fajta hitre utal — olyan hitre, amelyet az özvegy is felmutatott. Jézus nem válaszol a saját kérdésére. Azért tette fel ezt a kérdést, hogy a tanítványai elgondolkodjanak a hitük minőségén. Talán fokozatosan gyengül a hitük, és ezért az a veszély fenyegeti őket, hogy visszatérnek a hátrahagyott dolgokhoz? Vagy az özvegyéhez hasonló a hitük? Jól tesszük, ha mi is megkérdezzük magunktól: „Milyen hitet talál az én szívemben »az Emberfia«?”

16. Milyenfajta hite volt az özvegynek?

¹⁶ Ahhoz, hogy Jehova nekünk is igazságot szolgáltasson, az özvegyhez hasonlóan kell cselekednünk. Milyenfajta hite volt ennek az asszonynak? Hitét úgy mutatta ki, hogy újra meg újra elment a bíróhoz, és azt kérte tőle, hogy szolgáltasson neki igazságot. Ez az özvegy kitartott amellett, hogy egy igazságtalan ember igazságot szolgáltasson neki. Ehhez hasonlóan Isten szolgái ma bízhatnak benne, hogy Jehova nekik is igazságot fog szolgáltatni, még akkor is, ha ez több időbe telik, mint amire számítanak. Továbbá úgy mutatják ki, hogy megbíznak Isten ígéreteiben, hogy rendületlenül imádkoznak — igen, „éjjel-nappal hozzá kiáltanak” (Lukács 18:7). Ha egy keresztény nem imádkozna többé az igazságszolgáltatásért, akkor ezzel azt mutatná, hogy már nem bízik benne, hogy Jehova cselekedni fog a szolgái érdekében.

17. Milyen érvek szólnak amellett, hogy rendületlenül imádkozzunk, és hogy megőrizzük az abba vetett hitünket, hogy Jehova ítéletnapja biztosan el fog jönni?

¹⁷ Az özvegy sajátos körülményeiből kitűnik, hogy nekünk több okunk is van arra, hogy rendületlenül imádkozzunk. Nézzük meg, hogy egyebek között miben különbözik a mi helyzetünk az övétől. Az özvegy folyton elment a bíróhoz, bár senki sem biztatta erre. Minket ezzel szemben sokszor buzdít Isten Szava, hogy ’legyünk állhatatosak az imában’ (Róma 12:12). Az özvegynek semmi biztosítéka sem volt arra, hogy megadják neki a kérését, Jehova viszont arról biztosít minket, hogy igazságot fog szolgáltatni. Prófétáján keresztül kijelentette: „Még ha késlekedne is, várj rá, mert mindenképpen valóra válik. Nem késik el” (Habakuk 2:3; Zsoltárok 97:10). Az özvegy érdekében senki sem emelt szót, hogy ezzel még hatásosabb legyen a kérése. Nekünk azonban egy hatalmas segítőnk van: Jézus, „aki az Isten jobbja felől van, és aki szót  is emel érdekünkben” (Róma 8:34; Héberek 7:25). Így tehát, ha az özvegy a nehéz helyzete ellenére folyton kérlelte a bírót, abbeli reményében, hogy az igazságot szolgáltat neki, mennyivel inkább meg kellene őriznünk az abba vetett hitünket, hogy Jehova ítéletnapja biztosan el fog jönni!

18. Hogyan erősíti meg az ima a hitünket, és hogyan segít, hogy igazságszolgáltatásban részesüljünk?

¹⁸ Az özvegyről szóló szemléltetésből megtanulhatjuk, hogy szoros kapcsolat van az imádkozás és a hit között, valamint azt is, hogy ha rendületlenül imádkozunk, akkor szembe tudunk szállni a hitünket gyengítő befolyásokkal. Ez persze nem jelenti azt, hogy a csupán hatást keltő imádkozással elkerülhetjük a hitünk elvesztését (Máté 6:7, 8). Amikor felismerjük, hogy teljesen Istentől függünk, és ezért indíttatást érzünk az imádkozásra, akkor az imáink közelebb visznek minket Istenhez, és megerősítik a hitünket. És mivel hitre van szükség az életben maradáshoz, ezért Jézus fontosnak tartotta, hogy így buzdítsa a tanítványait: ’mindig imádkozni kell, és nem szabad feladni’ (Lukács 18:1; 2Tesszalonika 3:13). Az igaz, hogy ’Jehova nagy napjának’ eljövetele nem függ az imáinktól; az a nap el fog jönni, akár imádkozunk érte, akár nem. Viszont hogy mi személy szerint igazságszolgáltatásban részesülünk-e, és túléljük-e Isten háborúját, kétségkívül a hitünkön és azon múlik, hogy imáinkkal összhangban éljük-e a mindennapjainkat.

19. Hogyan bizonyíthatjuk, hogy szilárdan hiszünk abban, hogy Isten „igazságot szolgáltat”?

¹⁹ Biztosan jól emlékszünk még Jézus kérdésére: „amikor az Emberfia megérkezik, vajon megtalálja-e a hitet a földön?” Hogyan válaszolnánk erre a figyelemfelkeltő kérdésre? Igazán boldogok lehetünk, hogy világszerte Jehova több millió hűséges szolgája az imáival, türelmével és állhatatosságával bizonyítja, hogy van hite. Jézus kérdésére tehát határozott igennel válaszolhatunk! Bár Sátán világának igazságtalan volta jelenleg fájdalmat okoz nekünk, szilárdan hisszük, hogy Isten ’igazságot fog szolgáltatni a választottainak’.

[Lábjegyzet]

Emlékszel?

• Miért vesztette el néhány keresztény a hitét?

• Miért hihetünk szilárdan abban, hogy Jehova ítéletnapja el fog jönni?

• Miért imádkozzunk rendületlenül?

• Hogyan segít a rendületlen imádkozás abban, hogy ne veszítsük el a hitünket?

[Tanulmányozási kérdések]

[Kép a 26. oldalon]

Mi kap hangsúlyt az özvegyről és a bíróról szóló szemléltetésben?

[Képek a 29. oldalon]

Napjainkban több millióan szilárdan hisznek abban, hogy Isten ’igazságot fog szolgáltatni’