Egy férfi, aki szerette az életet és az embereket

DANIEL SYDLIK, aki hosszú időn át volt Jehova Tanúi Vezető Testületének a tagja, 2006. április 18-án, kedden befejezte földi életét. 87 éves volt, és közel hatvan évet szolgált a brooklyni Bétel-család tagjaként.

Dan testvér, ahogyan kedvesen a közeli barátai szólították, 1946-ban lett Bétel-tag. Korábban különleges úttörőként szolgált Kaliforniában, és a II. világháború alatt a keresztényi semlegessége miatt egy bizonyos időt börtönben is töltött. Azokról az időkről élénk leírást olvashatunk az élettörténetében, mely Az Őrtorony 1986. szeptember 1-jei számában jelent meg „Ó Isten, milyen értékes a te barátságod!” címmel.

Sydlik testvért mindenki úgy ismerte, mint aki egyszerű és megközelíthető. Amikor a Bétel-család reggeli imádatán elnökölt, derűlátó szemléletmódja és életszeretete gyakran tükröződött kezdő szavaiban: „Milyen jó élni, és szolgálni az igaz és élő Istent.” Nyilvános szónokként erre a szemléletmódra ösztönzött másokat is. Előadásai többek között a következő témákat fejtették ki: „Boldog az a nép, amelynek Istene Jehova”; „Jehova örömét sugározzátok”; „Tartsátok életben Isten szellemének a tüzét!”; „És a legjobb még csak ezután jön!”.

Sydlik testvér 1970-ben feleségül vett egy angol testvérnőt, Marina Hodsont, akit úgy jellemzett, mint Istentől küldött ajándékot. 35 éven át szolgálták együtt Jehovát.

A Bétel-szolgálatban töltött évek során Sydlik testvér különböző osztályokon tevékenykedett, többek között a nyomdában és az írói osztályon. A WBBR-rádióállomáson is dolgozott. Majd 1974 novemberében a Vezető Testület tagja lett, és végül a Személyzeti és az Írói Bizottság munkájában vett részt.

Az alatt a több mint 30 év alatt, amíg Sydlik testvér a Személyzeti Bizottságban dolgozott, mindenki láthatta, hogy mennyire szereti az embereket. Zengő hangján sokakat buzdított, folyton kihangsúlyozva, hogy milyen értékes kiváltság Jehovát szolgálni. Mindig kiemelte, hogy a valódi boldogság nem a körülményektől függ, hanem a Jehovával ápolt kapcsolatunktól, és attól, hogy hogyan tekintjük az életet.

Bár Sydlik testvér nagyon hiányzik a Bétel-családnak, a jó példa, melyet azáltal mutatott, hogy szívből szerette az életet és az embereket, tovább él. Biztosak vagyunk benne, hogy azok között van, akikről a Jelenések 14:13 a következőket írja: „Boldogok a halottak, akik az Úrral egységben halnak meg mostantól fogva. Igen — mondja a szellem —, nyugodjanak meg fáradozásaiktól, mivel amiket cselekedtek, azok elkísérik őket.”